Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-14 / 190. szám

1990. NOVEMBER 14.. SZERDA Szerinted? Ez alkalommal az Új Nógrád munkatársai válaszolnak a feltett kérdésekre. „Mia véleménye(d) a diákújság első számáról? Ha a szerkesztősé­günkben lenriéfl), mit, hogyan módosítaná(l) meg?- Alapjában véve szimpatikus kezdeményezésnek tartom a di­ákújságot, és biztos vagyok ben­ne, sikeres lesz. A teszt rendkívül tetszett. Azt tudnám mondani, hogy ezt tovább kell csinálni, és ennél csak jobbra sikerülhet. A terjesztés megszervezését le­hetne még módosítani, mert amint hallottam ezzel problémák voltak. - Sz■ Norbert.- Nekem nagyon tetszett az újság. Különösen tetszett a vers­közlés. Jó lenne, ha olyan cikke­ket írnátok, amelyeket a középis­kolások szívesen olvasnának, így talán elolvasnák az amellett talál­ható oldalakat, is,. Amin erősíteni kellene az, hogy jobban kötődjön a megye és Salgótarján dolgai­hoz. Elsősorban ne olyan cikke­ket tartalmazzon, amelyek min­den más ifjúsági lapban szerepel­nek, hanem amelyek ezekből hiá­nyoznak. -L. Tamás.- Egészében véve tetszett az újság, mert színes, mozgalmas, sokféle stílus, téma található meg benne, mégha humorosan is. A humoros cikkek mellett azonban legyenek komoly cikkek is, pél­dául be lehetne mutatni valakit a megyei diákságból. A szülők is olvashatják, ezen keresztül is megismerhetik csemetéiket. -M. Júlia.- Nekem tetszik az összeállí­tás, továbbá, hogy szellemes. Nem tartom viszont helyesnek, hogy két, egymást követő szám­ban található diákrovat (ez azon­ban nem a ti hibátok). Igen tet­szik az, ahogyan bemutatkozta­tok az első alkalommal. Az anya­gok nagyon szépek. Felnőttek is biztos olvasni fogják. Aki sze­retne visszaemlékezni a diákko­rára, biztosan elolvassa. Minél többen kellene, hogy írják, hi­szen színesebb lenne, mert nincs két egyformán gondolkodó diák. - K. Imréné.- moncza ­y / „És akkor mondá az Ur...” A diri az eü-ből Di'u .i'lmni veiről faggattuk az egészsi eiig' szakközépiskola igazgatójai. Ka anyi Jánost.- Hová járt Középiskolába, mi­lyen diák volt'?- Gyulán az Erkel Ferenc Gimnáziumba jártam. Olyan diák voltam, mint a többi. Nem mindig jeles, volt, hogy igazgatói megrovást is kaptam.- Milyen volt a diákélet? Mivel foglalkozhattak szabad idejük­ben?- Szerettük a zenét, főleg a jazzt. Sokat táncoltunk, s rendez­tünk szülinapi bulikat is. Ezeket eleinte az iskola könyvtárában tartottuk, de az igazgató megtud­ta, s nem helyeselte. Ezért később magánlakásokon buliztunk. Jár­tunk foci- vagy ökölvívómeccsek­re, moziba és színházba is. Itt láttam életem első operáját.- Mindig figyelt órák alatt?- A ól függ, milyen óra volt, s main \ érdekelt. Biológia- és földrajzórán gyakran sakkoz­tunk.- Legnagyobb diákcsíny, amit elkövetett?- Az iskolai bulit követően az osztálytársaimmal hazafelé menet egy kis „rendbontást” csináltunk. Másnap megkérdeztek, ki adott éjjelizenét „kedvenc tanárunk­nak’’. Mivel nem mondtam el, igazgatói megrovást kaptam.- Miből kapta első egyesét?- Nem emlékszem. Egyszer bi­ológiából kaptam, s csak félévkor tudtam kijavítani.- Mi a véleménye a diákújság­ról?- Nagyon örülök. Mindig jó­kat szórakoztam a diákok „arany­köpésein ”, Volt idő, mikor gyűj­töttem is őket.- Köszönöm a beszélgetést.- Nagyon szívesen.- torpilla, tike — Bemutatkozik: Mteggyesi Erik Nemrég beszélgettem egy csehszlovákiai fiúval. Bevezetőül hadd mondjam el róla, hogy 18 éves, Meggyesi Eriknek hívják, most végezte el a besztercebányai mezőgazdasági szakközépisko­lát.- Két éve foglalkozom testépí­téssel. Salgótarjánban megláttam egy Schwarzenegger-konyvet, megvettem és nagyon tetszett. Az abban lévő erősítőgyakorlato­kat kezdtem el csinálni.- Honnan szerezted be a szük­ségesfelszereléseket, hol edzel?- A pincénkben kialakítottam egy edzőtermet, a gépeket pedig édesapámmal közösen készítet­tük el. így sokkal több örömet jelent a számomra, mintha drága külföldi berendezésen edzenék.- Mennyiben változtattad meg az életmódodat?- Az étkezésekkor nem eszem fölöslegesen tésztafélét, kenye­ret, inkább több húst, gyümöl­csöt, tejterméket.- A kalóriákkal hogy állsz?- Arra nem nagyon figyelek. A fehérje a legfontosabb.- Mondanál néhány szót a mé­reteidről?- 184 cm magas vagyok, 90 kg. Versenyek előtt mindig „leme­gyek” 84-85 kg-ra. Mellbőségcm 127 cm. Most ezt dolgozom ki leginkább és a hátizmomat. A karizmom (bicepsz és triceps/ együtt) 46 cm. Combizmom 71. vádlim 45 cm.- Említetted a versenyeket. Ed­dig milyen eredményeket értél el?- Kétszer nyertem országos serdülőbajnokságot.- A környezeted hogyan fo­gadta a változást?- A szüleim örültek neki. a barátaim először nem vették ko­molyan, de a sikereimet köve­tően többen fordultak hozzám, hogy tanácsot kérjenek a kezdés­hez.- Mit tegyenek azok, akik szin­tén el szeretnék kezdeni? Mi szük­séges a testépítéshez?- Nem sok kell hozzá, csak egészséges életmód, türelem, ki­tartás és persze sok edzés.- Álmaid, terveid?- Természetesen vannak, de nem árulhatom el.- Megértem. Nagyon köszö­nöm a beszélgetést, további sike­reket kívánok!- szamóca ­A kép 1990 márciusában készült, a versenyen első helyezést ért el. Erik bal oldalon látható, előtte a díj. Diákélet(?) Am akkor lennék boldog, ha nem kéne tanulni. Suliba járni. a könyveket bújni, matek dogát írni, Szünetben dumálni. egyes miatt sírni, 9-kor kajálni, csak Istenben bízni, fizikán szunyáim, verítékben úszni, a táblára firkálni, a tanár elé kúszni, a tanárt dobálni ', s a töri tételt csodaszépen fújni, balhét csinálni, órán zsugázni. az érettségit kettessel megúszni. ' nagyszerű dolog.- simi ­NÉ NÉ É né NÉ NÉ rÉ~É~#~É~É~É~£~É~É~£~ÉrÉ~l Tisztelt Névtelen Levélírónk! Nagyon köszönjük levelét, melyet hasznosítani fo­gunk. Örömmel vennénk, ha további ötletekkel, anya­gokkal tudná gyarapítani újságunkat. De annak még jobban örülnénk, ha személyesen is elmondaná vélemé­nyét, s megköszönhetnénk segítő együttműködését. Természetesen másoktól is várunk írásokat, ötleteket, melyek tartalmasabbá, s színesebbé tehetnék újságun­kat. v Előre is köszönjük! A szerkesztőbizottság * * * N^ NEMESFÉM­RÖPTETŐ Most induló rovatunkban tanári aranyköpéseket, il­letve „diákbakikat“ teszünk közzé a nagyközönség okulá­sára. Kérünk benneteket, hogy amennyiben hallotok hasonlókat az iskolátokban, küldjétek be néhányat cí­münkre: „Diákújság” St. Pf.: 19.- Úgy hajlik, mint a nyúl!- Ha igen - nem, ha nem, akkor nulla.- Mi kerül abban 20 Ft-ba, hogy megfejnek egy liter te­henet?- Van ott gépeltérítés, há­borúskodás..., meg amit akartok!- Mi az, hogy (-2) a nin- csediken egyenlő 1/8-dal!- Az ötös feladatot találjá­tok ki és oldjátok meg!- Szándékaink mély ho­málya korlátlan rugalmassá­got biztosít!- Ugyanannyian vannak magasabbak, mint amennyire kevesebbek!- Olyanok vagytok, mint egy csokor aludttej.- Aki nem figyel, ki fogja húzni ama foszforos végű fa­darabot...- morezos ­Ál(rém)hírek Az Északi-sarkon a jégbe fagyva ta­láltak egy életké­pes dinoszaurusz­bébit! Lapzárta előtt érkezett a he­lyesbítés: Valószínű, hogy mégis a biosztanár szorult be a hűtőlá­dába. A dinoszaurusz szívműkö­désének vélt zaj az ő ritmikus S. O. S. morzejelzése volt. Utólagos bejelentés: A tanár enyhe náthán kívül még gutaütést is kapott. A diákok, akiknek mindezt köszönhette, „csak” egy-egy atyai pofont kaptak.-kuka,jekaty­Ucsitvszja 1 Gyerünk Story Kicsöngettek. Csak most lett vege a feleltetésnek. Ez a felelte- tés rosszabbra sikerült, mint az eddig megszokottak. A kapott jegyek átlaga épphogy megütötte az 1,001-et. Ez lett az utolsó csepp abban a bizonyos pohár­ban, s a kialakult feszültség kö­vetkezményeire még Igor - az orosztanár sem gondolt. Ugyanis Soma, Vendel és Csúcsú szervez­kedésbe kezdett. Úgy vélték, hogy segélyakció kezdeményezé­sével megoldhatóvá válik, hogy Igor bá rendes évi szabadságát szülőföldjén - Csernobilban tölt- hesse. S így elfeledhetnék azt, amit meg sem tanulnak: az orosz nyelvet.- Figyeld! Már megint a csen­getés után kezdi mondani a lec­két! - súgja Zalán a szomszédjá­nak.- Akkor most vegyük az új anyagot! A mai órán... - kez­dené Igor bá, de Vendel közbe­vág:- Annak már vége!- Akkor lépjetek olajra! - mondja kissé szomorúan a tanár, s összeszedi a kikészített jegyze­teit. A társaság úgy hagyja el a ter­met, mint utasok a süllyedő ha­jót. Az osztály három részre sza­kad. Az eminensebbek beülnek a következő órai terembe és a múlt órai anyagot nézik át. A lányok nagy pletykálkodások közepette poroszkálnak le a büféhez, fiúz­ni. Az osztály harmadik fele - a züllött társulat - úgy dönt, hogy ebben a szünetben veszi fel doppingszükségletét Az AIDoB (Alkoholisták és Dohányzók Bri­gádja) tagjai:- Brunya, aki legjobban bírja a piát,- Csúcsú, ő inkább dohányzik.- Lipót, egyetlen lány a sereg­ben,- Zombi, Soma,- Sefti, nála van az anyag,- Gyanús, aki mindig hitelben iszik,- Zsübec, aki állandó rette­gésben él: fél a lebukástól,- és legvégül, de nem utolsó­sorban Pacsker. Lipót nehéz ügy, mert álcázni kell a fiú WC-bcn. Sefti kabátja alól kiveszi félliteres lapos üve­get, melyben teásrum lappang Nagyon szervezetten züllcnek. egy listán jegyzik, ki, mennyit fogyaszt, és hó végén törlesztik adósságukat.- Ne vedelj annyit te Zsübec! A múltkor is lógva maradtál egy húszassal - szólt rá Csúcsú.- De csak azért, mert Gyanús nem adja meg az ötven pénze­met! - hárítja Gyanúsra a felelős­séget a kérdezett. Gyanús a válasz szavait alko­holba folytja. A mai adag elfo­gyott, kiürültek a stampedlis po­harak, elhamvadtak a cigaretta­szálak. Zsübec a szünet végének közeledtét érezve megkezdi a ki­vonulást. A (-3541-es számú) tanterem elé érve észlelték, hogy ismét nélkülük kezdődött el az óra. Már megint elkéstek! (Két hét múlva újra indulunk!) -szundi-guszti-nudly-doodley-

Next

/
Oldalképek
Tartalom