Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-12 / 188. szám

1990. NOVEMBER 12., HÉTFŐ TÁRSADALOM LíÍ'L'IIlLlI 5 A Magyar Agrárkamara segítségével A magángazdaságoknak is enyhítik az aszálykárt Saját boltjuk helyett máshol vásárolnak a kallóink A vállalkozások szabadságát és serkentését hirdetjük, de még a régi mechanizmusok működnek. A mezőgazdaságban nincs esélyegyenlőség; szavakban a magángazdaságok élvezik az előnyt, tettekben viszont a nagy­üzemeké az elsőbbség. A Magyar Agrárkamara hívta fel az ellent­mondásra az agrárkormányzat fi­gyelmét a közelmúltban: az aszálykárokat rendező kormány- határozat ugyanis kihagyta a ma­gángazdálkodókat a kedvezmé­nyek köréből. Közismert, hogy aszálykára- sultnak az a termelő nevezhető, akinek a szántóföldi növényter­mesztésből származó hozama az előző három év átlagához képest legalább 15 százalékkal csökken. Több száz nagyüzem és több ezer magángazda tartozik a károsul­takhoz. A Magyar Agrárkamara közbenjárására a magángazdasá­gok is kaphatnak célhiteleket és az aszálykár miatt a földhaszná­lati adó is csökkenthető. A központi pénzügyi program a vállalkozási nyereségadóval osztotta ketté a termelőket. A mezőgazdasági nagyüzemek és a nagyobb magángazdaságok fize­tik ezt az adót, így közvetlenül és eleve részesednek az aszálykár rendezését szolgáló pénzügyi kedvezményekből. A kisterme­lők és a magángazdaságok több­sége azonban nem fizet nyere­ségadót, így rájuk az intézkedé­sek csak külön szabályok szerint érvényesek. Célhitelt kaphatnak azok a nem adóalany magángazdálko­dók is, akiknek aszálykárát a he­lyi önkormányzati szerv igazolja. E bizonylat beszerzése után nyújthatják be hitelkérelmeiket a kereskedelmi bankok helyi fiók­jaihoz november közepéig. Azok a kistermelők, akiknek aszályká­rát az önkormányzat igazolta, kérhetik a földhasználati adó öt­ven százalékának elengedését is. A kérelmekről ugyancsak az ön- kormányzat dönt, de az elenge­dett adókat a pénzügyi kormány­zat utólag megtéríti a községi kasszáknak. A károk felmérésé­ben, a kérelmek benyújtásában a területi agrárkamarák segítséget nyújtanak a magángazdálkodók­nak. Az agrárkamara kezdemé­nyezte a földművelésügyi kor­mányzatnál a közvetett aszályká­lí I /ktli l'nlt otnlaí Mit mond az áfész főosztályvezetője? rok mérséklését is. A kormány­határozat ugyanis a szántóföldi növénytermesztés veszteségeit rendezi csak, így a többségében állattartással foglalkozó gazdasá­gok és kistermelők a kárvallottak között maradnak. Hátrányuk pe­dig nem vitatható, hiszen a tartós szárazság miatt kevesebb takar­mány termett, s az ára az „egekbe szökött". A kukorica ára egyet­len év alatt csaknem megduplá­zódott, s ezt a költségnövekedést alig lehet érvényesíteni a hízóál­latok értékesítési áraiban. Az aszálykár - ha közvetetten is - sújtja az állattartókat. A ta­pasztalatból és a statisztikákból egyaránt ismert, hogy a hízóálla­toknak megközelítően a fele a kisgazdaságokban nevelkedik, s a termelők nagyobb részben vá­sárolt takarmányokra alapozzák a hizlalást. Erre alapozva sür­gette az agrárkamara a közvetett aszálykárok elismerését és rende­zését, melyet azonban a földmű­velésügyi kormányzat a szűkös anyagi forrásokra hivatkozva el­utasított. F. J.- Legalábbis nagyon sok esetben vásárolnak máshol, számos olyan árucikket, s fő­leg olcsóbban, amelyet nor­mális körülmények között itt a boltban is meg kellene, hogy kapjanak! - kesereg Du- lai Józsefné, az ABC vezető­je. - Húsz éve vagyok a szak­mában, de még ilyen szegé­nyes ellátás nem volt. Még az alapvető cikkekből: tejből, kenyérből és húsféléből remi- szeres az ellátás, addig ház­tartási cikkekből, mirelit áru­\ kép önmagáért beszél... bői, élelmiszerből keveset es ritkán kapunk. Azelőtt ruha­neműt és háztartási eszközö­ket is árusíthattunk, jelenleg ezek is hiányoznak az üzlet­ből. Rossz, amikor a vevőnek azt kell mondanom: sajnos nincs. S, amikor a lesz-e kér­désre sem tudok válaszolni, az még rosszabb. Biztos, hogy a kállói ABC szegényes választéka nem egyedüli gond a megyében. Hasonló problémája sok bolt­vezetőnek lehet még. Mivel a kállói üzletet a pásztói áfész üzemelteti, Brazda János ke­reskedelmi főosztályvezető­nél érdeklődtünk: várható-e javulás e téren a közeljövő­ben?- A szövetkezetünkhöz tartozó kereskedelmi hálózat áruellátási színvonalát meg­felelőnek értékeljük, elsősor­ban az alapellátást szolgáló cikkekből. A/ iga/. hog\ a kereskedelem áruösszetéte­le, a választék átrendeződik, mindenki a helyi igényekhez alkalmazkodó forgalomké­pes árut igyekszik beszerezni és értékesíteni. Hogy miért ?- Lényegesen csökken a fi­zetőképes kereslet, ami első­sorban a ruházati és vegyes- iparcikk-áruknál jelentkezik. - Tovább nőtt az élelmiszer- árukból a saját termelés, az önfogyasztás.- A nagy kereskedelmi vál­lalatok a megrendelt áruféle­ségeket nem mindenkor tud­ják a kért mennyiségben és választékban kiszállítani.- Szövetkezetünk az el­múlt időszakban és a jövőben is a fő hangsúlyt az alapellá­tást biztosító élelmiszer-, ve­gyi áruk beszerzésére, érté­kesítésére irányítja. Fentiek éreztetik hatásu­kat szövetkezetünk egységei­nél is, így a Kálló községben üzemelő ABC-áruházban is. I ti"l lie'vctlenül a forgalom alakulását is figyelembe véve nem érezzük, de nem is sze­retnénk ha előfordulna, hogy Kálló község lakossága más­hol vásárol. Egyedi esetek persze elő­fordulhatnak, mint az is, hogy egyik áruféleséget ná­lunk, a másikat pedig a más megyei kereskedelmi egység­ben vásárolják olcsóbban, vagy éppen magasabb áron. Ami az egység áruellátását illeti, az utolsó áruszállítás a bolt részére október 17-én és 19-én történt. Ebből eredően átmeneti el­látási gond azon árufélesé­gekkel fordulhat elő, amelye­ket a nagykereskedelmi válla­lat nem a megrendelt mennyi­ségben szállított le. Ennek megszüntetése érdekében azonnal intézkedünk és soron kívüli áruszállítással kiegé­szítjük a bolt áruválasztékéit.-szgys­ROMBOLÓ KÉZ Sápról napra tapasztalom az emberek egymástól való elszigete­lődését, a közönyt. Valamikori barátok próbálják elkerülni azt is, hogy egymásnak köszönjenek. A KISEMBER óhaja csak egy csepp a tengerben, mégis úgy ér­zem, nem lesz hiábavaló a törek­vésem, mely arra irányul, hogy felkeltsem az emberekben azokat az érzéseket, melyek mindannyi­unkban megvannak, csak a ro­hanó életritmusunk nemigen ad lehetőséget az önvizsgálatra és sokszor akaratunk ellen sodró­dunk a rossz felé. /I minap egy ismerősömmel mentem a főutcán és ő hívta fel a figyelmemet arra az emberre, aki két alkalommal is meggyalázta a szovjet hősi emlékművet. Állító­lag a másodszori „műalkotása" után bekísérték a rendőrségre az elkövetőt, de miután máris fel­emelt fejjel sétálgat az utcán, nem sok bántódása eshetett. Bizonyára megmondták neki, hogy „ttotio, többet ilyet nem szabad elkövet­ni". Érdekes, gondoltam, ha az ut­cáit szemetelek, nem úszom meg pénzbírságolás nélkül, be kelt lát­nom, ez így is van rendjén. Vi­gyázzunk a városunk tisztaságá­ra. Ugyanakkor ez az ember bün­tetés nélkül ússza meg az egvik legnagyobb vétséget, hiszen halot­tak emlékét gyalázta meg, és jelen­tős anyagi kárt is okozott az em­lékmű talapzatának megrongálá­sával. Keresem a választ magamban, vajon miért tette? Mi kényszerí­tene erre a cselekedetre? Csak a rombolás vágya? Vagy netán az a kudarc, amit a túlzott önbecsülés szenvedett el, amikor nevetségessé vált, önmaga ajánlgatásával kü­lönböző vezető posztok betöltésé­re. Ezért nekirontott olyan vala­minek, ami nem tud visszaütni. Sajnos, ő és a hozzá hasonló em­berek képtelenek felfogni, hogv a jó érzésű polgároktól megvetést kaplak. Bizonyíték erre uz a megmoz­dulás is, mely november 6-án zaj­lott le, ahol emberek sokasága önként, nem kivezényelve, koszo­rúkkal, virágokkal tisztelte meg azt az emlékművet, melyet bemá­zolt egy rosszindulatú kéz. A vandálszándék parttalannak látszik. Az Uj Nógrád november 6-i számában jelent meg egy pár soros fenyegetés, mely a Pjpis- hegy csúcsán álló partizánszo- borra irányul. Ettől a szobortól miért félnek? Nem bánt senkit és nem azoknak az emlékére állítot­ták. akik - teszem azt-a Dunába lövöldözték az ártatlan zsidókat. Nem is azt jelképezi, hogy mi utolsóként hurcoltunk a fasiszták oldalán, hanem éppen azok emlé­két őrzi, akik ezeknek a szörnyű­ségeknek a megakadályozásáért küzdöttek. Göncz Árpád köztársasági el­nökünk már felemelte szavát a szobrok döntögetése ellen, és An­tall József miniszterelnök is beteg­ágyából felkelve elsőként az együttélés alapvető normáira, a csőd szélén álló országunk meg­mentésére irányuló közös erőfe­szítésre és munkára hívta lél a figyelmet. Ezeknek a felhívnod mik kell eleget tennünk. Eg\ t ktiilék szélén álló szobrot kon\ ttyebb ledönteni, mint egy szaka­dék szélén álló országot megmen­teni. Be kell látni - és aki nyitott szemmel jár. az látja és tudja is -, hogy az elmúlt évtizedeknek van­nak jelentős eredményei, ezeket tovább kell fejleszteni, ami rossz, volt, azt el kell vetni. Legfonto­sabb napjainkban odafigyelni ár­ut, hogy az, ami jót jelent ennek az országnak, annak érdekében össze kell fogni, különben a gyer­mekeink és unokáink fogják el­szenvedni a mai felnőttgeneráció meddő és áldatlan harcait. Le­gyen a munka és ne a szájtépés az. emberi érték megítélésének jelké- pe. Kelemen Józsefné Salgótarján, Idegér Felhívás, de mire? Szokatlanul ízléstelen és sértő képet tettek az 1990. november b-i lapszám címoldalára. Nem tu­dom, hogy az otromba megjegy­zést is a fotós agyalta-e ki hozzá, vagy más, de amellett, hogy sérti a jó ízlést, még történelmietlen is. Isinek a szemét bántja a nógrádi partizán Pipis-hegyi szobra? Volt-e Nógrád megyében parti- zánmozgalom? Voltak ellenál­lok, akik nem tolták a németekés magyar szolgáik szekerét, hanem szcmbcszálltak velük? Még ha nem is olyan mérvű volt és nem is olyan sikeres és tömeges, mint később talán igyekeztek azt beál­lítani, erről nem tehetnek azok a hősök (igenis hősök!), akik az eleinket adták a haza felszabadu­lásáért, cs akiknek az emlékét őrzi ez a szobor is. A kis szöveg kiagyalója való­színűleg jópofa akart lenni azzal az ölletével, hogy a szohoralakot összefüggésbe hozta az előtte tá­tongó szakadékkal. De ez vissza­felé sült el a jó érzésű emberek szemében. Nem azt akarta talán elérni a szerző (vagy fotós), hogy vandál garázdák ezzel a szoborral is ugv bánjanak cl. mint sok más mun­kás- és munkásmozgalmi emlék­kel és szoborral? l)r. Mező Imre salgótarjáni lakos, aki nem volt partizán Tiltakozás A Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetségének Nógrád Megyei Elnöksége tiltakozását fejezi ki az Uj Nógrád november b-at számának első oldalán meg­jelent képes észrevételével szem­ben, melyben a eikk szerzője „Csak egy lépés hiányzik..." cím­mel akarva-akaratlanul az ország egyetlen partizán emlékművének eltávolítását szorgalmazza. Í z az emlékmű nemcsak a nóg­rádi parli/ánosztagnnk memen­toja. de jelképe annak a mintegy 10 ezer magyar partizánnak is. akik szerte Európában, a Szov­jetunió, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Francia- ország, Belgium, Hollandia terü­letén harcoltak fegyverrel a kéz­ben a német fasizmus ellen. A Nógrád megyei szövetség el­nöksége reményét fejezi ki, hogy a város új önkormányzata kellő toleranciát tanúsít a memento megvédése érdekében. Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének Nógrád Megyei Elnöksége Út az Európa-házba Nem vitás, hogy nyugati szom­szédunk, Ausztria, már az úgyne­vezett „Európa-ház” lakója. Hogy miként jutottak el ide? A válasz egyszerű: kulturáltan! Erre talán egy konkrét példán keresztül is kaphatunk feleletet. Közismert - és ezt turistáink is megerősíthetik - hogy Becsben a város egyik legszebb terén maga­sodik az ég felé a szovjet hősi emlékmű. A város polgársága igen kulturáltan ezt természetes­nek tartja, s nincs még egy kisebb közösség sem, mely annak eltá­volítását, s temetőbe való áthe­lyezését követelné, nemhogy azt falfestékkel meggyalázná. Igen, itt már valóban európai állapotok vannak, melyek nem hasonlíta­nak a balkáni állapotokhoz. De nézzük meg e téren a vidé­ket is. Egy barátom az elmúlt hetekben csaknem egy hetet töl­tött Ausztria keleti tartományá­ban, Burgenlandban. Többek között fölkereste Bécsújhelyet. Kismartont és még két kisebb varost. Itt is, mint más európai országokban, a felszabadító szov­jet hősök tiszteletére a városok valamely terén szovjet emlékmű­vel emeltek. Ismerőseim meg­lepve tapasztalták, hogy az akkor emelt szovjet emlékművek sér­tetlenül, méltóságteljesen emel­kednek a magasba. Egyetlen osztrák állampolgárnak sem ju­tott az eszébe, hogy ezeket az emlékműveket helyükről eltávo­lítsák. Mint mondják az egyszerű emberek, a nácizmus elnyomása alól a szovjet harcosok szabadí­tották fel őket, s a dicsőségükre emelt emlékműveket miért kel­lene lerombolni, eltávolítani. Lám, ilyen kulturáltan is el lehet jutni az „Európa-házba”, nem­csak az eltávolított szovjet emlék­műveken keresztül. Mucsi Lajos „Csak egy lépés hiányzik...” Az Új Nógrád november 6-i szá­mában megjelent cikkhez szeret­nék ismeretlenül is gratulálni, bár én még kiegészíttem volna egy-két mondattal. Évek óta hantja az ember szemét (bárhogy is ne„ zik. partizán vagy valami mási az a kifejezéstelen, a művészettől mentes „szobor". Ideje lenne on­nan valóban eltávolítani, jobb he­lye lenne a MÉH-telepcn. (Per­sze úgy lenne igazságos, ha azok viselnék a felmerülő költségeket, akik azt zsűrizték, megrendelték és odaállíttatták.) Az is elgondol­kodtató. mire pocsékolták ebben a városban a komoly összegeket, melyet hasznosabban is el lehe­tett volna költeni. Remélem, a cikk nyomán mi­előbb sor kerül a lebontására. Kiss Lajos Salgótarján, Kémerovo krt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom