Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-21 / 171. szám

1990. OKTÓBER 21.. VASÁRNAP TÁRSADALOM Il'ft-tw-'i 5 Ezüstös vállalkozás Mai karcok Jobb a róka, mint a bárány? A gazda, aki szerint a görények aranyosak. Történt nem is olyan ré­gen, hogy egy fiatal hajó­parancsnok más, jövedelme­zőbb állás után nézett. így ■került a városból haza, a falujába, belekóstolt a ven­déglátós szakmába aztán megint váltott: juhászkodás­ra adta a fejét. Ez utóbbira nem csupán a jobb meg­élhetés reménye, hanem az állatszeretet is csábította. Meséli: amint leheveredett, egyik gyapjas, játékos kis kedvence rögtön mellette termett, az evés sem érde­kelte. Barátja ötlete ettől az életformától is eltérítette: így kötött .ki a berceli, ma harmincnégy esztendős Fü- löp Zoltán, az ezüstróka-, il­letve nerctenyésztés.nél. Az elképzelés megvalósí­tása környezetében vegyes fogadtatásra talált, de a szándékot következetesen véghezvitte, a farmot — másfél kilométerre a falu­tól — megépítette, sőt. ta­valy már meg is nagyobbí- totta. Most 150 ezüstrókával, s nem csak ezzel büszkélked­het: a két részből álló telep egyik felén mintegy ezer görényt nevel, a törzsállo­mányt darabonként 107 dollárért Norvégiából szerez­te be. Az állatokat dupla kerítés és három hatalmas eb védi, ezek csak gazdá­juk parancsszavára engedik be a látogatót. — Nincs náluk jobb por­tás, nem követelőznek és nem rúgnak be — tréfál­Egy éve lépett színre a Nógrád Megyei Gyermek­barát Egyesület, mely nemrégiben adott számot eddigi munkájáról. Céljai eléréséhez lényegében nem rendelkezett mással az in­duláskor, mint a lelkesedés, tapasztalatlanság és az in­duló tőke teljes hiánya. Pedig vállalása nem volt csekély, s ma sem az: képviselni a gyermekek, fi­atalok érdekeit, segíteni társadalmi beilleszkedé­süket. vagyis ellátni egy sajátos hézagpótló szere­pet. Egy év után sikerek­ről, sikertelenségről egy­aránt lehet szó tevékenysé­ge kapcsán. Voltak nagy­szerűen sikerült rendezvé­nyeik és kudarcaik. Az utóbbira példa az egyesü­let keretén belül munka- csoportok megalakulásának meghiúsulása. Az anyagiak előterem­tésére — pályázatokra — igen intenzív figyelmet for­dítottak. Minden lehet­séges módon keresték a kapcsolatokat, a segítő szándékú gazdálkodó egy­ségekkel, kisiparosokkal. Szándékuk vegyes fogad­tatásra talált. Levélben több nagykö­vetséget és országos szer­vezetet is megkerestek a támogatás reményében. Az így nyert ajánlatok közül az angoloké és az osztráko­ké volt a legkedvezőbb. kozik a gazda, miközben végig vezet a ketrecek kö­zött. Az ezüstrókák riadtak, nyugtalanok — és nagyon szépek, a nercekhez hason­lóan. Az utóbbiak egyéb­ként fantasztikus vadászok, bizonyság erre az itt meg­esett tyúkvadászat: egyet­len éjszaka leforgása alatt egyetlen elszabadult nercjfiú száz szárnyast tett el láb- alól... A szakirodalom szerint ha a nercek harminc kilósak lennének, már nem élne em­ber a földön... Máskülönben így a rács mögött egészen kedves jószágok ezek, a hasznukról nem is beszélve. Mert, mint minden gazda­ságnál, itt is a pénz a fősze­replő. Ezen a farmon pedig igazán jól szerepel. Az üzlet Augusztusban ennek je­gyében látogatott el az egyesület .vezetőihez Greg Dorey úr, az Angol Nagy- követség első titkára, aki­nek segítségét sikerült megnyerni: 10 ezer font­sterlinget ajánlott fel a kö­zösség céljaira, nevezete­sen a tervezett bedepusztai faluközösség létrehozására. Bedepusztán ugyanis — a volt általános iskola épü­letében olyan átmeneti szálláshelyet kívánnak ki­alakítani, ahol elsősorban volt alkoholista és drogos, illetve az állami gondozás­ból kikerült fiatalokat he­lyeznének el. Munkalehető­ségről is gondoskodnának számukra, és a képzésük­ről sem feledkeznének meg. Mindezek valóra váltását szűkös anyagi forrásai el­lenére az MDF salgótarjá­ni szervezete húszezer fo­rinttal támogatja. Jó úton halad a hasonló osztrák profilú egyesület­tel való együttműködés elő­készítése, valamint kiemelt programjuk, az alkohol- és drogellenes küzdelem lebo­nyolítása. A bedepusztai bá­zis működtetéséhez — szak­emberek, ,külföldi partner bevonásával — vállalkozást szeretnének indítani. Ezt és a jövőbeni csereüdülteté­seket folyamatosan szerve­zik. M. J. jól megy, hiszen a nemes­prém itthon is, külföldön is jól fizet, ennek az árunak biztos piaca van. Ezt, vagyis, hogy ilyen olajozottan forog a kerék, Fülöp Zoltán jó szakmai is­mereteinek is köszönheti. A tenyésztéshez ugyanis a tapasztalat nem elég, ahhoz genetikailag jó alapanyag és jó takarmány szükséges. Az utóbbi növényi rostanyagot is tartalmazó keverék, mely­nek nagy része húspép. Azt is tudni kell, hogy míg a jó minőségű rókaprém da­rabonkénti ára 7—8 ezer fo­rint, a tenyészállatért en­nek kétszeresét, a görény­nél négyszeresét is kifizetik. (Csak a teljesség kedvéért: egy nerc- illetve rókabun­dát az üzletekben kb. 100 ezerért adnak...) Fülöp Zoltán naponta hat órát tölt a farmon. Ebbe be­leértendő az az idő is, amit a takarmány készítésére fordít. Egyedül etet, itat, a prémezést is maga végzi. Megbarátkozott ezzel a munkával, melyről ez a summás véleménye: ebben az országban előbb érté­ket kell előállítani, aztán kereskedni. Mihalik Júlia Végre túl vagyunk a hat előadáson, a politikai rend­szerváltás első évadján, amely a helyhatósági vá­lasztásokkal — egyelőre — lezárult. Az önmagát jobb­középként meghatározó kormánykoalícióval szem­ben a városi Magyarorszá­gon győzött a liberális el­lenzék, a falvakban előre­törtek a függetlenek. Elvi­leg tehát itt van a lehető­sége annak, hogy „oly sok viszály” után az eddiginél jóval egészségesebb, meg­osztott hatalomgyakorlási technikák alakuljanak ki az országban, a kormánykoalí­ció és a liberális erők ki­egyenlítődése következté­ben. Igaz, ez a kiegyenlítődést hozó helyhatósági választás sem telt ház előtt zajlott le. közjogi értelemben azon­ban a negyed ház is teljes legitimációt jelent. Ügy tet­szik, egy ideig nem lehet számítani arra, hogy a po­litikamérgezésben szenvedő nagy tömegek, köztük az alkalmazotti, bérből és fi­zetésből élő rétegek, a mun­kásság stb. sorsának alaku­lását érzékelve nagyobb érdeklődést mutatna a po­litika iránt. Mindenesetre, a pártokat érdemes emlé­keztetni arra, hogy a lakos­ságnak mintegy 97 százalé­ka pártokon kívüli, s a gaz­dasági rendszerváltás előtt további sorsáért aggódik, s nem az ideológiákra, hanem a konkrét intézkedésekre kíváncsi. Azt óhajtja — és helyes politikai érzékétől vezérelve most a többi kö­zött azért szavazott bizal­mat a liberális ellenzéknek Egy ezüstróka ára 17 ezer forint. „Mi lesz a lobbyyal, uraim...?’’ — Jegyző úr! — dörrent be az ajtón Bariton Muki, úgy is, mint visszavonultan élő nyilvános szónok, aki­nek nem tett jót az újabb- kori levegőváltozás és egé­szen elment a hangja (meg­jött másoknak). — Jegyző úr, .követelem, hogy a Pá­holy, a bojtorjánt asztal- társaság tűzze napirendjére a lobby kérdést... (lero­gyott egy székre). — Mi vaaann. .. ? — nya­fogta Ciklon Teréz, aki még nem aludta ki egészen a kakukkos párt legutóbbi győzelmét. Pedig lett volna mit kipihenni. Ez egészen nyilvánvaló. Bariton Muki fújtatott, Ciklon Teréz rágyújtott egy Havannára, amit a győze­lem éjjelén nyomott a ke­zébe valaki, a fővárosból érkezve erre az éjszakára, amikor a zászlók is boldo­gabban lengedeztek. A töb­biek szunyókáltak. Fogal­muk sem volt semmiről. Az ugyan kitárgyalást nyert, hogy a kakukkosok a hej- de-eszesekkel agyonnyer­ték magukat, de ez is előre látható volt, senkit nem le­pett meg. A Hosszú Alom Párt ugyanis végigaludta az egész választási kampányt, a szövetkezetiek szövetkez­tek valahol valakivel, de alig látszottak. Más nem is volt. Talán a Vereczkey Kör még, de róluk mindenkinek meg volt a véleménye. — De mi lesz a lobbyval, uraim? — nyekeregte majd­nem sírva Bariton Muki. Senki nem felelt. A Páholy aludt. A fáradtságtól. Meg a kilátásoktól. Mimosa felütötte min­denesetre a lexikont, őszin­tén sajnálva, hogy Lev ele zy Pál főkacattáros éppen nincs jelen a Páholy ülé­sén, akiről tudható, hogy lexikon nélkül nem megy sehova és rendszeresen on­nan kötözködik, ha úri ked­ve és pártja (kakukkos volt ma már de-eszes, hejha!) engedi s többnyire engedi. Most milyen jól jönne! Nem kéne kaparászni a po­ros könyvek után. — Lobby: az Amerikai Egyesült Államok képvi- selőházának folyosója, elő­csarnoka. Második jelenté­se: a képviselők klikkje, közös célokkal, érdekek­kel. . . Lobbyzmus: az USA „kijárásos” módszere, vagy­is magyarán a képviselők megvesztegetése és befolyá­solása stb. Minek ez? — Ki fog itten lobbyzni urak? A kormány más pár­ton van, mint a város! Túl­nyerték magukat egyesek... Maguk az okai. — Na, na! — támadt fel azonnal Tüskéssy Muki a közeli faluból, aki az asztal végén szendergett. — Van valami érdekes? — robbant be az álmos moz­dulatlanságba néhány pla­kátdarabbal a kezében Necces Muki, a kakukkosok erős embere, aki egyszerű eszközökkel győzött minden vitában vagy agitációban. Falhoz nyomta a delikven­sét és amíg nem mondott igent, nem engedte tovább. A legtöbb párt irigyelte a kakukkosokat (Száll a ka­kukk Fészkére) Necces Mu­ki miatt. „A háborút egy magyar hírszerző nyerte — a vá­lasztást Necces!” — hirdet­te a pártirodán a transzpa­rens, amit csak azért nem tettek ki az ablakba, mert ott már volt néhány ka­kukkos kétméteres (zászló), azoktól aztán nagyon har­cias, lett a fészek. — Érdekes? — ásított új­ra Tüskéssy — A szónok úr nem fér a bőrébe. Valami amerikai folyosóról faggat itt minket, mintha nem vol­na máris elég nagy huzat a városban! Merthogy néhány szájat kinyitottak, azért. — A folyosón tényleg van valami — suttogta rekedten valaki az asztal végéről, aki hidegen itta Kulacs Muki homoki borát a korteskör­úton, de oda meg nem osz­tottak. — Ki fog itten lobbyzni, uraim?! Hát még most sem hajlandók magukba száll­ni... ? — így már-már va­lóban könnyezve a kilátás* talanságtól Bariton Muki. — Szálljanak a kakukko­sok! Nekik van szárnyuk. És ők nyertek, hát szárnyalt­jának! Nekem ne adjon ta­nácsot éppen ez az úr! — így Tüskéssy, aki imádott ellent is mondani. — A fene megette az egé­szet, kendek nem értik! — jött a dörgő válasz a nyi­tott ajtóból, ahonnan senki sem várta. Pista bácsi volt a fűtő. A város nevében. — Bariton útnak igaza van! A bojtorjáni közaka­rat, ha húsz szavazattal is, de kimondta, hogy itten az ellenzék a kormány. A kormánypárt meg egé­szen más. Ez a dolog ve­leje. Válaszoljanak az úr­nak, mi lesz a folyosón ez­után? Kijárás az ügyekben hogyan lesz? Ki jár ki kinél? Ha egyszer a kormánynál van a pénz? Meg a hata­lom? — Nem lehet így rende­sen lobbyzni! — kontrázta az asztalvég, de lehurrog­ták. Már mindenki feléb­redt. A veszélyre. Valaki felidézte a régi strófát, nosz­talgiából : — Fejlődik a megye, vá­ros — elnökünk a Gyutacs János.., — Ne marháskodjanak folyton az urak! — így Cik­lon Terká, — Azért nem mennek semmire... — A saját dugónkba dől­tünk, mint Demosztenész a kardjába — sóhajtott Bari­ton Muki és megevett egy sósperecet. Az utolsó előt­tit. „Nem kell minket froc- lizni. Fogunk mi még lob­byzni” szólt a kórus kis­vártatva. Pista bá’ köny* nyezett. T. Pataki László —, hogy a kormány és ve­zető pártja esetleg rádöb­benjen, a hatalmi helyzetek sohasem véglegesek, s az ország sorsának alakítását egyetlen politikai csoporto­sulás sem vallhatja kizáró­lagos igénnyel magáénak. A felelősség közös. Magam részéről bizonyos megnyugvással érzékeltem az éppen a mostani győz­tesek köréből elhangzott, békülékenységet kívánó hangokat, a politikai stílus- váltás óhajtását, amire ter­mészetesen nemcsak a pár­toknak, hanem a társada­lomnak is égetően szüksége van a nehéz idők előtt. S bár ilyen hangok a kor­mánykoalíció berkeiből is érkeztek, itt még változat­lanul hallani disszonáns hangokat is. Egy-egy meg­nyilatkozás kisebbíteni sze­retné a helyhatósági vá­lasztások eredményében megnyilvánuló ítélet súlyát, a szükséges önvizsgálat he­lyett. Sőt, itt-ott már finom csúsztatásnak hat az a meg­jegyzés, ■ hogy most majd megmutathatja az ellenzék, mit tud. S miután ez a választás a parlamenti erő­viszonyokat közvetlenül nem befolyásolja, a törvényho­zásban, a kormányintézke­désekben jócskán be is le­het tartani a létrejövő ön- kormányzatoknak. Termé­szetesen, ugyanígy segíteni is lehet őket. Mindez a politikai szándékon múlik. Nem fér kétség ahhoz, hogy mindannyiunknak az utóbbi gyakorlat tenne jót, s a pártszempontok háttérbe szo­rulnának a társadalom va­lódi értékei mellett, ami a kormánykoalíció és az ellen­zék hatékony együttműkö­dését jelentené mind a parlamentben, mind az ön- kormányzatokban. Hiszen — ismételjük meg — az or­szág politikai térképének átrajzolódása potenciálisan kedvező, s ez minden poli­tikai tényezőtől más visel­kedést igényel. E választási eredmény nélkül a kormány- koalíció uralta volna el az önkormányzatokat, ellenőr­zés nélküli új hatalmi struk­túrát hozva ismét létre. Viszont a liberálisok sem nyerték túl magukat, bár választási sikerük kétségkí­vül jelentős. Ebben az eset­ben még nagyobb lett vol­na a veszélye annak, hogy a kormánytöbbség szavazó­gépének automatikus mű­ködtetésével, illetve tör­vényhozásával „visszavág”. Ezt persze így is megtehe­ti, politikai felelőssége igen nagy, s ma már job­ban is látszana mindenki előtt ez a felelősség. Minden józan érv amel­lett szól, hogy a hatalom- megosztás jótékony hatással lesz mind a parlamenti, mind az önkormányzati rpunkára. Bár a legutóbbi parlamenti ülésen mintha még mindig a kelleténél több lett volna az indulat, a „jól bevált” demagógia, s kevesebb a tárgyszerűség. Egyelőre azonban remél­nünk kell, hogy talán túl­súlyba jut végre a józan ész, a társadalom fennma­radása érdekében. Keve­sebb „történelmi”, „ideoló­giai” szempont, jóval több szakszerűség. Ez jelentheti hosszabb távon a kiutat ab­ból a mely gazdasági vál­ságból, amelyben az ország leledzik, s amely a szélősé- gek fölerősödésének rémét is előrevetíti. Különösen akkor, ha változatlanul akadnak politikai erők, ame­lyek a civil társadalom, az érdekvédelem jelenlegi megszervezetlenségét, az eu­rópai baloldali gondolkodás hiányát, a tömegek elnyo- morodását kihasználva fe­lelőtlenül fölerősítik a kü­lönböző előjelű szélsősége­ket, az emberi, a társadalmi szolidaritás helyett például hangos és folyamatos jobb­oldali demagógiával szítják az emberek közötti társa­dalmi, etnikai, vallási és még számos gyűlöletet, a népre és a nemzetre hivat­kozva, miközben éppen ez­zel a nép és a nemzet sír­ját ássák. Ne legyenek illúzióink, ne­héz idők várnak ránk az elkövetkezendőkben. Nin­csen okunk az optimizmus­ra, de van jogunk a re­ményre. Bár a gazdasági válság minden bizonnyal mélyülni fog, értelrhet ad­hatunk a távolabbi jövőnek. Abba kellene hagyni az ön­gyilkos bűnbakképzési tö­rekvéseket, s nemzetcsonkí­tó kirekesztési dühöket, mindazt, ami nem Európá­ba visz, hanem onnan el­távolít, s ami végső soron pótcselekvés. . Inkább azt nézzük mo’st már, miből élünk. Azt nézzük, hogyan alakítsuk át a jogállamisá­got szigorúan figyelembe* véve a gazdaságot. A de­mokrácia sorsa múlik ezen. Valamennyiünk sorsa. T. E. Köszöntő helyett Az első évad vége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom