Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-27 / 175. szám

6 tUHTHE Lélektől lélekig 1990. OKTÓBER 27.. SZOMBAT Egy papné halálára Rendhagyó dologra vállalkozunk az alábbiakban: egy temetésen elhangzott két gyászbeszédet közlUnk. Mi in­dokolja tettünk? Mindenekelőtt az elhunyt személye, akit az evangélikus hívek megyeszerte ismertek és sze­rettek, aki gyülekezetének szolgáló testvére volt, öt gyermek odaadó édesanyja, akit mindössze 38 évesen ragadott el a halál. Férje, Balicza Iván lelkész hosszú időn keresztül vezette a salgótarjáni evangélikus egy­házat, s együttérző figyelemmel kísérte és segítette megújuló lapunk törekvéseit. A család és a közösség gyászában — e cselekedetünkkel — mi is osztozunk. Vigasztalást keresünk gyászunkban 1990. szeptember 30-án elhangzott igehirdetés Lk ev. 7, 11—17. alapján Salgótarjánban és Szécsényben az evangéli­kus istentiszteleteken. Igehirdető: ifj. Deme Károly, a gyü­lekezetek lelkésze. Evangélikus gyülekezeteink gyászolnak Salgótarjánban, Szécsényben. Karancslapujtőn, Ságújfalun, Somoskőújfalun, Zagyvapálfalván, Benczúrfalván és Pilinyben. Aki ismerte, szerette a papnét, a gyülekezeti munkatársat, szolgáló test­vért. az ötgyermekes édesanyát; Balicza Ivánnét, Erzsikét.. Gyülekezeteink tagjai és ismerősök fájó szívvel emlékeznek reá, s gondolnak az özvegyen maradt férjre, az árván ma­radt öt kicsi gyermekre, s a szolgáló testvért veszített bu­davári gyülekezetre. A temetés előtt néhány nappal keresem a gyülekezeteket vigasztaló igéket a Szentháromság ünnepe utáni 16. vasár­napra kijelölt evangéliumi szakaszból (Lukács evangéliuma 7. fejezet, 11. verstől a 17-ig. Jézus halottat támaszt fel), hogy a nagy szomorúságban elepedt szívek a halál fölött diadalmaskodó élő Úr Jézus Krisztussal találkozzanak. nézve, ennyi az ember földi életideje. Akár egy esztendő, akár 38 esztendő, akár 100 esztendő, szempillantásnyi, fel­szálló pára élet! De emiatt ne csüggedjünk! Hiszen ez a rövid földi élet elég ahhoz, hogy összetalálkozzunk az Ige ruhájában közöttünk élő Jézus Krisztussal! — s döntsék; felkelek, hogy kövessem az élő Urat. Mert Jézus ma még mindig úton van, hogy megálljon síró özvegyasszonyok mel­lett, mindenüket elveszítettek mellett, koporsók mellett, ha­lálban levők mellett, hogy vigasztaljon, életre vezessen. Jé­zus úton van az őt követők szavaiban, tetteiben! így ta­lálkozhattunk Balicza Ivánné, Erzsiké életén keresztül is vigasztalást, életet adó Urunkkal. Az Űr Jézus Krisztus a halál árnyékának völgyén át mennyei Atyánk örök dicsőségébe vezet. ígérte, hogy meny- nyei Atyánk otthonában van hely az övéinek. Hisszük, Er­zsiké már ott van. Éljük hátralevő rövid földi életünket Jé­zussal járva, s nem szűnünk meg őt dicsőíteni a halál ár­nyékának völgyében sem, s együtt dicsőíthetjük Atyánkat örökké azokkal, akik előttünk már hazatértek! Ámen. Evangélikus egyház A lutheri reformáció ta­laján létrejött keresztény vallási közösség. Az orszá­gonként megszervezett evangélikus egyházaknak azonosak a hitvallási irata­ik (ágostai hitvallás, az ágostai hitvallás védőirata és az 1580-ban összeállított Concordia-könyv), de szer­vezetileg és külsőségekben sajátos jelleget mutatnak. Vallási felfogásának alap­ja (az általános keresztény dogmákon kívül, mint pl. az Istenről, Szenthárom­ságról, Jézus Krisztusról szólók) a Biblia mint a hit egyedüli forrása, amelynek olvasása közben a Szent­lélek belső tanítása által nyeri el az ember a hitei. Ezért nincs szükség egy­házi tanító hivatalra, hie­rarchiára és papságra. A lelkipásztori hivatalt vagy a hívek egyetemessége (zsinati rendszer), vagy az ország vezetői (fejedelmi vezetés) adják. Az egyház az igazak ösz- szessége (lásd: predesti- náció), és mint ilyen látha­tatlan. Láthatóvá azáltal lesz. hogy a hívők társa­sággá alakulnak a tiszta evangélium hirdetésére és a szentségek helyes kiszol­gáltatására. Az emberi természet az eredeti bűn következtében teljesen megromlott, és el­veszett az ember szabad akarata is. Ezért a megiga- zulás nem a jó cselekede­tek következménye, hanem Jézus Krisztus érdemeinek a beszámításában áll, ame­lyet az ember azáltal sze­rez meg, hogy bízik kivá­lasztottságában. Ily módon nincs értelme a búcsúnak, a szentek tiszteletének, a purgatóriumnak, a holta­kért való imádságnak stb. Az evangélikus egyház csak 2 szentséget ismer el, a keresztséget és az úrva­csorát (bűnbánatot). Az úr­vacsorától (oltáriszentség) azt tanítja, hogy annak ve- tele pillanatában a meg­szentelt kenyérben (ostya) és borban, vagv alatta, il­letve fölötte Jézus Krisz­tus valóságosan jelen van. Az evangélikus egyház is­tentiszteleteit az egyszerű­ség jellemzi, amely azon­ban sokat megőrzött külső­ségeiben a katolikus misé­ből. Az evangélikus egyházak tömörítésére alakult meg 1947-ben a Lutheránus Vi­lágszövetség. I Nain város határában két sokaság találkozik. Az egyik sokaság olyan emberekből áll. akik mindent " félretéve, a ' árosból kifelé haladnak, a temető felé, hogy megpróbáljanak együtt érezni az egyetlen gyermekét elveszítő és benne mindenét elveszítő özvegyasszonnyal. En­nek a sokaságnak az élén egy halottat visznek. A gyászolók szíve tele értetlenséggel, csüggedéssel, reménytelenséggel, fé­lelmekkel. „Milv kegyetlen és hatalmas úr a halál”. Az édesanya is mélyen lefelé néz. A kiúttalanság mélységeibe. A másik sokaság a város felé tart. Mindent félretéve kö­vetik Jézust, az ÉLÖT. A Jézusra tekintők szívében meg­elevenednek a prófétai igék. Talán ő a megígért Messiás. Ö lenne az az asszonytól született, aki a kígyó fejére ta­pos? Ö lenne a hatalmas király, akinek adatik mindenekfe- lett való hatalom? Ez a sokaság a reménykedők sokasága. Ezt a sokaságot Jézus viszi. Az lenne a természetes, hogy Jézus és a vele levők „át- állnak" a gyászolók oldalára. Vallásos körökben szoktak is arról beszélni, hogy Jézus mindig odaáll a bajba jutottak mellé. Szívének megértő szeretetével fordul a szenvedők­höz. Igen, így van, de nem a mi értelmünk diakóniai teoló­giája szerint. Hiszen, ha Jézus ilyen értelemben elkezd sír­ni a sírásókkal, és a temető sírjáig meg sem áll, akkor ő is fejet hajtott volna a nagyobb hatalom előtt, a halál előtt. Jóllehet részvétnyilvánítás megnövelhette volna követőinek táborát. De Jézus másként indul könyörületes- ségre! Nyilvánvalóvá kellett tennie, hogy az Élet nagyobb Úr, mint a halál. Örömhír ez! Vigasztalás Igéje ez. Jézus élet­re hívja a halottat. A két sokaságból egy lesz. Mindenki átveszi Jézus útirányát, s a gyászolók szíve reménykedő szí­vekké változik. A bűnesettől megfigyelhető a Szentírásban ez az „ellen­mozgás”. Az Istentől elreitőzködő emberrel, a halálfélelmet szívében hordozó emberrel jön szembe Jézus. Kezdetben Is­ten ígéreteiben: az asszonytól született a kígyó fejére ta­pos... Amikor emberi testben jelenik meg Isten ígérete: Jézus, s a tanítványai is „átállnak” a halálfélelem miatt a „má­sik” sokasághoz. Jézus egyedül megv szembe a halállal a Golgotára, hogv győzelmet arasson fölötte. így jön szembe velünk ma is a feltámadott, élő Ür Jézus Krisztus. hogy a mi szívünk is benne bízzon, s ő vigyen, vezessen min­ket is az élet útján. n Van ennek az evangéliumi szakasznak egy szemé­lyesebb vonása is Jézus a halottat életre hívja. “ Mindnyájunkra bízatott valaki Kisebb, vagy na­gyobb sokaság. Nem vagyok-e halott vezetőjük? Aki talán kétségekben tartom őket? Aki a megfélemlítés módszereivel tartom kézben őket? És akitől rettegnek, mint magától a ha­láltól? Nem árasztom magamból a rothadandóság bűzét be­szédben és tettekben? Nem vagyok közömbös, érzéketlen az emberek közösségében? Tudok-e együtt örülni az örülőkkel. és sírni a sírókkal? Vagy a valaki által kitalált „fogadd őszinte részvétemet"-tel palástoljuk érzéketlenségünket, mi­vel úgy sem tudunk semmi bölcset mondani olyankor? S, ha szólunk, szavainkra senki sem vigasztalódik. Nincsenek a lelki halálnak ily jelei életemben, életünkben? Ma még Jézus újra jön, hogy életre hívja a halottat! Talán Pál apostol szavait kell meghallanunk, mint Isten Igéjét: „Ser­kenj fel, aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus!’’ Vagy ahogyan Jézus mondja, „néked mondom, kelj fel". A halott felült, kezdett beszélni, és Jé­zus átadja őt anyjának. Több szó nem esik a halottról, a halálról, de Isten magasztalásáról igen. m Éljünk az ÉLÖT követve! Akik Jézust követik egy sokaságként, ezt mondják: „Nagy próféta támadt " közöttünk." És ezt: „Isten az ő népére tekintett.” így dicsőítette Istent új életben járva Balicza Ivánné, Erzsiké is. Hirdette azt az Ür Jézus Krisztust, aki őt is a halálból hív­ta ki és Isten bűnbocsátó kegyelmével ajándékozta meg. Hirdette koporsók mellett is megállva, hogy Isten még ma is Jézus Krisztusban ugyanezt az ajándékot hozva te­kint minden emberre. így hirdette ő a számára is felragyo­gó kegyelmet, életet, a Krisztust. ígv halljuk meg mi is Jé­zusunk a halálból életre hívó szavát! Kövessük mi is a halált legyőző Urat! Ennek a lehetősége adatik meg a „szempillantásnyi éle­tű”, a „felszálló pára életű” embernek. Mert Isten szemével Szebik Imre evangélikus püspök igehirdetése Balicza Ivánné, született Bálint Erzsébet temetésén Budapest, Farkasrét, 1990. október 3-án 1/ eresztyén Gyülekezet, Gyászoló Testvéreim, Szeretett Család! Nehéz megszólalni most e koporsó mellett. A várat­lan gyász döbbenetében, mint éles tőr járja át szí­vünket a fájdalom. Amenv- nyire hirtelen volt elköltö­zése a múlandó világból az örökkévalóságba, annyira sok kérdést hagyott nyit­va előttünk. Mi Isten célja a váratlan földi léttel, mit akar üzenni nekünk és szeretteinek? Megannyi kér­dés, amelyre alig talá­lunk választ e fájdalmas órán. A titkok az Űréi Ezért az ige fölé hajolunk, amelyet még együtt olva­sott utoljára itt a földön kedveseivel. Örökre elje­gyeztelek téged. 1) Az Űr eljegyzettje Ba­licza Ivánné, Erzsiké. Hívő nyíregyházi család ötödik gyermekeként nevelke­dett megszentelt családi légkörben. Édesapja várat­lan korai halála érleli ben- be a hitet, a tudatos dön­tést Ura, Krisztusa mellett. Tizenhat éves mindössze, de ettől kezdve első hely­re kerül életében Jézus Krisztus. Az Űr eljegyzett­je lesz egész életre szóló elkötelezettséggel. Ezért min­den cselekedetét, döntéseit hozzá méri, s az ő kezéből fogadja. Ebből a belső lel­ki áldásból következik: 2) A szolgálat eljegyzett­je is Balicza Ivánné. Er­zsiké. Tízévesen gyermek­bibliakört vezet az Élim- szeretetotthonban. a gyerme­kek iránti szeretet és a köztük való szolgálat egész életén ál megmarad ked­con, Salgótarjánban, Szé­csényben. végül alig egy hónapig budavári gyüleke­zetünkben végzi odaadással, tűzzel, lelkesedéssel a Krisz­tusról szóló tanúskodást. El­végezte teológiai aka­démiánk levelező tanfolya­mát. s lelki gondozója lett a pásztor nélkül maradt maroknyi szécsén.vi gyüleke­zetnek. Prédikált, keresz­telt, esketett, látogatott, re­noválási munkát irányí­tott. sok száz kilométert autózna vasárnaponként. E szép munkát, de fárasztó szolgálatot soha sem érezte tehernek, mert együtt val­lotta Wilhelm von Löhevel: a szolgálat jutalma. hogy szolgálhatok. A szolgálat, az úrnak való szolgálat el- jegyzettje tervezte. hogy teljes értékű lelkészi diplo­mát szerez, tudva. milyen kevés az arató, s mily sok az aratnivaló. Isten más­ként rendelkezett felőle — kegyelmével s irgalmával. 3) A család eljegyzettje is Balicza Ivánné. Erzsiké. Akik most könnyet ejtünk, s zokogó érzéssel nézünk e koporsóra. 1977 márciusá­ban együtt örvendeztünk a nyíregyházi templomban: Erzsiké és Iván esküvőjén. Ä tizenhárom év alatt Is­ten öt szép gyermekkel ál­dotta meg házasságukat. Ó. mennyire szerette a kicsi­nyeket. s milv sugárzó öröm töltötte el szívét, ha mindnyájan együtt vették őt körül. Hűséges hitves, aki tartást, kitartást ad a férjnek. gondos, fáradha­tatlan édesanya. Náluk ta­lálnak otthonra az idős, be­teg nagymamák, türelme es oltalmazó, gyendég szerete- te reájuk is kiterjed. A családjának eljegyzettje. hi­szen köztük is az Ürnak szolgál igével, imádsággal, kétkezi munkával. Mi sokszor elhunyt sze­retteinkről múlt időben szó­lunk. Gondolataink az idői korlát beszűkültségében nem érzékelik az isteni távlato- i kát. Pedig élnek a mi szerelteink. élnek gondo­latainkban, élnek emlékeze­tünkben. élnek egy másik kitágult dimenzióban, élnek Isten világában, élnek az Isten szeretetében, mert így mondja Hózseás: örök­re, mindörökké eljegyezte .magával Isten az embert, Balicza Ivánné, Erzsikét is. Ügy gondolunk reá. mint aki él, hiszen Krisztus is azért támadt fel. hogy él­jünk általa. Isten igéje nem hagy­* ja magára az elárvult családot sem. Amire fel­ocsúdtatok a fájdalom. a veszteség mélységéből. Ű maga szólt hozzátok: min­den gondotokat Öreá ves­sétek. mert neki gondja van reátok. Mi tervezzük a holnapot, álmodjuk a jövőt, próbáljuk legyőzni mázsás terhű gondjainkat. Isten pe­dig ránk figyel, s ennyit szól: reám tegyétek, én el­bírom. amit ti roskadozva hordlok. adjátok át a ter­het. vessétek énrám. Mi mást lehelne tenni, mint hivő szívvel, teljes bizalom­mal annak kezébe helyez­ni: egyedül maradt férjnek, öt kicsi árvának, megszo­morodott szívű testvéreknek az életét, aki egyedül tud megoldást adni. aki egye­dül tud erőt. vigaszt, biz­tatást adni. hog.v elhordoz­ható legyen a bánat, töröl­hető a könny és mégis. így is vállalható az élet. Minden gondotokat Öreá vessétek, mert neki gond­ja van rátok! Á megtapasz­talt gondoskodás, a meg­élt hit legyen mindnyájunk­nak biztatás e szívszorí- tóan nehéz órán. Az utol­só földi Istenhozzád e visz- szavonhatallan pillanatában magunk elé idézzük Balicza Ivánné, ErzsiKe meleg te­kintetét. kedvesen csengő hangját, bájos arcvonásait, s elköszönünk tőle. mint aki­ről tudjuk, az Ür eljegyzett­je ő mindörökké. Ajkun­kon pedig felcsendül a szív mélyéről feltörő imád­ság: összeszorítom ajkam, ha nehéz a kín, mert tudom, tied az én harcom, s győz­tes távolokba néz. • köny- nyekkel szépült orcád. kJ ázzunk a győztes tá- volokba. gondjainkat pedig vessük Öreá. Ámen vés küldetésének. Miskol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom