Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-30 / 228. szám
1990. DECEMBER 30.. VASÁRNAP LATOHAT AR LUZFIZni! 5 * '■' **■*• - * •'WV“ *it**~t ». Hf s , - , - , ,* ÓÉV-ÚJÉV - EZT KAPTÁK-EZT VÁRJÁK Ahogyan a politikusok értékelnek — Hogyan ítélik meg az 1990-es esztendőt, milyen várakozásokkal tekintenek az 1991-es év elé megyénk politikai életének képviselői? — Szándékunk szerint teljesebb képet kívántunk adni olvasóinknak, ám volt, ki nyilatkozott ugyan lapunknak, de visszalépett a megjelenéstől. Dr. Várkonyi József (MDF) Hit és bizalom a demokráciában Szigetvári János (MSZMP) Megkezdődött az agymosás Ma egy éve még feszülten figyeltük a romániai forradalmi eseményeket, és még nem láttuk közvetlen szomszédaink és Kelet-Németor- szág politikai fejlődését. Békés forradalom történt térségünkben. Tavasszal szabadon választottuk meg az országgyűlési képviselőket. Megalakult a legitim kormányunk. Létrejöttek a demokrácia országos intézményei és októberben megválasztásra kerültek az önkormányzatok. Természetesen igen súlyos örökséget cipelünk a hátunkon, gazdasági válság, infláció, recesszió. A demokratikus gondolkodás és magatartás kialakulása is a kezdet-kezdetén tart. Az MDF számára egyértelműen sikeres volt az elmúlt év, de nem felhőtlen. A tavaszi győzelem után tapasztalnunk kellett az őszi tartózkodást, melynek oka, hogy a felfokozott várakozást a kormány nem mindenben tudta teljesíteni. Sokan — és megalapozottan is — kritikus évnek minősítik 1991-et. Valóban igen súlyos gazdasági nehézségekkel kell megküzdeni, és minden bizonnyal a kormány kénytelen lesz népszerűtlen intézkedéseket is hozni. Az önkormányzatok nagy felelősségtudattal és tenni akarással kezdték meg munkáikat. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne veszítse el a magyar társadalom a hitét és bizalmát a parlamenti demokráciában. Ha csodákra nem is vagyunk képesek, de a magyarság szorgalma, tehetsége már sokszor bebizonyította, hogy felül tud kerekedni a súlyos gazdasági gondokon. A vállalkozások kibontaA politika színpadán a KDNP jól szerepelt, megyénkben kifejezetten nagy előnyt szerzett. A községekben, falvakban, de a városokban is jól kiépített szervezeteket sikerült életre kelteni és működtetni. Gondot is fordítunk az önkormányzati testület tagjainak a felkészítésére. Már az ősz során egyhetes hollandiai tanulmányútra küldtük a KDNP polgármestereit. A közjó ellátása terén csak a politikailag tisztán látó emberek képesek jól végezni munkájukat. így csatlakozhatunk csak az Európa-házhoz. Az önkormányzatok, ha saját lábra tudnak majd állni, akkor működhetnek igazán jól. Ehhez önálló ipari, kereskedelmi tevékenységre van szükség. Nem mondhatnak le az önkormányzatok az egyházak segítségéről, a sze- retetszolgálati tevékenységükről. Ami pedig a jövőt illeti — bár az előző gondolatok is már arra irányultak — nagyon fontosnak tartom a biztosítási rendszer radikális átalakítását. Ez bevált szisztéma Nyugaton, de nálunk is ismert volt a háború előtt. Az egészség értékét kell meghatároznunk. Ezt teszi majd a biztosító orvosa is, amikor egy alapos vizsgálat után eldönti, meghatározza a biztosítást kötni szándékozó ember egészségi állapotának százalékos mértékét. Miként a gépkocsikat is kötelezően műkozása új munkahelyeket teremt, és minden hasznos, jó kezdeményezés tisztes nyereséget is hozhat. Nehéz lesz megküzdeni az inflációval. Egyik legfontosabb feladat lesz 1991-ben az elszegényedési folyamat megállítása. A Magyar Demokrata Fórum nyitott párt mindenki számára. Politikai eszközökkel a rendszerváltozás teljes véghezvitelét, a társadalom összefogását, egységét a legfontosabb országos célok érdekében kívánja megteremteni. A magam részéről szeretnék hasznos munkát végezni a városi képviseletben és ha feladatot kapok, a megyei közgyűlésben is. A megújulás alapjai adottak, most már csak az egyének szorgalmán, munkáján múlik, hogy leküzdjük nehézségeinket, és 1991-ben a rosszkedv ködén már átvilágítson a bizalom és remény fénye is. (sánta) szaki vizsgára szükséges vinnünk, az ember élete legalább ilyen fontos kell legyen! Ezért is hangsúlyozom, nem betegséget kell gyógyítanunk, hanem az emberek egészségét megőrizni! Az emberek érzik a demokrácia lehetőségeit, remélhetőleg élnek majd vele. Erőt, nyugalmat, közbiztonságot, megértést kívánok magamnak és mindannyiunknak. Feltétlen hiszek abban, hogy a Icözerkölcsök javulni fognak az új esztendőben! (sánta) — Zsúfolt volt szervezetünk szempontjából az 1990-es év. A párt megalakításával, a programok kialakításával, két nagyválasztmányi üléssel telt. Ezek az ülések irányt adtak az elkövetkezendő időszakra. Azt világosan kell látni, hogy a párt vezetése — a személycserék révén — megerősödött. A kisgazdapárt markáns, megfontolt radikalizmust tűzött ki célul maga elé. Közismert, hogy az általunk előterjesztett földprogram fogadtatása ellentmondásos volt. Ennek egyik oka, hogy az utóbbi néhány évtizedben az a hibás nézet terjedt el, miszerint az ipar tartja el a mezőgazdaságot. Két út áll most a kisgazdapárt előtt: reprivatizálás az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem terén egyaránt, illetve a megfelelő kártalanítás a mezőgazdaság területén. Ha e tekintetben nézzük, hogy 1990 a rendszerváltás éve volt, akkor azt kell mondanom, sajnos1; nem történt meg a rendszerváltás. Politikai rendszerváltásról beszélhetünk, de a gazdasági váltás elmaradt. 1991 -tői ezért mindenekelőtt a gazdasági rendszerváltozást várom, és valamennyi olyan kérdés rendeződé— Magyarország számára meghatározó volt az 1990-es év, és megnyugtató, hogy atrocitások nélkül zajlott le. Gondolok itt akár a parlamenti, akár a helyhatósági választásokra. Amiért mégis vegyesek lehetnek az érzelmeim: itt mi nem szerepeltünk túlságosan jól. Másfelől viszont örömmel tapasztaltuk, akiket megkerestünk az önkormányzati választások időszakában, vállalták a NODISZ-t. Azt szeretnénk, hogy a helyhatóságok ne modellezzék le a „fenti” pártcsatákat, ne alakuljanak ki presztízs- harcok. Sajnos, a helyzet most nem ezt mutatja, ezt bizonyítja az is, hogy három bizottságba próbáltuk bejuttatni a jelöltjeinket, de egyikbe sem sikerült. Ez a pártok (a hatalmon lévő pártok) egymás közötti osztozkodását igazolja. A fiatalok érdekei a rendszerváltástól függetlenül sincsenek képviselve, de nem adjuk fel. Újra kell gondolni a szervezet (DEM1SZ) jövőjét. Személyes benyomásom a ’90-es évről: többet vártam a rendszerváltástól. A módszerek változását is vártam, és ez nem történt meg. Az 1991-es évtől mindazokat a változásokat várom, amelyek ’90-ben — Eredménynek tartjuk a parlamenti demokrácia feltételeinek megte- reintődését. Sajnálattal vesszük azonban tudomásul, hogy a választásokon győztes erők a számukra megadott lehetőséggel nem élnek, hanem visszaélnek. Nem rendszerváltás, csak hatalomváltás történt, a kormányzati munka ellentmondásoktól terhes. A kormány elkészített programja nem alkalmas arra, hogy az országban megállítsa a gazdasági hanyatlást. Ezért aggódva tekintünk az 1991-es év elé. Az SZDSZ szakértői dolgoznak egy rövid távú válságkezelő-programon, amely bizonyítja a régi jelszavunk ma is aktuális: „Van kiút!”. Van mód arra, hogy a lakosság a növekvő terhek mellett is érezze, az áldozatok nem hiábavalók. Nem szabad . azonban minden terhet a lakosságra hárítani, reméljük, a kormány jövőre felvállalja a költségvetési pénzeket fölemésztő állami vállalatok magánkézbe adását, és elindít egy olyan gazdaságpolitikát, amely új munkahelyek termetését ösztönzi. Megyénk településein működnek SZDSZ-többségű önkormányzatok. Bár a kormány központosító törekvését, amelyre nem került sor 1990-ben, ilyen például a földtulajdon kérdése. Azon kell munkálkodnunk, hogy megvalósuljon a sokat hangoztatott „jövő útja”: a magántulajdon elsődlegessége, az állami tulajdon fokozatos visszaszorítása, a monopóliumok letörése. nem történtek meg. Az biztos, nagyon nehéz esztendő lesz. Túl kell jutni a szűkén vett pártérdekeken. Úgy gondolom, józanabb lesz a helyzet, ha a mérsékelt erők erősödnek meg a pártokon belül. Össze kell fogni, hiszen vannak közös érdekeink, elsősorban az, hogy az ország talpon maradjon! seivel nehéz lesz szembeszegülni, de szándékunk szerint olyan önkormányzatokat kívánunk működtetni, amelyek biztosítják a települések önállóságát. Az egyes településeken elért eredményekkel kívánjuk bizonyítani, hogy az SZDSZ alkalmas az ország kormányzására. Választóinknak, s mindenki másnak azt kívánjuk, hogy a jövő évi nehéz helyzet ellenére a változás pozitív jeleit is érezhessék végre. — A tavaszi választások legitimi- zálták a jobboldali hatalomátvételt. A parlamentben és a kormányban a jobboldali erők jutottak pozícióba. De az a program, amit beígértek, máig ígéret maradt. Megkezdődött a „felépítmény” átalakítása, de ez nem szakértelem, hanem politikai elkötelezettség alapján történt, néhány esetben pedig a pártmunkások jutalmazásaként. A helyhatósági választások viszont nem hozták meg azt a teljes hatalomváltást, amire számítottak. A szavazatok a jelenlegi kormány ellen szóltak, bár tavasszal még a múlt ellen tiltakoztak a választók. A koalíció most meg akarja bünteti a választókat, olyan terheket rónak az önkormányzatokra, amelyekkel lehetetlenné teszik a működésüket. Az érdekképviseleti szerveket a perifériára szorították, és megkezdődött egyféle agymosási fólyamat: valós eredményeket tagadnak meg. Jellemző 1990-re, hogy a tömegek jelentős része passzív volt, másik része az év első felében, illúziókat táplálva az új típusú hatalom iránt, támogatta azt. 1990-ben oda jutottunk el, hogy már nem azon kell vitatkozni, kapitalizmus vagy szocializmus lesz-e, az a fontosabb, hogy nemzeti tragédiánk, a gazdasági összeomlás ne következzen be 1991-ben! ' Számunkra, szocialisták számára a „tűzkeresztség” éve volt 1990. A rendszerváltozást politikai értelemben meghatározó eseményeken — a parlamenti és a helyhatósági választásokon — a reméltnél kevesebb mandátumhoz jutottunk. Kénytelenek voltunk tapasztalni, hogy a szavazók jó része így törlesztett az elmúlt évtizedek hibáiért, tévedéseiért, a mások által elkövetett bűnökért. Komoly erőpróbát jelentett a lejáratásunkra, kiszorításunkra, megsemmisítésünkre törekvő propagandahadjárat elviselése is. Persze be kellett látnunk, hogy hiába a békés forradalom, fájdalom, áldozat nélkül nincs ilyen földcsuszamlásszerű, történelmi jelentőségű fordulat. Ilyen körülmények között már azt is sikerként könyveljük el, hogy pártunk egyáltalán talpon maradt, nem morzsolódott fel. Két fordulóban megtartott kongresszusunk jóvoltából, a tagság akaratából rendelkezünk-korszerű programmal. Továbbra sem mondtunk le a demokratikus szocializmus — mint mozgalom — perspektívájáról, melyet a szocialista, szociáldemokrata értékek mentén kívánunk érvényre juttatni. Parlamenti frakciónk — az átmeneti és érthető dermedtség után — egyre határozottabb karaktert képvisel. Meg kellett — és meg kell tanulnunk — kis ellenzéki pártként politizálni. Tudatában vagyunk annak, hogy 1991-ben rendkívüli nehézségek, súlyos próbatételek várnak minden maA jövő évre politikai stabilizációt és szakértői kormányt kívánunk, és azt, hogy következetesen valósítsák meg a ténylegesen jobbító szándékú elképzeléseket. Ha tőkés társadalmat akarnak létrehozni, vegyék figyelembe a tőkés társadalom alapszabályát: a megélhetésnek két alapja van, a tulajdon és a munka! Meg kell szüntetni a kapkodó, hovatovább kalando nak nevezhető gazdaságpolitikát. !: filáraközrendre és közbiztonságra \ irfszükség, ahol a hangsúly a „bizt nság"-on van. És nem utolsósoban, rendezni kell a viszonyt a szomszédos országokkal. gyár állampolgárra: a/ ország, a nemzet sorsa forog kockán. Mi, ellenzékiségünk dacára, úgy látjuk, hogy a kiéleződő válsághelyzet senkinek sem jó. ezért — elveink feladása nélkül — összefogásra törekszünk, erre hívunk fel. Reméljük, hogy mind többen veszik észre, hogy a demokrácia önmagában — biztos gazdasági alapok nélkül — nem csodaszer, különösen akkor, ha leple alatt egy újfajta diktatúra veszélye fenyeget. Markánsabban akarjuk képviselni a bérből és fizetésből élők, a mind nagyobb tömegben elszegényedő társadalmi rétegek érdekeit. Szeretnénk pártunk sorait stabilizálni, új arcokat, fiatalokat is közöttünk látni. Az oldalt szerkesztette: Dudellai Ildikó Dr. Marton Tibor (KDNP) Nem betegséget kell gyógyítani, hanem az egészséget megőrizni! Domonkos Tamás (NODISZ) A módszerek nem változtak Kaszás Erika (SZDSZ) Van kiút! Dr. Csongrády Béla (MSZP) A demokrácia önmagában nem csodaszer Fenes László (FKgP) Elmaradt a gazdasági rendszerváltás
