Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-17 / 167. szám

1990. OKTOBER 17., SZERDA TÁRSADALOM anunsu * Jönnek a gondolkodó robotok Japánban jelenleg a leg­kedveltebb robot a Matsus­hita cég porszívója, amely ér­zékelőivel önmaga eldönti, hogy pontosan mennyi port és koszt kell eltávolítania a lakásból. Bár ez a szerkezet még mindig kézi irányítású, szakértők szerint már annak az új korszaknak az előhírnö­ke, amelyben a robotok ké­pesek járni, látni és dönteni, már-már gondolkodásszerű- en. Tíz éven belül olyannyira elterjednek az ilyen háztartá­sokban robotoló robotok, mint ma az üzemekben üze­melő ..nagybátyjaik" — jósolják. Nemrégiben 71) robotszak- értő érkezett a skóciai Glas- go\v-ba a világ minden tájá­ról, hogy megvitassa a roboti­ka, a mesterséges intelligen­cia legfrissebb eredményeit. Egyúttal robotolimpiát is rendeztek, félszáz masina állt rajthoz olyan versenyszá- mokban, mint falra mászás, akadálykikerülés, csevegés. A versengő robotok egyálta­lán nem hasonlítottak azok­hoz, amelyeket a hollywoodi filmgyárak ontanak a mozik vásznaira, azaz korántsem voltak emberformájúak. Per­sze miért is kellene, hogy egy robotnak pontosan két szeme és két karja legyen, amikor jobban elboldogulhat 17 szemmel és 6 karral, meg egyébként is: szemesnek áll a világ. A tudósok szerint a robot­ipar „cmberszabásúteremlés­kísérletei” szükségszerűen kudarcba fulladnak, mivel az ember a legtöbb helyzetben nagyon rugalmas, s ezt szinte képtelenség beprogramozni egy gépbe. A fejlesztésnek ezért aztán arra kell összpon­tosítania, hogy a túl veszélyes vagy túl unalmas munkákra készítsen szerkezeteket. Mas szakértők szerint vi­szont az univerzális robotok felé kell haladnia a kutatá­soknak, s tíz éven belül meg­születhet az első „protoro- bot", amely képes utazni, lépcsőt járni, tárgyakat kivá- laszlani és pakolgatni. Jó is­kola ehhez a játékipar. Hatlá­bú, a tárgyakat kikerülni, azokon átmászni tudó „rob- rovart” már mostanában is könnyedén gyárt, ám az ilyen csodabogár ára egyelőre bor­sos: 200 dollár felett van. A komolyabb kutatók ma­napság sokkal inkább a bel­becsre, semmint a külcsínre koncentrálnak. A fő prob­léma az, hogy miként lehet elérni egy robotnál, tudjon levonni saját következtetése­ket, s ne csak lináris előprog­ramozás szerint viselkedjen, túlontúl „gépiesen”. A Mat­sushita porszívója az első Ié- pv- J'lvn az M.iuvb.in. Az igazan gondolkodó robot azonban még messze van, je­lenleg a világ legerősebb komputere a Cray 2, ám intel­ligenciája csupán egy egéré­vel vetekszik. Ragozott történelem Múlt idő: Én bereczeztem te gáspároztál ö lazározott mi kádároztunk ti aczéloztatok ők pozsgayztak Jelen idő: Én antallozok te fürözöl, ő jeszenszkyzik mi orbánozunk ti csurkáztok ők torgyánoznak Jövő idő: Én el fogok szegényedni te éhezni fogsz ő nyomorogni fog mi kórusban fogjuk szidni a politikusokat ti ételmaradékokat fogtok keresni a kukákban ők (a kibicek) röhögni fognak rajtunk az Európa- ház ablakaiból.- kgym ­Ásításkutatás Ásításra az állatok és az ember egyaránt képes. Az ásítás pilla­natnyi oxigénhiányt pótol, ami akkor lép fel, ha unatkozunk vagy fáradtak vagyunk. Az ásítás a légzőszerv egyik trükkje annak érdekében, hogy a vér oxigéntar­talma növekedjék, illetve széndi­oxid-tartalma csökkenjék. Ame­rikai kutatók megfigyeléseiből arra következtették, hogy rövid ideig segíti ugyan az ásítás a lég­zést, de nem ez lehet az ásítás legfontosabb funkciója. Össze­függés van azonban az ásítás és a nyújtózkodás között. Az ásítás ingerlőleg és nyugtatólag is hat, mindig az adott szituáció szerint. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS .. t MINISZTERELNÖKI HIVATAL > megbízásából az Állami Fejlesztési Intézet meghirdeti a Magyar állam tulajdonában lévő alábbi ingatlanok ÉRTÉKESÍTÉSÉT Karancsberény­11 662 m2 földterületen lévő, 389 m2 hasznos alapterületű, egyszintes vendégház, 76 nr-es egyszintes faház, mobil berendezési tárgyakkal együtt. Bánk, Hősök tere 5. 1607 m2 földterületen lévő, 199 m2 hasznos alapterületű, kétszintes épület, mobil berendezési tárgyakkal együtt. Bátonyterenye 38% készültségi fokú épület 1000 m2 földterületen, 1000 m2 beépített alapterületű, kétszintes befejezetlen épület. Az ingatlanok részletes leírását, valamint a vételi ajánlat benyújtásá­nak módját és feltételeit tartalmazó ismertetőt az Állami Fejlesztési Intézetnél lehet az alábbi címen átvenni, illetve levélben kérésre postán elküldjük. , Külföldiek ingatlanszerzésére a vonatkozó jogszabályi rendelkezések az irányadók. CÍM; 1052 Budapest, Deák Ferenc u. 5. II. emelet 250. szoba. A PÁLYÁZATOK benyújtásának határideje: 1990. november hó 15. nap. (1436/S/l I---------------------------------------------------------------------_----------­F orradalom és szabadságharc - 1956 Kihunyt egy csillag Salgótarjánban Filarszky Nándor a nógrádi megyeszékhelyről származott el a Somogy megyei Vízvár községbe: onnan juttatta el szerkesztőségünkbe alábbi visszaemlékezését. Az 1956. október 27-i eseményeket idézi fel, azokat a perceket, órákat, amikor a több száz fős tömeg ledöntötte a szovjet hősi emlékművet. Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy az elkövetkezendő hetekben szívesen adunk he­lyet mások visszaemlékezése­inek is, légyen szó salgótar­jáni vagy más megyebeli tör­ténésekről. Vállaljuk a kü­lönböző vélemények és néze­tek ütköztetését is, mert úgy gondoljuk, hogy hozzásegít bennünket a valóság képének árnyaltabb és pontosabb fel­rajzolásához. * Salgótarjánban igen sok tüntetés volt, szinte mind­egyiken reszt vettem, ezek október 23. és december S. köze estek. A tömegdemonst­rációkon nem az arisztokra­ták, a gyárosok, a kulákok. a horthysta katonatisztek tün­tettek, mint ahogyan ezt sok­szor és máshol is állította a hazug, kommunista propa­ganda. A nép és annak min­den rétege tiltakozott a des- politikus sztálini rémuralom ellen. Salgótarján akkori köz­pontjában egy kb. 10 méter magas obeliszk oszlop - rajta vörös csillaggal - hirdette a Vörös Hadsereg dicséretét, hálánkat a „felszabadítá­sért”. Éppen bevásárlást vé­geztünk anyánkkal, amikor hírét vettük a tüntetésnek és rögtön odasiettünk. A vi­szonylag szűk teret hatalmas Egyszer egy hadnagy lépett be az öreg borbélyhoz. - Egy borotválást kérek, de rende­sen, nehogy délutánra kinő­jön a szőr - mondta. A mester vérig volt sértve, de szó nélkül borotvált. Még borravalót sem volt hajlandó elfogadni, a sértő megjegyzés miatt. Délután nyílt az ajtó és újra a hadnagy állt a küszöbön, ugyanolyan szőrösen, mint reggel. Áz öreg csak állt, mint akit villám sújtott. Nem talált szavakat. Mikor lassan magá­hoz tért ámulatából, elővette a szerszámokat és újra meg­borotválta a tisztet. Pénzt ter­mészetesen nem fogadott el. Este húszéves unokájának elmesélte a történetet. Á lány meglepve hallgatta, szép ar­cára kiült az értetlenség. Mi­vel a borbélyműhellyel szem­ben a postán dolgozott, kérte nagyapját, ha még egyszer jön a tiszt, hívja át őt, mert kíváncsi rá. Jött is a hadnagy három nap múlva, szőrösen. Újra el­mondta mondókáját a tisztes­séges borotválkozásról. Az öreg egy perc türelmet kért, és átszaladt az unokájáért. Szedte a lábát a lány, és kí­váncsian bámulta a jöve­vényt. Annak is feltűnt a lány embertömeg töltötte meg, és a dicstelen emlékműnek már csak percei voltak hátra. A tömegben feltűntek gimna­zisták és az egyik szakközép- iskola diákjainak tányérsap­kái. Az obeliszk odaérkezé- semkor már valóságos drót­kötélhálóban vergődött, gon­dos és erős kezek hurkolták rá, erre csak a nép képes. Két hosszú drótkötél ereszkedett a magasról le, két egymáshoz erősített teherautóhoz, ezek egy mellékutcában álltak. Hamarosan felbőgtek a mo­torok, és a tömeg lelkesen éijenzett. A kötelek megfe­szültek, az obeliszk azonban ellenállt. A lelógó kötélen egy mun­káskülsejű férfi macska­ügyességgel mászott föl a csil­lagig, és megigazította a drót­köteleket, majd leereszke­dett. Újra próbálkoztak a te­herautók, az oszlop ingott, de nem dőlt ki. A sofőrök föl akarták adni a küzdelmet, mire a tömeg felháborodot­tan tiltakozott. A kocsik vé­gül is hátrahúzódtak fend ü le­let venni. Nekilódultak. A drótfonatok-csúszni kezdtek fölfelé, a csúcsos formájú obeliszken. Csakúgy ropo­gott a gránit. A vörös csilla­got az építők jó vastag, erős szépsége, és hamar összeba­rátkoztak. Attól kezdve gya­kori vendége lett a szemközti postának, de azért délután megjelent szőrösen egy re­peta borotválkozásra. A lányt izgatta a dolog, hiszen már régen nem hin ;i csodában. Megfogadta, vé­gére jár a dolognak. De a tis/1 is tetszeti neki, huncut, barna szemétől nem tudott szaba­dulni. Sokat sétáltak együtt, vagy moziba mentek, néha a patak partján kiadósakat csó- kolóztak. A fiú szeretett volna továbblépni a kapcso­latban, de nem merte erőltet­ni. Félt, hogy a lány ezt nem veszi jónéven. Két hónap múlva kapcsola­tukban nem mindennapi ese­mény történt. Hétfőn reggel munkába menet a hadnagy találkozott a lánnyal, aki ked­vesen hozzá bújt, és megkér­dezte:- Ugye nem bántad meg, ami tegnap közöttünk tör­tént? Az megállt, nem kapott le­vegőt. Hiszen nem is talál­koztak, ő szolgálati ügyben az ország másik végén volt! A lány megsimogatta ar­cát, és annyit mondott:- Tudod azért szeretlek, mert ilyen aranyos vagy. Nem csővel erősítették a gránitosz­lophoz, s ez volt a szerencse. A kötelek, mint erős kígyók, fonódtak rá erre, és a vörös csillag nem engedte tovább csúszni őket felfelé. A hang­orkán növekedett, a motorok bőgtek, a gránitoszlop végre úgy egyharmadnyi magasság­ban kettétört, hatalmas taps és örömujjongás kíséretében. A tömeg kézzel szedte szét és a diákok lábbal rugdosták azt, ami még megmaradt a díszkerítésből. A cirill fém­betűket is mindet leverték. Később, mi gyerekek, három forintért csereberéltük egy­más között. Ezután a tömeg lassan szétoszlott. Beszélték, hogy az ávósok egész idő alatt az ottani cuk­rászda padlásán voltak lőál­lásbán, de nem volt bátorsá­guk tüzelni. Később azt hal­lottam, hogy a rendőrség ke­zébe kerültek a fényképfelvé­telek, melyekről sokakat le­hetett azonosítani. Ezektől azután a Kádár-rendszer ir­galmatlanul bevasalta a hely­reállítási költségeket. Elfelej­tettem megemlíteni, hogy a tömeg - úgy emlékszem - a szobordöntésnél ütemesen és sokáig kiáltotta: „Munkát, kenyeret, Rákosinak köte­let!” Jólesett hallani. emlékeztetsz arra, hogy teg­nap kicsit többet ittam, és könnyelmű voltam, de ne bántson téged, nem bántam meg. A fiú falfehér lett, és elrohant. így nem láthatta a lány kaján vigyorgását. Egy óra múlva kicsapódott a posta ajtaja, és ott állt a hadnagy, mellette pedig jól összevert ikertestvére. Magánkívül üvöltötte:- Mondd a szemébe, hogy lefeküdtél vele, kiáltott a lányra.- Én ilyet eddig sem állí­tottam, ha sikerülne vissza­emlékezned szavaimra. Ami pedig a testvéred illeti, jó lenne ha átmenne a nagyapá­hoz, és kifizetné, a közel há­rom hónapig tartó ingyen bo­rotválkozást. A két fivér egymásra né­zett, szemükben már nem volt gyűlölet. Szinte egy­szerre tört ki belőlük a neve­tés. Rájöttek, hogy a lány rászedte őket. De a lány nem haragudott, tetszett neki a két svihák. Az öreg meg az utolsó fillé­rig behajtotta tőlük a munka­díjat. Soós Géza A figaró és a katonatiszt

Next

/
Oldalképek
Tartalom