Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-04 / 156. szám
4 un-mu 1990. OKTÓBER A.. CSÜTÖRTÖK filln;^ Legénybúcsú A pásztói zeneiskola gondjai Ingáznak a tanárok is Új épületbe költözött a pásztói zeneiskola. „Minden nagyon szép. minden nagyon jó” - mondhatnánk, csak éppen nem lehet benne zenét tanítani, pontosabban csak töredékesen. Tulajdonképpen a nyitással is azért vártak, mert még bíztak az ígérgetőkben: kész lesz, „lakható” lesz az épület. Az átalakítás azonban elmaradt. Mi a baj? A földszint rendben is lenne, de az emeleten csupán egyetlen nagyterem található, ami hangszeres oktatásra nem alkalmas. Válaszfalakkal nyolc pici helyiséget lehetne, kellene belőle kialakítani. Ezek híján azonban mehetnek a pedagógusok: ki merre lát-helyet. Még jó, hogy a művelődési központ munkatársai kedvesen fogadják a hontalanokat, s a házban tarthatnak foglalkozásokat. Még a színpadon is lesz zeneóra (legalább idejében hozzászoknak a kis reménységek a világot jelentő deszkákhoz!). Jelenleg tehát ingázásra kényszerül a tanár és a diák. Vannak kétszakosok is, akiknek egyik órájuk itt, a másik ott... Közben pedig letudják egészségügyi sétájukat... Tiszta haszon. Mi lehet a megoldás? A legkézenfekvőbb, hogy az emeleti nagyteremben minden sarokban és minden ablaknál húzza-vonja-fújja egy-egy diák, s akkor elmondhatjuk: megvalósul a „nagy harmónia”, amiről Kodály álmodozott. Hopp! Van azért némi probléma. Nem ugyanazt tanulja ám a másodikos és a negyedikes, a zongorista és a kürtös. Itt is létezik követelményrendszer! Egyszerre tehát mégsem mehet. Hacsak füldugóval nem. Ehhez viszont beetho- veni belső hallásra lenne szükség. Valljuk be: ott talán még nem tartunk. Le kell tehát mondanunk a füldugóról. A hangzás frenetikus lesz, garantálom. Teljes kakofónia, maga az őskáosz. Ez újfent lesz előny! A gyerekek korán megszokva a disszonanciákat nem fognak fintorogni, ha Durkó-, Balassa-, vagy Decsé- nyi-műveket kell hallgatniuk. Sőt, értékelni fogják a modern művészeteket! Ha valakinek nem tetszenek az előző variációk, akkor megemlíthetem egy régi főiskolai tanár, Auer Gyuszi bácsi javaslatát: „Menjenek a WC-be gyakorolni, és közben húzzák!” S, ha a finnyásabbak elvetik eme veretes szózatot, akkor még jöhetne a tarjáni Petőfi iskolától ellesett ötlet: Áll a kottaállvány a járda szélén. Rajta nem kotta-, vagy slágerszöveg (bár ez is érdekes kísérlet lehetne: mit tenne vele az utca embere?), hanem egy felhívás, mely a kedves szülőket invitálja az iskoláért végzett társadalmi munkára. No, ez rendben is lenne, de honnan lesz pénz az anyagra? Ez aztán már nem lehet gond zenészeknél! Kiállnak az útra, a térre, s egy-két óra... nap... év, s máris összejön a kalapban a kívánt összeg. Már látom is lelki szemeim előtt a szorgos nyüzsgést: tanár- diák-sziilő együtt rakja a falat. Építkeznek kalákában, s talán még a Kalákát is meghívják. No, meg az ígérgetőt, kinek ugyan pénze elfogyott, de maradt két dolgos keze. hát eljött, hogy segítsen . így készülhetne el a kívánt átalakítás, s akkor aztán lehetne tanítani, zenét - a ZENEISKOLÁBAN. Ötleteimet felajánlom (Pásztó) társadalmi hasznosítására! B. Á. A nagy amerikai filmtápszeres üveg cumija megint ott a szánkban: Jól megdöntjük az üveget, hogy utolsó cseppig élvezzük a kora őszi avar színére emlékeztető löttyöt. Olyan édes, olyan vad, olyan kesernyés... Szóval: Neal Israel új amerikai vígjátékára a közönség igen nagy valószínűséggel igent szavaz. Elég őrült, elég vad tempójú, elég szexis ahhoz, hogy „olyanamilyen. de ez érdekel” - alapon sorban álljunk a jegypénztáraknál. Meglepetés, meglepetés hátán. Szerelmes, vagy vágyakozó fiatal emberek szépsége! Abszurd börleszk helyzetek sorozata. Másfél órás, kavargó, nagy „buli". Olyasmi, amelynek láttán megérti az ember a félig tréfás vádat: egy-egy amerikai metropolisz forgatagában negyedmillió bolond jár szabadlábon. Szóval, ott a kellemes, rágógumiízű cumi a szánkban, hanyatt dőlünk, nagyokat csapunk a combunkra nevetés közben. Aztán még azon is meditálunk: tényleg, nálunk is megint divat a legénybúcsú? Van olyan vőlegény ismerősöm, aki annyi bulit rendezett ilyen címen a barátaival az esküvő előtti hetekben, hogy anyagi csőd címén aztán az esküvői néhány hónappal el kellett halasztani. Rick nősül, elveszi barátnőjét Debbie-t. Cole, a jól fésült ve- télytárs két profi kurvát szervez a szolid, szende társaságba, hogy Rick megbukjon az utolsó forró próbatételen... Debbie kis kurvának álcázva férkőzne be a leB. Helgának! Sok boldog születésnapot és névnapot kívánunk: Eli, Csibe, Pici, Apuci! Sok boldogság kívánunk 35. születésnap podra: Jakab Aliz, Anya, M Mami és Dóra. *1* «f» •!# «2# «t# i *1* *1* < Stoszek Ferencnek! Születés- és névnapja w alkalmából sok örömet * és boldogságot kíván két kisfia, Ferike és Zoli* * * stf *1* *t* »t» *S* «I» •I* •*» »I» Az ecsegi elsősök. Felső sor balról: Rátki Margit, Kadics Izolda, Baranyi Gábor, Baranyi Sándor, Szerénii Dávid, Oláh Gyula, Banos István, Pusztai Gergely, Baranyi József. Alsó sor balról: Konyu Krisztián, Figura Zoltán, Banos Tímea, Józsa Tibor, Darázs Klaudia, Szabó Márton, Szeretni Kinga. Tanítónő: Herczbergerné Takács Andrea. Csecsei elsősök, balról: Bagi Zsolt, Holecz Éva, Vidó Nicoletta, Gazsi Tamás, Forró Rita, Jaskó Beatrix, Bélák Andrea, Kovács Attila, Pusztai Péter, Varga Imre, Hényel Krisztián, Ivádi Tamás. Tanítónő: Ivicz Erika. Fotó: Bíró-Mikuska Nebulók a kúriában Az. Ecsegi Általános Iskolában üzenhet elsős kezelte a tanévet. Nagyobb munkálatokat idén nem t egeztek az intézmény körül, tavaly korszerűsítették a fűtési rendszert és a világítási berendezéseket. Mivel az iskola orosz szakos tanára most vesz részt német nyelvű átképzésen, az oktatók 80 órás nyelvtanfolyamot szeretnének indítani a gyerekeknek, TIT-es közreműködéssel. Az ecsegi intézmény tagiskolája u Csécsei Általános Iskola. Az épület műemlék, ebben a kúriában nevelkedett Fráter Erzsébet. A kúria az 50-es évektől működik iskolaként. A régi gazdasági épületet, több mint 20 éve használják tanításra. Ebben kaptak helyet az itteni első osztályosok. A különálló épületben még nincs központi fűtés. 119 tanulója van az iskolának, 12 elsős kisdiák kezdte szeptemberben a tanévet. Az elsősök osztályfőnöke Ivicz Erika, aki tavaly végezte el a jászberényi tanítóképzőt. Mint mondja nagyon jó képességű a kis társaság, de borzasztó elevenek. Megkezdődött a hitoktatás. Órarendben szerepel a tárgy, az órákat a helyi plébános vezeti. Az iskola szakosellátottsága jó, felső osztályokba testnevelés, technika és fizika szakos tanár nincs, ezenkívül még az állandó napközis tanár hiányzik. Tornateremként a sportöltöző nagytermét használják. Ami gondot jelent, nincs víz és telefon az iskolában. Holnapi számunkban a bátonyterenyei Erkel Ferenc Általános Iskola elsősei mutatkoznak be. génybúcsú mezőnyébe, de egy japán partira rabolják el barátnőivel együtt. Hűséges marad-e Rick ennyi ármány és csapda körében? Hogyan szabadul Debbie a japán szexfogságból? Pórul jár-e a gyalázatos, féltékeny Cole, vagy célhoz ér? Milyen képet vág, egy nem álruhás, igazi szamár egy hamisítatlan amerikai legénybúcsúhoz? Ugye mennyi épületes kérdés? Ugye mennyi frissesség, újdonság, lelemény? Mindezekre a nagy kérdésekre a választ majd megismerhetik. Csak be kell állni a sorba a pénztár előtt... Tényleg dőlünk a nevetéstől... Erdős István Csodákról komolyan 9. Hallgassunk megérzéseinkre! A módszer elvi sikere arra késztette a kutatókat, hogy tovább finomítsák ezt az eljárást, úgy, hogy a gyakorlat igényeinek is megfeleljen. Ehhez az kellett, hogy néhány nappal előre is meg tudják mondani az ezüstárfolyam mozgásának irányát és mértékét is. Ha ugyanis csak kissé növekszik. vagy csökken az árfolyam, akkor nem érdemes üzletet kötni, hiszen ekkor a vételi, vagy eladási jutalék felemésztheti, meghaladhatja a nyereség értékét is. Ezért egy olyan, meglehe- .tős^n. bonyolult eljárást ötlöttek ki, ahol a jóslásra képes embernek négy tárgy közül kellett választania. Mindegyik tárgynak megvolt a maga jelentősége, funkciója. Az egyik azt jelképezte, hogy az ezüst értéke kissé emelkedik, a másik azt. hogy nagyon emelkedik. A harmadik tárgy azt jelképezte, hogy az ezüst értéke kissé csökken, a negyedik pedig, hogy nagyon csökken. A kísérlet alanyának tehát két feladata volt: egyrészt le kellett írnia, hogy milyen tárgyakat fog látni a kísérlet napján, és ezek közül melyik tárgyat fogják elé- helyezni. Magyarán, ha például az alma jelképezi a kísérlet napján azt a helyzetet, hogy az ezüst árfolyama nagymértékben zuhanni fog, akkor a kísérletvezető az almát nyújtotta át néhány nap múlva a kísérleti személynek. Csak abban az esetben hajtották végre a tőzsdék a pénzügyi manővert, ha a kísérleti személy világosan le tudta volna írni azt a négy tárgyat, amelyet a kísérlet céljára kiválasztottak, mert ekkor remény volt arra, hogy ezután meg tudja azt is mondani, hogy melyik tárgyat fogja ő megkapni. Eme furcsának, összetettnek és bonyolultnak látszó kísérlet azonban egymás utáni sorozatban is sikeresnek tűnt. A kísérlet résztvevői egymás után kilenc alkalommal pontosan meg tudták határozni az ezüstárfolyam mozgásának irányát és mértékét is. Az első három alkalommal nem hajtották végre a megfelelő tranzakciót a tőzsdén, a sikeres előkísérletek után a pénzemberek fantáziát láttak a dologban és egyre növekvő pénzt ruháztak be a kísérletekbe. A kilencedik sikeres kísérlet után aztán már any- nyira magabiztos lett a csoport, hogy egy egészen nagy pénzösz- szeget, 100 ezer dollár körüli összeget fektettek be, de a tizedik kísérlet csúfos kudarccal végződött. Nagyon valószínű, hogy a teljes magabiztosság, az önteltség tudata elrontotta azt a kényes tudatállapotot, ami a helyes pre- kogniciós kísérlet elvégzéséhez szükséges. Későbbiek során más kutatócsoportok,'ugyancsak az Egyesült Államokban (jóval kisebb tétekkel ugyan) megismételték a kísérletsorozatot és nyertek ezen a műveletsoron. Ez a kísérlet annyira egyszerű, hogy ha nem is az ezüst árfolyamával, de például a hőmérséklettel nálunk is el lehetne végezni. Mivel gyakran rapszodikusan változik nálunk az időjárás, hideg- és melegfrontok jönnek-mennek, ezért egyszerűen kipróbálható lenne nálunk is ez a megfigyelési eljárás. Az egész dolog azonban sokkal jelentősebb, minthogy hőmérséklet. vagy ezüstárfolyam jelzésére használjuk, és egy alapvető, fundamentális dologra mutat rá, - méghozzá arra, hogy az ok-ok- sági kapcsolat nem olyan egyszerű, mint ahogy ez számunkra tűnik. Mai ismereteink azt mutatják, a fizikában, hogy időutazásra nincs mód, azaz nem tudunk beleülni valamilyen szerkezetbe, elmenni a jövőbe, vagy a múltba, majd onnan visszatérni és újra a jelenbe. Ez logikai paradoxonok, buktatók sorát vonja maga után, amit ma még sehogy nem tudunk feloldani. A kísérletek azonban azt mutatják, ha testünkkel nem is tudunk a jövőbe, vagy a múltba utazni, információkat azonban lehet kapni a jövőből (és elvileg a múltból is, bár ez már nem any- nyira érdekes). Hogy hasznos lenne-e ez az átlagember számára és minden percben, másodpercben - az erősen kétséges. Gondoljuk el, ha minden egyes másodpercben információkat kapnánk a közeli és távoli jövőből, akkor állandóan egy kusza összevisszaságban élnénk, és pokol lenne az életünk, nem tudnánk hétköznapi teendőinkkel foglalkozni. Ugyanúgy vagyunk tehát itt is, mint a telepátiánál,.hogy a normális élet elengedhetetlen feltétele az, hogy ne, vagy csak kivételes vészhelyzetek esetében jussunk számunkra fontos információkhoz. Mindenesetre, ha valaki azt tapasztalja a hétköznapi életben, hogy állandóan és mindig bejönnek a „tippjei”, a meglátá- .sai, a megérzései, az hallgasson magára, figyeljen erre a belső fülre, különösen akkor, amikor valami lényeges dolgot tud meg. Ha például kimegy a repülőtérre és úgy érzi, hogy a gép nem fog elindulni, vagy valami baleset éri, inkább ne szálljon fel, vagy ha kocsiba ül, és rossz érzés keríti hatalmába, akkor várjon egy-két napot, mert ez a „belső fül” segítségünkre lehet. A cikkben persze helyszűke miatt nem lehetett még sok fontos összefüggést, mérési módszert leírni. Az érdeklődők számára a „Titokzatos Erők Tudománya?” című könyv további részletekkel szolgál. (Háttér Kiadó, 1989). (Folytatjuk)- Egely -
