Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-27 / 225. szám
t 4 tlEFnUU LÁTÓHATÁR 1990. DECEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Rembrandt és a Biblia Két sápadtarcú flint J)<t<jAjAeÁ, Ha Önök szeretik az akciófilmeket, akkor már közös nevezőn vagyunk. Ha emellett megkülönböztetett előnyben részesítik a kalándfil- meket (ami korántsem azonos az előbbivel, dehát ezt nem kell magyarázni), akkor már jó barátok is lehetünk. Ha még a vígjátékok iránt is kiemelt és fokozott figyelemmel és érzelmekkel viseltetnek, akkor semmi akadálya, hogy sógorok legyünk. Ha pedig, igen tisztelt Olvasóink, Önök szeretik mindhármat és együtt látva, egy alkotásban a fen-, tiekben sorolt csodálatos jegyeket ájultan rogynak össze a gyönyörtől, abban az esetben már ásó. kapa és nagyharang sem választhat el bennünket attól, hogy Önöknek ígérjem családom hölgytagjainak kezét. Merthogy ebben a szituációban, érvényesül az egy mindenkiért — mindenki egyért ősi, dartanyoni alapelv. Azt persze már megkérdezni sem merem, hogy látták-e már a Back to the Future sorozat bármelyik darabját? Jó, jó, nem kérdeztem semmit, abba lehet hagyni a használt mozijegyekből gyúrt galacsinok, a vásznon célt tévesztett golyók ólomdarabkáiból ölünkbe hullt maradványok dobálását. s főleg a különböző nindzsa harci kiáltásokat. Oké, elnézést kérek, szórjanak hamut a fejemre. mert én már képtelen vagyok rá. Szóval látták a sorozat darabja(i)t. Önöknek ekkor már nem újdonság a harmadik epizód sem. Ami a készítők szerint az utolsó. Ahol Marty és Doki a vadnyugaton ügyködik. Többet nem mesélek a sztoriról, mégha időgépbe ültetnek sem. Nem lövöm le a poént, hiszen egyszer már. hónapokkal ezelőtt, elkövettem ezt a felelőtlen és meggondolatlan tettet. Filmrajongók (inkább őrültek) egy csoportja azóta is megszállottan keres, kezükben és zsebükben különös, likvidálásra használatos tárgyakkal és eszközökkel... így év vége felé már nem kívánok semmi egetrengetőt mondani. Akik az első két részt is megtekintették, azok ezúttal is jegyet váltanak. Akik nem tudják, mi az a képtelen (sicc!) állítás, miszerint Vissza a jövőbe, azoknak itt. a soha vissza nem térő alkalom. Akiket pedig egyáltalán nem érdekel, azoknak csak azt tudom mondani: nem elég bolondok. És így mit ér a (film)élet?... Szilágyi Norbert Vissza a jövőbe III. (Back to the Future) Forgatókönyv: Bob Gale Operator: Dean Cundey Zene: Alan Silvestri Főszereplők: Michael J. Fox, Christopher Lloyd Rendező: Robert Zemeckis amerikai, szinkronizált Forgalmazza: Duna Film A rézkarckészítés módszerét a XV. század óta ismerik Európában. Rembrandt már fiatalon elsajátította és magas szinten alkalmazta a rézkarctechnikát. Nemcsak kora legújabb eljárásaival ismerkedett meg, hanem maga is állandóan kísérletezett, kutatta az új kifejezési lehetőségeket. Arnold Honbrachen, a németalföldi művészetről készített munkájában úgy fogalmaz, hogy Rembrandt természetes és mégis utánozhatatlan rézkarcstílusa önmaHónapok óta fürkészem a moziműsorokat: vajon mikor vetítik a többszörösen is Oscarral kitüntetett amerikai filmet, a ,.Glory"-t? Mint utóbb kiderült ezen a címen akár holtomiglan is kereshettem volna, ha egyik barátom véletlenül nem hívja fel a figyelmemet egy egészen különleges mondanivalójú filmre, amely „Az 54. hadtest" címmel került a magyarországi filmszínházak repertoárjára. Miközben barátom e kitűnő mű hatását ecsetelte, önkéntelenül is úgy'érez- tem a történet egy fogalom körül mozog: dicsőség. Ekkor már biztos voltam benne, hogy keresett, kutatott filmről van szó. Feldühített, hogy immár másodszor maradok le értékes művészeti alkotás megtekintéséről a magyar- országi filmforgalmazó vállalatok gában is elegendő lenne hírneve megőrzéséhez. Rembrandt a bibliai történetek feldolgozásához két jellegzetes eszközt használt. Egyes rézkarcain „kiegészít”: az összefüggés, az értelmezés kedvéért az adott jelenetben nem is szereplő alakokkal bővíti az alkotást. A másik eszköz a kihagyás, vagy tt kiemelés. Az elbeszélésből kiemel egy- egy jellegzetes részletet, csoportot vagy alakot, hogy a figyelmet arra összpontosítsa, s a mondanivalót szemléletesen, netán új oldalról mutassa be. önkényes „újrakeresztelő'’ szokása miatt. Én sem vagyok híve a filmcímek szó szerinti fordításának, hiszen tisztában vagyok az egyes nyelvek sajátos nyelvtani eszközeivel, szófordulataival, amelyeket magyarra átültetve nem adják mindig vissza hűen az alkotók elképzeléseit. Ilyenkor valóban szükség van magyarosításra, sőt azt is elismerhetem, hogy olykor-olykor a magyar cím találóbb, mint az eredeti. Egyes filmek kettős címmel kerültek forgalmazásra, mint például az „Esőember — Rain Man” vagy egy könnyű kis történet a ..Pretty Woman — Micsoda nő!”. De vajon miért nem lehet általánossá tenni ezt a tendencit. amelyet már néhány mozifilm esetében már sikeresen alkalmaztak? így talán elkerülhetőek lennének A Képzőművészeti Kiadó Rembrandt 30 legszebb bibliai tárgyú rézkarcát jelentette meg eredeti méretben, hasonmás kiadásban. A képek az 0- és Újtestamentum ismert epizódjait jelenítik meg, de a jobb megértést szolgálja a Károli-féle Bibliából származó szöveg idézése is. A képválogatás és a metszetek művészettörténeti méltatása Ke- 'lényi Györgyöt dicséri. Az album értékes és reprezentatív karácsonyi ajándékként kerülhet a fa alá. hasonló félreértések. A műholdas adások folytán sok ember láthatja a premierfilmek eredeti címen való ajánlását, s nem kell hozzá nagy nyelvtudás, hogy lefordítsa. Az ember ezek után önkéntelenül is ezen a címen várja a viszontlátást a hazai mozikban, s aztán csak csodálkozik, legfeljebb bosszankodik, hogy megint lemaradt egy jó filmről. Milyen egyszerű lenne odabigy- gyeszteni az eredeti címet legalább zárójelben a magyar változata alá! Nem hiszem, hogy a nyomdaköltség sínylené meg, s akkor olyan esetek sem fordulnának többé elő, amikor az egyik barátom a balassagyarmati Kamara moziban egyedül nézte végig a „Glory”-t. Fülöp Szilvia Hová tűnt a „Dicsőség”? posiMból I Az emberi mohóság a bűnös Mint az Új Nógrád régi olvasója, szeretnék hozzászólni az „itt a piros, hol a piros ’' témához. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban már több alkalommal olvastam véleményeket, teljesen elítélve a hiszékenység vámszedőit. Én, mint egyszerű állampolgár. más szemszögből szeretném véleményemet kifejteni. A salgótarjáni piac környékén több alkalommal jártam az utóbbi időben, láttam a játékosok szemfényvesztő gyors ké/játékát a gyufásdobozokkal, megvallom, mint kívülállót jól szórakoztatott, de eszembe sem jutott beszállni. Vajon, ha nem lenne sok köny- nyelmű ember, akik kapzsiságuk miatt kockáztatják a pénzüket, akkor is itt lennének ezek a szemfüles fiúk? Azt hiszem, ebben az esetben az emberi mohóság a bűnös és nem ők! Senkit sem kényszerítenek játszani! Akármeddig álltam is ott, figyelve a játékot, egyszer sem szólítottak fel, hogy fizessek. Talán a kedves olvasóban felvetődhet, hogy van valami közöm hozzájuk, esetleg „beépített” emberük vagyok. Nem, még névről sem ismerek egyet sem. csupán a véleményemet írtam meg levelemben, mert az éremnek is két oldala van, és eddig mindig csak az egyiket láttuk. Tisztelettel: Szabó István Pásztó Szép este volt Késő este van. A régi kaszinó épületéből nők, férfiak, fiatalok, idősebbek özönlenek ki. mint régen a moziból egy-egy jó film után. Vidámak, jókedvüek, az előadás hatása alatt vannak. — Jó irányba változott a párt. Nem is emlékszem, hogy egy pártelnök mikor jött le előadást tartani az alapszervezetbe — mondja egy idős férfi, mire fiatalabb társa még megtoldja: — Emlékszel, hogy mondta? Ez nem szives ség, hanem kötelesség dolga. Állandó szoros kapcsolatot tartani a néppel, az alapszervezetek tagjaival. Igen, ez régen hiányzott, ha le is jöttek a városba, nem jutottak tovább a pártbizottságnál. Csak hallottunk róla, hogy itt járt, de nem beszélhettünk vele, nem láthattuk. A nők között is élénk csevegés folyt. — Először láttam ilyen emberközelből — fordult szomszédjához a fiatalasszony, mire a másik rögtön hozzáteszi: — Ugye milyen egyszerű, kedves, mosolygós férfi? —Szinte melegség áradt a szeméből — vág közbe a másik. — És a hangja is megnyugtató, derűt fakasztó — kapcsolódik hozzájuk egy fiatal férfi, aki ugyan nem tagja a Munkáspártnak, de szívesen tett eleget a meghívásnak. Eljött meghallgatni a párt elnökét. — Akkor nem bánod, hogy eljöttél? — kérdezi hátrafordulva a fiatalasszony. — Nem, nem — válaszol a fiatal férfi. Jó! éreztem magam. Úgy beszélt, ahogy a saját bőrömön érzem. Thürner Gyula MSZMP-pártel- nök baglyasaljai látogatása szép, kellemes estét varázsolt az emberarcú szocializmus híveinek szívébe. Gortva László Ökumenikus karácsonyi istentisztelet a megyei kórházban Nagyszámú hallgatóság jött össze a megyei kórház aulájában. Az idén tartottak második alkalommal ökumenikus isten- tisztelettel egybekötött karácsonyi hangversenyt a betegek és a szociális gondozottak számára. A karácsony történetét Égető Ferenc református lelkész olvasta fel a bibliából. A felolvasott textus alapján Deme Károly evangélikus lelkész hirdette Isten igéjét. A közös imádkozást dr. Lébényi Antal főesperes-plébá- nos vezette. Közreműködött a Liszt Ferenc kamarakórus Guthy Éva vezetésével, zongorán kísért Gedőczi Ildikó. Fotó: Gyurián Tibor „Öt éve majd elpusztulok a fáradtságtól és még reményem sincs, hogy ennek a megterhelésnek egy nap vége szakad!” Közeli ismerőseim néhány ezer fős tábora most minden bizonnyal egy emberként, másodpercnyi habozás és gondolkodás, parányi merengés nélkül céloz rám mutatóujjával revolvert (a típusát meg nem mondom, hisz’ ebben az esetben tökmindegy) képezve: ez te vagy! Mielőtt biller- bekk paplanra emlékeztető lelkem és a hőstörténetek főszereplőit idéző oroszlánszívem az elérzékenyüléstől gyengéden negédes folyadékot kezdene csordogáltatni, mint valami csodatévő forrás, közbe kell szólnom. Igaz, hogy év végét írunk, ami háromszázhatvanöt nap, hat óra, negyvennyolc perc és negyvenhat másodperc, tökéletes bolondságot takar, aminek okán hallgathatnék, s a későbbiekben schwarzeneggeri mellemet verhetném gözkalapácsnyi ökleimmel, mondván, ez bizony én vagyok, lássatok csodát. Nem teszem ezt. Két okból: egyrészt nem vagyok Michael J. Fox, másrészt — ami ezzel elválaszthatatlan kapcsolatban van — ilyen őrületből aztán igazán nem kérek. Kérem tisztelettel, elég volt ezt nekem végignézni, nem még hogy átélni! Éppen ezért ezúton jelentem ki, felelősségem teljes tudatában: ha bárki is a jövőben azt merészeli nekem mondani, hogy Vissza a jövőbe, hát nem is tudom mit teszek vele... Persze kivétel, ami erősíti a szabályt, mindig van. Esetünkben Steven Spielberg, Robert Zemeckis, Christopher Lloyd és persze, hogy Michael J. Fox barátunk. Mert kérem, ezeknek az uraknak még mindig van jövője. Mégha vissza is mennek benne. Isten látja a lelkűket... időgéppel a bölények földjén
