Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-08 / 185. szám

1-990. NOVEMBER 8., CSÜTÖRTÖK TÁRSADALOM iznmnu Járvány Felsőpetényben Üj kocsit kapott a tarjáni traffipax Felsőpetényben nem túl válto­zatos a napi beszédtéma. Mosta­nában bármiről is érdeklődik az odalátogató, mindig a járványra terelődik a szó. Az óvodában, az általános iskolában már egy hó­nap óta sok a hiányzó, de a fel­nőttek is panaszkodnak. Ilyen sú­lyos lenne a helyzet? Bekopog­tattam az egészségházba dr. Tóth Gizellához, aki már 12 éve látja el körzeti orvosként az itteni bete­geket.- A legtöbben hasfájásra, has­menésre panaszkodtak mostaná­ban - mondta a doktornő. - Ez a tünet nem felsőpetényi különle­gesség. Országszerte gyötri az embereket e különös enterális, tehát a bélrendszert támadó ví­rus, amely gyaníthatóan az influ­enza egy sajátos megnyilvánulá­sa. Szerencsére nem súlyos lefo­lyású betegség. Szövődményt nem okoz, s megfelelő diétával két-három nap alatt leküzdhető. Megtudtam azt is a doktornő­től, hogy nem az enterális vírus a legfőbb oka az óvodai, iskolai hiányzásoknak:- Több szezonális betegség is megtámadta a falubelieket. Ezek közül a legjelentősebb a kötőhár­tya-gyulladásos járvány, amely sokakat „elkap”. Őszönként nem ritka az ilyen jellegű megbetege­dés, csak éppen a formája válto­zik időnként. Tavaly ősszel a fel­sőlégúti hurut dominált. Most más kórokozók „látogattak meg” bennünket. K. Gy. Hóhér kerestetik A mesterség a hiányszakmák közé sorolható. Ennek ellenére nem szerveznek gyorsított tanfolyamokat. Nem csábítanak a nyugdíjas állás lehetőségével, és nem hivatkoznak az elhivatottságra. Amerika megérte a hóhérválságot, akkor amikor növekszik a halálos ítéletek száma. A New York Times szerint az USA 16 államában egyazon személy az ítéletvégrehajtó, nevezetesen Fred A. Leuchter, ám akit közönségesen csak Doktor Halál néven említenek. Washington állam tavaly fizetett cikkben keresett „villamosszék-kezelőt”, de néhány munkanélküli is csak alkalomszerűen vállalta volna. A baj nem jár egyedül, hiányzanak a karbantartó elektromos szakemberek is, és nincs jelentkező, hogy beadja a méreginjekciót, ahol így írja elő a törvény. Kihaltak a régi, híres szakemberek - panaszkodik az újság - pancserok kerültek a helyükbe. Texas egyik börtönében Raymond Landry 40 percig lebegett élet és halál között, mert szakértelem híján rosszul helyezték el a méregcsövet. Jesse Tafero - kétszeres rendőrgyilkos - alatt kigyulladt a villamosszék. Mindazonáltal a hóhérhiányt a rendszertelen és rosszul fizetett munkával magyarázzák. Louisiana állam 49 esztendős angolai származású hóhéra például 400 dollárt kap azért, hogy az adott napon 10 másodpercre benyomja a 2400 voltos, 20 másodpercre pedig az 500 voltos kapcsológombot. Az elítéltet viszont nem látja, lévén tisztes polgári foglalkozása: villanyszerelő. Átképezni pedig nem kívánja magát. A herencsényi (ragadós) példa Mocsárból méztenger Létét jó ideig titok lengte körül. Csak azt tudták róla, ami látszott belőle, mert nem rejti magas fal a szem elől. Bár csak az üzemforma épületek, s a hordók garmada jelzi, hol keressék az Agrodrog méz- és gyógynövény-feldolgozót, mely Herencsény község nevezetességévé nőtte ki magát. Pár éve mocsár volt a helyén. A legsokatmondóbb a kapaci­tása: az ország méztermelésének egyharmadát itt dolgozzák fel. Három éve született, a vállalko­zás Magyar Sándor révén, aki azóta polgármesterré lett. A kis pénzt termő „üzlet” csendben, keményen dolgozott. Határain­kon túl - kizárólag tőkés berkek­ben - hírt, nevet szerzett neki folyékony aranya. Két év után - tavaly már - alkalmazottakat fogadhatott. A lehetőségen persze hogy kapva- kaptak a helybeliek, szám szerint éppen tizenheten. Munkaadójuk róluk mondja:- Mindenkinek két három szakmája van. Ha kell szerelnek, vagy betonoznak, esetleg segéd­munkát végeznek. Most éppen az utóbbi van soron, mivel nagyban a dominóelv szerint dolgozunk. Amint elég a pénzünk, befektet­jük. Mindent magunk csináltunk eddig is. Így gyarapodik az üzem. Nem­sokára megépül az ezer négyzet- méteres fedett tároló, s a rámpa a berakodáshoz. Laboratóriumuk is lesz még az idén, s vesznek új gépet, hogy kis kiszerelésben is csomagolhassák legfőbb termé­küket, afinom mézet. Ha eljön ez az idő, lehet, túlszárnyalják az idei, eddigi „termést”:- Hét kamionnyi árut adtunk el. Partnerünk Olaszország, Franciaország és Japán, de vi­szünk német földre is. A kilencféléből a'vegyes virág­mézet mint legjobbat, legkelen­dőbbet emeli ki a gazda. S vajon mennyi méz van most a temér­dek hordóban, a hatalmas tele­pen? Magyar Sándor rápillant egy táblázatra: több mint ezer tonna, mely százmillió forintnál is többet ér. De őrök nem kellenek...- Éjjel-nappal, ünnepnapon is itt vagyunk. Nem állhat meg a munka. Várhatóan még tíz sze­mélyt alkalmazhatunk, tehát nem is lenne baj, ha lesz elég olaj. Ha nem korlátozzák a vásárol­ható mennyiséget. Ellenkező esetben le kell állnunk, amit nem kívánok sem magunknak, sem az országnak. Mihalik Júlia Képek: R. Tóth Sándor Paulik Mihályné a feldolgozás egyik műveletét, a felmelegítést ellenőrzi. Sanyi fő törzs, a gyorshaj tok réme Tőzsér Sándor rendőr főtör­zsőrmester 1971. augusztus 1-én öltözött be a kék ruhába. Három év múlva megérkezett a megyébe gyorshajtók egyik réme, a félel­- Annyira nem vagyunk ke­gyetlenek. 10 százalékot ráha­gyunk.- Mennyit dolgozott ez a japán csodagép? A főtörzs, akit meg akartak venni. metesnek tartott traffipax, és egy alapos tanfolyam elvégzése után Tőzsér Sándor szinte összenőtt ezzel a nem mindennapi berende­zéssel. 1976-tól „együtt dolgoz­nak” és azóta a japán gyártmányú gép a kilencedik autóját növi ki. Jó tudni: a mostani legújabb mé­rőkocsi színe kék, a típusa Lada 1300-as, a rendszáma pedig AK 39-47. De lehet, hogy napokon belül ez a jármű is megkapja az új magyar rendszámot. Nem hatvanat mérnek a hatvanas táblánál- Mit tud ez a félelmetes gép, amitől annyira rettegnek a gyors­hajtók?- Az én fényképezőgépem már elég öreg - hiszen kilenc selejtezett autó önmagáért beszél de még mindig megbízható. Háromfunkciós: méri a mellette elhaladó kocsik sebességét, egy gombnyomásra ugyanezt teszi a szembejövőkkel, és ismét egy gombnyomás, majd fényképezi a mellette elhaladókat, ha túllépik a megengedett sebességet.- A hatvan kilométeres táblá­nál hatvanra állítja a gép automa- tikáját?- Amikor megkaptuk, még rendesen „termeltünk”. De ahogy megismerték, már messzi­ről jelezték egymásnak a veze­tők, hogy a közelben vagyunk. Nézzük például az 1987-es adato­kat: ekkor a gép 3488 üzemórát teljesített, ezalatt 120 ezer jármű ment el mellette, 1659 fotót ké­szítettünk, és a kirívó gyorshajtá­sokból 185 feljelentés született. Mivel nem a mindenáron való büntetés a célunk, inkább figyel­meztetünk enyhébb esetekben, így abban az évben 959 autóst írásban szólítottunk fel a megfe­lelő sebesség megválasztására, szóban 2373 vezetővel közöltük, hogy ez volt az utolsó eset. Mennyit kóstálsz századoskám?- Mennyit kap a traffipaxos egv-egy jó fogásért, vagy egy-egy tetemes bírságért?- Ez ugye csak vicc vplt?! Mi nem százalékra dolgozunk! Egy fillért sem kapunk azért, ha vala­kit több ezer forintra büntettek azért, mert veszélyeztette saját és mások életét az eszeveszett szá­guldással. Eltűnt A kislány a kedvenc farmer- dzsekijében ment aznap is az iskolába, a salgótarjáni Besz- terce-lakótelepre. Mint aho­gyan máskor, gyanútlanul be­ment az osztályterembe, s.min­den ment, akár a többi napon. De a délután bajt hozott: felöl­tözni készült, ám a kabátját nem találta sehol... Rémülten keresték, de hiába. Otthon még jobban nekikeseredtek, hisz édesanyja épp most akarta bé­lelni, gondolták, jó lesz télire... Fordultak az osztályhoz, osz­tályfőnökhöz, de sajnos nem tudtak segíteni. Felháborodá­suk teljes, de nem tehetnek egyebet, várják, hogy a nélkü­lözött kabátka visszakerül­jön...- Próbálták már megveszteget­ni?- A lelkemre már próbáltak beszélni, sírtak, fogadkoztak, de megvesztegetés még nem volt. Talán nem úgy nézek ki mint, aki erre alkalmas. Egy jó sztori vi­szont volt, mégpedig nemrégen a szentkúti búcsún. Egy sötétbőrű honfitársunk nem vette tudomá­sul, hogy a rendezvény központ­jához már nem fér be kamionnyi Mercedesével, és jóféle dugót okozott. Szóltam neki, hogy a szent alkalomra való tekintettel az akciója csak kétszáz forintjába kerül, utána söprés... Mit gondol mit mondott? „Mennyit mondtál századoskám - ez külön jól esett, mert százados legfeljebb 120 év múlva lehetnék - mennyit mond­tál? Kétszázat? Idefigyelj, meg­veszlek én téged egyenruhástól, autóstól, fényképezőgépestől! Mennyit kóstálsz századoskám?” még nekünk, állománybelieknek is le kell adnunk fegyvereinket belépés előtt az erdőben lévő bá­zisnál.- Mennyibe kerül most egy traffipax?- A miénk, amikor kaptuk, 1200-as Ladával, két rádióval, ÚRH-val, *fény képezőgéppel együtt egymillió-kétszázezer fo­rintot ért. A mostaniak, mivel sokkal többet tudnak, már elérik a hárommillió forintot is. Úgy néz ki, mi is kapunk egyet majd belőlük. Egyik után ott a másik Megkerestük traffipaxügyben Gégény István alezredest, a me­gyei kapitányság osztályvezető­jét, és Telek Ond őrnagy, alosz­tályvezetőt. Mindketten azt val­lották, amit Tőzsér főtörzs mon­Százhetven kilométerig mér a traffipax órája. Mit mondjak, elnevettem ma­gam, de a barátunk becsülettel leszurkolta a két pirosat.- Térjünk vissza a traffipax- hoz. Tizennégy éve érkezett ez Nógrád megyébe. Egy fényképe- zőgép-automatika komplexum esetében is nagy idő ez, akkor is ha a világ legmodernebb gyárá­ban készítették. Nem csal a méré­seknél?- Ez kizárt. Évente rendszere­sen Fótra kell vinnünk a BM központi javítóműhelyébe, ahol szigorú ellenőrzés után adják meg a további működési engedé­lyét. Egyébként a fóti műhely annyira szigorúan őrzött, hogy dott: nem szándékuk a minden­áron való büntetés, de van egy határ, amit már nem lehet elnéz­ni. A notórius gyorshajtók, a sza­bálytalanul előzők, a közlekedés szabályait semmibe vevők ellen kötelességünk eljárni. Ám azt ke­vesen tudják, hogy ez részint a saját, részint az úton közlekedők érdekeit szolgálja. Ha valahol meglátnak egy rendőrautót, egy traffipaxos kocsit, ott mindenki lassít. És utána? Mintha mi sem történt volna, jöhet újra a szágul­dás. Rosszabb esetben néhány kilométerre ott a másik mérőko­csi. És zsebbe kell nyúlni, vagy súlyosabb esetben ugrik a jogsi. Érdemes? Sólymos László A feldolgozó a „dominóelv” szerint bővül. Elfeledett gyűjtő hagyatéka Egy hazájában kevéssé ismert magyar antropológus, Afrika-ku- tató és műgyűjtő, Torday Emil gazdag hagyatékából nyílik kiállí­tás november végén Londonban, a Burlington Gardensben lévő Emberiség Múzeumában. Torday Emil (1875-1931) kül­földi pályafutását 1895-ben Brüsszelben kezdte banktisztvi­selőként, ám az íróasztalnál jobban vonzották az afrikai ka­landok: 1900-1909 között több utat tett a fekete földrészre és főleg a mai Zaire területén élő törzsek között forgolódott. Uta­zásait és műgyűjtő tevékenységét a British Museum igen nagylel­kűen támogatta és Torday Émil az afrikai törzsi művészeteket reprezentáló mintegy 3000 mű­tárgyat küldött Londonba, amit lenyűgöző nyelvtudása révén, va­lamint cserekereskedelem útján tudott megszerezni. 1909-től haláláig Torday Emil Londonban élt és több könyvet írt afrikai tapasztalatairól. Henry Moore, a hírneves angol szobrász, saját bevallása szerint a Torday-hagyatékból merített ih­letet műveihez, miután egymás után háromszor megtekintette a British Museumban lévő, Tordaytól származó afrikai szob­rokat. A mostani kiállítás 300 műtár­gyat mutat be a magyar kutató hagyatékából. Tordayt egy ízben megkereste ajánlatával a pécsi egyetem. E sikertelen próbálkozáson kívül semmilyen kísérlet sem történt arra, hogy bevonják a magyar tudományos életbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom