Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-13 / 164. szám
4 UEPTniü KULTÚRA 1990. OKTÓBER 13., SZOMBAT Csodákról komolyan 17. A Curie házaspár kísérletei Zagyvarónai népmesék Az ikertündérek Mesék, mondák, történetek Abba a furcsa helyzetbe jutott tehát a tudomány a múlt század közepén, hogy megbízhatóan regisztrálni tudta a jelenségeknek a létét, de semmilyen magyarázató! nem tudott adni a jelenségekre. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a mull század közepén még a legelemibb feltételei sem léteztek annak, hogy a jelenséget akár közelítő pontossággal is le lehessen írni. Abban az időben például az anyagtudomány még egyáltalán nem létezett, ez a mi századunknak a terméke. Abban az időben, amikor az asztal- táncoltalás vizsgálata megkezdődött az anyag szerkezetét egyáltalán nem ismerték és így a kutató számára gyakorlatilag csak két megoldás kínálkozott: vagy elutasítani az egészet mint csalást, vagy elfogadni azt, hogy egy sereg teljesen megmagyarázhatatlan, szinte irracionalizmusba hajló természeti jelenség van még. Nyilvánvaló, hogy az előbbi út könnyebb volt és az itt is felbukkanó sok csaló és sarlatán leleplezése is inkább azt sugallta, hogy a jelenség nem más, mint ügyesen megcsinált trükk. Kevés kutató vette a bátorságot, hogy megvizsgálja ezeket a jelenségeket és még kevesebb mert nyíltan kiállni a jelenségek mellett. A múlt század vége felé például a Curie-házaspár is vizsgálni kezdte az asztaltáncoltatást és többször is megtapasztalták, hogy létezik ez a jelenség és részletes méréseket is végeztek. Ok derítették ki először, hogy amikor az asztal fölemelkedik, akkor általában a „médium” súlya nagyjából ugyanannyival növekszik. Madame Curie részletes vizsgálatokat is tervezett, hogy megmérje a hideg szélnek a tulajdonságait, kiderítse vajon milyen jelenség okozza ezt a látványosan megfigyelhető hatást. Eredményeiket azonban nem merték nyilvánosságra hozni, hiszen egy másik nagyon furcsa kétes jelenséggel is foglalkoztak - ez pedig a radioaktivitás volt. Úgy érezték, hogy bizarr jelenséggel nem lehet előállni a tudományos közvélemény elé, s ezért úgy döntöttek, hogy csak azzal a hihetetlen jelenséggel foglalkoznak, amelyik laboratóriumi körülmények között könnyebben vizsgálható. A Curie házaspár többször is megfigyelte, hogy az asztal szép lassan megemelkedett, majd egyik oldalukról átlibegett a másik oldalukra. A jelenség természetesen érdekes volt számukra, érezték, hogy mindkét jelenséget nem tudják vizsgálni és bölcsen döntöttek, hiszen a parajelensé- gek fizikájára a mai napig sincsen elfogadott magyarázat és kísérletileg rendkívül nehéz őket előidézni. A nehézséget főleg az jelenti, hogy általában több ember is szükséges ahhoz, hogy már egy közepes, 5-6 kg-os asztal meg tudjon emelkedni és ekkor is viszonylag hosszú gyakorlás szükséges. Nem ritka, hogy csak a 10. -15. próbálkozás jár sikerrel, és semmilyen biztosítéka nincs annak, hogy mindenképpen sikeres lesz egy-egy kísérlet. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy vannak olyan emberek, akiknek a környezetében rendszeresen meghiúsul ez a kísérlet-de amint kimennek a szobából, a tárgyak kisvártatva elkezdenek mozogni. Van-e valami haszna az asztal- táncoltatás vizsgálatának? Gyakorlatilag az asztaltáncoltatás semmire nem használható, hiszen nyilván jóval egyszerűbb kézzel fölemelni egy asztalt, mint ezzel a fáradtságos, lassú, koncentrálást igénylő módszerrel. Azonban, mint mindig, ha találunk egy olyan jelenséget, ami nem illik bele a természetről alkotott képünkbe, akkor érdemes odafigyelni, mert valószínűleg valami fontos, új dolgot tudhatunk meg-és azt valamire mindig föl tudjuk használni. Az „asztaltáncoltatás” végül is zsákutcának bizonyult a tudományban, de csak azért, mert az asztal mint tárgy nem igazán jó tudományos vizsgálatra, kutatásra. Ha elszakadunk az asztaltól és más egyszerűbb tárgyakat, azok mozgatását és viselkedését kezdjük el vizsgálni, mindjárt köny- nyebben jutunk előre. Az asztalok mozgásának vizsgálata csak vagy véletlennek köszönhető: mindezt a kísérletet zárt, csöndes helyeken kell végezni (minden külső zaj nélkül) egy szobában, ahol ezek a feltételek adottak, s itt általában lenni szokott asztal is. Azok a kutatók, akik nem tudtak elszakadni konkrétan az asztal mozgásának a vizsgálatától, végül is elóbb-utóbb zsákutcába jutottak. Akadtak azonban, akik tovább tudtak lépni az asztalokon és más, kisebb, jobban ellenőrizhető tárgyak segítségével kezdtek dolgozni. (Folytatjuk)-EgelyA Mesék, mondák, történetek sorozatban Az ikertündérek címmel látott napvilágot az Akadémia Kiadónál az a szépen illusztrált, gazdag kötet, amely zagyvarónái népmeséket tartalmaz, egy híján éppen hatvanat. A meséket a Salgótarjánban élő Nagy Zoltán gyűjtötte, aki a könyvhöz kísérő tanulmányt írt és a szómagyarázatokat is készítette. Nagy Zoltán évtizedek óta ismert - immár nemcsak Nógrád megyében - gyűjtéseiről, illetve az ezek eredményét közreadó köteteiről. Olyan értékmentő tevékenység ez, amelyet a jelen értékválsággal is küzdő időkben aligha lehet túlértékelni. Úgy véli, a szülőföld és a haza szeretete nem a nyilatkozatokon múlik, hanem e föld, c haza, az itt élő emberek és kultúrájuk mind alaposabb ismeretén. E festői északkeleti tájékot aligha ismeri nála jobban valaki. Nincsen itt falu és tanya, ahol ne régi ismerősként fogadnák Nagy Zoltán tanár urat. Természetesen, az itteni mesemondókat is ismeri. Köztük Gajdár Bélánét, akinek meséit tartalmazza ez a most megjelent kötet. Gajdár Béláné, az ismert palóc mesemondó Nógrád megye északkeleti csücskében született 1923-ban, Zagyvarónán. Ez bizony a magyar irodalomból is ismert tájék, amelynek szépsége annak idején Petőfi Sándort is megragadta. Itt van a közeli Medves-fennsík. a romantikus leeehilákat kíé/ö Jhn oil az erdők, amelyekben ötszáz évvel ezelőtt Mátyás király vadász- gatott, nem utolsósorban a medvékre, hiszen maga a fennsík is róluk kapta a nevét. Itt az égbe nyúló magasságban a Salgó vára, amelyről Petőfi följegyezte útinaplójában: „Talán mégnem volt Magyarországon vár, mely olyan közeli szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán, tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.” Miért is lenne csoda, ha éppen ezen a tájon nem születtek volna meg a mesék, a paraszti kultúra gyöngyszemei. A csoda az lett volna, ha nem ígv történik. Gajdár Béláné e meséken nőtt fel. Erre emlékezve mondja: „Szegény édesapámra nagyon szívesen cmlékszek vissza, mer kedves, jó ember vót. Talán ő mesélt nálunk a legtöbbet, pegyig írnyi-olvasnyi se tudott. Lassan, nyugodtan, pontosan mesélt, közbe pipázott. Mink gyerekek úgy figyeltük, hogy még a szánkót is eltátottuk...” Ezeket a meséket gyűjtötte össze Nagy Zoltán. Gyűjtőmunkáját 1977-ben kezdte meg, s Gajdár Bélánétól több kötetnyi mesét gyűjtött össze. Ezekből nyújt színes és hiteles válogatást a jelen kötet, amelyet Nagy Ilona szerkesztett, aki a mesék típusmutatóját is készítette. Nagy Zoltán: „...negyven-ötven évvel ezelőtt mindennapjaik része volt a népi próza...” Fotó: R. Tóth Sándor tál nemcsak a gyermekeknek szólnak ezek a zagyvarónai népmesék sem, a néprajz iránt érdeklődők szintén haszonnal forgathatják. Sőt, érdemes idézni a gyűjtő egyik megjegyzését is a kötet végén közreadott tanulmányból. Azt írja: „A meséskönyvek kiadása nélkülözhetetlen és hasznos, de nem pótolja az elő szó varázsát, azért a szóban elmondott mese helyet kér Zagyvarónán, és nemcsak ott, hanem a magyar nyelvterület minden részén.” Addig is, amíg nem hallgatjuk, olvassuk ezeket a meséket, örömünk telhet bennük. Prolog a Balassi Pódiumon Bács Ferenc zenés irodalmi estje A szükség törvényt bont alapon bensőséges kamaraszínházi miliővé alakult egy estére a megyei könyvtár impozáns nagytermének középső traktusa. Az irodalmat, a színházat szerető - zömében hölgy - közönség áhitatos csendben, ünnepélyes hangulatban várta a Balassi Pódium első vendégét: a szép orgánumú, sutijáig küllemű Bács Ferencet. Színek és évek: ez volt a műsor címe, s - mint hatvan perc után kiderült-korántsem véletlenül. A meglett férfi korú Jászai-díjas színművész úgy válogatott a magyar irodalom páratlanul gazdag kínálatából, hogy a versek, a prózai művek személyiségének, életének egy-egy jellemző vonására, élményére rímeljenek. Az uralkodó tónus a szülőföldet, a Kolozsvár környéki tájat, a csavaros eszű, melegszívű, de szófukar, székely emberek világát idézte. A házson- gárdi temető üzenete, az ősrégi himnusz atmoszférája, Erdély szomorú sorsa komor árnyalatokat festett az emlékezésbe, amely azonban mégsem lett volna hiteles Tamási Áron bölcs derűje, a Sóvidéki társasjáték bájos humora nélkül. Sőt az erdélyi tablón a góbé- ságok gyűjteményének néhány gyöngyszeme is megcsillant. A legszebb emberi érzés szivárványszíne - egyebek közt - Salamon Ernő Egyszerű szerelmes énekével szerepelt a palettán. A mindig hálás gyermekmotívumok Kishont Ferenc Adoptálás színű humoreszkje képviselte. A már- már kavalkádszerű kompozícióban a magyar nyelv - mint természetes „alapszín" - teremtett harmóniát. Bács e témát közvetlenül elővezette Jókai Mór Nyelvtani gyakorlatok kezdő franciák, angolok és egyebek számára, valamint Móra Ferenc A legszebb nyelv című, játékos kedvű irománya erejéig. A műsor prózai része Bárány Tamás egy - fajsúlytalan - újságcikkének részletével zárult - pontosan nem tudni miért. Annál hatásosabb volt viszont a zenei betét epilógusa, amely - szövege szerint - valóságos színorgiával köszönt el. A fülbemászó dallamok jó része Szentirmai Ákos zeneszerzőnek köszönhető, aki a hangszeres kísérő szerepkörét is betöltötte. A Balassi Pódium nyitóelőadása igazolta az előzetes várakozásokat. Bács Ferenc igényes szórakozásban részesítette híveit. Veleszületett kellemes beszéd- és énekhangján érződik az iskolázottság, a tudatos artikuláció. A biztos szövegtudás birtokában képes a mondandó hangsúlyaira figyelni. Előadásmódja azonban nem mentes színészi mariitoktól, enyhén modoros gesztusoktól. Zavaró, hogy esetenként előre - és a közönségnél is hangosabban - derül egy-egy tréfásnak szánt poénon. E köze! sem jelentős kifogások azonban nem magyarázzák, hogy a színvonalas, szívesen fogadott műsor végül is miért nem tudott igazán katartikus hatást elérni. Talán az emberi próbáló nehéz idők számlájára írandó, hogy a kölcsönös jószándék „csak ” egy hangulatos irodalmi esthez volt elég, átütő erejű, elsöprő sikerhez nem. • - csébé Az ikertündérek című mesés- könyvet is 6-14 éves gyermekeknek ajánlja a kiadó. Mindazonál- Mondják, jöttment vagyok itt, - jegyzi meg mosolyogva a bemutatkozásnál Bakos Ferenc grafikus, festőművész. Gyorsan magyarázatát adja, miért illetik ezzel a jelzővel: Téten született, a gyerekévek Győrhöz, a diákévek Budapesthez kötik. Képzőművészeti gimnáziumot végzett, a főiskolára többszöri próbálkozás után sem sikerült bejutnia. Iskola, nősülés után Szé- csénybe került. Dolgozott kirakatrendezőként, s jónéhány éve dekoratőrként keresi a kenyerét a művelődési központban.- A grafikák készítése, a festés az én második „szakmám”. Az első és legfontosabb a két gyermekem, a család. Mindent e mögé helyeztem, - vallja a művész. - Mégsem válik, válhat soha másodrendűvé, mert tudom, hogy az amatőrségből kell utat kovácsolnom magamnak. Megnyugtató öröm számára, hogy nagyobb megszakítás nélkül, szinte naponta jut ideje erre. Kiállításokat rendezhet, művészekkel találkozhat.- Nagyon jót tett velem a sors, amikor ide, egy kis településre vezetett: gyakorlatias, bár kissé bizalmatlan, de őszinte, egyszerű emberek közé. Szeretem ezt a helyet, ezt a várost, pedig gyerekkoromban Tihany, a vízpart volt számomra a legcsodálatosabb felfedezni való. Felejthetetlen nyarakat töltöttem ott, s Tihany elvesztése - amire sajnos szüleim válása miatt került sor - nagy törés volt az életemben. Ablakok, falak, romok -grafi<te) kainak ezek az állandó témái. Hátterük a sajátos élményvilág, látásmód, amelyre így világít rá: Harminckét éves vagyok, tehát nem élhettem át háborút, forradalmat. De az elődeim igen, s úgy hiszem én, az utód, valahol mélyen a sejtjeimben hordozom a sebeiket. Képein az alapmotívumok olykor a felismerhetetlenségig bonyolódnak. De ez - mint mondja -természetes, alkotónak és befogadónak egyaránt. Műveit érdeklődéssel, tetszéssel fogadják. Alkalmuk bőven nyílik erre, hiszen csak az idén jónéhány kiállításon szerepeltek már grafikái. Részt vett a Tavaszi Tárlaton, megyei és országos bemutatón. Az egri és a siklósi közönség is megtekinthette alkotásait, s jelenleg a szegediek tehetik ugyanezt. Ez az év nagy lehetőséget kínált számára: egy igen rangos eseményen, a hagyományos római akvarellfestészeti biennáléra küldhette el egyik művét. Bemutatkozásának végeredményét sejteti a római meghívás a november végén esedékes díjkiosztó ünnepségre, a kiállítás megnyitására. Legközelebb pedig tűzzománc képei mérettetnek meg. Egy ilyen tárlaton tavaly fődíjat nyert. A felsorolás nem teljes, hiszen az önálló kiállításokat nem jelzi, pedig ilyenek is voltak. - Műhelyében most is látható néhány befejezetlen festmény, grafika. Az egyiken melegbarna színek ölelésében patinás ablakszem néz a nagyvilágra. Mihalik Júlia Teleki stúdió is működik Szirákon Százkilencven gyermek tanul a Sziráki Általános Iskolában. Ennek mintegy fele cigánytanuló. A sajátos helyzet is követeli a tanároktól, tanítóktól, hogy a gyerekek szabadidős-tevékenységét gondosan szervezze. Ezt segíti a képzőművész-szakkör, a sportfoglalkozások és az ügyes- kezek szakkör, amelyen sok tanuló részt vesz. Működik úttörőcsapat is az iskolában. Másik gyerekközösséget összefogó jó kezdeményezésük a Teleki stúdió.'Adorján Attila tanár vezetésével községük múltját és értékeit kutatják a gyerekek. Napközibe kevés tanuló jár, s ennek főleg anyagi okai van- nuk: jelenleg a tanács nem tud biztosítani szociális kedvezményt. pénzügyi segítséget erre a célra. A gyengébb tanulók részére korrepetálást biztosítanak. Felső osztályokban tantárgyanként, az alsósoknál osztályonként. Jelenleg két pedagóAlsó sor: Adorján Ádám, Baranyi Krisztián, Ocsovszki Beáta, Lukács Andrea, Herczeg Rajmund, Czakő Kálmán, Mile Pál, Nagy Eszter, Fucskó Csaba, Micsutkáné Benedek Mária osztályfőnök. Felső sor: Bangó Sándor, Bohár Nándor, Kulik Ádám, Pogány Aliz, Puporka Ilona, Novák Zoltán, Jónás János, Jónás István. Bangó Norbert, Jónás Tamás. Napközis nevelő: Tarczy Lászlőné gus „orosz átképzős", német, illetve angol nyelvet tanulnak. Ha végeznek várhatóan bevezetik a gyerekek nyelvi képzését. Hétfői számunkban a Palotási Általános Iskoláról olvashatnak A szécsényi grafikus Minden út Rómába vezet
