Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-26 / 200. szám
1990. NOVEMBER 26., HÉTFŐ TÁRSADALOM LiEunmi 5 Előadás közben a zagyvarónái asszonykórus Nyugdíjasok találkozója a Karancsban < Salgótarján. Kedves meglepetésként kellemes délutánt töltöttek a Karancs Szálló éttermében szombaton a meghívott nyugdíjasok. Az eseményt a salgótarjáni városi Vöröskereszt, a TESZ, a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete és a Karancs Szálló Vöröskereszt-alapszervezete közösen rendezte. Száz- nyolcvan idős embert vendégeltek meg. Az összejövetelen részt vett Tolmácsi Ferenc Salgótarján polgármestere, aki köszöntötte a résztvevőket, és arról is szólt, hogy az újonnan alakult önkormányzat mit kíván tenni az idős emberek felkarolására. A jő hangulathoz hozzájárult a KI VISZI-együttes színvonalas műsora és a zagyvarónái asszonykórus fellépése. A vendéglátók disznótoros vacsorával kínálták az összegyűlteket, majd mindenki ajándékcsomagot kapott. Ezt követően a Salgótarjánban népszerű Bohács István énekkel szórakoztatta a vendégsereget. Tolmácsi Ferenc polgármester köszöntötte a találkozó résztvevőit Polgárszemmel Demokratikus harmóniára számítva- Mi a véleménye Balassagyarmat város ideológiai arculatáról, politikai erőviszonyairól? - kérdezem ár. Bacskó József történelemtanárt.- Az utóbbi időben kevésbé volt módom bekapcsolódni a politikai életbe. Ebben leginkább munkahelyi elfoglaltságom akadályozott. Jelentős gond: sok munkát ad az iskola oktatási, képzési feltételeinek megteremtése és egy modernebb tanítási rendszerbe való bekapcsolása. Nos, ami a város ideológiai arculatát illeti, még a választások tükrében is nehéz megítélni mindannak ellenére, hogy a választásokon a lakosság alig egy- harmada vett részt és ezt a „pasz- szív ellenállást” nehéz megítélni, hiszen számos oka leltet. Mindenesetre a város történetében új történelmi jelenség - liberálisok még nem vezették a várost, sőt, ekkora ellenzéket sem képviseltek sohasem. A Horthy-korszakban a kormánypárti konzervatív ideológia adta a város arculatát. A kommunista rendszerben is jelen volt a párt ideológiája, politikája, de a lakosság egyáltalán nem tudta magáénak elfogadni. A belső ellenállás, ami itt jelen volt, nemcsak az ideológiának szólt, hanem a várost ért méltánytalan, hátrányos megkülönböztetésnek is. És most-mint már említettem -, jelentős önkormányzati bázissal győzött a liberális ellenzék.- Minek tulajdonítja e jelentős győzelmet?- Ez nemcsak balassagyarmati jelenség. Országosan is születtek hasonló eredmények, mint tudott. Véleményem szerint külső és belső mozgatói, feltételei voltak a győzelemnek. Csak néhányat emelek ki közülük: belső forrásként említhető az SZDSZFIDESZ aktív, „rámenősebb” választási kampánytevékenysége. A külső tényezők közül kiemelném azt a pozícióelőnyt, amelyet a másik két ideológiával szemben élveztek. A szocialista ideológia például, amelyre sok év hibái nehezedtek. A konzervatív ideológiai áramlatokat, amelyek a tavaszi választások után ugyan érvényesültek, de mind ez idáig képviselőik keveset bizonyítottak, s a tömegek nagy részének bizalmát elveszítették. Ezek azok a körülmények, amelyek nagymértékben hozzájárultak a liberálisok győzelméhez.- Hogyan látja ezek után a város jövőjét?- Nehéz mostanság bármit is „ex katedra” kijelenteni. A hatékony és eredményes működésnek két feltétele van véleményem szerint. Az egyik a széles látókörű, magasan kvalifikált szakapparátus, amely általános és szakmai műveltségével jól szervezi, irányítja, ellenőrzi a város működését, fejlődését. Ezt nem szabadna pártharcoknak kitenni, bár sajnos már találkoztam ilyen jelenséggel. A másik a képviselő-testület demokratikus harmóniája, amely az ideológiai erőviszonyok viszonylagos egyensúlyán nyugszik.- Mit ért Ön ideológiai egyensúlyon?- Egyrészt „adják” a konzervatív ideológiai áramlatok: polgári demokrácia (az MDF képviseli), a keresztény polgári demokrácia (KDNP vezeti), és idesorolom a kisgazdapárt ideológiáját is. Masics/| a liberálisok által hirdetett es vezetett ..szabad” demokrácia, amelynek hordozói és képviselői az SZDSZ és a FIDESZ. Harmadikként a szociáldemokratákat, ezt az ideológiát valló és hirdető pártokat említeném; az MSZP-t, MSZDP-t és a munkáspártot is. Véleményem szerint e három ideológiát képviselő erők politikai egyensúlya a jól prosperáló vezetés alapja. Városunkban, mint az már ismeretes, számottevő többséget szereztek a liberálisok (19 mandátumból 11-et) és így a két ellenzéki erő (konzervatívok és szocialisták) együttesen is kevésnek bizonyulnak vétót emelni bizonyos döntéseknél. így ez az „egytípusú kormányzás” nagyobb önfegyelmet, átgondoltabb cselekvést igényel, hogy a demokrácia csorbát ne szenvedjen. Bízom benne, hogy így lesz, hiszen a lakosság ezt igényli és a város fejlődése is ezen alapszik.-tplavagy: Hová helyezzék az egyesületi táblát? Panasszal fordult hozzánk Szabó Tibor, a Mozgáskorlátozottak Nógrád Megyei Egyesületének titkára:- Az egyesületünk nyolc éve bérel az IKV-tól két helyiséget Salgótarjánban, a Kismarty Ödön út 4. számú ház alagsorában. Itt rendeztük be az irodánkat. Nem is volt gond egészen a, legutóbbi időkig. November 20- án viszont Füzeséry Oszkár közös képviselő el akarta távolítani a bejárati ajtóról egyesületünk tábláját, mondván, sötétíti az a lépcsőházat. Ez azonban erős túlzás, hiszen a mintegy 12 négyzetméteres üvegajtón a 23x40 centiméteres tábla szinte elvész. Nos, kérésemre Füzeséry úr fenn hagyta ugyan a táblát, ám megjegyezte: a lakók túlnyomó többségét magába tömörítő Egyesült Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet elnökének is az a véleménye, hogy nincs helye a táblának az üvegajtón. Nem hiszem, hogy a lakók is hasonlóképpen vélekednének, ha megkérdeznék őket. Sokkal inkább az foglalkoztatja őket, hogy miért nincs hónapok óta üveg a másik ajtószárnyban. Nekünk szerzett jogunk a tábla kifüggesztése, s ezt Füzeséry úr, egyesületünk tagja, tiszteletben tarthatná. Különben rajta kívül még 549-en vagyunk az egyesületben... Füzeséry Oszkár ezeket válaszolta a „vádakra”:- Kezdem Szabó Tibornak azzal az állításával, miszerint jómagam is tagja vagyok az egyesületüknek. Ez tévedés, hiszen máikét évvel ezelőtt átléptem az egymást segítők egyesületébe, ahol évi kétszáz forint tagdíjat fizetek. Szabó úr azt is rosszul tudja, hogy ötszázötvenen vannak. Az ő és a mi egyesületünk taglétszáma ennyi. De nem is ez a lényeg... Az viszont már az ügy szempontjából fontos, hogy nem vagyok közös képviselő, mivel november elsejével lemondtam. Nem saját elhatározásomból, hanem a lakásszövetkezet elnökének, Várhelyi úrnak a megbízásából szedtem le az üvegajtóról a bizsuárus reklámját és a már foszladozó vöröskeresztes táblát. Mindkettő csak csúfította a bejáratot és sötétítette a lépcsőházat. Az azonban finoman szólva nem igaz, hogy a mozgáskorlátozottak egyesületének tábláját is szándékomban állt levenni. Azt kétségtelenül megjegyeztem, hogy esztétikusabb volna a falra helyezni. Igaz, akkor már fizetni kellene érte. Különben kétségbe vonom, hogy az egyesületnek szerzett joga a táblának az üvegajtóra való rá- ragasztása. Abban igaza van Szabó úrnak, hogy több hónapja hiába próbálkozunk a másik ajtószárny beüvegezésével. Ilyen, vagy olyan ok miatt nem sikerül megcsináltatnunk. De megtehetné ezt Szabó úr is, ha már szerzett jogaikat emlegeti... Eddig a két vélemény. Nem akarom lebecsülni az „ügy” jelentőségét, de szerintem az nem több, mint' vihar egy pohár vízben. Felnőtt emberekről lévén szó, reménykedem, hogy sikerül megegyezniük. Felesleges tovább keseríteni egymás életét ebben az amúgy is nehézségekkel terhes világban! kolaj Látogatóban az alpolgármesternél A baglyasi „villának" nincsenek titkai Mondják errefelé, itt Baglyason, hogyha a Cserháti „Culit” keresem, válasszam ki a legszebb házat: ott lakik ő. S bár árgus szemekkel figyelem a főutcán a palotát, csak nem találom. Aztán útbaigazítanak, s pillanatokon belül máris Cserháti József, Salgótarján alpolgármesterének vendégszeretetét élvezem. Mondom neki, rég vágytam a „villa” megtekintésére, mert sok pletyka keringett erről, mire ő azonnal replikázik: na, hagyjuk, elege van ezekből a „zrikákból”. Elővesz három gazdasági rendőrségi, meg egy népi ellenőrző bizottsági jegyzőkönyvet saját házával kapcsolatban, de azok nem derítettek fényt holmi visszaélésekre. Mosolyogva mondja Cserháti, ha építkezési tanácsokat kérnék, forduljak inkább tervezőmérnökhöz, kőműveshez, más szakemberekhez. O is így kezdte és csinálta végig. Aztán nyomban közlöm, nem az adóhivataltól jöttem, csupán írni szeretnék róla, terveiről, elképzeléseiről, no meg mindenről, ami búja-bánata, esetleg öröme. 000 Cserháti József mondja is a magáét. Először is meglepetéséről beszél: őt, mint a munkáspárt megválasztott képviselőjét, alpolgármesterét miért is keresi újságíró, főképpen azok után, amit „kapott” néhány héttel ezelőtt? Nyugtatom, nem belpolitikai cikk készül. Arra lennék kíváncsi, hogy a bányai szakmában és a sport területéről ismert, ma 51 esztendős ember most fontos közéleti beosztásában miket tervez? No és a múltra is emlékezzen! Ami a bányászatot illeti, szívesen teszi. Családját, édesapját, saját szakmai pályafutását említi. Keserűen jegyzi meg, hogy rokkantnyugdíjazását rosszakarói még ma is a szemére vetik, noha nem ismerik annak hátterét, valódiságát. Erről is - sajnos - papírjai vannak, az orvosi vélemények pedig több, mint elszomorítóak. Azaz a pletykákkal ellentétben nem volt protekciója a leszázalékolásnál... A sport? Kérdi, mennyi időm van, mert szívesen vendégül lát akár három napig is. Annyi ugyanis az élménye, mondanivalója a fociról, a Stécéről, „B” és utánpótlás-válogatottságairól, Pothornikról, a sport régi nagy szerelmeséről, hogy ezek megérnek egy misét. Most én mondom, hagyja alpolgármester úr, ezt ugyanis ismeri mindenki, no meg a sportbarátok önt, ezért váltsunk inkább témát. ooo Váltunk is. Cserháti a közeljövőről, Baglyasalja gondjairól mesél. Említi, hogy nagy feladat vár rá alpolgármesterként, ám a megmérettetésektől sosem riadt vissza. Mellékesen megjegyzi, hogy háromszor jelentkezett az MSZMP-be, de csupán az utolsó nekifutásra, ’85-ben vették fel: 46 évesen. Akkoriban ez is jelentős sikernek számított, ám ezt a megmérettetést ő nem szeretné sosem letagadni. A kis kitérőt megszakítva hangsúlyozom, nem»politizálunk most, másról diskuráljunk. Sorolja, mi mindent lehetne itt Baglyason csinálni. Például a volt kaszinóból egy panziót, a 21-es főútra az útcsatlakozást, a foglalkoztatottság javítását, miként az ellátás színvonaláét is. OOO Közben alaposan előrehalad az idő. Már búcsúznék, de az alpolgármester szinte rám erőszakolja: nézzek körül mindenütt a „Cserháti-villában”. Megteszem. Szolid, ugyanakkor modern, ám nem kihívó az épület belülről. A bútorokból, a falidíszekből, a sok apró jellegzetességből egy következtetést vonok le magamnak: akár égy al- pdlgármester lakása is lehetne. S míg ezen meditálok, pillanatokon belül mondom is magamnak: ezúttal telibe találtam. Vaskor István Mindent azért mégse kellene f Sokba kerül a szegénység címmel nemrégiben arról írtunk, mekkora összeget fordít Salgótarján a szociális étkeztetésre, a házi gondozottak ellátására. Ugyanekkor - sok egyéb mellett - nem szóltunk az idősebb embertársaink egészség- ügyi ellátásának mikéntjéről és annak anyagi hátteréről, a már- már unalomig emlegetett „szociális védőháló " fontos elemeinek hiányáról sem. Talán árnyaltabb lenne a kép, ha a gazdaság és az irányítás bizonyos területein elfecsérelt milliárdok most ott lennének, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk! Bizony tetemesek a fent említett szociális kiadások. Nélkülük viszont tovább szegényedünk, romlik közérzetünk, egészségi állapotunk. Hova jutunk ígf? Egyszerűnek tűnő megoldás a „karcsúsítás", az intézmények költségeinek lefaragása, talán némelyek időleges, vagy végleges bezárása. Mennyit mondogattuk, nálunk legfőbb érték az ember! Bölcsődék, óvodák fogadják gyerekeinket. „Ingyenes” oktatást biztosítunk iskoláinkban. Ugyancsak „ ingyenes ” az orvosi ellátás. A munkában megfáradt emberek szakszervezeti üdülőkben regenerálódhatnak, és így tovább. Mára ebből szinte semmi nem maradt. Az említett cikkben, mintegy összehasonlításként írtuk, hogy a bölcsődékben alig 25 százalékos a kihasználtság. Bizony egyes intézményekben, olykorolykor ilyen alacsony szintet is elérhet. Nyilván sok tényező közrejátszik ebben: betegség, szülők szabadságolása, a gyes, gyed bevezetését támogató központi óhaj, miszerint az anyák otthon gondozhassák, nevelhessék csecsemő korú gyerekeiket. A mára kialakult, minden szempontból furcsaságokkal is teli gazdasági, szociális helyzetben viszont újra kell értékelnünk korábbi ítéleteinket. Az anyák egy része, félve attól, hogy elvesztik munkahelyüket, rendszerint a kívánatos szokta- tási időt sem igénybe véve, gyerekük egyik napról a másikra történő felvételét kérik egyre gyakrabban. így Salgótarjánban például az összes férőhelyet tekintve 83 százalékos a beírt gyerekek aránya, de a tényleges kihasználtság is - ez év januárjától napjainkig terjedő időszakban - alig tübb mint 56 százalék volt. Kár lenne tehát valamilyen szűklátókörűség miatt, vagy a helyzet diktálta követelményekre, pénzhiányra hivatkozva azon spekulálni, mit zárjunk be, mit vonjunk meg, hol nyirbáljuk, faragjuk tovább az eddig sem magas átlagnívót, életszínvonalunkat. Megélhetésünk, létünk, biztonságunk, elért vívmányaink forognak kockán! (sántát ifi) y§[;jt |TH iHIAirJ ITS 111IKI IÉHÉI
