Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-04 / 207. szám

1990. DECEMBER 4., KEDD SPORT tmnmu 7 Fociidény, anno 1990. Botost eltiltották az edzésektől Köszönet Nem okoztak csalódást a nógrádi csapatok Legördült a függöny, vé­ge az előadásnak, pihenőre térnek a színészek. A hét végi ráadásfordulóval befe­jeződött a honi őszi fut- ballidény, eltekintve néhány még bepótolandó, korábban elmaradt mérkőzéstől. Lesz még néhány levezető edzés, bankett, értékelés, talán egy-két helyen pénzosztás is. Azután egv ideig oda se neki. Márciusig nem járunk mérkőzésekre. Kibírjuk? Ki hát. Minden évben kibír­tuk. Inkább az a baj, hogy minden márciusban egyre kevesebben kezdjük újra. Minden újrakezdés alkal­mával néptelenebb a pálya széle. Van most nagyobb gond a meccselésnél. Meg aztán eredetileg szórakozni menne oda az ember, nem pedig idegeskedni. A ma­gyar futball színvonala nem vonzza a tömegeket. Azon persze el lehetne vitatkoz­ni, hosszasan és sokáig, emelkedett-e a színvonal, vagy nem emelkedett? A szövetség szerint emelke­dett. A nézők távollétükkel tüntetnek. Tavasszal talán többen leszünk? De hol vagyunk még már­ciustól? Addig át kell vé­szelni egy keménynek ígér­kező, minden eddiginél ke­ményebbnek ígérkező telet. Kormányátalakítással, re­korddeficites új költségve­téssel, áremeléssel, növekvő munkanélküliséggel. S ki tudja még, mennyi minden újdonsággal. Persze, erre mondta a híres La Fontaine még híresebb farkasa: szól­ván a dagadt kütyáhdz: ’ in­kább legyek szegény, de szabad, semmint egy jól kosztolt, talpnyaló rabszol­ga. De hagyjuk ezt a poli­tizálást. Eddig is az volt a baj, hogy a sportba beleke­verték a politikát. Többek között ezért estek vissza eb­ben az országban a labda­játékok. No igen. hol vagyunk még márciustól? Pár napja még pattogott a labda — addig az első hó sem mert leesni, nehogy megzavarja a lelátó népének mulatságát —. most még éppen csak ké- szülődgetünk téli álmunkra. Ám mielőtt elfújnánk a gyertyát, tekintsünk vissza még egy rövidke pillanatra, lássuk, mi mindent hagy­tunk magunk mögött? Mi mindent éltünk át a pálya szélén, mi nógrádi futball­barátok, augusztus közepe óta. Milyen lehet most a lel­kiállapotunk? Csapata, szur­kolója válogatja. Egy azon­ban biztos: nincsen okunk túlzott lelkesedésre. Se a játék láttán, sem a körül­mények ismeretében. Ugyanakkor arra sincs okunk, hogy az orrunkat lógassuk. Arra pedig külö­nösen nem, hogy úgymond „elküldjük a sóbányába a falábúakat”. Ezzel koránt- sém azt akarom mondani, hogy elégedettségre okot adó, kellemes színvonalú Nógrád megye labdarúgása. A fák nem nőnek az égig. főleg nem egycsapásra, rá­olvasásra, varázsütésre. Csapataink azonban meg­tették a magukét. Bőven teljesítették, amit a képes­ségek, a lehetőségek isme­retében el lehetett várni tőlük. Menet közben persze hőzöngtünk. Elégedetlen­ségünket gyakran nem rej­tettük véka alá. Igényesek vagyunk, nem tehetünk ró­la, sokáig a jóhoz voltunk hozzászokva, s szeretnénk, ha visszajönne az a régi, szebb nógrádi futballvilág. Aztán kissé lehiggadva, a dolgokat tárgyilagosan vé­giggondolva, belátjuk, hogy ezek a derék nógrádi fut­ballisták teljesítették, amit a bajnokság előtt, elképzel­tünk. Szállították azt az eredményt, amit a pontva­dászat kezdete előtt ma­gunk is elfogadtunk volna. Sőt, talán egy kicsit még jobban is szerepeltek. Nézzük hát a tényeket. Egyetlen NB Il-es csapa­tunk. a Síküveggyár SE ta­valy egy pici ponttal ma­radt bent a másodosztály­ban. A nyáron edzőcsere történt, majd — Baranyi és Kölln távozásával — meg­gyengült a gárda. Ehhez képest a középmezőnybeli tagság nem tűnik rossz eredménynek. Persze, lehe­tett volna jobb is, megvolt rá a lehetőség, de így reá­lisabb. Az NB Ill-ban eggyel ke­vesebb csapatunk van, mint legutóbb volt. S ugyanúgy kibéreltük az utolsó helye­zést, mint akkor. De mind­annyian tudjuk: Romhány - ban drámai dolgok történ­tek ezen az őszön. Szétker­gették a csapatot, útilaput kötöttek a játékosok talpa alá, mert á bázisvállalat „fogyókúrát” tartott. Náluk ma már az is eredmény, ha fennmarad az egyesület. Annál jobban szerepelt viszont-az SKSE. Ők kez­detben sem titkolták baj­noki reményeiket. Ám vaj­mi kevesen vették őket iga­zán komolyan. Aztán el­kezdődött a bajnokság, és hosszú hetekig magabizto­san vezették a tabellát. A végére visszaestek, de a má­sodik helyről rajtolva meg­nyerhetik még a pontvadá­szatot. Az SBTC külön szám. A csapat játéka hullámzó volt, mint a tenger. A vé­gére aztán igazán belelen­dültek. Ismervén a klub anyagi helyzetét, s a já­tékosállomány életkorbéli összetételét, a gárda min­den várakozást felülmúlón teljesített. Balassagyarmaton az idény előtt azt sem tudták, hogy lesz-e elég, megfelelő tu­dású játékosuk. A határőr­ség „kincsesbányája” bezá­rult, új csapatot, kellett épí­teni. Ez nem járt minden nehézségek nélkül, de ha­mar összeszedték magukat. Jelenlegi pozíciójuk kelle­mes meglepetés. Pásztón, mint minden újoncnál, a bentmaradásról álmodoznak. Villámrajtot vett a gárda, majd ezek a villámok önmagukra sújtot­tak vissza. A viharos edző­cserét követően, úgy látszik, gyorsan rendezték a soro­kat. Nem kiesőhelyen állva várják a tavaszi folytatást. A megyei I. osztály ezen az őszön is szolgáltatott néhány meglepetéssel. Ezek közül kiemelkedik a tavaly gyengén szerepelt SVT SC mostani nyomasztó fölénye. A résztvevőkre nem vet jó fényt, hogy a negyvenéve­sekből álló Mohora tagja lehet az élmezőnynek. A megyei II. osztály küzdel­meiről — sajnos — hónapok múltán csak a botrányok, s a kiállítások sorozata ma­radnak meg az ember em­lékezetében. Nos. ennyiben lehetne összefoglalni az' őszi idény történéseit. Mit várhatunk a tavasztól? Előrelépést? Ta­lán igen. A csapatok most lélegzethez jutnak, lesz idő az alapos szakmai munká­ra. Kérdés, hogyan alakul­nak az anyagi lehetőségek? Javulásról csupán álmodoz­ni lehet. Hátha jön egy va­rázsló. aki segít. . . Balás Róbert ISMÉT DECEMBER 5-én és 6-án IMPORT BÁLÁSRUHA-VÁSÁR Salgótarjánban. a2 SZMT Székházban. Meg­lepetés: NSZK. olasz ha­risnyanadrágok minden színben reklámáron. Nyitva tartás: reggel 9-től délután 18 óráig. Várjuk kedves vásárlóin­kat ! (37981 K) Szót kér tudósítónk Az Űj Nógrád novem­ber 24-i' számában Nem akarunk sportvezetők lenni címmel a sportvezetők és az újságírók kapcsolatával foglalkoztunk. Erre az írás­ra reagált Huszár István balassagyarmati olvasónk, akinek levelét november 29-ei számunkban közöl­tük. Most ez utóbbihoz fűz néhány észrevételt tu­dósítónk. Zentai László. Le­velét már csak azért is kö­zöljük. mert Huszár az ominózus írásában. úgy­mond ..megszólította” őt. Ezzel a vitát részünkről le­zártnak tekintjük. Tisztelt Szerkesztőség! Az Üj Nógrád november 29-i számában . megjelent, Huszár István által írt le­vél személyemet érintő sértő és valótlan megálla­pításokat tartalmaz, ezért az alábbiak közzétételét ké­rem : , 1.: Sportvezetői pályafu­tásom alatt soha nem je­lentettem meg cikkeket a sajtóban, holott sportszer­vezői oklevelem és a sport- mozgalomban vezetőként eltöltött tízesztendős ta­pasztalatom alapot terem­tett volna hozzá. 2 ■ T.nmbns István. a HVSE ügyvezető elnöke nem a főnököm. Ez év áp­rilis 1-jéyel főállású mun­kaviszonyomat az egyesü­letnél saját kérésemre meg­szüntettem, s azóta gépko­csivezetőként dolgozom. %? ökölvívó-szakosztály veze­tését szabad időmben, díj­mentesen. sportszeretetbő) végzem. 3. : Sporteseményekről minden alkalommal a me­gyei lap sportrovatának fel­kérésére tudósítottam, és nem az ügyvezető elnök utasítására. Ezek az írá­sok jellegüknél fogva, nem tartalmaztak sportszakmai megállapításokat. 4. : Való igaz. a levélíró­val ellentétben, én nem voltam élsportoló. De az. egyesület labdarúgócsapa­tánál 1982—83-ban techni­kai vezető voltam. Így er­re a sportra is van rálátá­som. 5. : Annak ellenére, hogy édesapám tizenöt éve új­ságíró a Nemzeti Sport röplabdarovatánál, nekem nincsenek hasonló ambí­cióim. Újságírói karrierre — Huszár úr „jóslatával” ellentétben — nem vá­gyom. Sportbaráti üdvözlettel: Zentai László Balassagyarmat Ez lenne az SBTC köszöneté? Az ügyvezető elnök is megszólal összefutok Botos Tibivel, a keményöklű profi bunyós­sal, s mondja, biztos, hogy soha jobbkor nem találkoz­hattunk vqlna. Csaknem legyőzte az Európa-bajno- kot, vagy valami szenzációs sikert ért el, gondolom, s rögvest kérdezem is. A vá­lasz nemleges. December 15-én bokszol újra, ám ez­úttal másról szeretne disku- rálni. Keserűséggel a hangjá­ban, indulatosan mondja: képzeljem csak el, kitiltot­ták őt az SBTC edzéseiről. A” szívhez szóló üzenetet Lipták Sándor, a tarjániak szakosztályvezetője tolmá­csolta neki a minap. Az az ember, aki az öklöző sze­rint egyik pártfogója, aki­ben még nem csalódott. Hitetlenkedve hallgatom Botost, akit ezúttal nem kell faggatnom. Tőle szo­katlanul árad belőle a szó. Hát ezt érdemeltem én? — fakad ki. — A Stécé színei­ben két-két serdülő, ifi és junior, valamint hét ma­gyar felnőtt világbajnoki címet szereztem! Összesen tizenhármat, úgy, hogy 17 évet sportoltam a színeik­ben. Sokat tettem a klubért, szállítottam az olimpiai pon­tokat, ezzel együtt a pénzt is. És sorolja tovább pálya­futásának állomásait, sike­reit. Azt az időszakot, ami­kor a Stécé vezetői kebel­barátként üdvözölték, di­csérték. Arra ellenben már senki sem gondolt, hogy esetleg hivatalosan elbú­csúztassák! Mondja az ex­válogatott, nem egy újabb vázára van szüksége, van abból otthon elég, csupán a gesztust hiányolta. így utó­lag úgy gondolja, sikerei fényében még jó volt,.most meg megkapta a pofont. S még mindig nem hagy­ja abba mondandóját, in­gerülten említi: amikor be­jelentette, hogy amatőrként befejezi, és profi lesz, egy dolgot kért a klubtól. Ne­vezetesen: biztosítsák szá­mára az edzéslehetőséget. Tehát sem szerelésért, sem másért nem könyörgött -Móstanáig nem is volt gond. mi több, jól érezte magát „lenn”, a teremben. Örült, hogy a kicsik minden moz­dulatát figyelik, mert ugye a Botos, az Botos. No és profi. Nyugtatom, biztos téve­dés az egész ügy. meg kü­lönben is megkeresem a másik oldalt. Takács Ta­más ügyvezető elnököt, ugyan mondja már el: mi is lapul a dolog hátteré­ben? Tibor egyetértőén bó­lint. s hozzáfűzi: erre ő is kíváncsi lesz. Alighogy elbúcsúzunk, nyomban keresem az ügy­vezető elnököt. Takács a té­ma hallatán felemeli a M F G N Y 1 T J U K RÉTSÁGON - a 2-es főúl mellett, - 1990. decem­ben 5-én a mÄdm, DISZKONT­ÁRUHÁZUNKAT! Olcsó árak, széles választék, hetente árengedményes AKCIÓK! NE mulassza el felkeresni, megéri! TÁRHAZ-KER KcT. „Ezt érdemeltem én?” hangját, s nemes egyszerű­séggel közli: — Elegem van a Botos­ügyből ! Persze nem eszik ilyen forrón a kását, ezért az el­nököt arra kérem, fejtse ki néhány gondolatban a klub álláspontját! Takács immár higgadtan mondja a magáét. Botossal — s ezt papírral bizonyítja kötöttek egy megállapodást: a bokszoló profimeccsein kapott pénzek tíz százalé­kát átutalja a Stécének, az utánpótlás javára, s foglal­kozik a kicsikkel is. Ezek­nek a vállalásoknak az ököl­vívó nem tett eleget, ezért került sor arra, bogy az ed­zéslátogatástól eltiltsák. No és Takács... .még.. hozzáfűzi, hogy számukra egyszerűen elviselhetetlenné vált az a rágalomhadjárat, amit az ökölvívó ellenük folytat, Egyéb iránt pedig decem­berben a Stécé öklözői pi­hennek. így edzéseket sem tartanak. . . A búcsúztató? Takács fur­csállja, hogy ilveket emleget Botos, ugyanis az amatőr pályafutása utolsó OB sze­repléséért tízezer forint ju­talmat adtak neki. igaz, egy évvel később. . . Többre, a klub mai helyzetében nem futja. Immár az írógép előtt ül­ve, a két véleményt sum­mázva azon gondolkodom: vajon — nem igazságtevő­ként. de —, kinek adjak igazat? A. választ hiába keresem. Nem tudom.. Csak annyi világos előttem, hogy békességben, egymás gond­jainak tiszteletben tartá­sával mindenütt enyhíteni lehet a gondokon. Azt viszont végképp nem értem, miért kell ily várat­lanul lesöpörni egy sporto­lót, ráadásul egy olyat, aki hírt. dicsőséget szerzett egy városnak? Manapság egy— jól muzsikáló — profi kü­lön elismerést jelent egv- egy klubnak — mégha az „csupán” nevelte. verse­nyeztette is hosszú éveken át. S ha nem tévedek, a menők után támogatók, szponzorok sokasága kutat. No, de nem meditálok to­vább. Errefelé úgy tűnik nem figyelnek ilyenre. Vaskor István A Salgótarjáni Szolgálta­tó Szövetkezet felvételt hirdet ÖTVÖS SZAKMUNKÁS RÉSZÉRE KIEMELT BÉREZÉSSEL. Érdeklődni lehet a 11-020-as telefonszómon. a Rolitron-tól A Rolitron Alapítvány az Egészséges Gyermekért kö­szönőlevelet juttatott el szerkesztőségünkhez, ugyan-' is támogattuk az általános iskolák közötti Hangya-Rajt elnevezésű futóakciót. A ne­vezés lezártának napjáig az ország több mint hétszáz is­kolájából százezer nevezés érkezett. A versenykiírás ér­telmében a nevezési díjak költségeken felüli részének felét az iskolák, a szerve­zők, és a futók között sorol­ják ki. A sorsolásra ma 13 órakor kerül sör, közjegyző jelenlétében, a Magyar Ter­mészetbarát Szövetség ta­nácstermében Budapesten. A sorsoláson részt vesznek a Hangya-Rajt fővédnökei, így Székely Éva olimpiai bajnok, Jakabházy László, az OTSH alelnöke és dr. Leitner József, a Magyar Diáksport Szövetség főtit­kára Síküveg — tizenegyedik — Labdarúgás. A hét végén lejátszották a két korábbról el­maradt mérkőzést az NB II. Ke­leti csoportjában. Eredmények: Eger SE—Hatvan 1—0 (0—0). Meíripond SE—Kecskeméti SC 0—0. Ezzel befejeződött a baj­nokság őszi idénye. A St. Sík­üveggyár a 11. helyről várhatja a tavaszi folytatást. őszi végeredmény 1. Csepel 15 11 1 3 29-14 23 2. Diósgyőr 15 8 6 1 31-14 22 3. BVSC 15 8 4 3 22-17 20 4. Ny.-egy. 15 7 4 4 23- 8 18 5. Kaba 15 5 8 2 19-12 18 6. Baja >15 6 5 4 13-11 17 7. K.-barcika 15 7 2 6 29-22 16 8. Kecsk. SC 15 4 8 3 22-21 16 9. Eger 15 6 3 6 22-20 15 10. DMTE 15 5 4 6 16-19 14 11. Síküvegyár 15 5 3 7 20-24 13 12. SZarVas 15 5 3 7 18-23 13 13. Kecském. TE 15 6 1 8 14-30 13 14. Szolnok 15 3 3 9 12-20­9 15. Hatvan 15 3 2 10 15-23 8 16. Metrip. 15 1 3 11 6-25 5 Harmadik az ex-Építők — Kézilabda. Férfiak. NB. II. Észak-keleti csoport. őszi végeredmény L. Deb. Med. 2*. H.-bösz. 3. S.-tarján 4. Mátészalka 5. Ny.-egyháza 6. Lyukkób. 7. Somsály 8. P.-ladány 9. Gyöngyös 10. Alsózsolca 11. Iklad 12. B.-lóránth. 11 9 1 1 286-219 19 11 6 2 3 265-244 14 11 6 1 4 269-264 13 11 5 3 3 280-281 13 11 5 2 4 264-252 12 11 5 1 5 302-280 11 11 5 1 5 270-261 11 11 4 1 6 243-247 9 11 4 1 6 281-264 9 11 4 - 7 251-292 8 11 4 - 7 229-245 8 11 1 3 7 228-319 5 Amerikai győzelem — Tenisz. Vasárnap flo­ridai St. Petersboryban be­fejeződött az Egyesült Álla­mok — Ausztrália tenisz Da­vis-kupa döntő mérkőzés. Az utolsó egyesben Richard Fromberg 7—5, 2—6. 6—3-ra legyőzte Michael Changot ezzel a „kenguruk” 3—2-re szépítettek, de a serleget az amerikaiak vehették át. A MATRABAU KFT. ács­állványozó szakmunkások jelentkezését várja. Ké­sőbb külföldi munkavég­zési lehetőség. Érdeklődni a kft. irodáján. Pásztó, Szabadság út 2-4. sz. lehet. (1813 Sz) Irodahelyiség, telefon-, te­lefaxhasználattal kiadó. Érdeklődni lehet: Salgó­tarján, Bajcsy-Zsilinszky út 36. Telefon: 12-120. (37918 K)

Next

/
Oldalképek
Tartalom