Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-13 / 164. szám

), OKTÓBFR 13., S70MBAT SPORT /aY>7777^7 11 iciforduló Győzelem a cívis városban? i labdarúgó NB II Keleti portjának 9. fordulójá- i a Debreceni MTE ott- lában lép pályára a Sal- írjáni Síküveggyár együt- Az alföldi város má­ik számú csapata jelen- 10 pontjával a 4. he- n áll a tabellán. Az üve- ek 8 pontjukkal a 9. he­ti tanyáznak. j- Erős ellenfélnek tart- a DMTE-t, de nem ije- ik meg tőlük! — vála- Ita kérdésünkre Dávid bért, a Síküveg edzője, eményem szerint a két 'pat közötti kétpontos kü- bség már most, vasárnap ózható. Amennyiben szo­ros idegenbeli jó játé- ík megfelelő helyzet- asználással párosul, győz- ;n térhetünk haza a ci- városból! lyetvai a héten kisebb üléssel bajlódott, de já- ának a jelek szerint nem i akadálya. Starknak le- a három sárga lap mi­kirótt kényszerpihenője, így ismét csapata rendelke­zésére állhat. Dávid egyelő­re csak keretet tudott is­mertetni: Halász, Hiesz — Zsély, Babosán, Gyetvai, Stark, Hómann, Kajli, Krá- lik, Juhász, Tarlósi, Balga; Hodúr, Benyó, Garai, Mo­hácsi; Balogh. A mérkőzés vasárnap 14 órakor kezdődik. A síp gaz­dája Bognár lesz. Az NB III Mátra-cso- portjának 9. fordulójában két nógrádi csapat szomba­ton, három pedig vasárnap lép pályára. A kezdési idő mindkét napón 14.00 óra. Romhány—Bélapátfalva (Romhánv, szombat, v.: Su­lyok) : A nehéz helyzetben lévő Kerámiának mint egy falat kenyér, úgy kell a győ­zelem. Tipp: 1. x. SBTp—Gyöngyös (Salgó­tarján, szombat*, v.: Földi): A tarjáni együttes ezúttal törlesztheti a szurkolókkal szembeni tartozását. Tipp:l. Pásztó—SKSE (Pásztó, vasárnap, v.: Illyés): A ta­lálkozó egyértelmű esélyese a listavezető kohászcsapat. Tipp: 2. Bag—Bgy. HVSE (Bag, vasárnap, v.: Tóth S.): Ha­zai siker várható, hacsak... Tipp: 1, x. A megyei I. osztály 9. for­dulójának valamennyi mér­kőzését vasárnap rendezik. A Mohora—Kisterenye (v.: Baló) találkozó 13 órakor, míg a többi 14 órakor kez­dődik. A további párosítás: SVT SC—Bércéi (v.: Pádár). Örhalom—Mátranovák (\\: Taskó), Szécsénv—ÖMTE (v.: Fekete M.), Rétsági H — Somoskőújfalu (v.: Laczkó). Szőnyi SE—N. Volán (v.: Heves m. jv.), Nézsa—Salgó Öblös (v.: Bogár Cs.), Nagv- bátony—Karancslapujtő (v.: Káposzta). — balás — ib (lelt volna) (élni, mint megijedni Piroskát harapdossa a farkas ’iroska Zoltánnal, a Balassagyarmati HVSE ökölvívó- kosztályának vezető edzőjével napok alatt nagyot fordult •ilág. ^ v közelmúltban még egy ötletekkel, elképzelésekkel, ener- val teli, jó kedélyű ember nyilatkozott személyében iá­iknak. Ez már a múlt. Megtört, csalódott lett a gyarmati kvezető. Lassan törnek utat vaskos férfidísze alól az ala- an megrágott szavak. — Miről volt szó a meg­beszélésen? — Kiderült, hogy nem in­dulunk a csapatbajnokság­ban! Továbbá az; nincs utánpótlás-, és felnőttcsapat! Ez, mint kihangsúlyozták, egyértelműen az én bűnöm! Elmondották, hogy másfél éves munkám alatt igazán megoldhattam volna ezeket a gondokat! Leszögezték: legalább negyven gyereknek kellene lennie a szakosz­tályban! — Más egyesületnél is megtörténnek ilyen értékelé­sek. . . — Csakhogy mindez ne­vetséges! Bármikor megtu­dom cáfolni ezeket a megál­lapításokat! Most már felhá­borítónak tartom, hogy Gyarmaton, a jelenlegi el­nökségnek még egyetlen ökölvivóedzó sem volt jó! Se Győry, se Wallemdums, se Botos Bandi, se én! Itt mindig az a jó, amit az egyesület vezetése szeretne látni? Csak az az elfogad­ható, amit ők mondanak? A jelek szerint költői kérdé­sek ezek. . . jgyei II. osztály Gólszüret Taron és Pálfalván VG YV'A VÖLGYI CSOPORT red—Karancskeszi i—1 (0—1). néző. v.: Harcsa. Békés pont- ozkodás. Ifi: 2—0. Mátraszöllös—Karancsberény (1—1). 200 néző. v.: Séber. Kiss Gy.l Tóth L.. ill. Fo- Danyi. Kiállítva: Zombori rancsbcrény). Kemény már­is. igazságos döntetlen. Ifi:-halom—Ménkesi Bányász (0—l). 150 néző. v.: Berta. Oláh B.. ill. Kruppa 2. ly. Bakos Sz. A vendégek iményesen használták ki 'zeteiket. Ifi: 2—0. tsznos—Vizslás 0—0. 200 né- V.: Mede .1. Jó iramú mér- ’S. sérülésekkel. Ifi: 2—3. ír—Szurdokpüspöki 6—0 »). 300 néző, v.: Földi. Üjra ■ogtak a tari „csillagok”. Ifi: izár—Palotás 1—1 (1—0). néző. v.: Szabó. Gl.: Molnár, Zsiga. A palotásiak védelme ét remekelt. Ifi: 7—0. . Bányagépgyár—Buják 7—0 (3—0). 150 néző. v.: Kiss. Gl.: Faragona 3. Bollók 2. Oszvald F., Veszelka. A jól működő bá­nyagépek felmorzsolták a bu- jáki traktort. Ifi: 1—1. Mátraszele—Erdőkürt 0—0. 400 néző. v.: Ruzsinszky. Hajtós mérkőzésen szerencsével rabol­tak el egy pontot a vendégek. Ifi: 2—5. A bajnokság állása: 1. Palotás 8 6 2­12- 4 14 2. M.-.szőllős 8 5 2 1 23-12 12 3. Ménkes 7 4 2 1 17- 8 10 4. Tar 7 3 3 1 17- 9 9 5. Erdő kürt 8 3 3 2 10- 5 9 6. K.-berény 7 3 3 1 13- 9 9 7. Bányagép. 8 4­4 23-15 8 8. Vizslás 7 2 4 1 7- 6 8 9. Héhalom 8 4­4 12-15 8 10. K.-keszi 8 3 1 4 14-21 7 11. Kazár 6 2 2 2 12- 8 6 12. Sz.-püspökl 7 3­4 10-20 6 13. Mátraszele 8 1 3 4 10-13 5 14. Cered 8 1 3 4 16-22 5 15. Hasznos 7 1 2 4 5-14 4 16. Buják 8­1 7 2-22 1 — Ez keseríti el önt? — Miért, mást nem idege­sítene az, hogy szeretnének megszabadulni tőle? Mert én így vettem ki a különböző megállapításokból! Azt sem tartom lehetetlennek az el­mondottak alapján, hogy az egyesületnek nincs szüksége az ökölvívó-szakosztályra! De nemcsak ez tölt el ke­serűséggel. Az is, hogy az egyesület gazdasági vezetője. Fontányiné állandóan mun­kaköréhez nem tartozó kér­désekkel, megállapításokkal zaklat engem. Érdemes-e ezt az öklözőt versenyeztetni, ennyi pénz ment erre vagy arra. és még sorolhatnám tovább. Nem tudom, mi kö­ze hozzá? De nem akarok többet pa­naszkodni. Dolgozni szeret­nék. Sajnos, ez itt egyre ne­hezebb. — Hogyan látja személyes jövőjét az elmondottak függ­vényében? Néhány hónappal ezelőtt már elmondta ugyan­ilyen kendőzetlenül a véle­ményét. Akkor levélben vá­laszolt rá a szakosztály ve­zetősége. Nem lett volna dip- lomatikusabb akkor hallgat­ni? Esetleg most is? — Nagyon remélem, hogy nem! Remélem, hogy azért még Balassagyarmaton is az őszinteség az egyetlen jár­ható út! És végre hagyják dolgozni azt, aki akar... Szilágyi Norbert „B magyar sportmozgalom helyzete katasztrofális!’ Egyetlen kiút: önálló sportminisztérium Beszélgetés az OTSH elnökhelyettesével Tragikus helyzetbe sodró­dott a magyar sportmozga­lom, nincs ezen mit szé­píteni. Tönk szélére jutott az ország, alapvető dolgok­ra sem futja már az állam kasszájából. Ebben az or­szágos mértékű pénztelen­ségben semmi jóra nem le­het számítani. Tömegével szűnnek meg a szakosztá­lyok országszerte; vegetál­nak, szinte minden kilátás nélkül az egykor szebb na­pokat látott, patinás egye­sületek is. Nem is kell messzire menni! Elég, ha csak szer­tenézünk itt, a magunk há­zalóján, s látjuk a Nagvbá- tonv. az SBTC, a Romhány szárnyaszegett vergődését. A szabadidősportról már ne is beszéljünk... Érzékelvén az aggasztó helyzetet, s hogy legalább megpróbálja menteni a menthetőt, a sporthivatal — s mögé felsorakozva a tel­jes honi sportközvélemény — gyorssegélyért folyamo­dott a kormányhoz. Négy- százkilencven-millió forint kellett v'olna a rövid távú, viszonylagos túléléshez. Ah­hoz, hogy a leépülési folya­mat ne válhasson immár véglegesen visszafordítha­tatlanná. Megszavaztak nagynehe- zen százmilliót.. . Ám mire elkezdhettünk volna egy kicsit örülni, ismét beütött a mennykő. Kiderült, hogy az a százmillió forint legalább annyira bizonytalan, mint — mondjuk — tisztes házak­ban a kutya vacsorája. Az emlegetett pénzt ugyanis bedobták a közoktatási tár­ca nagy közös kalapjába, s egyelőre nem tudni, hogy láthat-e egyáltalán belőle valamennyit a magyar test­nevelés és sportmozgalom, vagy éppenséggel nem lát semmit. .. A minap, megyénkbe lá­togatott Pálmai József, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyette­se. Nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy ne üljünk le a neves gazdasági szakem­berrel egv rövidke, afféle ..a dolgokat tisztázó" beszél­getés erejéig. — Pálmai úr, akkor most, mi a helyzet ezzel a százmillió fo­rintos alamizsnával, amit a kor­mány végül — a négyszázki- lencven-millió ht.yett — nagy­Palkovits Gyula nehezen megszavazott a magyar sport megsegítésére? — A póttámogatás sorsa egyelőre bizonytalan! Az ál­lami költségvetéstől kapott pénz elosztásának joga ki­zárólag a minisztérium ve­zetőit illeti meg. Mi teljes mértékben, ki vagyunk ne­kik szolgáltatva. Momen­tán nem tudjuk, mennyi pénzt kapunk, avagy ka­punk-e belőle egyáltalán. — Szeretném, ha a sporthi­vatal elnökhelyettese minősíte­né a magyar sport jelenlegi valós anyagi helyzetét. — A honi sportmozgalom jelenlegi helyzete — nyu­godtan kijelenthetjük — katasztrofális! Ismeretes, hogy szakosztályok, egyesü­letek szűnnek meg. szerte az országban. A leépülési folyamatot roppant nehéz lesz megállítani. Egyelőre nincs is erre semmi re­mény. — A kialakult áldatlan álla­potokért, mennyire felelős a mostani kulturális kormányzat? — Semennyire, hiszen adott helyzetet örökölt. A további­akért azonban felelősséggel tartozik. — A minisztérium vezetői, hogyan viszonyulnak a sport problémáihoz? Mennyire jó, hogy a sporthivatalt „hozzá­csapták” — mégpedig meglehe­tősen alacsony szinten — a művelődési tárcához? — Számunkra egyáltalán nem jó! Elég, ha csupán Andrásfalvv miniszter úr nyilatkozatait újra elolvas­suk. Máris látszik, hogy rossz gazdára találtunk. A testnevelésnek és a sportnak momentán sem a fontossá­gát, sem a problémáit nem érzékelik a minisztérium vezetői. — S így marad most már a végtelenségig? — Szorgalmazzuk a „há­Segít a Síküveggyár SE A jó szándék és a szegénység N em a spanyol viaszt találja fel az ember, amikor napjainkban a sport nehéz anyagi hely­zetét emlegeti. Az egyesü­letek, szakosztályok vékony­ka pénztárcái utalnak arra, hogy a pénz valóban nagy úr. Ez az uraság pedig gyak­ran kerget kétségbe klubo­kat, sportvezetőket, sporto­lókat. A kisterenyei nevelőott­hon START Ádám Zsig- mond Diáksportköre is a csőd szélére jutott. Az in­tézményben, ahol 3—18 év közötti, túlnyomórészt ci­gányszármazású, többsé­gükben szüleiket sem isme­rő, ám mozgékony, ügyes, sportolni szerető gyermekek élnek, megszűnt a korábbi esztendők sportra fordítható minimális támogatása is. Amíg tavaly még futotta ar­ra, hogy a megyei serdülő labdarúgó-bajnokságban részt vegyenek, addig ez a lehetőség épp a pénz hiá­nyában mára csak álom ma­radt. Pénz U r a s á g tehet arról is, hogy a futball- és tornacipőket, -mezeket évek óta nem tudtak vásárolni, hogy 1990 őszére odáig ju­tottak: labdájuk sincs. S mit tehet ilyenkor az em­ber? Koldul, kéregét. Illet­ve, hogy ne legyen sértő az iménti fogalmazás: kér. — Erre vállalkozott a kis­terenyei diáksportkör ifjú labdarúgóinak szakosztály- vezetője, Radics Sándor is. Levelet írt a Salgótarjáni Síküveggyár SE elnökének, kérve arra a klubot, hogy használt sportszerekkel ' se­gítsenek nekik a feltápász­kodásban. Innentől, mint a mesé­ben, akár be is állhatna a váratlan és a kedvező for­dulat. Ám mindenek előtt a cselekmény kibontakozása­ként látni kell, hogy a mai általánosan nehéz gazdasági helyzet nem kíméli a na­gyobb klubok, igy a Sík­üveggyár SE életét sem. Ám a jóérzés, a segítő szándék, mégha szerény mértékben is, legyőzi a fránya Pénz Ura­ság ot. A „szegénység” nem tehet közömbössé, fásulttá akkor, amikor gyermekek, talán a jövő nagy sportge­nerációja mozgási lehető- geinek biztosításáról van szó. Ezúttal ráadásul olyan nebulókról, akik az életet nagy szomorúsággal, szüle­ik ismerete nélkül kezdik... A Salgótarjáni Síküveg­gyár SE vezetői sem gon­dolkodtak hosszasan a kis- terenyeiek kérésén. Nyom­ban határoztak, s megtették felajánlásukat. A klub soron következő hazai bajnoki labdarúgó­mérkőzésének, a Síküveg­gyár SE—Metripond SE NB Il-es találkozójának teljes bevételét átutalja a nevelő­otthoni diáksportkörnek. S hogy ennek valódi haszna legyen, erre az összecsapás­ra a bérletek és ingyenbe­lépők érvénytelenek. Ma­guk a hazai játékosok, klub­vezetők is jegyet váltanak erre az alkalomra, hogy ez­zasság" felbontását! Egy ön­álló sportminisztérium lét­rehozását tartjuk indokolt­nak. Addig is kértük, hogy a hivatal önálló fejezet­ként szerepeljen az állami költségvetésben. Az ígére­tek szerint januártól ennek nem lesz akadálya. — Pálmai úr, nyilvánvaló, hogy a magyar sportnak mű­ködnie kell. Mit tudnak tenni a finanszírozás megoldásának ér­dekében? — Meggyőződésem, hogy a magyar sport képes arra, hogy • eltartsa önmagát; nem szorul az állami költségve­tésre. Mi csupán azt a pénzt kérjük, ami a sport szférá­jából oda közvetlenül vagy közvetve befolyik. Ha ezt megkapjuk, lemondunk a költségvetési támogatásról! Konkrétabban fogalmaz­va: nekem régi vesszőpari­pám, a totó. A belőle szár­mazó bevételt legalábbis részben vissza kellene ára­moltatni a sportba. Ugyan­úgy, mint számos más or­szágban. Ha ezt nem sike­rül kijárnunk, akkor mi ma­gunk megalapítjuk az úgy­nevezett Magyar totót, amelyben kizárólag hazai csapatokra, sportolókra le­het majd fogadni, és nem csupán egyetlen sportág­ban, mint eddig. — Meddig lehet még kihúzni a jelenlegi áldatlan állapotok közepette, hogy a magyar sport egésze, mint egy kártyavár, ne omoljon össze? Mennyire lehe­tünk ez ügyben optimisták? — Nehéz kérdés, de min­denre van megoldás. Vala­mennyi pénzt bizonyára ka­punk ebből a póttámogatás­ból. Ez a kis injekció ele­gendő lehet a romlási fo­lyamat megfékezésére. Egye­bekben pedig ki kell dol­gozni — lehetőleg a legma­gasabb jogszabályban — a magyar sport egységes fi­nanszírozási rendszerét, amely sokáig már nem vá­rathat magára. Lassan nyakunkon az olimpia; a honi közvélemény megszokta, hogy sportolóink sikerrel szerepelnek az ötkari­kás játékokon. Mennyire bizto­sított legjobb sportolóink fel­készülése? — Bízom a magyar sport hallatlan nagy erejében. Vi­lágbajnokaink, olimpiai baj­nokaink, ma is komoly rek­lámhordozók. Kemény va­lutában! Ezt a sportvezetés­nek kötelessége lesz kihasz­nálni. Balás Róbert zel is gyarapítsák a DSK pénztárcáját. Az egyesület ötven darab ingyenes tiszteletjegyet biz­tosít a fiataloknak, mely minden szakosztály, minden hazai rendezvényére és az egyesületi pályán sorra ke­rülő valamennyi rendez­vényre díjtalan belépésre jogosít. Már megkezdték, s napo­kon belül befejezik azoknak a nélkülözhető, de jó álla­potban lévő sportszereknek a felmérését (labda, mele­gítő, mezek), melyeket át­adnak a nevelőotthoni di­áksportkör részére. A történet tehát happy enddel végződik. Ám ezen túlmenően talán minden egyesület, sportszerető em­ber számára példa lehet a síküvegyáriak gyors intéz­kedése, szándékaik tiszta­sága, az ügy felkarolása. T i, pedig, kisterenyei lá­nyok és fiúk örülje­tek. Lesz labdátok, me­zetek, cipőtök. Sportolhat­tok. S 'ne feledjétek, talán a NAGYBETŰS ELETBEN még sok örö­metek lehet, talán éppen a sport által. Mert bár nagy úr a pénz, ti, a felnövekvő generáció ezáltal legyőzhe­tetlen. Vaskor István- Nem lesznek ökölvívó- oatbajnoki mérkőzések assagyarmaton! — kezdi adandóját e meglepő ál- ssal. — Az okok rendkí- összetettek és szerteága- k. Nyomozó kellene hoz- hogv kiderüljön, mi van éttérben? Mert én sajnos n látok bele a lapokba, n ismerem az egyesület tyáit! t- Miért ilyen zaklatott? L- Október 10-én szakosz- rértekezletre került sor. megbeszélésen részt vett nbos István, egyesületi Bk, Fülöp József ökölvívó- kosztályi elnök és két, momia váratlan vendég: zlő Sándor és Zentai zló. Máig nem tudom, keresett ott ez a két :'i. László úr a megszűnt ilvívó Baráti Kör titkára t. Volt! Zentai László pe- a technikai vezető — S' Néhány hónapja szinte i is láttam őt, nemhogy ütt dolgoztunk volna! En- ellenére valaki(k) úgy dolták, ott a helyük, kség van a véleménvük- Lelkük rajta!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom