Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-02 / 154. szám

1990. OKTÓBER 2.. KEDD tmTnnu 7 Tájfutás Fiatal atléták Pályáról pályára sikerei Dornyays helytállás az országos bajnokságon A közelmúltban Balaton- füreden rendezték meg a táj­futók ez évi országos csapat- bajnokságát, ahol megyénk­ből a Salgótarjáni Dornyay SE serdülő fiú-, illetve leány­csapata vehetett részt. A fiatalok kissé megille- tődötten versenyeztek, ki­véve Décsey Emőkét és Su­lyok 1. Gábort, akik egyéni értékelés szerint is jól sze­repeltek, a 8- illetve a 11. legjobb idővel futottak be a célba. A leánycsapat végül is a hetedik helyezést érte el, ami szép teljesítmény, fi­gyelembe véve azt, hogy a lányok még jövőre is ugyan­ebben a korcsoportban ver­senyezhetnek. A fiúcsapat szereplése gyengébben sikerült a várt­nál, a 10. helyen végeztek. Igaz, ha mindegyikük egyéni legjobbját nyújtja, akár do­bogóra is állhatták volna. * Az elmúlt hét végén a Pi­lisben került megrendezésre a tájfutó vidék egyéni vi­dékbajnokság. Szentendre— Lajos-forrás környékén. A megyei bajnokságokról to­vábbjutók, az I. osztályúak és aranyjelvényesek részvé­telével kialakult, nagyon erős mezőnyben jól szerepeltek a nógrádi tájfutók. A 15—16 éves fiúk között 8. lett Sulyok Gábor II. (Salgótarjáni Dornyay SE). 10. Kronvald Tamás (MÁG Pásztó). A 15—16 éves leá­nyok mezőnyében 12. helye­zést ért el a még csak 14 esztendős Fazekas Edit (Sal­gótarjáni Dornyay SE). A junior fiúk között (19— 20 év) 8. lett Marczis István (St. Dornyay SE). Megyénkből ők négyen vívták ki azt a lehetőséget, hogv részt vehetnek az ez évi országos nappali egyéni bajnokságon, melyet október 14-én rendeztek Miskolc környékén, a Bükk-hegység- ben. A hét végén, a Bp. Hon­véd Tüzér utcai pályáján rendezték meg a korosztá­lyos atlétikai országos baj­nokságot. Az eredmények egy részéről már beszámol­tunk, s az akkor nem kö­zölt értékes nógrádi ered­ményeket ezennel ismertet­jük. Serdülő B. OB, fiúk, 15 évesek, 100 méter: Bajnok: Kozma László (SKSE, edző: Fekete Károly) 11,51 mp.; 200 méter: Bajnok: Kozma László, 23,31 mp.; 800 mé­ter: 3. Mócsány (SKSE) 2.05,8 mp.; kalapács: 2. Nagy Cs. (Bgy. HVSE) 63,18 m : 13 évesek: 5 km gyaloglás: 2. Ádám (Bgy. HVSE) 28:36,1 mp.; Lányok, 15 évesek, 300 méter: gát: 3. Ajkler (SKSE) 45,7 mp. A fiatalok közül kiemel­kedett Kozma László sze­replése, aki mind a két sprintszámban bajnoki cí­met szerzett. FIFA-terv: nagyobb és szélesebb kapuk A nyári olaszországi láb- , darúgó-vb-döntő minden idők legkevesebb gólját hoz­ta,' a 2,21-es gólátlag érthe- * tőén elszomorította a Nem­zetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) vezérkarát is. Az is­mert sportvezetők közül so­kan úgy gondolják, hogy a sportágban immár ,,polgár­jogot nyert" védekező stílus a legfőbb akadálya annak, hogy sok gól vidítsa a szíve­ket. Ám a jelek szerint más megoldást is elképzelnek ar­ra, hogy a gólínséges idők tovatűnjenek. Egy svájci sportlapban úgy nyilatkozott a FIFA szó­vivője, Guido Tognoni: el­képzeléseik vannak arra vo­natkozólag, hogy esetleg szé­lesebb és magasabb kapukat alkalmaznak a labdarúgó­mérkőzéseken. — Tudományos felmérések bizonyítják: ebben az évszá­zadban az átlagos emberi testmagasság 14 cm-rel nőtt — szögezte le Tognoni. Mi­vel a labdarúgás szabályait — és ebben benne foglaltat­nak a játéktér és a kapuk méretei is — régen, még 1866-ban határozták meg, nyilvánvaló az ellentmon­dás. Világos, az évtizedek során magasabbra nyúlt ka­pusok könnyebben látják el feladatukat. Ezért merült fei az az ötlet, hogy a kapuk méretét növelni lehetne. A jelenlegi adatok: 7,32 m szélesség, 2,44 m magasság. Ügy hírlik, a szélességet 30, a magasságot pedig 10 cm- rel kívánják növelni. Togno­ni tagadta, hogy már a vál­toztatott adatokról is elbe­szélgettek volna a FIFA ve­zetői. Szerinte csak általá­nosságban esett szó a kapu­méretek növeléséről. A saj­tószóvivő úgy véli, még de­cemberben terítékre kerül a módosítás, akkor ülésezik a FIFA végrehajtó bizottsága. Ha ott egyetértésre jutnak, akkor a szabályalkotó bi­zottság feladata lesz, hogy az új „paramétereket” meg­határozza. Az elképzelések szerint 1991 júniusában tud­ná meg a világ, hogy válto­zott méretű kapukat kdl-e majd lőniük a jövőben a csatároknak. Ha az illeté­kes bizottság — az úgyne­vezett Board — a változta­tás mellett voksol, úgy el­képzelhető, hogy már a jövő évi portugáliai ifjúsági vb- döntőben szélesebb és ma­gasabb „kalitkákat” kell őrizniük a kapusoknak. „Nem elképzelhetetlen — vélte Tognoni —, hogy az 1994-es, az Egyesült Álla­mokban sorra kerülő világ- bajnoki döntőben az új ka­pukat helyezik el a játékte­reken. A hírrel kapcsolatban meg­kérdezte néhány érdekelt vé­leményét az MTI munkatár­sa. A válaszokból kitűnik: alaposan megoszlanak a vé­lemények az „újítás” esetle­ges bevezetésével kapcsolat­ban. íme, példaként egy csa­tár, Kovács Kálmán (Auxer- re, Franciaország) válasza. — Első hallásra nevetsé­gesnek vagy inkább gro­teszknek tűnik az ötlet. Mint labdarúgó, magam is érzem, hogy hullámvölgyben van a játék. Kevesebb a gól, a né­zőknek nem látványos a vé­dekező stílus. Mégsem a na­gyobb kaput tartom a leg­jobb megoldásnak. Többek között azért sem, mert meg­indíthat egy megállíthatat­lan folyamatot. Ha a mosta­ni méretváltoztatás nem válna be, akkor két év múl­va újabb fél méterrel meg- toldanáka kaput?'Megtilta­nák a védőknek, hogy a 16- oson belül szereljenek? Az átgondolatlan szabálymódo­Van Breukelen ugyan mit szól hozzá? sításokat — köztük a kapu méretét növelő javaslatot — nem tartam jó megoldásnak, a labdarúgás gondjainak megoldására. Egyesület — testnevelő tanároknak Június 16-án, a Magyar Testnevelési Egyetem aulá­jában százharmincegy fős tagsággal megalakult a Ma­gyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete. Azóta az egyesület megtartotta el­ső közgyűlését, amelyen el­fogadták az alapító okira­tot, a programtervet, és megválasztották a tizenöt tagú elnökséget. Az egye­sület elnökévé dr. Nádori László professzort, ország- gyűlési képviselőt választot­ták. — Mit kell tudni erről az új szervezetről? — kérdez­tük Bagyinszki Jenőtől, a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola tanórá­tól, aki a Nógrád megyei csoport szervezőbizottságá­nak elnöke. — Az egyesület nem po­litikai szervezet; célja a testnevelő tanárok összefo­gása, érdekvédelme és a szakmai munka segítése. Vissza kívánjuk állítani az iskolai testnevelés, valamint a testnevelő tanári mun­ka rangját, megbecsülését. Tudni kell továbbá, hogy egyesületünk megalapította a testnevelőknek adomá­nyozható Matolai-emlékér- met. — Vidéken, s azon be­lül is Nógrád megyében hogyan halad a szervezés? — A közgyűlés óta vidé­ken is sorra alakulnak meg csoportjaink. Nógrád me­gyében alakult egy ötfős szervezőbizottság, amelynek tagja vagyok jómagam, továbbá Szepesi Antal, Havril János, Zagyvái Sán­dor és Kovács Balázs. A megye minden részén van tehát képviselőnk. — És mit szervez a szer­vezőbizottság? — Meg akarjuk alakíta­ni az egyesület Nógrád me­gyei csoportját. Az alakuló ülést október 16-án, kedden délután fél háromkor tart­juk meg Salgótarjánban, a Gagarin Általános Iskolá­ban. A kollégák a helyszí­nen, vagy előzetesen, a szervezőbizottság tagjainál jelentkezhetnek. (Balás) Pásztón a játékosok kirúgatták Csorba edzőt Munkakönyvét osztogatnak Pomhányban Választásoknak lévén idő­szaka, vasárnap a pásztói futballisták is választottak. Mégpedig olyan demokrati­kusan, hogy annál demokra- tikusabban már nem is le­hetett volna. No, elsősorban nem a hivatalos urnák elé járultak nagy számban a já­tékosok De, hogy egyik sza­vamat a másikba ne ölt- sem. Ismeretes, hogy a va­sárnapi fordulóban a derék pásztói labdakergetők ha­ladván szépen lefelé a lejtőn — katasztrofá­lis vereséget szenved­tek a nem éppen világ­verő Balassagyarmattól. Rá­adásul hazai pályán. Egy ilyen meccs után, mi sem természetesebb annál, hogy játékosok és vezetők összedugják a fejüket, mit lehetne tenni sebtiben. Nos, abban mindannyian egyet­értettek: ez így nem mehet tovább! De hogy’ mehetne akkor tovább? Mondanom sem kell, a játékosok voltak lele­ményesebbek. Kiötlötték hamarjában, milyen módon lehetne a leggyorsabban változtatni az áldatlan hely­zeten : ki kell rúgni az ed­zőt! Azon nyomban fel is kerekedtek, s bejelentették melegében Bodó József szak­osztályvezetőnek: ők bi­zony tovább egy percet sem hajlandók együtt dolgozni Csorba Tiborral! Mit léphetett erre szegény Bodó? Az egész csapatot mégsem lehet egyik napról a másikra kicserélni. Men­jen tehát Csorba, „Isten hí­rivei"! Ha egyszer már a fiúk így szavaztak, teljes egyetértésben. Még' aznap — vasárnap este — felbon­tották az edző szerződését. (Az ügyre még ezen a héten visszatérünk.) Mit lehet az előbbiekhez hozzátenni? Az ilyen és az ehhez hasonló lépések álta­lában a vég kezdetét szok­ták jelenteni. Félő, hogy morálisan szétesik (szétesett) a társaság, és nem lesz a lejtőn többé megállás. (Bár­csak ne lenne igazam.) Romhányban immár bizo­nyos, hogy elérkezett a vég A sport helye a változó világban Változik a világ, s természe­tesen változik a gazdaság és a sport is. Az Európa Tanács sportfejlesztési bizottsága tehát nem véletlenül választotta el­múlt heti tanácskozása mottójá­ul ,,A sport jövőjének tervezé­se" címet. A finnországi Paju- lahtiban (a Lahtitól 16 km-re fekvő kisvárosban) rendezett konferencián 14 országból 48-an vettek részt, köztük Magyaror­szág képviseletében Lochmayer György, az OTSH főosztályveze­tője és dr. Nádori László pro­fesszor, a Testnevelési Egyetem tanára. A legfontosabb témakör Euró­pa sportjának helyzete, illetve a távlati fejlesztés politikai, szo­ciális és demográfiai kérdései. — Mi jellemzi ma a sportéle­tet? — kérdezte az MTI munka­társa Nádori professzort. — Általános tendencia Nyugat- Európában, hogy a sport bevo­nul a lakásokba. Mint az elő­adásokból kiderült, a sportszer- gyárak mindinkább az otthonok­ban használható eszközök elő­állításával foglalkoznak. A bor­dásfalak, a különböző erőfej­lesztő berendezések és ergomé- terek divatba jöttek. S ezekhez az eszközökhöz használati taná­csokat, életkorhoz igazított prog­ramokat is mellékelnek a gyár­tók. Felismerték ugyanis, hogy az emberek az időhiány miatt nem mennek el a sportcsarno­kokba, viszont a mozgásra szük­ségük van. Így tehát „házhoz jön” a sport. Sajnos, ez Ma­gyarországról még nem mond­ható el. Bízom benne, mi is előbb-utóbb felismerjük az iga­zi értékeket, azt, hogy a kelle­mes közérzethez elengedhetet­len a rendszeres mozgás, a sportolás. Mert csak így képzel­hető el az egészséges, nyugodt jövő — fejezte be dr. Nádori László. Simon (SKSE) két fejesgól­ja két pontot jelentett csa­patának. kezdete, és nem elsősorban a hét • végén elszenvedett hazai vereség miatt — bár a kettő bizonyosan összefügg. Romhányban nem választ­hattak a játékosok — leg­feljebb a szépszámú jelölt és önjelölt politikus között, a szavazóhelyiségben. Nekik a megkérdezésük nél'kül kezdték el osztani hétfőn a könyveket. A munkaköny­veket. A fél csapat ezennel ki van rúgva! Mi lesz ve­led, Romhényi Kerámia (SE)?! A romhányiakról jut még eszembe. „Még egy ilyen győzelem, és nem marad ka­tonám !” — panaszolhatná most klasszikus elődjéhez hasonlóan Horváth Gyula, az SKSE csapatának edzője. Örömteli tény — már aki­nek örömteli —, hogy a ko­hászcsapat ismét begyűjtöt­te a két bajnoki pontot — ráadásul idegenben —. és ezzel megerősítette helyét a harmadosztály Mátra-cso- pontjánaik élén. Az apci si­ker nem könnyen született meg, de az könnyen lehet, hogy ez a siker amolyan „pürroszi” győzelem volt. A múlt héten is /'írtuk, hogy Horváth edzőnek ko­moly gondjai vannak, mert alig akad egy csapatra való épkézláb embere. Nos, ez­után Horváth Apcon újabb három emberét elveszítette. Bódit kiállították, Simon­nak és Jambriknak kitellett a három sárga lapja. Mo­mentán a mester tizenkét ember közül válogathat. „Csak a következő, Rom­RÖPLABDA NB II. nők: KECSKE­MET—SVT SC 3—0 (9, 12, 4). Kecskemét, v.: Vígh, Oláh. SVT SC: Pusnik, Szárnyasi, Percze, Varga I., Sándor, Tollár. Csere: Novák, Varga II., Banka, Szendi. Edző: Monori Ist­ván. A másodosztályban újonc hazai csapat váratlan meg­lepetéssel szolgált azzal, hogy egykori NB I-es játé­kosokkal erősítette meg so­rait. Az átszervezés követ­kezménye: gyors, érett, erő­teljes játék, megérdemelt győzelem. — Palkovits — KÉZILABDA NB II. Északkeleti cso­port, férfiak: SALGÓTAR­JÁN—DEBRECENI MEDI­COR 31—26 (18—12). Salgó­tarján, 120 néző, v.: Bá­nyász, Némedi. Salgótar­ján: Lengyel — Márta 2, Kisbalázs 2, Vas K. 9, Pet- reczky 3, Tóth 9, Szabó 2/1. Csere: Stork, Hadfi, Kis hány elleni mérkőzésen le­gyünk túl!” — fohászkodik Horváth. Szombatig még lé­tezni fog egyáltalán a Rom­hány? Lesz ki ellen kiállni? Az egész ország olvashat­ta a tegnapi híradásokban a megdöbbentő ered­ményt: SBTC—Dány 1—1!A döntetlen pérsze csak azok számára mellbevágó, akik nem látták magát a rhérkő- zést. Egyszersmind ez utób­biak jártak jobban, mert nem rontották el szombat délutánjukat. Azok pedig, akik jelen voltak az össze­csapáson, megérdemelték, hogy újfent felforrjon az agyvizük, hiszen már tud­hatták volna... Egy szó mint száz, nehéz minősíteni azt a lagymatag, alacsony színvonalú, álmosí- tó, unalmas, akaratgyenge, minden elgondolást nélkülö­ző játékot (?) — so­rolhatnám estig a jel­zőket —, amit a Stécé- fiatalok az újonc ellené­ben produkáltak. Láttam, ott volt a lelátón néhány régi SBTC-futballista. Még abból a nagycsapatból, amely itthon szintén 1—1-et játszott, és ugyancsak el­szomorították vele a közön­séget. Az az 1—1 az AEK Athén elleni UEFA-kupa- visszavágó volt. Micsoda kü­lönbség... A jelek szerint színt vál­tott a Síküveggyár SE csa­pata. Az üvegesekre ez idá­ig jobbára az volt jellemző, hogy • hazai pályán csak szenvedtek, idegenben vi­szont rendre kivágták a rezet. Nos —, amint azt az előző mondattal előrevetítet­tem — változni látszik a helyzet. Garaiék ugyanis a két legutóbbi, idegenbeli ta­lálkozójukat — mindegy, milyen .körülmények között — annak rendje és módja sze­rint elveszítették. Leg­utóbb is, a „kis” Kecskemét otthonában végigrohamoz­ták a második félidőt, de képtelenek voltak betalálni a kapuba. Jut eszembe: talán nem is a hazai és az idegenbeli pá­lya váltakoztatásával van itt a nagyobb baj. Hanem azzal, hogy betömörülő, vé­dekező csapattal szemben változatlanul nem tudnak hatékonyan játszani. Azt már csak remélhetjük ezek után, hogy vasárnap az egriek nyílt sisakkal szállnak harc • ba a Sugár úti pályán... Balás Róbert Labdajátékok Molnár 1, Nagy 2. Edző: Szabó Attila. Kiállítások: 18 ill. 6 perc. A mérkőzés előtt benső­séges ünnepségre került sor'. A hazaiak két kivá­lóságától, Kiss Jánostól és Berták Sándortól búcsúzott az elnökség és a csekély számú közönség. Kiss húsz. Bertók tizenkét évig ját­szott a csapatban. A mérkőzés előtt nagy volt a találgatás: sikerül-e elvenni a bajnokságra tö­rő debreceniek veretlensé­gét? Nos, a hazaiak azon­nal támadólag léptek fel, és hamar eloszlatták a vendégek győzelmi remé­nyeit. Vas és Tóth a nehéz­tüzérek pontosságával bőm bázták a debreceniek kapu­ját és 12 perc elteltével már megnyugtató előnyt szereztek. Szünet után foly­tatódott a salgótarjániak jó játéka, és a színvonala« találkozón megérdemelten tartották itthon a két pon tot. —. Balog i- >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom