Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-11 / 213. szám

1990. DECEMBER 11., KEDD MEGYEI KÖRKÉP ununznj 3 Egy perc derű Új szekció a gyarmati önkormányzatban A balassagyarmati önkormányzaton belül megalakítottam a Széchenyi utcai szekciót. Erre most itt hívom fel a kép­viselőtársaim figyelmét. Tagjai lehetnek mindazok, a képvi­selők, akik hitelesen tudják bizonyítani, hogy ebben az ut­cában születtek, és jelenleg is itt laknak. A szekció veze­tőjévé titkos és demokratikus szavazással (ahogy ez meg volt beszélve), ellenszavazat nélkül magamat választottam. A szekció egy héten egyszer, a Széchenyi utca 4. szám alatt, a földszint nagyszobájában ülésezik. Első napirendi pontunk a Széchenyi utca tömegközlekedésének áttekintése volt. Itt két alternatíva között lehetett választani, a jelenlegi gyalog­lás és a jövőbeni gyaloglás között. A bizottság egyhangúlag a jelenlegi gyaloglás mellett döntött. Fontos napirendi pont volt az utca közbiztonsága. Itt külső szakembert is meghallgattunk, úgy mint Benőt, a nyugdíjas lábbelikovácsot. ö tömören csak annyit mondott; rossz — és megszívta pipáját. Később írásban javasolta az utca kö­zepén lévő ligetbejáró befalazását, mert a ligetből árad a bűn. A javaslatot nem támogattuk, bár az is igaz, több mint húsz éve (mióta nős vagyok), nem vettem igénybe a Üget nyújtotta szolgáltatásokat, és ez idő alatt sokat is felejtet­tem, de a bejárat befalazását túlzottnak tartottam. Következő nyilvános szekcióülés a jövő héten lesz, ahol is az utca rendeltetésszerű használatáról lesz szó. Minden­kit szeretettel várok-várunk. — soós — Széles paletta — nyereséges tevékenység Széles a tevékenységi pa­lettája a Galgamenti Áíész- nek, ugyanakkor változato­sak az üzemeltetési formák is. A felvásárláson kívül a bol­ti kiskereskedelemben és a vendéglátásban, a hagyo­mányos értékesítéses mód­szert ötvözték a szerződé­ses megoldásokkal. Az alap- tevékenységen kívüli reper­toár is sokat sejtetően gaz­dag. Például az ipari tevé­kenységben helyet kap a szeszfőzde, szikvíz-előállí- tás, továbbá a szállítási fel­adatok. Az egyéb kategória címszó alatt szerepel a szak­csoportos tevékenység, a bérleti díj, és még sok egyéb más. Az előbbieket foglalja össze az első há­romnegyed évet értékelő je­lentés, amelyből kiviláglik. hogy a tervezett árrés el­érése mellett, fogalmi elő­irányzatukat túlszárnyalták, és ennek megfelelően nye­reségük csaknem duplája a tavalyinak. Az előnyös változásokban szerepe van annak a háló­zatot felújító rekonstruk­ciós folyamatnak, amely a korábbi években kezdődött el, s végrehajtása eredmé­nyeként a boltok többsége kulturált vásárlási körül­ményeket biztosított a tag­ságnak és a lakosságnak. Ami pedig az áruellátás színvonalát jelzi, azt jól példázza a képen látható, Magyarnándor központjá­ban lévő ABC-áruház kí­nálata, amely a vevők el­ismerésével találkozik. — Rigó-fotó — Nem panasznap volt — Bátonyterenye. A vá­ros bizonyos pontokon meglehetősen zilált je­lene késztette arra a helyi TESZ-szervezetet, hogy ta­lálkozóra invitálja az önkor­mányzat vezetőit, a helyi képviselőket, a településvé­dőket és a lakosság minden rétegének illetékeseit a bá­nyaváros pinceklubjába. A beszélgetésen szinte va­lamennyi sokakat foglalkoz­tató probléma felszínre ke­rült. — A város közbiztonsága sok kívánnivalót hagy maga után. Érthető tehát, miért érdeklődtek többen is afelől, hogy lesz-e rendőrkapitány­ság Bátonyterenyén? Jó len­ne nálunk is polgári őrséget szervezni, vetették fel sokan — mondja Molnár Béláné, a bátonyterenyei TESZ városi ügyvivője, akit korábban mindenki népfrontaktivista­ként ismert. — Felmerült a bányaka­szinó immár „tarthatatlan” helyzete. A hét végeken rendszeressé vált lármás es­ti rendezvények ellen emel­tek szót a jelenlevők. Mind­járt az is elhangzott: ezen a téren is várható változás, ha az önkormányzat kulturá­lis célokra szóló pályázata sikeresnek bizonyul. — Bezárt a bányavárosi Ramovill szaküzlet és a mé­retes szabóság, holott ezek­re szükség volt — panaszol­ták néhányan. Mire Nagy mert a nálunk honos kézi munkaerőre, igényes termé­kek csomagolására a jövőben is szükség lesz. Ennek kap­csán olyan vélemény van forgalomban, hogy a tőkés azokat a telepeket é„'íti le, ahol most a vállalat bérmun­kában dolgoztat. Az ottani termékek csomagolását pedig áthozza, többi között a mi üzemünkben is — vélekedik Hanzel József. A másik változást a kon­kurencia erősödése kénysze­ríti ki. — A kormány intézkedé­se révén rövidesen szabaddá válik a magánimport. Bár most még fizetőképesek va­gyunk. az új helyzetben annyira felgyorsulhat ez a sok lehetőséget ígérő keres­kedelmi tevékenység, hogy nem várt meglepetést okoz nekünk. Pozícióink megvédé­sére. bővítésére mielőbb sa­ját, új és olcsó termékekkel kell meglepnünk partnere­inket, a fogyasztókat — ál­lítja határozottan az üzemve­zető. — Vajon arra a dolgozói kérdésre, hogy jövőre miként kezdjük az új évet, mit tud vá­laszolni ? — A jövő esztendő első negyedéve még biztosnak lát­szik, mert van elég meg­rendelésünk. Utána csak én is bizakodhatok... Az előbbi kevés ahhoz, hogy ne erősítse a dolgozók­ban az általuk még kevésbé ismert kellemetlen érzést: vajon meddig tudjuk még itt megkeresni kenyerünket. Mert a havi 7000 forint vá­sárlóértéke ugyan a szágul­dó infláció miatt erőteljesen csökken, de még mindig je­lent egyfajta biztonságot az élethez. Venesz Károly Keresztvíz a Lenin térre? Keresztvíz alá kívánják „tartani” a salgótarjáni Le­nin teret. Vannak, akik ma is Vásártérként emlegetik a sok vihart átélt belvárost területet. A legutóbbi önkormányza­ti ülésen egy MDF-es képvi­selő felvetette, az 1956-ban történt borzalmas emlékű salgótarjáni sortűz áldoza­tainak is emléket állítva, le­gyen „December 8.” tér! Más valaki (SZDSZ) arra figyel­meztette a testület tagjait, ne feledjék hajdani nevét: legyen újból Vásártér! Az MSZP színeiben bekerült képviselő attól óvott, ne­hogy megint a régi hibába essenek, azazhogy, éppen az ott lakók véleményét nem kérik ki! Azt ajánlotta: ne döntsünk az emberek meg­hallgatása nélkül! Ennyiben maradtak. (sánta) Mihály polgármester azt vá­laszolta: a kiskereskedők munkáját az önkormányzat különféle kedvezményekkel fogja segíteni. Molnár Béláné a fentieken kívül még beszámolt néhány időszerű, megoldatlan fel­adatról. — Mit lehetne tenni a közterületek rendjének meg­őrzéséért? — ez a kérdés szintén felmerült, mire töb­ben megfogalmazták: véd­nökségeket kellene szervezni, például a játszóterek épségé­nek megőrzéséért. Mindenki nagyon várja a telefonköz­pont átadását, az épületek felújítását. Az egybegyűltek olyan vé­leménnyel távoztak, hogy jó lenne minél gyakrabban szervezni ilyen problémafel­táró és javaslattevő beszél­getéseket. (Mihalik) Hi lesz a sorsunk? Már kétszer hajléktalanná vált a bányász férfikar Az egyre súlyosbodó gaz­dasági romlások nem kímé­lik a közel' hetven éven át működött, öntevékenységre épült amatőr szintű munkás művelődést a Nógrádi Szén­bányáknál sem. A pangás ideje az utolsó három évben már érezhetővé vált. Egyre jobban kiütköztek a fenntar­tással kapcsolatos problé­mák. A vállalati szakszerve­zettel, a Bányász Művelődé­si Ház vezetőivel alig talál­koztunk. Az utóbbi egy évben kap­csolatot tartani senkivel nem tudtunk. Hiányzott a kölcsö­nös információ, az őszinte szókimondós. Mindezek kizár­ták a kölcsönös érdekegyez­tetést. Szinte villámcsapás­ként ért bennünket a ' hír, hogy eladták a salgótarjáni Bányász Művelődési Házat. Ez volt az első „kilakoltatá­sunk". Ebben az időben a bányász kórusok országos mi­nősítése előtt álltunk, doro­gi meghivással. Helyiség hiá­nyában a felkészülés nem kis gonddal járt. Árvaságun­kat nem titkoltuk, ennek többször is hangot adtunk a helyi lapokban. A munkáskultúra érdekvé­delmi rangjának felismerése, a hagyományok ápolása szin­te teljesen mellékessé vált. Úgy érezzük, ezt nem lehet a fennálló gazdasági vál­sággal magyarázni. Hogy egyáltalán működni tudjunk, történt ugyan egy átutaló intézkedés a nagy- bátonyi Bányász Művelődé­si Ház igazgatója részéről. Lehetőség adódott, hogy a művelődési házban helyisé­get kapjunk a próbák meg­tartására. Sajnos, csak heti egyórás időtartalommal, de biztosítják az oda-vissza uta­zásunkat is. Felmérve az ajánlatot, más választásunk nem lévén, elfogadtuk a fel­tételeket. Az ígért technikai gondoskodásból kevés való­sult meg. Megszűnésünket hivatalosan még nem mond­ták ki, de úgy érezzük, szá­munkra mór itt sincs hely. Amikor bérbe adták ezt a művelődési házat, légüres térbe kerültünk. Nincs mód a gyakorlásra, ezzel már dobo­góra nem léphetünk. Nem tudjuk, mi lesz a bá­nyász férfikarral, amely mint említettem, hetvenéves múlt­ra tekint vissza. Nem vagyunk elfogultak, számottevő doku­mentum igazolja a működé­sünk során elért eredménye­ket. Nem csak a megyében, hanem országos viszonylat­ban is a rangos kórusok kö­zött tartották nyilván a nóg­rádi bányász férfikart. Bejár­tuk oz országot, eljutottunk külföldre is, beleértve Angli­át, illetve Wellset és Skó­ciát. Aranykoszorú diplomá­val rendelkezünk immár húsz éve. Mindig arra töreked­tünk, hogy elkötelezettséggel gyarapítsuk a megye és Sal­gótarján jó hírét. Most vi­szont nem tudjuk, mi lesz a kórussal, annak mintegy 30— 35 tagjával. Kellünk még va­lahova, valakinek?. . . Tóth Gyula, a munkósénekkar tagja íu tantermek — Salgótarján. A Táncsics Mi­hály Közgazdasági és Kereske­delmi Szakközépiskola kétmillió forintot nyert a szakképzési pá­lyázaton. Ebből az összegből két gép- és gyorsíró-tantermet ala­kítanak ki, amelyeket decem­berben japán elektronikus Író­gépekkel szerelnek föl. A tan­termek több cég kivitelezésében készülnek és a gyakorlati okta­tást is szolgálják. Képünkön: Nagy Ferenc festő, a Color Mo­zaik Kft. dolgozója munkában. R. Tótb Sándor felvétele Tizennegyedik havi fizetés Három év múlva „bekebelez”. Kicsit meglepődve, ugyan­akkor jóleső érzéssel hall­gattam Hanzel Józsefnek, a COMPACK Kereskedelmi Csomagoló Vállalat jobbágyi üzeme vezetőjének örömteli közlését: júliusban már fel­vettük a tizenharmadik havi fizetésünket, rövidesen kéz­hez kapjuk a tizennegyedi­ket... A Jobbágyiba vezető út­elágazás előtt vagy 100—150 méterre, a fő közlekedési út jobb oldalán található az üzem, amelyben a vállalat sajátosságának megfelelően, legalább , 14-féle fűszerfélét csomagolnak és szállítanak, belföldre és külföldre. — Jelenleg az Otthon és Instant márkanévre hallgató porkávét rakják az üvegek­be az asszonyok, lányok a feldolgozóüzem nagyobbik részében. Az udvar felőli ré­szen kértek maguknak he­lyet a teások. Indiai és kí­nai keverékekből állítják össze a tetszetős kis csoma­gokat, melyeket dobozba rak­va Angliába és Németor­szágba küldenek. A kis létszámú kollektí­vát eddig még elkerülték az átalakulással járó, másutt már kellemetlen csapásokat, nehéz perceket okozó vihar­fellegek. Mind a mai napig viszonylag biztonságban és nyereségesen oldják meg fel­adataikat. A jövő esztendő­ben viszont jelentős változá­sokra kerül sor. — Valószínű, hogy lesz még egy tulajdonosa, még­hozzá külföldi, a vállalat­nak — utal a változás lé­nyegére az üzemvezető. — Közös céggé alakulunk át. Központunk három — né­met, svájci és egy amerikai— holland — céggel folytatott tárgyalásokat a vegyes vál­lalat megalakításáról. Ügy hallottam, hogy a legutóbbi az esélyes, mivel ő terjesz­tette elő a legelőnyösebb ajánlatot. — A sorra kerülő frigy­gyei kapcsolatban bizonyára sokféle szóbeszéd járja — vetem közbe. — Állítólag az amerikai— holland cég —, ha ráesik a választás —, akkor az ala­kulás évében kénytelen meg­elégedni egy kisebb vagyon­résszel, ugyanakkor már je­lezte, hogy három éven be­lül magáénak akarja az egész kollektívát — „bekebe­lez bennünket.” Képviselői már megtekintették üze­münket is. — ön szerint rossz, vagy jó lesz a vegyes vállalati forma? — Jelen pillanatban kép­telenség bármiképpen is mi­nősíteni. Egy biztos: ameny- nyiben a tőkés cég elképze­lése megvalósul, akkor min­den tekintetben ő diktál. Egyelőre „azzal biztat”, hogy 600 fővel csökkenti majd a létszámot. — Ez magában hordozza azt a lehetőséget, hogy itt is fel kell készülni a mun­kakönyv átvételére? — Állítólag a létszámle­építés nem érint bennünket, Kávét csomagol Tímár Györgyné, Szentgyörgyi Andrásné és Blasltó Sándorné. Fotó: Rigó

Next

/
Oldalképek
Tartalom