Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-10 / 212. szám
1990. DECEMBER 10.. HÉTFŐ BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE hepuhu $ Nemzetiségi klub Lucfalván Aktívan tevékenykedik a Lucfalván október elsején megalakított szlovák nemzetiségi klub. A Magyarországi Szlovákok Szövetsége által menedzselt és anyagilag is támogatott egyesület gyarapodó számú tagjai társadalmi munkában felújították a rendelkezésükre bocsátott két helyiséget, s á Grajzel János által irányított vezetőség gazdag programot állított össze. A szervezet a helybeli lakosság négyötödét kitevő szlovákság nemzeti hagyományainak ápolását, nyelvének művelését tűzte képzeletbeli zászlajára. A szuhaiak örömére... Többéves szünetet követően nap nap után ismét megtelnek a Szuhai Általános Iskola tantermei. Az idei tanévet már itt kezdték a falu alsó tagozatosai, akik eddig a mátraalmási kisdiákokkal együtt a nemti iskolába jártak. Nagykeresztúr önállósodni kíván A kétszázhatvanhárom lelket számláló kistelepülés Lucfalvá- hoz tartozik, de a lakosok többsége már a különválást szorgalmazza. Nagykeresztúr mindmáig puszta, viszont a helybeliek nagyon szeretnék elnyerni a község címet. Patakmeder-rendezés Mátramindszenten A gyomos és erősen megrongálódott patakmeder betonozására, kikövezésére jelentős összeget költöttek az idén Mátramindszenten. A munkát a Mátra Nyugat-Bükki Fafeldolgozó Gazdaság recski építési üzeme végezte el, mintegy 900 ezer forintos költséggel. Már az oviban elkezdik... — Lucfalva. A sikeres nyelv- tanulás titka, hogy már az oviban el kell kezdeni. Jó példája ennek a lucfalvai óvoda, ahol évek óta szép eredményeket, érnek el az óvónők a szlovák nyelvoktatásban. Megkönnyíti a tanítást a kisgyermekek nyelv iránti fogékonysága, valamint az, hogy odahaza a szülők, nagyszülők is gyakoroltatják az apróságokat. Megkedvelteim és nem erőltetni — lehetőleg játékosan — az óvodában ezt az elvet érvényesítik az oktatók, akiknek jó munkáját dicséri, hogy csoportjaikkal részt vehettek egy nemrégiben lezajlott módszertani kísérletben. Segítség otthonteremtéshez — Bátonyterenyén 1985-től nyújtanak anyagi támogatást azoknak az ifjú házasoknak és többgyermekes családoknak, akik első lakásukat építik, illetve vásárolják. Az idén 10 millió forint állt rendelkezésre erre a célra, s összesen 63 család részesült anyagi segítségben. A Lakásügyi Társadalmi Bizottság mindenkor a helyszínen tájékozódott a kérelmezők szociális és anyagi helyzetéről, s kizárólag a legrászorultabbak kaphattak a meglévő tanácsi, illetve önkormányzati pénzből, mert az igények meghaladták a lehetőségeket. Szent Márton oltalmában — Nag) bárkáin. Szent Márton a védőszentje a nagvbárkányi katolikus templomnak, amely 107 esztendeje épült a falu egyik kiemelkedő pontján. Tornyot viszont abban az időben nem emelhettek a harkányiak csak a falu határán kívül, ezért lehetséges, hogy a templomtorony mindössze nyolcéves. Az elmült években megkezdték az épület külső-belső felújítását, amit a helybeliek sok társadalmi ntunkáv al segítettek. A korszerűsítés az utolsó mozzanatához érkezett: Kemencén űj padokat készítenek a templomba, melyek költségeit a nagybárkánviak adományaiból fedezik. Fotó: R. Tóth Sándor Igaz-e, hogy a polgármesterek nemrégiben egyhavi munkabérüknek megfelelő jutalomban részesültek? Nem túlzott-e ez az anyagi elismerés a mindössze két hónapi munkáért? — kérdezte egy magát megnevezni nem kívánó bátonytere- nyei olvasónk. — Valóban kaptam egyhavi munkabéremmel egyenlő külön juttatást, hasonlóan az ország valamennyi polgár- mesteréhez — válaszolta Nagy Mihály, Bátonyterenye polgármestere. — Parlamenti döntésről van szó, az ezzel kapcsolatos 67. törvény megjelent a Belügyi Közlöny 20. számában. így hangzik: „A polgármestert minden év utolsó hónapjában külön juttatásként megilleti egyhavi munkabére.” Most kétségtelenül soknak tűnhet két hónapi munkáért ekkora jutalom, ám mandátumom lejártakor, tehát 1994. októberének végén tízhavi tevékenységemért egyetlen fillér különjuttatást sem fogok kapni. Ez a juttatás tehát az akkori munkámnak a megelőlegezése. Ha már a pénznél tartunk, hadd mondjam el: havi munkabéremet 42 ezer 250 forintban állapította meg a képviselő-testület. Nagyjából ennyi lett volna a havi jövedelmem, ha maradok a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár kereskedelmi osztályvezetője. Megjegyzem, s ezt nem panasznak szánom, mostani kötetlen munkaidőmben esetenként 12—13 órát dolgozom a s hivatalban. De tudtam, mit vállalok, s választott tisztségemnek szeretnék a lehető legjobban megfelelni. Claudya harisnyái — Sámsonháza. Varrógépek tucatjai zümmögnek, a munkaasztalok fölé feszülten figyelő, fürge kezű asszonyok és lányok hajolnak, s amerre csak fordulok, mindenfelé félkész harisnyanadrágok „hegyeit” látom. A szép hangzású nevet viselő Claudya Kft. harisnyaüzemében járunk. A társaság ez év január elsejével alakult, tagjai: a nagybárkányi Kis-Zagyvavöl- gye Mgtsz és a Budapesti Harisnyagyár. — Bérmunkában varrunk harisnyanadrágokat és harisnyákat — feleli érdeklődésemre Szántóné Gordos Gyöngyi ügyvezető igazgató. — A fővárosi gyártól kapjuk a lekötött szárakat, s ugyancsak ott történik a festésük. A saját termékünkhöz a bátonyterenyei Lady Harisnyagyár Kft. készíti a lekötött szárakat: ennek a társaságnak szintén tagja a termelőszövetkezet. Az idén előreláthatóan három és fél millió harisnyanadrágot és harisnyát dobozolunk. Egy-egy dobozba két darabot teszünk, hiszen a nők rendszerint kettőt vásárolnak egyszerre. Konyak-, füst- és fekete színűre festik a termékeket, ezek manapság a divatos színek. Nyáron a fehér szín is kedvelt. Egyelőre csak belföldön forgalmazzák a Sámsonházán varrt jó minőségű, közepes árfekvésű harisnyákat és harisnyanadrágokat, de a nyugati piacra való betörés ott szerepel a dédelgetett tervek között. Megismerkedem Bujtár Sándor, 'né csoportvezetővel. Egyike a tizenöt évvel ezelőtt létesített üzem alapító tagjainak. Eredeti szakmája varrónő. — Kezdetben zoknikat konfekcióztunk — említi. Év elején százan keresték kenyerüket az üzemben. Azóta néhányan elmentek szülési szabadságra, s további néhányan másutt biztosabbnak tudják a boldogulásukat. Buj- tárné hűséges kíván maradni. — Jól érzem itt magam — mondja. — Igaz, a pénz talán lehetne több is. Ám nem minden a pénz... Banánliget Kisbárkányban Valóságos mini oázist láthat a kíváncsi szemlélő Bozó Béla kisbárká- nyi portáján. A kellemesen meleg üvegházat öt-hat éve építette a családfő felesége kívánságára, aki nagyon szereti a különleges dísznövényeket, virágokat. Az első banántövet egy alföldi kisfaluból hozta Bozó Béláné, s a gondos ápolást a másfélkét éves, több mint két méteresre cseperedett növény egy szép fürt terméssel honorálta. A banánvirág külön látványosság: színe tűzpiros, a szirmok tenyérnyiek. Illata nincs. Termés után a banánfát ki kell vágni, mert tovább nem terem. Szerencsére azonban bőségesen hozza az új sarjakat. Ezek egyike az a szép példány, amelynek levelei közt most is érlelődik az ízletes gyümölcs. Ha a csodálatosan szép banánvirág nem. a citrom virága annál pompásab- ban illatozik Bozóék „oázisán”, ahol lassan lehet szüretelni a fügét is. Az óriá,s datúra lefelé csüngő, hatalmas fehér virágtölcséreivel hívja fel a figyelmet. A kála ezen a klímán valósággal burjánzik: a melegház sarkaiban egész kálaerdő magasodik. A háziasszony büszkén mondja, a kisfalu kápolnáját mindig ellátják ezek a nagy kálabokrok virággal. Az ananász és a gránátalma is Bozó- né kedvencei közé tartozik. Az utóbbi termését Jugoszláviában kóstolta először, ahol a rekkenő hőségben talán semmi nem oltotta volna úgy a szóróját, mint a gránátalma üdítően savany- kás leve. Fotó: R. Tóth POSTABONTÁS Az Új Nógrád november 29-i számában megjelent “Bátonyterenyén hitelből gazdálkodnak” című írással kapcsolatban kívánom kifejteni a véleményemet. Tárgyilagosan, jól indult a cikk, hiszen informált arról, hogy sajnos, az ország ezernyi települése nehéz anyagi helyzetben van. A cikk második felében azonban szerintem talajt veszít a hitelesség, mert a gazdálkodást tárgyaló testületi ülésen a kérdések ugyan feszegettek bizonyos ügyeket, de a válaszok és a vita után a testület az előterjesztést elfogadta és nem minősítette a volt tanács gazdálkodását pazarlónak. A teljesség kedvéért megjegyzem: a leköszönő tanács gazdálkodása előtt hajtson fejet a tapo- gatódzó önkormányzati testület, mert megállapításai még ugyancsak terheltek az utólagos okoskodástól és a korai bölcselkedéstől! Észérvek alapján cáfolhatatla- nul indokolt volt az iskola terveinek elkészítése. Az ára (4,1 millió) pedig csak a laikus számára sok. A szénbányáktól megvett épületnek iskolává alakítását nem kft.-re bíztuk, hanem egy korrekt, a legkedvezőbb ajánlatot adó vállalatra, mégpedig pályázat alapján. Ami a városgazdálkodási vállalatnak lehetséges megbízását illeti, az az igazgató nem megfontolt nyilatkozatán alapul. A szóban forgó időszakban ugyanis kapacitása többszörösen leterhelt volt és felelőtlenség lett volna az üzletet velük megkötni. A WC az i gén kedvező pályázaton elnyert 500 ezer forint induló tőkével épült, amelyet a város tervezett idegenforgalma feltétlen elvárt, de már évtizedes lakossági igény is követelte. A témák kezdeményezőinek annyit üzenek, hogy a fejlődést ugyancsak akadályozza a butaság és a hozzá nem értés. A gondot és a zavart azok keltik, akik azt hirdetik: minden rossz volt. A régi és az új erőltetett mindennapos ütköztetése nem segíti az önkormányzati munka szolgálatjellegét, a képviselő-testületnek a feladataira való mielőbbi felkészülést. A hosszú ülések még nem egyenlőek az eredménnyel. Az egyéni sértődöttségek testület előtti mindenáron való tisztázni akarása felesleges erengia- pocsékolás. A pártokkal való „sülve-főve együttlét” pedig végzetes hiba. Az igazi képviselet akkor alakulhat ki, ha arra törekszünk, hogy a ma még hallgatók véleményét is bevigyük a döntéseinkbe. Szerintem ez a döntő többség, s megkell találni a szótértésnek a módját Bátonyterenye lakossága érdekében. Szabó ferenc képviselő Kedves Barátaink! Szépen bimbózik kapcsolatunk. A héten leveleket, meghívókat hozott a postás, telefonon több megírandó témajavaslatot kaptunk. A bátonyterenyei Maradics Vincéné azért mondott köszönetét, mert közbenjárásunkra a Tigáz szerelője gyorsan kijavította bojlerének hibáját. Jól estek elismerő szavai, s élve az alkalommal, másoknak is felajánljuk segítőkészségünket. Bátonyterenye volt tanácselnökének levelét azzal a megjegyzéssel tárjuk a nyilvánosság elé: nem csodálkoznánk, ha legközelebb valamelyik képviselőtársának a válaszát kellene közölnünk ezen az oldalon. *• Kicsit „cikis” kérdést tett fel egy magát megnevezni nem kívánó férfi, ám Bátonyterenye polgármestere nem tartotta annak, mondván: számára nincsenek tabutémák, bármire, bármikor őszintén felel. Ezeket a gondolatainkat kívántuk megosztani olvasóinkkal. Köszönjük fáradozásukat, s továbbra is várjuk leveleiket, telefonhívásaikat! Kolaj László Mihalik Júlia
