Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-03 / 206. szám
1990. DECEMBER 3., HÉTFŐ SPORT tunmiE] 7 így született a Rákóczi első találata Bíró Olga (elvétele Labdarúgó NB III., Mátra-csoport Sikertelen ráadás Szombaton az október 27-i közúti blokád miatt elmaradt négy mérkőzést pótolták be a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjában. Ezzel egy időre legördült a függöny, befejeződött az őszi pontvadászat. Nem éppen „happy enddel”... ROMHÁNYI KERÁMIA- SZOLNOKI CUKORGYÁR 1—6 (0—2). Romhány, 100 néző, v.: Mészáros. Romhány: Kovács — Torma, Pintér, Matyóka, Filiczki — Sági, Bóta, Keresztes, Varga J — Pincze, Varga S. Edző: Pincze László. Az eredmény önmagáért beszél. Amint látható az összeállításból, Pincze ismét kénytelen volt beállítani önmagát a csapatba... Góllövök: Varga S., ill. Bárány, 3, Jegesi L. 2, Börö- czki. Kalicza Dániel SBTC—VOLÁN RÁKÓCZI 0—2, (0—1). Salgótarján, tóstrandi pálya. 500 néző, v.: Várallyay. SBTC: Szén :— Kecskés, Sági, Tresó — Németh (Sehuchmann), Gáspár, Szeles, Novák, — Sváb, Tolnai, Hunyás, (Póczos). Edző: B. Kovács Zoltán. 25. perc: Bal oldali szögletet követően a késlekedő hazaiak mellett Menyhárt a hosszú oldalon közvetlen közelről bólintotta a hálóba a labdát. 0—1. 70. perc: Molnár lopta magát egyre közelebb a hazaiak kapujához. Tehette, mert a védők elfelejtették megtámadni. A csatár, mikor már kellő távolságba ért, 10 méterről kilőtte a rövid sarkot. 0—2. Az SBTC végigtámadta a mérkőzést, a vendégcsapat csupán kétszer látogatott előre, mégis a Rákóczi nyerte meg a találkozót. Persze, ebben az esetben is érvényes a régi mondás: mindenki a maga sikerének kovácsa. A hazaiak előtt annyi gólszerzési lehetőség adódott, hogy azokból három mérkőzést is meg lehetett volna nyerni. A támadók gzonban — mintha megbabonázták volna őket — a legnagyobb helyzeteket is sorra elhibázták. A vendégek viszont profi módon használták ki kevés esélyüket. Mezőnyben nem játszott rosszul a hazai gárda, de a fociban csak a gólokat díjazzák. Jók: Tresó, Sági, Novák. Ifi: 4—1. — Balás — További eredmények: Apci Vasas—Törökszentmiklós 2—1, H. Gáspár SE—Bélapátfalva 1—4. őszi végeredmény 1. Bag 15 7 7 1 27-10 21 2. SKSE 15 8 3 4 22-17 1!) 3. V. Rákóczi 15 8 2 5 29-22 18 4. SBTC 15 6 5 4 18-14 17 5. Töröksztm. 15 7 2 6 34-18 16 6. Gyöngyös 15 4 8 3 17 1316 7. Bgy. HVSE 15 7. 1 7 23-22 15 8. B.-nádasd 15 6 3 6 19-19 15 9. Apc 15 5 5 5 19-21 15 10. B.-apátfalva 15 6 2 7 28-31 14 11. Sz. Cukor 15 4 6 5 22-26 14 12. Gáspár SE 15 5 4 6 12-21 14 13. Pásztó 15 4 5 6 16-33 13 14. Dány 15 3 6 6 19-.27 12 15. Jászberény* 15 6 3 6 36-26 11 16. Romhány 15 312 11-36 6 (• Jászberénytől 4 büntetőpont levonva!) Szédületes teremfoci Gyakran táncol a hálóban a labda. (fotó: Bíró) Hát, akkor újra teremfoci. Ismét, sokadszor. Meg- unhatatlanul, mindenki kedvére. Ilyenkor, télhez közeledvén, majd benne egészen, kedvelt mulatsága játszóknak, s a játékot csupán szemlélőknek, egyaránt. A nagypálya varázsának híján kellemes időelmúlasztó. Salgótarjánban, a városi sportcsarnokban — kevéske túlzással — tűt is alig lehetne leejteni, olyan sokan vannak a nézőtéren Pedig „csak” amatőrök, öregfiúk, akik pályára lépnek. Mitől mégis ez a varázs? Hát... az emberektől kellene megkérdezni. • Amikor betoppanok, a hangulat már a tetőpont közelében jár. Magam is csakhamar a hatása alá kerülök. Elég csak végignézni a pályán. Az IBUSZ játszik a Hőszolgáltatóval. Sokszor a szó szoros értelmében. Számomra érdekes a párosítás. Az utazósoknál tarjáni viszonylatban páratlan a sztárparádé. A kapuban Horváth Karcsi és Szőke Pista váltogatja egymást, kinn a mezőnyben Répás, Básti, Kökény, Szoó, Horváth Feri, Földi bűvöli a labdát. (Szojka már csak a nézőtéren foglal helyet.) A túloldalon Tóth Dezső, a volt házmesterem ezúttal játékmester. Én természetesen a volt házmesteremnek drukkolok, a régi stécések- nek szurkoltam már eleget. De hiába ver a hevesekért hevesen a szívem. Nekik most a pályán nagyon melegük van. Egyébként igazán kellemes a játék. Élvezetes ez a teremfoci, nem véletlenül kedvelik az amerikanizált amerikaiak is. Répásék elemükben vannak. Egymás után vezetik a tőlük korábban valahol már látott, szellemes akciókat. S, mikor láttuk ezeket? Ha jól emlékszem, honvédverés, dó- zsaverés közben. Lám, a régi emlékek is elő-előtör- nek. De nem tovább, mint villanásnyi időre. Nincs most idő elmerengni. Rohan a labda, pereg a játék, tíz másodpercenként adódnak forró pillanatok mindkét kapu előtt. Könnyű egy-két gólról lemaradni. A szabálytalankodás ritka, mint a fehér holló. Kaposvári alig használja a sípját. Hiába no, itt és most az örömfoci dívik. örömfoci.. . Répás, Básti és Földi járatja a labdát. Az iskolában ilyen háromszögre oktatják a Pitagorász- tételt. Én most nem szeretnék hátvéd lenni. Hol a lábam? Hol a fejem? Hol a labda? A labda? No, ugyan hol lenne. A hálóban. Hiába drukkolok a volt házmesteremnek. Itt most nincs menekvés, nincs segítség. Nyolc-kettő a nóta vége. Földi egymaga hetet kaszabol. Még alig ülepedik az iménti élmény, máris színre lép az újabb mérkőzőpár. A Főiskola sárga-feketében oktat. Soraikban csupa, csupa vezéregyéniség. Csupa intellektus. Takács a Stécé elnöke, Horváth, a Sese edzője, (milyen jó, amikor a hóhért akasztják). Rozgonyi a kellemes leányiskola igazgatója, Czékmán nagyvállalati menedzser, Bodor a Lauritzentől is nagyobb reklámfőnök. Ennyi dudás megfér egy csárdában? Ügy látszik, megférnek. Fél perc után már vezetnek. Ellenfelük beszédes nevet választott magának. Ennyi: Amatőr. A Főiskola játékában szemlátomást jelen van a magasabb intellektus. A fejekből sugárzik a nagyfeszültség. Szinte sistereg a levegő. A lábakból gólok- potyognak. Széli Laci nem mindig csupán a hajkoronájával emlékeztet Makanakyra, Gullit Rudira. Dupák Gabi hatot is bebombáz. Lekopírozzák az előző mérkőzés eredményét. Itt is nyolc-kettő a vége. Eredményesen buktat a Főiskola, nehéz lenne ezt most elvitatni. S, még erről jut eszembe. Rozgonyiról olvastam a minap, soha nem kapott sze- kundát. Mondanom sem kell, ezúttal is megúszta. Kettest kapott. Igaz, ezúttal gólból. Jól vizsgázott. A kapuban az érdemjegyek fordítva számítanak. Lám, így szórakozunk mi egymással szombaton, a teremfoci első napján. Balás Róbert Fociközgyüléé — rumlikkal Nem váltottak le senkit Szombaton délelőtt a Me- dosz-székház színháztermében gyülekezett a magyar labdarúgás „parlamentje”, erx-e a napra volt ugyanis esedékes a rendkívüli közgyűlés. Kezdetként dr. Sti- egler Károlyt választották meg levezető elnökké. 178 szavazati joggal rendelkező személyiség közül 160-an foglaltak helyet a színházterem széksoraiban Rendkívüli hozzászólások jöttek soron. Danszky József arra hívta fel a figyelmet, hogy véleménye szerint eldönthetetlen, hogy ez a szombati közgyűlés rendkívüli-e? Dr. Izsó Ignác kifejtette, szerinte a jelenlegi MLSZ-alapszabály alkalmatlan arra. hogy ezen a napon érdemben tárgyaljanak róla. Dr. Horváth Gábor, a Hivatásos Labdarúgók Kamarájának főtitkára azt a kérdést szegezte dr. Laczkó Mihály mellének, hogy ha a szombati rendkívüli közgyűlés, akkor 1991 májusában vajon megrendezik-e a II., rendes labdarúgó-közgyűlést ? E három hozzászólást élénk vita, majd szavazás követte. Tudniillik dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke kifejezte azon ötletét, hogy bár a szombati rendkívüli közgyűlés, teljesen felesleges, hogy májusban ismét „összedobolják” az ország futballképviselőit. A szavazás dr. Laczkónak adott igazat, azaz leszögezhető volt: végül is a szombati tanácskozás a magyar labdarúgás II. országos közgyűlése. Amikor ezt bejelentették, a Budapesti Labdarúgó Szövetségnek és a Hivatásos Labdarúgók Kamarájának képviselői (körülbelül tucatnyi küldött) protestáló jelleggel kivonultak a színházteremből, majd mintegy negyedórát követően mégis visszatértek. A ki- és bevonulást követően dr. Laczkó Mihály szóbeli kiegészítést tett az MLSZ 1989. július 9. óta végzett munkájáról. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy mennyi támadás érte az MLSZ-t az elmúlt időszakban. Aláhúzta, hogy véleménye szerint a rendszerváltás a szövetségben már lezajlott. Ügy értékelt a nemrégiben zárult NB I- es őszi labdarúgóidény folyamatosan emelkedő színvonalú tendenciát mutatott. A gazdasági kérdésekről szólva sürgette, hogy mielőbb új bevételi forrásokat kell felfedni, és mindjárt arra váltott, hogy szerinte a józan logika azt diktálja, hogy az MLSZ-nek nagyobb bevételt kell kapnia — illetve egyáltalán: bevételhez illene jutnia — a totójátékból. A hozzászólások sorába dr. Tisza László, az MLSZ egykori társelnöke azt taglalta: szerinte nem igaz, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztese a magyar sport és ezen belül a labdarúgás. Ügy vélte, fölösleges az MLSZ-nek a totójáték hasznából részesedést követelni, ám annak jogosságát elismerte, hogy egy bizonyos tisztességes nagyságrendű támogatást kapjon majd abból a jövőben. Nem tartotta szerencsésnek, hogy az MLSZ képviselői külföldön, az ottani társszövetségeknél „kilincseltek”, azért, hogy azok tiltsák le a magyar totóban a külföldi mérkőzéseket arra az esetre, ha a labdarúgósport nem kap részesedést a haszonból. Szabó Tibor, a Bp. Honvéd elnöke négy kéréssel fordult az elnökséghez: a válogatott készülődése ne zavarja az egyesületek munkáját; az ifjú labdarúgókat ne rabolhassák el szabadon a külföldi csapatok. Góliás Róbert, a Budapesti Labdarúgó Szövetség részéről meglehetősen kritikus hangot ütött meg. Emlékezten arra, hogy az év elején a BLSZ kezdeményezte a rendkívüli közgyűlés összehívását. Nehezményezte, hogy csak hosszú hónapok elteltével került erre sor. Kijelentette: ez nem az a közgyűlés, amit ők akartak. Azzal vádolta az MLSZ-t, hogy nincs kézzelfogható cselekvési programja. Jelezte, a fővárosi küldöttek bizalma nem teljes' a jelenlegi MLSZ-vezetés felé. Visz- szautasította, hogy az NB 1-es bajnokság színvonala emelkedett volna. Jól jelzi ezt, hogy csökkent a szurkolók érdeklődése. Az A válogatott eredményei kapcsán megjegyezte, azok nem a hazai játékosok fejlődésének jelei, hanem a légiósok érdeme. Góliás kifejtette azon véleményét, hogy a szövetség alapszabályának kialakítása, az esetleges változások mindig is az MLSZ elnökének szája íze szerint történtek és történnek. Mondandóját azzal zárta: éppen itt az ideje annak, hogy teljes reform valósuljon meg a magyar futballéletben. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány további összefogást sürgetett, kijelentve: a válogatott eredményeiben eddig tapasztalt némi fejlődés annak köszönhető, hogy az egész magyar „futball- család” egyesítette erőit, s ez igen kedvező hátországot adott a munkához. Gallov Rezső helyettes államtitkár, az OTSH elnöke először azt ecsetelte, hogy a sportvezetés ideális viszony megvalósítására törekszik a labdarúgó-szövetséggel. Emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban az OTSH húszmillió forintot utalt át a megyei sportvezetésnek. Reményét fejezte ki, hogy ebből a gyorssegélyből a kiscsapatok megsegítésére'is jut. A totójáték bevételéről szólva úgv foglalt állást, hogy a kormányzatnak most sok más nehéz gazdasági jellegű kérdést kell megoldania, így a sportfogadás bevételére is nagy szüksége van az államnak. Aláhúzta: hitük és elképzelésük szerint egykoron majd valóban jut ebből a bevételből nem kevés rész a magyar sportra, és ezen belül a labdarúgásra is. Hogy most szükség van-e sporttörvényre? — vetette fel az OTSH elnöke. Szerinte az ország minden tekintetben átmeneti időszakot él. Ha most ilyen törvényt kidolgoznának, nem biztos, hogy az fél év múlva is megállná a helyét. A hozzászólások, illetve az •azokban megfogalmazott kétségek, kérdések megvá- laszolója dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke volt. Többek között az ajánlotta a labdarúgó-szakosztályoknak, hogy a fiatal tehetségek idő előtti külföldre távozását megelőzendő a klubok kössenek szerződést a tinédzserkorú reménységekkel. Berzi Sándor főtitkár az alapszabály-módosító előterjesztésekről számolt be, és meglepően rövid vita után azokat a közgyűlés el is fogadta. Tornyi Barnabás, a Magyar Labdarúgóedzők Testületének elnöke indítványára a jövőben szúrópróbaszerű doppingvizsgálatokat végrehajthatnak a sportág bajnoki mérkőzésein. A közgyűlés igent mondott arra az MLT-indítványra, hogy a jövőben a profizmus felé lépjen előre a hazai labdarúgás annyiban, hogy minden klubnál maximálják az alkalmazható hivatásos játékosok számát, akik viszont amatőr státusban szerepelnek, más klubok által szabadon i gázol hatók legyenek. Már csak egyetlen napirendi pont maradt hátra: a 78 esztendős Barcs Sándort megválasztották a szövetség örökös tiszteletbeli elnökévé. Á nógrádi küldött szemével Czene József elégedetlen A közgyűlésen részt vett nógrádi küldöttek közül Czene Józsefet, a St. Síküveggyár NB Il-es labdarúgócsapatának pályaedzőjét kértük fel, kommentálja ezt a furcsa értekezletet. Azért éppen őt választottuk, mert a megye legmagasabb szintű futballszakosztályát képviselte, s mellesleg, mint edző, a szakmát valóban focipályán műveli. — Milyen benyomásokkal tért haza a közgyűlésről? — Vegyes érzelmekkel, de úgy is mondhatnám, hogy kissé csalódott vagyok. Arra számítottam, végre leülünk és kivezető utat keresünk a magyar labdarúgás jelenlegi, nem éppen kedvező állapotából. Erre nem került sor. Ahelyett, hogy operatív munkaértekezletet tartottunk volna, a résztvevők nagy része elvi Ttérdéseken vitatkozott, szinte vég nélkül. — Végül is volt valami haszna az összejövetelnek? — Sajnos, ennek a közgyűlésnek, ebben a formában nem volt sok értelme. A közjátékok pedig nem tettek jót az egész esemény tekintélyének. A budapestiek eredetileg azért erőltették a közgyűlés összehívását, mert személyi változásokat szerettek volna kikényszeríteni a szövetség élén. Erre ezúttal nem volt reális esélyük, s ez így is van rendjén, hagyjuk az elnökséget dolgozni. Nálunk, ebben az országban szeretnek az emberek olyan dolgokba is beleszólni, ami elsősorban nem az ő feladatuk, s ebben van mit tanulni a nyugattól. Hogy a sportnyelvnél maradjak: a Forma—1-es kerékcserénél egyik szerelő sem tesz felesleges mozdulatokat. Aki a bal hátsó kereket csavarozza, nem foglalkozik a jobb elsővel. — Mennyivel lesz más holnaptól a magyar foci, a mostani közgyűlés hatására? — Semennyivel. Minden azon áll, vagy bukik, hogy az egyes kluboknál milyen szintű szakmai munka folyik, s milyen erősek a támogatók. A klubok a sejtek. Ha a sejt egészséges, egészséges lesz a szerv, s az egész szervezet. Ha viszont beteg a sejt, az egész szervezetet romlásba döntheti. (balás)
