Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-19 / 194. szám
1990. NOVEMBER 19.. HÉTFŐ TÁRSADALOM iniminu 5 Miért vállaltak mosást a varsányi szülők? Alig hogy megalakult, máris akciót hirdet a Társadalmi Egyesülések Szövetsége Varsány községi szervezete. Mivel a többségben fiatalokból áll a csapat, így teljesen természetes, hogy elsősorban a község legfiatalabb lakóiról, az óvodásokról szeretnének gondoskodni. Igazából az anyukák voltak az akció kezdeményezői akkor, amikor eldöntötték: ezután egyetlen állami forintot sem költenek az ó vodai textíliák mosatására. A feladatot megosztva a szülők vállalták, versenyezve: ki visz hétfőn fehérebb térítőt, törülközőt vissza az óvodába. A nagy takarékosságnak az az oka, hogy igen kevés alkotó játékra alkal más eszköz van a varsányi óvodában. Az óvodai költségvetésből viszont egyszerűen megfizethetetlen egy Lego vagy más hasonló összerakós játékkészlet. Végső soron ezért vállaltak mosást a varsányi szülők, mert a megtakarított pénzből játékszereket szeretnének vásárolni. Igaz, volt olyan anyuka, apuka, aki gyorsan azt is kiszámolta, hogy valószínűleg az iskolapadot koptatják már a mai óvodások, mire összejön a vásárláshoz szükséges pénzösszeg. Felmérve a szűkös lehetőségeket döntött úgy a TESZ varsányi szervezete, hogy karácsony előtt kéréssel fordul a segítőkész emberekhez. Szeretnék a rászoruló óvodák részére összegyűjteni azokat a készségfejlesztő játékokat, játékok részelemeit, darabjait, amelyek ma használaton kívül valahol a szekrények, fiókok mélyén porosodnak. De szívesen fogadják minden óvodában az áruházak, bazárok raktáraiból meghibásodott, selejtes játékszereket is, mert az ügyes kezű szülők kijavítják. A Varsány községi TESZ- szervezet tisztelettel arra kér mindenkit, hogy az otthon feleslegessé vált készségfejlesztőjátékokat, esetleg azok megmaradt darabjait tegyék be egy kis papírdobozba és karácsony előtt juttassák el a Salgótarján, Rákóczi út 13. sz. alatti egyesületi székházba. A beküldött játékokat azok a kis vidéki óvodák fogják megkapni, ahol a legnagyobb szükség lesz rájuk.-mihalikA „Vörös Macska” megyénk egyetlen éjszakai bárja. Az ízlésesen kialakított, két bárpulttal rendelkező szórakozóhely hétfő kivételével minden nap nyitott kapukat tart. A nagy- bátonyi művelődési házat a Ty- poTeam Kft. bérli, az ő részlegük a bár is.- Mi, mint a cég alkalmazottai vezetjük az üzletet - vallja Kiss József. - Üzletünk II. osztályú, és a hasonló nívón üzemelő vendéglátó helyekhez viszonyítva nem drága.- Kika vendégeik?- Inkább a környékbeliek, mint a nagybátonyiak. Bár érthető, hiszen ez bányászváros. Sikta után pihenni kell, mert másnap újra kemény munka vár. Ide nem lehet akármilyen öltözékben bejönni, ezért aki olcsón akar italozni, nem elsősorban minket látogat.- Milyen korosztály jár ma bárba?- Hétköznap inkább az idősebbek, míg hét végén a fiatalok özönlenek el bennünket. Diszkó van minden pénteken, szombaton. Akik idejárnak azt mondják: „Hatvantól Tarjánig ez a legnívósabb diszkó”.- Vannak-e problémáik az árubeszerzéssel?- Mi magunk megyünk az áru után, így nem vagyunk-kiszolgáltatva a szállítóknak.- Horifot Új Nérók ne születhessenek Megtévesztően gyermekies hangja talán a régen legyűrt félénkség utolsó morzsája, amelyhez illik törékeny alkata. Külső vonásait az önkifejezés erős vágya hangsúlyozza. Ez ösztönözte hivatása megválasztásában, s ez az a sodrás, ami a képzőművészettel való együttélését széppé teszi. Dr. Fancsik Jánosnénak nem szülőföldje a nógrádi táj. A Mecsek vidékéről került Salgótarjánba, s hamarosan nem csupán csodálója lett vonzó környezetének: természetszeretetének élményeit megörökíteni, tovább adni igyekezett, s igyekszik ma is. Rajz szakos tanárként dolgozott mostanáig, mert mára megváltozott az élete: a nyugdíjaskor küszöbére érkezett, amit egyelőre még csak abban érzékel, hogy több időt tölt otthon és két unokája üdítő társaságában. Sokan úgy ismerik, mint a helyi MDF aktív tagját, pedig ő már MDF-múltjáról beszél...- Az az igazság, hogy soha nem hittem a kommunistákban. S, amikor jött a nagy változás azt gondoltam, remek, próbáljuk meg. Másként gondolkodva, a gyerekeink jövőjéért. Úgy gondolom, bűnös az az ember, aki otthon ül a karosszékében és másoknak szurkol... - Eleinte olyan szépen kirajzblódott az együttes munka távlata, a módszerek. Aztán ezt elhalványította a mind markánsabb rivalizálás a két párt, az SZDSZ és az MDF között. A csalódás eleinte a késztetésben mutatkozott meg:- Megkíséreltem jobb belátásra bírni a többieket, vagyis, hogy gyakoroljon a párt önkritikát, védje ki a bírálatokat. De hiába a szavak, a kérés, a kard- csörtetés zaja erősebbnek bizonyult. S egy idő után úgy éreztem , ez már nem az én világom... Az az igazság, hogy a fiatalok bekapcsolódását is hiányolom. Mert az rendben van, hogy az 56-ban félbemaradt folyamatot az idősebb nemzedék akarta befejezni, de most már kellenének á fiatalabbak. A történtek erősen foglalkoztatják, bár az optimizmusát megőrizte:- Ha az emberi természet nem is változik meg, bízom abban, hogy a demokrácia erős gát: léte megakadályozza, hogy új Nérók szülessenek... A kicsik persze maradnak. Ha „csak” ennyit tud tenni, akkor nem lesz baj. „Néha meg nem valósult képekről álmodom” - írta egyszer a grafikáit, fotóit bemutató kiállítás mottójául szánt gondolatsorában. Folytatásként pedig: a képekre nem csak rácsodálkozni szeretek, de mindig él bennem a vágy, hogy titkaikat megfejtsem, másoknak tovább adjam. Életem szeszélyesen kanyargó útjai elkerülték, nem tették lehetővé számomra a festői kibontakozást. így lett társam a fényképezőgép.” Festményein az elmúlás, a magány hangulata formálódik képpé, fotói, grafikái a természetszeretet kifejezői is. A fotózás szerinte lehetővé teszi, hogy sebes sodrású napjaink, megszámlált óráink se fosszanak meg bennünket a képalkotás örömétől. A verselésbe is belekóstolt már jó néhányszor, de rímes sorait elintézi ennyivel: ezek egyfajta játékos nekirugaszkodások. Grafika, festmény, fotó - egy időben a jó társaságot, sikerélményt jelentette számára. Ma pedig a barátokat, a sorsuk iránti segítőszándékot, a tragédiákon való felülemelkedésre bátorítást köszönheti ezeknek. Mihalik Júlia fotó: Gyurián Tibor Szakszervezeti kongresszus: Mielőbb köztisztviselői törvényt Befejeződött szombaton a helyi és települési önkormányzatok köztisztviselőinek 80 ezer főt tömörítő szakszervezete második kongresszusa, a több mint 200 küldött, hosszas vita után elfogadta az elnökség beszámolóját. A tanácskozás második munkanapján módosították az egy évvel ezelőtt elfogadott alapszabályt és a programnyilatkozatot. Eszerint a szakszervezet a jövőben az önkormányzatok hivatalai, intézményei és gazdálkodó szervezetei mellett, a köztársasági megbízottak és a kormány központi irányítása alá tartozó helyi hivatalok dolgozóinak pártpolitikai semlegességén alapuló szakmai, érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezeteként kíván tevékenykedni. Emellett egyebek között sürgetőleg vetették fel a kormányzat közigazgatási koncepciójának kialakítását, a kormány és az önkormányzatok közötti munkamegosztás törvényi szabályozását. A küldöttek több, fontos a szakszervezeti mozgalom egészét is érintő kérdésben állásfoglalásokat, illetve,felhívásokat fogalmaztak meg. így a volt SZOT-va- gyon megosztásának elveiről. Elfogadták, hogy a felhalmozódott vagyon a jövőben is a magyar szakszervezetek tagságának oszthatatlan közös vagyonaként működjön és gyarapodjék. Ezzel összefüggésben támogatták egy valamennyi szakszervezeti tömörüléstől szervezetileg független, vagyonkezelő szervezet létrehozását. Ugyancsak állást foglaltak a köztisztviselői törvény mielőbbi parlamenti megalkotása érdekében indított aláírásgyűjtő akció folytatásáról is. Erre a törvényre ugyanis elengedhetetlenül szükség van - hangsúlyozták a küldöttek a köztisztviselők körében tapasztalható félelem és elbizonytalanodás megszűntetéséhez. A TIB katonai szekciójának közgyűlése Átfogó jóvátételt Közgyűlést tartott szombaton a Történelmi Igazságtétel Bizottság katonai szekciója. A tanácskozáson mintegy 200 volt honvéd-, rendőr- és határőrtiszt vett részt, akiket az 1956-os forradalmi népfelkelésben való részvételük miatt börtönbe zártak, lefokoztak, hosszú ideig üldöztek, a polgári életben is megakadályozták, hogy tanult hivatásukat folytathassák. A TIB katonai szekciójának elnöksége az egyik legfontosabb feladatnak az 56-os forradalmár szabadságharcosok nyugdíjazásának ügyét látja. A szervezet fokozott erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a korábban nyugdíjazott 56-os forradalmár szabadságharcos katonák, rendőrök és határőrök szolgálati nyugdíját megállapítsák és ténylegesen folyósítsák. Kidolgoznak továbbá a sérelmet szenvedett katonák, rendőrök és határőrök érdekében egy átfogó erkölcsi, politikai és anyagi jóvátételi követelményrendszert. El szeretnék érni, hogy a Honvédelmi és a Belügyminisztériumban, a honvédségnél, a rendőrségnél és a határőrségnél olyan önálló jóvátételi - érdekvédelmi - rehabilitációs munkacsoportok és bizottságok alakuljanak, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy egykét éven belül felülvizsgálják mindazoknak az ügyét, akiket valamilyen sérelem ért. Hol vagyunk!? A vállalkozások korát éljük, így hát korlátlan lehetőség kínálkozik az egyénnek és (ha van) társainak. A részvénytársaságok és „kft. ”-k erdejében lakunk. Vállalkoznak üzletvezetésre, autókereskedésre, építkezésre. Léteznek olyan szervezetek, melyek embereket „szereznek” a külföldi úgynevezett szórakoztatóipar számára! Ez eddig még talán rendben is van, de a közelmúltban az utcán botorkálva egészen új próbálkozásra bukkantam. Felhívás: alig használt topánok olcsón megszerezhetők. Út a túlvilági boldogsághoz csak topánban! Aláírás: Jézus Kft. Ezt nem értem, biztos én vagyok a hibás. Következő hírbomba: Légmentes, csomagolt, friss, ausztriai hegyi levegő schillingértt Kezdem furcsán érezni magam. Lehet, hogy ... Eltévedtem?! A sarkon kis tumultus. Egy utcai árus, ha jól látom, akkor Számító Szilárd, ügyesen kivitelezett, vastagon csomagolt dobozokat árul. Rajtuk tündöklő, fehér felirat: Demokrácia. Félá- jultan érdeklődöm az eladótól:- Mi ez a szörnyűség?- Nem látja? Ki van írva.- Olvasni még tudok, csak nem értem, mi ez az őrület?- Ez az őrület kérem, ez demokrácia.- Ki engedte ezt meg önnek? Itt az utcán árulja?- Ehhez nem kell engedély, ugyanis megszavazták.- Megszavaztuk?! Ilyenre nem'emlékszem... Hogy működik?- Az emberek megveszik, elkezdik kibontani, közben beszélnek róla. Miután kibontották, rájönnek, hogy nincs benne semmi. Eldobják, de beszélnek róla tovább!- Hiszen ez csalás!- Nem. Nem biztos, hogy az. Higgye el uram, én csak kis pont vagyok egy nagy sötét foltban. Tőlem sokkal jobban, sokkal többen, sokkal feljebb megélnek a „DEMOKRÁCIA ”-ból. Egyre bizonytalanabb vagyok, nem tudom, hogy hányadika van. Vajon melyik hónap? Melyik év?? Rezes Gábor
