Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-13 / 189. szám

4 UrEFZZU KULTÚRA 1990. NOVEMBER 13.. KEDD • • Összevont osztályok Herencsényben vau tantárgya a technika. Szed- Ilik Kuli is ezt szereti, merthogy teclinikuórán „mindent, akár­mit lehet csinálni", llerki Kornél legjobban a tor­naórát várja, amit a szomszédos óvodában tartanak meg. Jusztin Anett a kistestvérét, az óvodás Balázst említi, aki „miatt" nap­közibe keit járnia. Hangó Zsa­nett elmeséli, ki főz neki otthon, Szedlák Kati pedig Dol ináról, a kisbabahttgüról beszél... Szan­din Józsikáék méliészkednek, mellesleg neki itt - a szomszédos - padsorban van a harmadikos testvére. Csillogó szemmel csivitehtek, v azzal mindannyian egyetérte­ttek, hogy nagyon szeretik az osztályfőnöküket, Hulyáné Horváth Erzsébetet. Holnapi számunkban a kétbodonyi elsősökről olvashatnak. . 1 barátságos legkisebbek fel­lapozzák munkafüzetéi két. mu­latják kerekre, szépre \ikcntll. vagy dülöngélő belliik,'! e\ a munkáén kapott jutalmat, a „nyomdás"pumiiklii. Xetil tud­ják szántál, mennyit gyűjtöttek már, de egymás szavát erősítik: ..sokul". Lukacs Katika ketl­Elférnek egy rövidke padsor­ban a Iterencsenyi elsősök, akik egv tanteremben tamilnak a har­madik osztályosokkal. A szom­szédos helyiség a második-ne­gyedik osztályé, az épület pedig, inelvben tanyáznak, a helybe­liek szerint egykor Hodz.it grófé volt. A lierciuscini elsősök (halról johlmi): Bangó /s:iik-II. lukács Katalin. Berki körnél. S/undai Jó/scl Boldizsár. Szedőik Szabina Katalin. Jnszlin Anett és uz us/lnl\ Ionok: Bnlwíne llnnatli I rzséhet. kép: K. I olli Salgótarjánban, a Nokiád Megyei Levéltárban limit évhen készült el a nagy raktár. ami napjainkban különösen élénk forgalmai hóinolit le. Itt őrzik ugyanis a közigazgatási iratanyagot. valamint a föld- rendezési iratokat (kataszteri iratok, telekjegyző­könyvek sth.>. különösen ez iitöhhiak iránt nagy az érdeklődés, képünkön \ aleesik Árpád ignzgnlóhe- ly eltes - iratkeresöhen. I gyalusak a levéltár napi szolgáltatásához tartozik a társadaloinhiztosílási igazgatóság számára kiadan- dó. a munkaviszony-igazolást bizonyító iratanyag, í zt a szemelsi anyagot a 32-es fond. a munkaügyi iratok gyűjteménye tartalmazza. Dnpák (iákor le- \éltári kezelő végzi ezt a fontos szolgáltatást. lelek Béla levéltáros a kevésbé keresett \\II. századi pergamen okleveleket tanulmányozza. \ lev ell ár a Mohács előtti korszaktól, a AIM. századtól őriz ertekes okleveleket, amelyek a történeti kuta­tást szolgálják. A levéltár számítógépes szövegszerkesztést is vállal, azonkívül. hogy saját k' un ni is ily módon készül­nek. lervezik. hogy .1 I i|ovohen az új l'ondjegy- zekel szinten számítolt | > i-zik fel.- K. I o111 Sándor Ich ciciéi vélemény Anyegin levele A nyári veszprémi tévéta­lálkozó díjazott alkotásai az elmúlt hetekben sorra mutat­koztak be a képernyőn, a nagyközönség előtt is. Lehet, hogy a műsorszerkesztés tu­datosan halasztotta novem­ber elejére a drámai kategó­ria fődíját nyert Anyegint, hogy - mint az eredményhir­detéskor szokás - így is hang­súlyozza az előkelő helyezés értékét. Akár így volt, akár nem, az előzetes információk ritka művészi élményt sejtet­tek. Nos, a legújabb magyar Anyegin csak részben iga­zolta a felfokozott várakozá­sokat. Valójában csak az ope­ratőri munkát lehet maradék­talanul dicsérni, ezért Gur- bán Miklós nevét kell első­ként említeni. Mindegy, hogy mit vesz célba kamerájával - kéken hullámzó tengert, szik­lákat láttató víztükröt, sejtel­mes, napszőtte erdőt, elegáns szalont vagy lepusztult szoba­belsőt, arányos szépségű női testet vagy töprengő, mar­káns férfiarcot - mindent hangulatteremtő erővel jele­nít meg. Festményszerűen fényképezett képei magya­rázzák, hogy miért oly fogé­kony az emberi lélek - korok­tól, izmusoktól függetlenül - a romantika iránt. Szikora János - aki a forga­tókönyvet is írta - merőben más Anyegint rendezett a szokottnál. Persze ez termé­szetes, hiszen a nála kevésbé improvizatív művészek is arra törekednek, hogy elkerüljék az ismert sablonokat, az is­métlés, pláne az utánzás vád­ját. O azonban - tágan értel­mezve az alkotói szabadság fogalmát - túlságosan is ere­deti módon dolgozta fel Pus­kin örökbecsű poémáját. A „romantikus variációk"-nak nevezett - meglehetősen egyedi - műfaji keret szinte teljesen kiiktatta a fantáziája korlátáit, s lehetővé tette, hogy az eredeti mű vezérfo­nalára saját ötleteinek soka­ságát fűzze fel. így kerülhet­tek a klasszikus orosz költő gondolatai mellé, illetve közé Goethe szavai - Az ifjú Wer- ther keserveiből -, Berlioz zeneszámai és Caspar David Friedrich természetközpontú festményei. Jóllehet a roman­tikus életszemlélet, a rokon szellemiség összefűzi ugyan a különböző művészeti ágak Szikorának kedves elemeit, összességükben mégiscsak önkényesnek, idegennek hat­nak a Puskin-strófák társasá­gában. A szervetlen illeszke­dést példázza az a kontraszt is, amely a forgatókönyv szó szerint prózai, helyenként köznapi szövegei és Áprily Lajos gyönyörű fordításának emelkedett verssorai között feszül. Ráadásul a Szikora instru­álta címszereplő kilép korá­ból, nemzetéből, s mai világ­fiként csapong ide-oda, hasz­talan kutatva az élet értelmét. Környezete azonban megma­rad XIX. századinak, orosz­nak. Ebben a felfogásban Tatyjana nevezetes szerelmes levele sem izzik olyan fájdal­mas szenvedéllyel, s ennél jó­val nagyobb hangsúlyt kap a kiábrándult, mindenben csa­lódott főhős rezignált - „té­vedtem, s megbűnhődtem ér­te!” - szellemű episztolája. E kiemelés végül is nem bírál­ható, hisz a fáradt lelkűség, a cselekvésképtelenség puskini diagnózis: az emberiség „bű­ne”, hogy jó másfél évszázad elmúltával is terjedő kórt je­lezhet. Cserhalmi György látha­tóan elfogadta a modern Anyegint feltételező rende­zői koncepciót, de amit vál­lalt azt - a tőle megszokott módon - nívósán oldotta meg. Varga Mária ideális Tatyjanának bizonyult, nem ő tehet róla, hogy Puskinhoz hű szerepfelfogása nincs szinkronban a Cserhalmival játszatott stílussal. Félreértés ne essék: Szi­kora János invenciózus Anyeginje nem sikertelen al­kotás, s az elismerésre sem méltatlan. De makacs öntör- vényűsége jócskán ad okot fenntartásokra is.- csongrády ­Menjen, vagy maradjon? Amikor a kígyó a saját farkáha harap A demokrácia csírái az iskolában Mivel fejétől bűzlik a hal, elő­ször a vezetők alkalmasságát kell megvizsgálni! Ez megtörtént a kórházigazgatók esetében. Nem így az oktatás és a művelődés területén, ahol ez inkább csupán jámbor óhaj maradt, mintsem mi­hamarabb megvalósítható szán­dék. Voltak, akik fennen hirdették, hogy „Magyarországon a vezetők közül legdemokratikusabban az iskolaigazgatókat, a vezető óvó­nőket és a közművelődési intéz­mények vezetőit választották meg, illetve nevezték ki”. Ezt az álláspontot vallja többek között a zagyvapálfalvai körzeti általános iskola igazgatója is. Nemcsak ma, de már a múlt­ban is csak megmosolyogni lehe­tett eme, a valóságtól messze el­rugaszkodott kijelentést, állítást. Mindenki tudta, ez nem így van. Szemfényvesztéssel állunk szem­ben, áldemokratikus intézkedés­ről van szó. Valóban kikérték a tantestületek véleményét, még szavazást is rendeztek, de ennek eredményét nem volt (és ma sem) köteles figyelembe venni az igaz­gatót kinevező tanácsi (ma már polgármesteri) hivatal.- Mi lenne a megoldás? Győri Jánosné, a pedagógus­szakszervezet tantestületi alap- szervi titkára azon a véleményen van, hogy az igazgatók újravá­lasztásával kapcsolatban a városi önkormányzat foglaljon állást. Iskolájukban három éve volt ilyen szavazás, s akkor 60 százalé­kos támogatást kapott Kun And­rás igazgató. Mindenesetre hiva­talosan kiírt pályázat, és az azt követő szavazás alapján lehetne ezt a problémát általában város­szerte, vagy országosan is meg­nyugtatóan megoldani. Czímer László, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tit­kárságának vezetője azt a ko­rábbi álláspontot erősítette meg, mely szerint nem lenne célszerű megbolygatni a tantestületeket. Ahol belülről úgy látják a kollé­gák, megérett a helyzet egy ilyen bizalmi szavazásra, kezdemé­nyezhetik azt. Az ország mintegy 3500 oktatási intézményéből alig több mint százban éltek ezzel a lehetőséggel. Azokon a helyeken többnyire új igazgatót választot­tak. (Augusztus második felében, az alakuló üléseken ezt a szavazást az ország valamennyi oktatási, nevelési intézményében zökkenő- mentesen lebonyolíthatták volna. Azt követően pályázatok kiírá­sára csak ott került volna sor, ahol a jelenlegi igazgató nem kapta meg a kívánt többséget.) Általános érvényű, országos intézkedés nem történt. Mégis mit tehetnek a helyi önkormány­zatok, a kinevező szervek (a volt tanácsok)? Egv-cgy munkahely belső ügyeit nem szívesen teregetik ki az ott dolgozók. Ha mégis, annak oka van. A zagyvapálfalvai isko­lában próbáltak már korábban is változást elérni. Fúrták az igazga­tót. Nézőpont kérdése mindkét álláspont. Vizsgálat volt, de vál­tozás nem történt. A zaj mégsem csitult el. Hogy nincsenek rend­jén a dolgok, azt az is mutatja, megalakult az iskolában a Peda­gógusok Demokratikus Szak- szervezete. A csoport vezetője Rákos Csaba mondja:- Megnyugtató, egyértelmű és határozott, e téren is rendet te­remtő álláspontot, sőt intézke­dést, rendeletet szeretnénk a mi­nisztériumtól, vagy az önkor­mányzattól. Legyünk túl minél gyorsabban egy ilyen, az igazga­tói poszt megerősítésére irányuló bizalmi szavazáson. A kedélyek is megnyugodnának. Ez sokkal kevésbé zavarná meg a tantestü­let nyugalmát, mint egy ilyen képlékeny, felemás állapot. Le­het, hogy sok helyütt nem tartják ezt fontosnak, de én a mi isko­lánkban feltétlen indokoltnak tartom! Tolmácsi Ferenc, Salgótarján polgármestere azt vallja: nem lenne célravezető most. tanév közben, minden iskolára kiter­jedő igazgatóválasztást végrehaj­tani. Maga is azt a nézetet képvi­seli, ami szerint valóban demok­ratikus vezetésre van szükség az iskolák élén is, éppen ezért támo­gatni kívánják az iskolaszékek mihamarabbi felállását. Ennél a formánál már nem dobható sutba a tantestület véleménye! Ez az á pont, amikor patthely­zet áll elő. Egy érvényben lévő rendelet szerint (27/1986.) az öt évre kinevezett iskolaigazgató vezetői megbízása annak lejárta előtt a munkáltatója közös meg­egyezéssel bármikor megszüntet­heti, de egyoldalúan, az igazgató hozzájárulása nélkül azt nem von­hatja vissza. Kun András, az intézmény ve­zetője ekképp vélekedik:- Mint igazgató nemcsak öt­évenként, hanem nap mint nap a közvélemény megmérettetése előtt állok. Ha munkámat nem végzem megfelelően, akkor a tantestületnek bármikor kezde­ményeznie lehet a visszahíváso­mat. Hiábavalónak tűnik az igaz­gató elleni sok-sok „nem”, ha a diri maradni akar! Egy mindenki számára megnyugtató megoldás mégis adódna. Kérjen maga az igazgató tantestületének tagjaitól bizalmi szavazást. Ha a többség támogatja, megnyugodhat, nye­regben maradt, elülhet a csata­zaj. Ebben az esetben nyilván távozni kényszerülne a fejét kí­vánó „kisebbség”. Ha a szavazás eredménye még­is vesztesként hozza ki, nincs más egyedüli becsületes út. mint a békés visszavonulás, az igazgatói posztról való önkéntes, de azon­nali lemondás! Sánta János Pár beszéd- Mi nem maradhat ki a szovjet Sutul in-programból?- A professzor nevének első „a" betűje. *- Új lengyel jelszó: Emberarcú kapitalizmust akarunk!- „Lengyel, magyar két jó barát, Együtt érzik egymás buját. ” *- Göncz Árpád azt mondta, hogy Magyarország nagypapájá­nak érzi magát, s a veszekedő gyerekek megbékítése a dolga.- Papuska, néha tessék jól odasózni! Levéltári pillanatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom