Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-25 / 173. szám

1990. OKTÓBER 25., CSÜTÖRTÖK TÁRSADALOM A gyilkos sohasem ad kegyelmet Interjú dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel A gyilkos sohasem ad kegyelmet - ellenben a hírek és a tények szerint mindig kap, legalábbis Magyarországon. Lehet manapság valaki előre megfontolt szándékkal vagy éppen unalomból, az idő elütése végett többszörös embermészáros, gyakorlatilag nem kell attól tartania, hogy bitófán fejezi be életét. A közvélemény a felmérések szerint jórészt halálbüntetés-párti, mégis, szinte bizonyos, hogy erről a témakörről hazánkban nem lesz népszavazás. A neves jogászok a hivatalos nyilatkozataikban gyakorta érvelnek a halálbüntetés hiába­valósága mellett; miként dr. Györgyi Kálmán, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze is.- A halálbüntetést kegyetlen, embertelen büntetésnek tartom, ennek az ítéletnek a célszerűsé­gét a nemzetközi tudományos vizsgálatok is kétségbe vonják - mutatott rá a legfőbb ügyész. - Számos alkalommal bebizonyo­sodott, hogy a halálbüntetésnek nincs meg az a visszatartó hatása, mint amilyet a hívei tulajdoníta­nak neki.- Olyan visszatartó hatása sem lehet, hogy akit halálra ítélnek, az már nem követhet el több gyilkos­ságot?- Akit kivégeznek, az termé­szetesen újabb bűncselekményt már nem tud elkövetni. Ám ha ez lenne a büntető igazságszolgálta­tás fő vezérlő szempontja, akkor a sokszorosan visszaeső tolvajt vagy rablót is halálra lehetne ítél­ni. Mindennek azonban ellene szólnak az emberiességi szem­pontok.- Mi tehát a megoldás, hogy ne kelljen rettegni egy lehetséges gyil­kos szabadulásakor?- Már a mai magyar büntető­jog is csak a legsúlyosabb bűncse­lekmények eseteiben helyezi ki­látásba a halálbüntetést, minden esetben alternatívaként. Azaz a bírónak választási szabadsága van abban, hogy tíztől-tizenöt évig vagy életfogytig terjedő sza­badságvesztést szab ki...- Ezzel kapcsolatban viszont nem ártana eloszlatni egy közke­letű hiedelmet: Magyarországon ugyanis az életfogytiglani ítélet egyáltalán nem azt jelenti, hogy az elítélt az élete végéig a rács mögött marad.- Igen, jelenleg az életfogytig­lan azt jelenti, hogy legalább húsz évet kell börtönben tölteni. Ha közben kegyelmet nem kap az elítélt.- Ezt ön megfelelő ellentétele­zésnek tartja egy többszörös gyil­kos számára?- Az sokoldalú megvitatást igényel, hogy mi legyen a legko­rábbi időpontja az életfogytiglani szabadságvesztésből való szaba­dulásnak egy olyan jogrendszer­ben, ahol nincs halálbüntetés. Vi­szont létezik olyan jogrendszer, ahol egyáltalán nem ismeretes az életfogytiglani szabadságvesztés­ből történő szabadulás rendes, tehát a hazaival megegyező mód­ja. Ilyen volt korábban a nyugat­német jogrendszer. Nemrég azonban a nyugatnémet alkot­mánybíróság arra a következte­tésre jutott, hogy az emberi mél­tóságot sérti, ha valakit haláláig a rács mögött tartanak. Ezen a döntésen persze lehet vitatkozni, ám az tudott dolog, hogy Magyarország tagja kíván lenni az Európa Tanácsnak. Ez a szer­vezet pedig az emberi jogok euró­pai konvenciójához kapcsolódó hatodik számú kiegészítő jegyző­könyvében a halálbüntetés béke­időre vonatkozó eltörlését java­solja. Ehhez már egy sor ország csatlakozott, s amennyiben ha­zánk hasonlítani akar Európa nyugati részéhez, ugyanezt kell tennie.- Ezek szerint Nyugat-Euró- pában már nem létezik halálbün­tetés?- Egészen a legutóbbi időkig ebből a szempontból Európa tér­képén kirajzolódott a két tábor. A szocialista országok mind­egyike alkalmazta ezt a bünte­tést, az egységet csak 1987-ben törte meg az NDK. A tőlünk nyugatra fekvő országokban nem alkalmazzák a halálbüntetést.- Viszont az Egyesült Álla­mokban igen, s ezt az országot bajos lenne diktatúrának nevez­ni. ..- Az Egyesült Államok eseté­ben ezt nem lehet átfogóan kije­lenteni, mert ott nincs egységes, szövetségi büntetőjog, viszont az tény, hogy az országot alkotó államok többségében létezik a halálbüntetés.- S vajon mikor szűnik meg végérvényesen hazánkban, annak ellenére, hogy a lakosság többsége vélhetően más véleményen van?- Én úgy vélem, hogy annak rendkívül nagy jelentősége len­ne, ha a magyar büntetőjogból eltörölnék a halálbüntetést. Erre a magyar törvényhozás a történe­lem folyamán egyszer már vállal­kozott: 1843-ban Deák Ferenc közreműködésével készült az a büntetőtörvénykönyv-javaslat, amely a halálbüntetést feltétlenül eltörölni kívánta. Annak idején ezzel Európa csodálatát, a legki­válóbb jogászok elismerését vál­tottuk ki. Az alsótábla meg is szavazta ezt a javaslatot, a felső­házban viszont megbukott a fő­rendek ellenállásán. Gondolom, hogy 1991-re elérheti Magyaror­szág törvényhozása azt az erköl­csi színvonalat, amit 1843-ban az akkori időszak reformer honatyái már elértek. Szeri Árpád Vasút vagy SAS-út Furcsa közlekedési párbaj bon­takozott ki nemrégiben Svédor­szágban. Égi és földi ellenfelek csapnak össze. Egy új gyorsvasúti társaság megpróbálja elhódítani a SAS légitársaságtól a Stock­holm-Göteborg között gyakorta közlekedő „törzsutasokat”, java­részt üzletembereket. Az X-2000 névre keresztelt vasút nem akármilyen felszerelt­séggel büszkélkedhet: kényelmes kupéiban telefaxok, fénymáso­lók állnak az utazás idején is serénykedni vágyó üzletemberek rendelkezésére, ami érthető, hi­szen az idő leginkább ebben a foglalkozási ágban pénz. Csak­hogy míg a vasúton jobban lehet dolgozni, az időt kihasználni, ad­dig a repülő, legyen bármily meg­táltosodott is a „tűzparipa” kései dédunokája, azért még mindig gyorsabb. Az X-2000 végsebes­sége 210 kilométer óránként, Stockholm és Göteborg között 5 perc híján három óra alatt tesz.i meg a távot, 65 perccel rövidebb idő alatt, mint a normál gyorsvo­natok. „SAS-számyon” két óra 15 perc a menetidő. Igaz viszont az is, hogy a repülőterek nem éppen a városok szívében van­nak, a pályaudvarok viszont, igen, így a citybe sietők a vonat révén további perceket nyerhetnek. Ami a jegyek árát illeti, a gyorsvasút 123 dollárt kér, ebben reggeli, frissen facsart narancslé, kávé vagy tea is benne van, to­vábbá egy reggeli lap. A repülőre egy jegy 170 dollárba kerül. A vonaton minden ülést elláttak fej­hallgatókkal, hogy könnyed, kel­lemes zene révén pihengessenek a tunyábbak, s csak egyszer za­varja közbeszólásával nyugalmu­kat a mozdonyvezető, amikor is bejelenti, hogy átlépték a 200 kilométeres sebességhatárt. A repülőn ennél többször is beszá­mol a pilóta a magasságról, a kinti szélviszonyokról, s bizton­sági övék csatolgattatásával zak­latja utasait. A felmérések szerint évente 1,6 millió utas fordul meg Stock­holm és Göteborg között. A SAS légitársaság járatait 1,2 millióan választják, 180 ezren gépkocsin teszik meg az utat, a vasútra pe­dig - eddig - 240 ezren hagyat­koztak . Az X-2000 terve az, hogy néhány esztendőn belül elérje: évente 300-500 ezren váltsanak rá jegyet. Alapos reklámhadjá­ratba kezdett, filmecskéjén egy zsúfolásig megtelt repülőn az uta­sok majd agyontapossák egy­mást, úgy tülekednek a kijárat felé. A SAS sem maradt adós, az ő reklámklipjén hidegtől vacogó emberek várják a vonatot, annyi eredménnyel, mint Godot-t, s eközben egy repülő húz el felet­tük imponáló ívben. Boldogtalan menyasszonyok A kínai Csiangszu tartomány hat körzetében több mint 48 ezerre tehető azoknak az asz- szonyoknak a száma, akik so­hasem mondták ki a boldogító igent, és úgy váltak asszonnyá, hogy sohasem voltak boldog menyasszonyok. De még Pe­kingihez közeli Hopej tarto­mány 34 falujában is találtak rabszolgaként kezelt asszo­nyokat a nyomozók. Mint a Der Spiegel írta, a forradalmat kö­vető több mint 40 esztendő ke­vés volt arra, hogy megszün­tessék ezt a „feudális csöke- vényt", melynek gyökerei a mennyei birodalomhoz nyúl­nak vissza, amikor is a szere­lem inkább pénzügy volt, sem­mint szívügy. Egy „menyasz- szony” mai árfolyama - asze­rint, hogy milyen munkaerő - 3-4 ezer jüan. A szüzekért, azazhogy az üzleti kifejezést használva, „a feltáratlan im­portcikkért” többet kell fizetni. A német lap szerint igen kereset­tek, ennélfogva jó áruk van a szellemi fogyatékos lányok­nak. ök ugyanis „hűségesek”, a vevőnek nem kell attól tartani, hogy az ilyen hitves megszö­kik. Egyelőre nem ismeretes, hogy mire jutott a „hat bűn” elleni kampányával a kormány, amelyben első helyen osto­rozza az asszonyok adásvéte­lét. Végül is a házasságok a földön köttetnek. S az is bizo­nyos, hogy Kínában minden tíz házasság közül hetet közvetí­tők hoznak össze. Felújították a felsőpetényi kastélyt Egy helyen az óvoda és az iskola Az utolsó simításokat végzik a felsőpetényi óvoda és nevelőott­hon területén levő kastélyban. Heteken, talán már napokon be­lül beköltözhetnek a gyermek- csoportok - itteni elnevezésükön a „családok” - az impozáns ter­mekbe, lakrészekbe. 1984-ben kezdődött a felújítás. Minisztériumi szép ígéretek „se­gítették” a munkát - előbb a Művelődési, majd a Pénzügymi­nisztérium részéről, - végül azon­ban a legtöbb támogatást a me­gyei tanács adta. Több mint 20 millió forintba került a belső felú­jítás, s hátravan még a külső tata­rozás. A pénzeszközök viszont már elfogytak. További 9 millióra lenne szükség ahhoz, hogy kívül­ről is szép és biztonságos legyen a kastély. A külcsíntől eltekintve már lakható az épület. Öröm, hogy egy szép műemlékház vissza­nyerte belső pompáját. Ennél is nagyobb öröm, hogy a felújítás eredményeképpen megvalósul­hatnak a nevelői elképzelések.- Eddig csak óvodáskorúak- kal foglalkozhattunk - mondta Kárándi Erzsébet, a nevelőott­hon igazgatója. - Régi tervünk azonban, hogy a hozzánk kerülő csemetéknek egészen a felnőtt­korukig meghitt közösséget, csa­ládias légkört, érzelmi biztonsá­got adjunk. Erre eddig helyhiány miatt nem volt lehetőség. Szívfájdító esemény volt éve­ken át a nagycsoportos ovisok ballagása. Pedig ballagni, gon­dolhatnánk, öröm. Az emberpa­lánta elért egy fejlődési kort, „magasabb osztályba” léphet. Csakhogy ez a „magasabb osz­tály” - az általános iskola - távol volt Peténytől. Az összeforrott csoportok hangos zokogással ad­ták tudtul ragaszkodásukat neve­lőikhez, otthonukhoz. „Ma is be- leborzongok, ha erre visszagon­dolok” - mondta Kárándi Erzsé­bet. Ezentúl csak néhány méterrel kell arrébb költözni, ha valaki kinőtte az óvodát. Az iskolai kép­zés is kerítésen belül folyik ez­után. A lakhatóvá tett kastélyban a folyamatos nevelés valósul meg az otthonban. Tizenöt gyermek­ből áll egy „család”. E családdal öt felnőtt foglalkozik. Családon­ként két-két pedagógus, és há­rom-három gyermekfelügyelő. A felnőttek állandó és egyazon sze­mélyek - az óvodáskortól a fel­nőttkorig ugyan ők istápolják a növendékeket. Valahogy úgy, mintha igazi család lenne. A kastélyban három család, azaz háromszor tizenöt gyermek lakik majd. így összesen hetvenöt férőhelyes lesz az otthon - most már napokon belül. (Jelenleg hatvanketten zsúfolódnak.) Az országban párját ritkító ne­velési megoldás így lehet eredmé­nyes - ha elhivatottak a nevelők, s ha a társadalom figyeli és segíti a munkájukat. K.Gy. Az INTELLROBOT csak ezt a parányi komputerét állította ki. Ez viszont mindent a világon tud. COMPFAIR-90 Számítástechnika felsőfokon (Budapesti tudósítónktól) A múlt héten zárta kapuit az eddigi legnagyobb magyar számí­tástechnikai seregszemle, a COMPFAIR. A most harmadik alkalommal megrendezett kom­puterkiállítás 300 hazai és kül­földi résztvevője 7500 négyzet- méteren mutatta be termékeit, módszereit a budapesti vásárvá­rosban. Ez annyit jelent, hogy kétszer annyian jöttek el, mint tavaly, és több mint kétszer ak­kora területen kínáltak újdonsá­gokat, mint egy évvel korábban. Az idei COMPFAIR a méretei mellett abban is eltért elődeitől, hogy először sikerült megsza- dulni a COCOM-lista nyűgétől. Ez a csúnya férfi - bábu. Ilyen leszel, ha nem használsz számító­gépet - szólhatna a reklám. így például először jelenhetett meg az Apple cég a gépeivel, és számos modern adatátviteli be­rendezés is gazdagította a ter­mékskálát. Természetesen a ko­rábbi nagy nevekkel is találkoz­hatott az érdeklődő, hiszen kiállí­tott a Philips, az IBM, a Hewlett- Packard, a Siemens, hogy a többi nagyot ne is említsük. Ami vi­szont igen biztató a jövőre nézve, az az, hogy rengeteg új cég, kis­szövetkezet, kft. tűnt fel, ami arra utal, hogy a magyar vállalko­zók is bizakodóak. A COMPFAIR igen nagy elő­nye volt továbbra is, hogy vásá­rolni lehetett, s e kedvező lehető­séggel sokan éltek is. Nem egy terméket jelentős kedvezmény­nyel kínáltak a bemutató ideje alatt, de érdeklődő, vásárolni szándékozó a legdrágább, leg­korszerűbb termékekre is akadt. A verseny várhatóan tovább éle­sedik a következő időszakban, s ezt a szakemberek többsége már számítógépekkel kívánja megvív­ni. Az Európához való felzárkó­zásnak ez is egy lépcsőfoka lehet. A színvonalas, sok szakembert vonzó kiállítás csak egyvalami­ben tréfálta meg látogatóit. A számítógéppel készített vásári időjárás-előrejelzés többnyire borongós, esős, kissé hideg napo­kat jelzett a COMPFAIR idejére. Ezzel szemben ragyogó napsütés, húsz fokon felüli hőmérséklet, kristálytiszta levegő fogadta a be­térőket, akik persze egy cseppet sem haragudtak mindezért. A hírek szerint viszont a botcsinálta időjós számítógépet senki sem vette meg... Zilahy Tamás Hamburger - késsel és villával Előkelőségről szó sincs: Möln- dal svéd kisváros McDonald’s ét­termében nem ilyen szempontok miatt tiltották be a cég Í1 ezer éttermében bevált eldobható cso­magolást. Nem az útközben pa­pírból majszolgató, műanyagpo­hárból szívószállal iszogató kö­zönséget kívánják megnevelni, asztalnál evésre szoktatni, in­kább a környezetet .szeretnék megvédeni attól az irgalmatlan mennyiségű hulladéktól, amit az­után az eldobott csomagolóanya­gok jelentenek. Pedig errefelé nem is szokás csakúgy az utcán elhajítani azt, ami fölösleges, csak éppen a gyűjtőhelyekről to­vábbkerülő szeméthalmokkal is egyre nehezebb megküzdeni. A hatóságok dolga azonban nem olyan egyszerű. McDo- nald’sék világképéhez igenis hoz- zátártozik az egyencsomagolás. Hamburgert késsel, villával, por­celántányérból, a mindenütt áru­sított egyenitalokat üvegpohár­ból? Amikor a szemétkosarakból kilátszó McDonald’s-tálkák, a sült krumplis zacskó, a műanyag pohár mind megannyi reklám, s felhívja az arra járók figyelmét arra, hogy érdemes körülnézni, itt a közelben megtalálhatják kedvenc fasírtjukat? Téved, aki azt hiszi, hogy egy svéd kisváros hatóságai csak úgy egyszerűen felülkerekedhetnek a mamutcég szokásain, hagyományain, pon­tosabban reklámérdekein. Mégis, van esélyük a győze­lemre. Mölndal illetékesei ugyanis úgy döntöttek: ha az étte­rem nem szünteti be az eldobható csomagolást, és nem tér át az általuk egyedül megengedhető­nek tartott árusítási módra, ak­kor egyszerűen környezetvé­delmi szempontból veszélyes üzemnek minősítik, s ezen az ala­pon megvonják a működési enge­délyt. Mivel a vendéglő évi 35 ezer kilogramm szemetet termel, a vonatkozó rendelkezések értel­mében kijár a fenti megtisztelő cím - a többi már megy magától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom