Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-26 / 200. szám
1990. NOVEMBER 26., HÉTFŐ GAZDASAG tmnznn Kommentár Plakátirtók A tavaszi parlamenti képviselő-választások és a szeptemberi önkormányzati képviselő-testületi választások előtt sokszor hallottunk plakót- rongálókról, az azokat le- tépőkről. Hiába, a politikai 'kultúrát is tanulni kell, s ugye a közelmúlt negyven esztendejében nem ez volt a fő tantárgy. Úgy tűnik azonban, plakátszaggató kultúránk mindenféle választás után is elevenen él. Tessék csak alaposan körülnézni utcai hirdetőtáblák környékén. buszmegállókban. alkalmi hirdetőhelyeken. Sok-sok megrongált plakát, szórólap Olykor egy-egy - nem is egetrengető - közlemény eltűnése. (Lehet, hogy va- laki(k) gyűjtr(k)? . . .] Nem tudom kiknek a szemét sérti közérdekű hirdetés, programokra szóló meghívás, rendezvények propagálása! A szorgos kezek ellenben dolgoznak, rendületlenül. Egyszer oly jó lenne tetten érni a plakátspecialistákat, s megkérdezni tőlük cselekedetük indítékát! Vajon miért zavar egyes embereket kulturáltan megfogalmazott hirdetés, egyáltalán mi kivetnivalót találnak azokban? Hallom a napokban, akadnak notórius ,,pla- kótirtók" is. Függetlenítve politikai kampánytól, választástól és minden mástól. Ez már szinte hobbijuk. S nekik mit mondhatnánk? Talán annyit, hogy létezik ma egyfajta kultúra, olyan, melynek a kulturált viselkedés is tartozéka. S bár ma ezt nem tanítják tantárgyként sehol, a plakátirtás nem ebbe a fenti kategóriába tartozik. (vaskor) Poloska a fülbevalóban (Folytatás az 1. oldalról) Minisztériumi engedéllyel A kopogtatásra harsány tessék a válasz. A két szoba egyikében számítógépmonitorok, a belső helyiségben a lehallgatókat forgalmazó Miskolczi István, a Miskolczi és Tsa BT vezetője fogad. — Elképzelhető, hogy most „le vagyok hallgatva?” — kérdem a külsőre cseppet sem lehallgatókészülék-forgalmazónak tűnő fiatalembert. — Ebben ma nem lehet biztos senki... — Tudomása szerint él ma hazánkban még egy, az önökéhez hasonló vállalkozás? — Legálisan nem. A feketepiac viszont egy egészen más dolog. Biztos vagyok benne, hogy forgalmaznak ilyen berendezéseket ma Magyarországon. — ötletük egyedülálló. Hogyan pattant ki a szikra? — Nem az én ötletem volt. Még október végén hallgattam a rádiót, ahol nyugati példákon keresztül, ismertették a lehallgatókészülékek kihasználását. Ez inspirált. Ma úgyis azon van a fő hangsúly, nálunk, hogy vállalkozni kell. Nos, én is vállalkoztam. Elsőként földerítettük a gyártókat, a forgalmazókat és a behozatali lehetőségeket. Tanulmányoztuk a működéshez szükséges jogi normákat. Végül elmentünk a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumába, ahol meglepetésünkre nem gördítettek akadályt számunkra. Annyi kikötésük volt, hogy a berendezések nem szerepelhetnek a COCOM-listán, ne szolgáljanak hadiipari célokat, és ne legyenek rajta az úgynevezett „Kivét”-lis- tán. Ezeknek a kívánalmaknak megfeleltünk. A napokban j,ártak nálunk a frekvenciagazdálkodási intézet munkatársai, akiknek csakúgy, mint minden rádiótechnikai berendezések üzembe helyezése esetén be kellett mutatnunk a mintapéldányokat. A bányászoknak nem kell félni — Volt már vásárlójuk? — Eddig még nem lehetett. Várjuk a szükséges papírokat. De már most — jogi úton megtámogatva — el tudnánk helyeztetni minimum tíz készüléket. Nemcsak engem, de azt hiszem, sokakat élénken érdekel, hogy a felelős vezetők nyilvánosság előtt' is botrányodat kavaró megnyilatkozásai előtt, vagy után, mik hangzanak el a szobákban. Vagy az alaposan elhibázott gazdasági-politikai döntések meghozatala előtt, kik, és hogyan érvelnek, pro és kotra... — ön szerint ezt még nem használták ki? — Dehogynem! Meggyőződésem, hogy már működnek olyan szervezetek, vagy egyének, akik erre specializálódtak. Itt megjegyzem, hogy nem az esztergályosoknak, a bányászoknak a lakásában vannak a poloskák, hanem ezek a vezető körök egyes tagjainak okozhatnak álmatlan éjszakákat. — Mi történik akkor, ha egy miniszter valahogyan rájön, hogy lehallgató van a lakásában? — Természetesen a belügyminiszterhez fordul, ftílivel én hivatalos forgalmazó vagyok, tudom, hogy órákon belül már Tarjánban vannak az embereik, kérik a nyilvántartást, kinek, mikor, milyen típusú készüléket adtam el. De csak ezt kérhetik, mert mi kizárólag kereskedünk, forgalmazunk, de nem szerelünk, nem telepítünk poloskákat. A kagylóban már nincs poloska — Tulajdonképpen bárki bejöhet ide, kér egy lehallgatót, megveszi, fizeti és viheti? — Jelenleg nagyon alaposan körülhatárolták, hogy ki. milyen feltételek mellett használhat lehallgatókészüléket. Tegyük fel, bejön egy férfi, behoz egy arany fülbevalót, kér bele egy poloskát, mondván, félti a feleségét. Ez megoldható. Az már más kérdés, hogy egy ilyen mikronnyi méretű mikrofon ára — vám, áfa nélkül — mintegy hetvenezer forint. Hatótávolsága 40—50 méter. Egyébként a lehallgatás a kapcsolat- tartás egyik speciális eszköze. Nem kell rögtön a hallgatózásra gondolni. Az tény, hogy nem mindig tiszta célok érdekében használják a poloskákat. Sok a téves információ is ebben az ügyben. Neves politikusaink, gyakran inkább nép- szerűséghajhászásból időnként előállnak olyanokkal, hogy lehallgatják a telefonjaikat. Mondván, ők észrevették ezt. Nos, ez kizárt! Olyan korszerű a technika, hogy már nem kell detek- tívregény módon a kagylót szétcsavarozgatni, keresni a kis műszert, annak már rég nem ott a helye... Használják a lehallgatókat békés célokra is. Konferenciákon, megbeszéléseken telepítenek ilyen készülékeket, és rögzítik az elhangzottakat. Az már más kérdés, hogy erről tájékoztatják-e a másik felet? Hallgatók és zavarók — Ha nem szakmai titok: hol vásárolják a lehallgatókat? — Nem titok, ezek francia és német gyártmányúak, és most tárgyalunk amerikaiakkal. Az árak változók. Mint mondtam, az a bizonyos fülbevaló-poloska hetvenezerbe kerül, egy telefonlehallgató 30 ezerért megvehető, de ehhez ki kell építeni a vevőberendezést, a rögzítőt, és a szűrőegységeket. Később szándékunkban áll lehallgató-zavaró berendezéseket is forgalomba hozni. Egyik kedvenc modellünk a francia TX 007 Micro Espion, ami háromezer forintba kerül. Másfél gyu- fásdoboznyi nagyságú, és célra irányítva, öt kilométer távolságból behozza az ott elhangzottakat. Kilencvoltos elemmel működik. Sólymos László Ha a Jószág beszélni fuáne Állattartás kínnal, keservvel A szarvasmarhatartás lehet veszteséges, jól fizető, vagy olyan viszontagságos, mint amilyenné a Ceredi Ce- redvölgye Termelőszövetkezet Bárnán kialakított teleprészén vált. Tudni kell, legelsősorban ennek előzményeiről, -hogy Bárna. a szomszéd falu. Ceted üzemegységévé zsugorodott, melynek akár a következményeként is felfogható az állattartás mikéntjével, illetve a tsz-szel szemben így-úgy kinyilvánított ellenérzés. Sok bárnai kifogásolta a „távirányításos" módszert, tudva, hogy a jó gazda ügyel arra: a szeme (is) hizlalja a jószágot! Márpedig ez kilométerekről nemigen lehetséges. Voltak, akik beérték a fejcsóválással, mások ki is mondták, ami a begyüket nyomta: bizony éhségükben bőgnek azok a szegény marhák, ráadásul térdig sárban járnak a karámban. Szapulták és mélyen elmarasztalták a tsz-vezetőket és olykor az éppen közülük való gondatlan gondozót is. . . Aztán megtörtént többször. hogy a kiszabadult növendékek a háztájiban, a kertekben legelték le a betevő falatjukat. Mint nem is olyan régen, amikor a Szilváskő-pusztáról hajtás közben elkóborolt vagy egy tucat. Emiatt emelt szót a tsz-nél a bárnai Szabó Lászlóné is. Kínos emlék néhány embernek a nyár végi eset: a zabari illetőségű pásztor igencsak megrémült, mikor meglátta: a karám tárva- nyitva, a jószágoknak hűlt helye. .. Segítségért sietett, s nekivágtak az erdőnek. Átfésülték a határt Szilaspo- gonyig, Mátracserpusztáig, míg reszkető tagokkal, nagy keservesen összeterelték a nyájat. A tettest nem vehette szájára a falu, merthogy kiléte homályban maradt. Azt viszont széltében, hosszában beszélték: a község egyik erdejében lenyúzott marhabőröket találtak. „Viselőik” nem hiányoznak senkinek? Épp akkoriban egy újszülött borjút loptak el fényes nappal a karámból valakik: percek leforgása alatt a Zsiguliba tették zsákmányukat, s elinaltak. Elát ide jutottunk. Ugyanis az utóbbi históriák akár záró fejezetnek is tekinthetők szarvasmarhatartás ügyben. Részint, mert a panaszok és más ezzel kapcs - latos nemkívánatos történések miatt a ceredi tsz ki :: tette a bárnai teleprészt, a- lószínűleg átmeneti időre. — Hát ide jutottunk — jegyzi meg kesernyésen Kis- simon Győző is. a termelőszövetkezet elnökhelyettese. Van épp elég bajunk a bejelentések és a megcsappant felvásárlás miatt. S ne higy- gve senki, hogy a biztosító kihúz minket a csávából.' mert évente több mint négymilliót fizetünk oda. Most is folyamatban van a károk kivizsgálása, természetesen a jelzés sorrendjében. így egyesek már az öklüket rázzák türelmetlenségükben. — A bárkaiak elmarasztaló kritikáit jogosnak tartja? — Igazuk van abban, hogy időnként sajnos valóban késve érkezett az állatok takarmánya a rossz útviszonyok miatt.. . (A két falut földút köti össze — a szerk.) A taposúsos károk gyakoriak más telephelyeinken is. ellenben a jóvátétel nem marad el, s ebben teljes mértékig partnerek vagyunk. Ám azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyetlen megbízható gondozót sem találtunk Bárnán. . . Akit annak véltünk, képes volt napokig étlen-szomjan hagyni az állatokat az autóverseny idején. A villanypásztor rendre eltűnt, a nyájat — bosszúból? — szélnek eresztették. — S a lenyúzott bőrök? — Igen. a Medves környékén és máshol is találtunk. Az elmúlt időszakban negyven darabra tehető a hiányunk szarvasmarhából, de lehet, hogy több ennél valamivel. Meg is tettük a feljelentéseket, de a vizsgálatot megszüntették. A tettesek nincsenek meg. A lopások megfékezésére megszigorítottuk az őrzést, a rendőrség, határőrség segítségével. .. Azóta lényegesen jobb a helyzet. Mihalik Júlia Díszdobozos teák Jobbágyiból A Compack Kereskedelmi és Csomagoló Vállalat jobbágyi telephelyén az Angliából érkezett díszdobozos teák magyar nyelvű címkézését végzik az itt dolgozó asszonyok. Seres Tamásné, Pataki Mónika és Hegyaljai Eszter — felvételünkön — a Milford fantázia- nevű teákat csomagolja. —HT— Magyarországnak van néhány történelmi városa. Ezek sorába lépett most Kiskunmajsa. Itt született meg az az ötpárti egyezmény, amely alapja lehet az új földtörvénynek. Előző heti írásomban igazságtalan voltam Torgyán kutyájához, mikor azt írtam, hogy a ’47-es földtörvényt ugatja. Itt a nyilvánosság előtt blökit megkövetem. A kutyáról a sátán jut eszembe. Már a parlament is foglalkozik a sátánizmussal, melynek eddig két halálos áldozata van hazánkban. Egy-két évvel ezelőtt, mikor Kö- zép-Európában győzött a józan ész, úgy gondoltam, a sátán örökre eltűnt. Most* szomorúan kell ész- revennem, hogy sikerült neki más formában visszajönnie. Nem a sátánból következtetek, de Kubában ebben a Karib-tengeri paradicsomban nincs rend. A Népszabadság tudósítójának, Nagy Csabának Havannában bevonták a működési engedélyét, mert a kikötőben iraki olajszállító hajót látott. A dolog azért érdekes, mert Kubában eddig csak azt szabták meg, hogy ki mit mondhat, ki mit hallhat, de látásában nem korlátozták. A kubai szivar, a rum, a cukor mellé most felsorakozik a szemellenző is, mint nemzeti termék. Havannából hazafelé álljunk meg a ködös Albion- ban. A hét szenzációja volt, hogy lemondott Margaret Thatcher. Ezt leginkább talán a budapesti nagycsarnok kofái sajnálták, mert egy nagyon jó kuncsaftot kénytelenek nélkülözni. Közismert, hogy Margaret mindig ide ugrott be, ha kellett háztartásába egy koszorú fokhagyma, vagy jó erős cseresznyepaprika. A rossz nyelvek szerint a Vas- ladynek a magyar paprikától volt olyan csípős a nyelve. Kedves vendége volt a héten Budapestnek. Man- fréd Worner, a NATO-fő- titkára, ám szó sincs arról, hogy Magyarország csatlakozna a szövetséghez. Ennek két oka van. A NATO-ban is pontosan tudják, hogy egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem. Az sem mindegy — ha ne adj Isten bármi történne — ki milyen hadifogságba esik? Erről nekünk, magyaroknak van már némi tapasztalatunk. Azért jó hírrel is szolgálhatok. Jövőre differenciáltan növekszik a családi pótlék. Egy gyermek esetében 200 forint, a két gyermekeseknél 300, és hagy ne soroljam tovább. Mikor olvastam az újságban a hírt, este közelebb bújtam az asszonyhoz, és szerelmesen a fülébe súgtam: drágám, akarsz keresni havonta 300 forintot? A jó hír mellett van még egy rossz hírem is. A kormányszóvivő kijelentette, hogy a nyugdíjak emelése meg sem közelíti majd az infláció mértékét. Ezek után mondja valaki, hogy ez a kormány nem vállalkozás- barát. Jövőre ezerszám adhatják ki a koldulási engedélyeket, és ahogy is- g merem a gazdasági helyzetünket, keményen megadózzák a szerencsétleneket. Az is elképzelhető, hogy jövőre ez lesz a húzóiparág. Soos Géza
