Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-19 / 194. szám

1990. NOVEMBER 19.. HÉTFŐ TÁRSADALOM iniminu 5 Miért vállaltak mosást a varsányi szülők? Alig hogy megalakult, máris akciót hirdet a Társa­dalmi Egyesülések Szövet­sége Varsány községi szerve­zete. Mivel a többségben fia­talokból áll a csapat, így telje­sen természetes, hogy első­sorban a község legfiatalabb lakóiról, az óvodásokról sze­retnének gondoskodni. Igazából az anyukák voltak az akció kezdeményezői ak­kor, amikor eldöntötték: ezu­tán egyetlen állami forintot sem költenek az ó vodai textí­liák mosatására. A feladatot megosztva a szülők vállalták, versenyezve: ki visz hétfőn fehérebb térítőt, törülközőt vissza az óvodába. A nagy takarékosságnak az az oka, hogy igen kevés al­kotó játékra alkal más eszköz van a varsányi óvodában. Az óvodai költségvetésből vi­szont egyszerűen megfizethe­tetlen egy Lego vagy más ha­sonló összerakós játékkész­let. Végső soron ezért vállaltak mosást a varsányi szülők, mert a megtakarított pénzből játékszereket szeretnének vásárolni. Igaz, volt olyan anyuka, apuka, aki gyorsan azt is kiszámolta, hogy való­színűleg az iskolapadot kop­tatják már a mai óvodások, mire összejön a vásárláshoz szükséges pénzösszeg. Felmérve a szűkös lehető­ségeket döntött úgy a TESZ varsányi szervezete, hogy ka­rácsony előtt kéréssel fordul a segítőkész emberekhez. Sze­retnék a rászoruló óvodák ré­szére összegyűjteni azokat a készségfejlesztő játékokat, játékok részelemeit, darabja­it, amelyek ma használaton kívül valahol a szekrények, fiókok mélyén porosodnak. De szívesen fogadják min­den óvodában az áruházak, bazárok raktáraiból meghi­básodott, selejtes játékszere­ket is, mert az ügyes kezű szülők kijavítják. A Varsány községi TESZ- szervezet tisztelettel arra kér mindenkit, hogy az otthon feleslegessé vált készségfej­lesztőjátékokat, esetleg azok megmaradt darabjait tegyék be egy kis papírdobozba és karácsony előtt juttassák el a Salgótarján, Rákóczi út 13. sz. alatti egyesületi székház­ba. A beküldött játékokat azok a kis vidéki óvodák fog­ják megkapni, ahol a legna­gyobb szükség lesz rájuk.-mihalik­A „Vörös Macska” megyénk egyetlen éjszakai bárja. Az ízlésesen kialakított, két bárpulttal rendelkező szórakozó­hely hétfő kivételével minden nap nyitott kapukat tart. A nagy- bátonyi művelődési házat a Ty- poTeam Kft. bérli, az ő részlegük a bár is.- Mi, mint a cég alkalmazottai vezetjük az üzletet - vallja Kiss József. - Üzletünk II. osztályú, és a hasonló nívón üzemelő ven­déglátó helyekhez viszonyítva nem drága.- Kika vendégeik?- Inkább a környékbeliek, mint a nagybátonyiak. Bár érthe­tő, hiszen ez bányászváros. Sikta után pihenni kell, mert más­nap újra kemény munka vár. Ide nem lehet akármilyen öltözékben bejönni, ezért aki olcsón akar italozni, nem elsősorban minket látogat.- Milyen korosztály jár ma bárba?- Hétköznap inkább az idő­sebbek, míg hét végén a fiatalok özönlenek el bennünket. Diszkó van minden pénteken, szomba­ton. Akik idejárnak azt mondják: „Hatvantól Tarjánig ez a legnívó­sabb diszkó”.- Vannak-e problémáik az árubeszerzéssel?- Mi magunk megyünk az áru után, így nem vagyunk-kiszolgál­tatva a szállítóknak.- Horifot ­Új Nérók ne születhessenek Megtévesztően gyermekies hangja talán a régen legyűrt fé­lénkség utolsó morzsája, amely­hez illik törékeny alkata. Külső vonásait az önkifejezés erős vá­gya hangsúlyozza. Ez ösztönözte hivatása megválasztásában, s ez az a sodrás, ami a képzőművé­szettel való együttélését széppé teszi. Dr. Fancsik Jánosnénak nem szülőföldje a nógrádi táj. A Me­csek vidékéről került Salgótar­jánba, s hamarosan nem csupán csodálója lett vonzó környezeté­nek: természetszeretetének él­ményeit megörökíteni, tovább adni igyekezett, s igyekszik ma is. Rajz szakos tanárként dolgozott mostanáig, mert mára megválto­zott az élete: a nyugdíjaskor kü­szöbére érkezett, amit egyelőre még csak abban érzékel, hogy több időt tölt otthon és két uno­kája üdítő társaságában. Sokan úgy ismerik, mint a helyi MDF aktív tagját, pedig ő már MDF-múltjáról beszél...- Az az igazság, hogy soha nem hittem a kommunistákban. S, amikor jött a nagy változás azt gondoltam, remek, próbáljuk meg. Másként gondolkodva, a gyerekeink jövőjéért. Úgy gon­dolom, bűnös az az ember, aki otthon ül a karosszékében és má­soknak szurkol... - Eleinte olyan szépen kirajzblódott az együttes munka távlata, a módszerek. Az­tán ezt elhalványította a mind markánsabb rivalizálás a két párt, az SZDSZ és az MDF kö­zött. A csalódás eleinte a késztetés­ben mutatkozott meg:- Megkíséreltem jobb belá­tásra bírni a többieket, vagyis, hogy gyakoroljon a párt önkriti­kát, védje ki a bírálatokat. De hiába a szavak, a kérés, a kard- csörtetés zaja erősebbnek bizo­nyult. S egy idő után úgy érez­tem , ez már nem az én világom... Az az igazság, hogy a fiatalok bekapcsolódását is hiányolom. Mert az rendben van, hogy az 56-ban félbemaradt folyamatot az idősebb nemzedék akarta be­fejezni, de most már kellenének á fiatalabbak. A történtek erősen foglalkoz­tatják, bár az optimizmusát meg­őrizte:- Ha az emberi természet nem is változik meg, bízom abban, hogy a demokrácia erős gát: léte megakadályozza, hogy új Nérók szülessenek... A kicsik persze maradnak. Ha „csak” ennyit tud tenni, akkor nem lesz baj. „Néha meg nem valósult ké­pekről álmodom” - írta egyszer a grafikáit, fotóit bemutató kiállí­tás mottójául szánt gondolatsorá­ban. Folytatásként pedig: a ké­pekre nem csak rácsodálkozni szeretek, de mindig él bennem a vágy, hogy titkaikat megfejtsem, másoknak tovább adjam. Életem szeszélyesen kanyargó útjai elke­rülték, nem tették lehetővé szá­momra a festői kibontakozást. így lett társam a fényképező­gép.” Festményein az elmúlás, a ma­gány hangulata formálódik kép­pé, fotói, grafikái a természetsze­retet kifejezői is. A fotózás sze­rinte lehetővé teszi, hogy sebes sodrású napjaink, megszámlált óráink se fosszanak meg bennün­ket a képalkotás örömétől. A verselésbe is belekóstolt már jó néhányszor, de rímes sorait elin­tézi ennyivel: ezek egyfajta játé­kos nekirugaszkodások. Grafika, festmény, fotó - egy időben a jó társaságot, sikerél­ményt jelentette számára. Ma pe­dig a barátokat, a sorsuk iránti segítőszándékot, a tragédiákon való felülemelkedésre bátorítást köszönheti ezeknek. Mihalik Júlia fotó: Gyurián Tibor Szakszervezeti kongresszus: Mielőbb köztisztviselői törvényt Befejeződött szombaton a he­lyi és települési önkormányzatok köztisztviselőinek 80 ezer főt tö­mörítő szakszervezete második kongresszusa, a több mint 200 küldött, hosszas vita után elfo­gadta az elnökség beszámolóját. A tanácskozás második mun­kanapján módosították az egy év­vel ezelőtt elfogadott alapsza­bályt és a programnyilatkozatot. Eszerint a szakszervezet a jövő­ben az önkormányzatok hivata­lai, intézményei és gazdálkodó szervezetei mellett, a köztársa­sági megbízottak és a kormány központi irányítása alá tartozó helyi hivatalok dolgozóinak párt­politikai semlegességén alapuló szakmai, érdekvédelmi és érdek­képviseleti szervezeteként kíván tevékenykedni. Emellett egye­bek között sürgetőleg vetették fel a kormányzat közigazgatási kon­cepciójának kialakítását, a kor­mány és az önkormányzatok kö­zötti munkamegosztás törvényi szabályozását. A küldöttek több, fontos a szakszervezeti mozgalom egészét is érintő kérdésben állásfoglalá­sokat, illetve,felhívásokat fogal­maztak meg. így a volt SZOT-va- gyon megosztásának elveiről. El­fogadták, hogy a felhalmozódott vagyon a jövőben is a magyar szakszervezetek tagságának oszt­hatatlan közös vagyonaként mű­ködjön és gyarapodjék. Ezzel összefüggésben támogatták egy valamennyi szakszervezeti tömö­rüléstől szervezetileg független, vagyonkezelő szervezet létreho­zását. Ugyancsak állást foglaltak a köztisztviselői törvény mielőbbi parlamenti megalkotása érdeké­ben indított aláírásgyűjtő akció folytatásáról is. Erre a törvényre ugyanis elengedhetetlenül szük­ség van - hangsúlyozták a küldöt­tek a köztisztviselők körében tapasztalható félelem és elbi­zonytalanodás megszűntetésé­hez. A TIB katonai szekciójának közgyűlése Átfogó jóvátételt Közgyűlést tartott szombaton a Történelmi Igazságtétel Bizott­ság katonai szekciója. A tanács­kozáson mintegy 200 volt hon­véd-, rendőr- és határőrtiszt vett részt, akiket az 1956-os forra­dalmi népfelkelésben való rész­vételük miatt börtönbe zártak, lefokoztak, hosszú ideig üldöz­tek, a polgári életben is megaka­dályozták, hogy tanult hivatásu­kat folytathassák. A TIB katonai szekciójának elnöksége az egyik legfontosabb feladatnak az 56-os forradalmár szabadságharcosok nyugdíjazá­sának ügyét látja. A szervezet fokozott erőfeszítéseket tesz an­nak érdekében, hogy a korábban nyugdíjazott 56-os forradalmár szabadságharcos katonák, rend­őrök és határőrök szolgálati nyugdíját megállapítsák és tény­legesen folyósítsák. Kidolgoznak továbbá a sérelmet szenvedett katonák, rendőrök és határőrök érdekében egy átfogó erkölcsi, politikai és anyagi jóvátételi kö­vetelményrendszert. El szeret­nék érni, hogy a Honvédelmi és a Belügyminisztériumban, a hon­védségnél, a rendőrségnél és a határőrségnél olyan önálló jóvá­tételi - érdekvédelmi - rehabili­tációs munkacsoportok és bizott­ságok alakuljanak, amelyek al­kalmasak lesznek arra, hogy egy­két éven belül felülvizsgálják mindazoknak az ügyét, akiket va­lamilyen sérelem ért. Hol vagyunk!? A vállalkozások korát éljük, így hát korlátlan lehetőség kí­nálkozik az egyénnek és (ha van) társainak. A részvénytár­saságok és „kft. ”-k erdejében lakunk. Vállalkoznak üzletve­zetésre, autókereskedésre, épít­kezésre. Léteznek olyan szerve­zetek, melyek embereket „sze­reznek” a külföldi úgynevezett szórakoztatóipar számára! Ez eddig még talán rendben is van, de a közelmúltban az utcán botorkálva egészen új próbálko­zásra bukkantam. Felhívás: alig használt topánok olcsón meg­szerezhetők. Út a túlvilági bol­dogsághoz csak topánban! Alá­írás: Jézus Kft. Ezt nem értem, biztos én vagyok a hibás. Következő hírbomba: Lég­mentes, csomagolt, friss, auszt­riai hegyi levegő schillingértt Kezdem furcsán érezni magam. Lehet, hogy ... Eltévedtem?! A sarkon kis tumultus. Egy utcai árus, ha jól látom, akkor Szá­mító Szilárd, ügyesen kivitele­zett, vastagon csomagolt dobo­zokat árul. Rajtuk tündöklő, fe­hér felirat: Demokrácia. Félá- jultan érdeklődöm az eladótól:- Mi ez a szörnyűség?- Nem látja? Ki van írva.- Olvasni még tudok, csak nem értem, mi ez az őrület?- Ez az őrület kérem, ez de­mokrácia.- Ki engedte ezt meg önnek? Itt az utcán árulja?- Ehhez nem kell engedély, ugyanis megszavazták.- Megszavaztuk?! Ilyenre nem'emlékszem... Hogy műkö­dik?- Az emberek megveszik, el­kezdik kibontani, közben be­szélnek róla. Miután kibontot­ták, rájönnek, hogy nincs benne semmi. Eldobják, de beszélnek róla tovább!- Hiszen ez csalás!- Nem. Nem biztos, hogy az. Higgye el uram, én csak kis pont vagyok egy nagy sötét foltban. Tőlem sokkal jobban, sokkal többen, sokkal feljebb megél­nek a „DEMOKRÁCIA ”-ból. Egyre bizonytalanabb vagyok, nem tudom, hogy hányadika van. Vajon melyik hónap? Melyik év?? Rezes Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom