Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-17 / 167. szám

1990. OKTOBER 17., SZERDA SPORT UFFnZZJ 7 Érlelődő olasz kapcsolat Tanulni akarnak a pásztóiaktól Az ősz eleje különleges vendégeket hozott Pásztora. Szin­te nem is akadt olyan hét vége, hogy valamelyik európai or­szágból, ha csupán néhány órára, vagy napra is, ne keres­ték volna fel a tájfutó Hungária-kupa helyszíneit. Ko­rábban lengyel, osztrák, román, jugoszláv szakemberek jár­tak itt; most legutóbb Olaszországból érkeztek edzők és ve­zetők a nógrádi kisvárosba. Velük beszélgettünk. Mindjárt arról faggattam Ernesto Rampadot, az észak­olaszországi Bolzano város egyesületének edző-verseny­zőjét. milyen céllal érkez­tek Pásztora. — Átutazóban vagyunk — válaszolta —. éppen a szlo­vák nagydíj versenyeiről ér­keztünk Pásztora. Ismere­tes, hogy Olaszországban a tájfutósport még nem tere­bélyesedett ki teljesen. Sze­retnénk egy közös edzőtá­borozás keletében magyar edzőkkel és versenyzőkkel közösen készülni: azt hi­szem. ígv gyorsabban tud­nánk fejlődni, és tájfutóink megismerhetnék egymás or­szágát. Egyáltalán nem szabad az olasz tájfutókat lebecsülni. hiszen legutóbb is ott vol­tak a svédországi világbaj­nokság döntőjében. — Valóban ott voltunk, de nem játszottunk nagy szerepet. — Kapcsolódott beszélgetésünkbe a római Geri Steve, a hölgyeknél Christina Vanzo, a férfiak­nál Daniele Sacchet, Dario Beltramba és Denis Dallas- tanta állhatott rajthoz a fináléban. Daniele 51. lett a nagydöntőben. — Vannak szép számmal tehetséges fiataljaink — foly­tatta Rampado úr. Lányom. Juüa éppen a napokban ju­nior-világbajnokságon kép­viselte hazánk színeit. Bi­zonyára sokat hallhatunk majd Monica Favro, vagy Duccio Testa nevéről is. Egyszóval fejlődni akarunk, és ehhez szeretnénk igény­be venni az önök szaktudá­sát. Búcsúzóul megkérdeztem tőlük, hogy hová visz a leg­közelebbi útjuk. — Mi is a szenior Világ­kupára igyekszünk — vá­laszolta Rampado. Remél­jük, a terep nem lesz ne­héz. Érmes hel}rezésre nem számítunk, de szeretnénk mind a ketten becsületesen helytállni! Már indult a Fiat Unó motorja, amikor a mindig tréfás kedvű Steve a kocsi ablakából még mutatta az olasz zászlót. Majd hirtelen megfordította. Akkor láttam, hogy a piros-fehér-zöld zászlójukon a MÁG SE Pásztó emblémája ragyog. Elgondolkodtam: micsoda hasonlóság van nemzeti zászlóink színei között. és mégis milyen távol vagyunk egymástól. . . Zentai József Bajnokságok, eredmények, versenyek KOSÁRLABDA NB férfiak: Tungsram Il.—SKSE 97—81 (49—34). Budapest, v.: Vitéz, Pogáts. SKSE: Mészáros 7. Balogh. Magyar ti. Grenda 15. Kecs- keméty dr. 12. Csere: Juhász 27. Soós 7. Dániel 5 3, Sza­bó 2. Tóth. Edző: Laczkó Sándor. A játékvezetők szétíújták a mérkőzést: az első' félidő­ben 3fi, összesen 71 személyit ítéltek, ami fantasztikus szám! A találkozó első já­tékrészé csaknem végig, ki­egyenlítet) játékot hozott. . a hazaiak a hajrában végre­hajtott pontos távoli dobá­sokkal jutottak előnyhöz. Szünet után- a lámpagyáriak kezdtek jobban, de az SKSE hamar átvette az irányítást, és felzárkózott minimális pontkülönbségre. A mérkő­zés végén újabb játékveze­tői hibák növelték a fővá­rosiak győzelmének különb­ségét. Nem nyújtott gyenge teljesítményt a kohászcsa- pat, de mindent figyelembe véve nehéz lett volna nyer­niük a jó erőkből álló, fia­tal Tungsram ellen. A ven­dégek közül a sérülten is játszó Juhász, ponterőssége emelhető ki. NB nők: MAFC— SKSE 124—40 (58—23). Bu­dapest, v.: Zsíros, Kelecsé- nyi. SKSE: Karakasev 2, Csincsa fi. Hóvári 10 6, Szi­ta. Varga. Csere: Budai fi, Pénzes 5, Lövi 3 3, Kova- csek 2. Benedek fi. Edző: Szalontai Zoltán. Nagy különbség volt a két csapat között. — Omaszta — LABDARÚGÁS Salgótarjáni városkörnyéki bajnokság: Litke—Szalma­teres 3—0, Mihálvgerge—Ka- rancsalja 1—0. Etes—Ipolv- tarnóc 2—1. Kis-Zagyvavöl- gyé Tsz SE—Egyházasgerge 3—3, Sóshartyán—Luciáivá 0—4. Szécsényi városkörnyéki bajnokság: 5. forduló: Lu- dányhalászi—Karancsság 3—0. Pösténypuszta—Szé- csénv II. 0—7, Szécsényfelfalu —Nagylóc II. 0—7; 6. forduló Szécsénv II.—Szécsényfelfalu 3— 0. Nagylóc II.—Karanes- ság 3—0, Ludányhalászi— Pösténypuszta 2—3. A baj­nokság állása: 1. Nagylóc II. 11 p„ 2. Szécsénv II. 8 p., 3. Ludányhalászi 7 p., 4. Ka- rancsság 4 p., 5. Pöstény­puszta 4 p., 6. Szécsényfel­falu 0 p. Rétsági városkörnyéki baj­nokság: fi. forduló: Keszeg— Felsőpetény 2—3, Nőtincs— Legénd 1—0, Tolmács—Hont 4— 1, Nógrádsáp—Borsosbe- rénv 3—2; 7. forduló: Hont —Nógrádsáp 0—4, Romhány —Tolmács 2—2, Felsőpetény Három perc, és a vademberek... Te hatökör, te barom, te te ...I Te bizony, aki bedob­tad a füstbombát, oda a saját kapusod orra elé! Hát tudod, mit tettél, te ..., te ...?! Legszívesebben így kezdeném az írásomat, sőt a kipon­tozott helyekre is találnék néhány odaillő jelzőt, de gyor­san visszaszívom az egészet, mert jól tudom, hogy a nevelt- ségnek, s a jó ízlésnek van bizonyos alsó határa, amelyhez legalábbis e hasábokon már illik tartania magát az em­bernek. Nem úgy, mint bizonyos vadaknak ott a lelátón, megbújván a tisztességes sportbarátok között. Az UEFA nem kukoricázott, döntése ismert: a Ferencvá­ros a legutóbbi, újfent történt rendbontás következménye­ként zárt kapuk mögött kénytelen lejátszani a Bröndby el­leni itthoni kupavisszavágóját. De ez még mind semmi, ahogy mondanák a belvárosiak. Kiderült ugyanis, hogy a döntés értelmében nem csupán a helyszínen kell megkímél­ni egyetlen, a nemzetközi porondon még versenyben ma­radt honi klubcsapatunkat a nagyérdemű közönség szurko­lásától. Sem a tévé, sem a rádió nem adhat róla közvetí­tést. Felvételről sem. Csak három percet... Túl azon, hogy a ferencvárosiak anyagi kára máris mint­egy tizennégymillió forintra(!) rúg, s az erkölcsi kár fel­mérhetetlen, s nem csupán az úgymond „vétkező” klub, hanem az egész magyar labdarúgás, a magyar sport nagy családja, az összes honi — nyilván többmilliós számú — sportszerető ember számára, a dolognak sajnálatos össztár­sadalmi vetületei is vannak. A helyzet tehát úgy fest, hogy néhány őrült embernek módjában áll, hogy terror alatt tartsa a többi sok millió tisztességest. Európa közepén, a huszonegyedik század kü­szöbén. Bevallom őszintén, elmélyül bennem a félelem... Balás Róbert —Nőtincs 2—0, ösagárd— Keszeg 0—4. A bajnokság állása: 1. Romhány 2. Nógrádsáp 3. Keszeg 4. Felsőpetény 5. Tolmács 6. Legénd 7. B.-berény 8. Nőtincs 9. Hont 10. ösagárd 6 4 2­21- 3 1.0 5 4 1­15- 7 9 7 3 2 2 19-11 8 6 3­3 14- 6 6 5 2 2 1 11- 7 6 5 3­2 10-14 6 5 2 1 2 10-11 5 7 2­5 9-13 4 6 1 1 4 6-17 3 6­1 5 3-29 1 Pásztói városkörnyéki baj­nokság. A tabella állása: 1. Csécse 2. M.-keresztes 3. Erdőtarcsa 4. Ecseg 5. Szirák 6. Szarvasgede 7« Vanyarc 8. Felsőtold 9. Klsbágyon 55-- 12- 3 10 4 4 - - 17- 4 8 5 4 - 1 16- 8 8 4 2 11 6-4 5 42-2 13-11 4 4 - 2 2 4- 6 2 41-3 6-13 2 5-14 4-18 1 5 - - 5 6-17 0 Ifjúságiak: 1. Mátrakeresz- tes 2 mérk. — 4 p.; 2. Csécse 2 mérik. — 4 p.; 3. Felsőtold 3 mérk. — 2 p.; 4. Vanyarc 1 mérk. — 0 p.; 5. Ecseg 2 mérk. — 0 p. RÖPLABDA NB 11., nők: OSC—SVT SC 3—1 (13. 13, —8, 13). Buda­pest. v.: Vígh, Szele. SVT SC: Pusnik, Szárnyasi, Var­ga II., Varga I., Tollár, Per- cze. Csere: Bakonyi, Kernen- csík, Oravecz. Edző: Mono- ri István. Néhány SVT-s játékos (Szárnyasi, Percze, Pusnik) forma javulása és a hét köz­ben leigazolj, főiskolás Ba­konyi (volt Ü. Dózsa junior) lendülete révén a tarjániak jobb játékot nyújtottak az eddigieknél, de a „döntő’' helyzetekben elkövetett ele­mi hibák m’att ismét vere­séget szenvedtek. Jellemző, hogy két játszmában is 13—9 arányú vezetés után veszí­tettek. .. — Palkovits — A Metólcoop Kft. felvételre keres- csomagotokat,- alulról vezérelt hiddaruvizsgával rendelkező darukezelőket,- húzógépkezelöket. Kiemelt bérezés. Jelentkezni lehet: Bátonyterenye, Bolyoki u. 8. szám alatti telephelyén. (1411/Sz) Régi idők focija Mohorán Á négy muskétás és a két testőr Balról jobbra: Robb, Gál, Tresó, Gaál, Pribeli és Hornyák. Kell egy csapat, mindig kell egy csapat. (Minarik Ede mondása, Sándor Pál: Régi idők focija című film­jéből.) Mohorán mindig is sze­rették a futballt a község dolgos lakói. Néhány évvel ezelőtt azonban — labda­rúgás iránti szeretet ide, vagy oda — megfeneklett a futballélet. Nem tudta ezt tétlenül nézni két fiatal­ember: Gál Tibor és Gaál Miklós. Elhatározták, lesz még futball Mohorán, érde­mes lesz kijárni a mérkő­zésekre. Hogy elhatározásukat si­ker követte, azt bizonyítja, Mohora együttese, ma már második esztendeje szerepel a megyei I. osztály küz­delmeiben. A helybeli játé­kosok mellett nem akár­milyen labdarúgókat csábí­tottak a csapathoz. Azt a négy nagy öreget, akik an­nak idején a Balassagyar­mat együttesében az NB II- ben tették le névjegyüket. Hornyák Pál a legöregebb a maga 42 esztendejével. An­nak idején kismotorral járt be Gyarmatra, minden ed­zésre, mérkőzésre. Hóban, fagyban, sárban. Azóta jó néhány év eltelt s ugyan­csak megszaporodtak a be- állós ősz hajszálai. Ennek ellenére játékszeretete sem­mit sem változott. Hétről hétre, a Mohora egyik leg­jobbjaként ünnepük öt a szurkolók. Robb Gábor, a népszerű Szundi. Kultúrált, iskolázott centerhalf játéka szinte is­kolát teremtett a megyében. Leginkább Páncsics Miklós­hoz hasonlították játékát, nem alaptalanul. Nem csak a védelem oszlopaként, ha­nem a csapat mókamestere­ként is kitűnik a mohorai csapatból. Tresó József, az öreg. Ugyan még csak 38 eszten­dős, de már évek óta így becézik, ö maga jól szóra­kozik ezen a jelzőn, hiszen még ma is kivédi az ellen­fél csatárainak szemét. Ad­dig kíván a háló előtt röp­ködni. míg a fiával — aki az SBTC tehetséges játékosa — nem játszik egy csapat­ban, vagy ellene — két mérkőzésen. . . Pribeli István, vagyis Manó. Az NB IPben apró termete ellenére a legro- bosztusabb szélsőket is le­radírozta a pályáról. Szá­mára nem volt elvesztett labda, és esélytelen találko­zó. Úgy, mint ma. Egy hó­nappal ezelőtt az egyik mér­kőzésen eltörött a kézfeje, ő azonban végigjátszotta a 90 percet. Harminckilenc esztendős kora ellenére a régi lelkesedéssel. Mohorán tehát NB II-es a csapat védelme. Ez azon­ban és a csapat maga nem jöhetett volna létre Gál Tibor és Gaál Miklós segít­sége nélkül. Tibor játékos­edzőként, Miklós pedig in­tézőként dolgozik a csapat mellett hobbiból. Bármikor és bárhol ját­szik mérkőzést a mohorai csapat, a hármas sípszót követően négy labdarúgót mindig megtapsolnak a szur­kolók. Azt a négy játé­kost, akik jóval a harminc év felett gondolni sem akar­nak a játéktól való vissza­vonulásra. Mert életük a labdarúgás. — szilágyi — Kézilabda NB l|B, férfiak Elhibázott hajrá Dunakeszi—Bgy. Kábel SE 29—26 (13—9) Dunakeszi, 250 néző, v.: Barna, Heitler. Bgy. Kábel SE: Szukán — Bán 3, Kür- tössy 5, Tillmann 1, Urbán, Miklóssy 4, Cseh. Csere: Ocsovai (kapus), Rapali 2, Kovács J. 4, Németh, Lam- bek 7. Edző: Lombos István. 7 m-esek: 2 2, ill. 3/2. Kiállítások: 4, ill. 4 perc. Hullámzó játékkal teltek az első percek, amelyben a vendégek támadtak, és a ha­zaiak lőtték a gólokat. A 20. percig szoros volt az ered­mény (8—6), ezután viszont a Kábel nem lőtte be zicce­reit, és a hazaiak elhúztak. Szünet után nőtt a Duna­keszi előnye, s már-múr Az Új Nógrád totótippjei 1. Ferencváros—Videoton-W. 1 2. Siófok—Vasas 1 3. Szeged—Pécs x 4. Ü. Dózsa—Váci Izzó 1 x 5. Békéscsaba—Rába ETO 1 6. Debrecen—Bp. Honvéd 2 7. Tatabánya—MTK-VM 1 8. Hertha BSC—Frankfurt 1 x 9. Karlsruhe—Kaiserslautern x 10. Mainz—Mannheim 2 x 11. Napoli—Milan 1 x 12. Foggia—Verona x 13. Pescara—Ascoli 1 +1 14. Veszprém—Bp. Volán 1 Góltotópályázat Elmúlt heti pályázatunk­ra 458 darab szelvényt küld­tek be olvasóink. A két mérkőzés végeredménye: MTK-VM—Ü. Dózsa 2—1 és 1. FC Köln—Bayern München 4—0 volt. Telita- lálatos szelvény ezúttal nem akadt. Az 52 darab egyta- lálatos közül a következő játékosaink nyertek 5—5 darab totószelvényt: Mészá­ros Ferenc, Nagybátony, Is­kola út 5.; Mohácsi János, Bátonyterenye, Várhegyi út 11.; Kormos Imre, Salgó­tarján, Felszabadulás út 44.; Molnár Lajosné, Salgótar­ján, Ybl M. út 51.; Váczi János, Salgótarján, Somlyó- bányatelep; Somoskői Ist­ván, Karancslapujtő, Dózsa biztos győztesnek látszottak a vendéglátók. Ekkor azon­ban rákapcsoltak a kábe­lesek, és 25—18 után zsi­nórban lőtt 5 góljukkal fel­zárkóztak (25—23). Az utol­só percekben nyerési esélye is volt a vendégcsapatnak, de két durva hiba vereséget eredményezett. A Kábel okosan, taktikusan játszott, s akár megnyerhette volna a mérkőzést. Jók: Kürtössy, Kovács J., Lambek. Lombos István: — Nagy lehetőséget szalasztottunk el. Magamat is hibáztatom a vereségért. — Havassy — út 7.; Susán Péter, Salgótar­ján, Pécskő út 6.; Fodor At­tila, Karancsberény, Felsza­badulás út 26.; Krakóczki Gyuiáné, Litke, Borbás V. út 29.: Cser Péter, Salgótar­ján, Martos Flóra út 120. A nyereményeket az OTP Nóg­rád Megyei Igazgatósága ajánlotta fel. Góltotó 1. Ferencváros— V ideoton-Waltham végeredmény: 2. Napoli—Milan végeredmény: Név: Lakcím:

Next

/
Oldalképek
Tartalom