Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-14 / 139. szám

4 1990. SZEPTEMBER 14., PÉNTEK ufijmy Ki volt dr. Darnay Dornyay Béla? Jogfolytonos lennék (DiSZ/TÄVURßfT Szeretett olvasóim! Örülök, hogy elnyerte tetszésüket rovatunk, és annak ellenére is adnak fel jókívánságokat, hogy ez pénzbe kerül. Szeretteiknek szerzett örömöt fo­kozni lehet, ha keretbe kérik üzenetük megjelentetését, igaz, hogy ez pluszköltséget jelent, de higgyék el megéri! Vannak még néhányan, akik ismerték a város lakói által sze­retve tisztelt „Béla bácsit”, a sal­gótarjáni gimnázium tanárát, múzeumalapítót. Természetjáró-, tájfutósza­kosztályok is felvettek nevét, azt azonban kevesen tudják ki is volt e neves ember. Volt szerencsém 1965-ben, halála előtt vendégül látni és életéről az elmondottakat feljegyezni. 1887. március hó 25-én szüle­tett Keszthelyen. Szülei, Darnay (Dornyay) István és Böröczi Ele­onóra, egyszerű, balatoni halá­szok voltak. Öregapja, a jónevű Böröczi József, keszthelyi halász­mester szolgálatában állott. Mindkét öregapja Darnay (Dor­nyay) János és Böröczi József is a keszthelyi halászcéh tagjai vol­tak . Szüleit a sors, már kilencéves korában elvette és így teljesen árvaságra jutott. Bár Tatán lakó három nagynénje gondoskodott neveléséről és iskoláztatásáról, bizony 1896 óta az árvák kenye­rét ette. Gimnáziumi tanulmá­nyait Tatán, majd Kecskeméten végezte és itt is érettségizett 1905- ben. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudomány és Mű­egyetemen végezte éspedig ter­mészettudományi szakon, olyan professzorok, mint Entz Géza, Klein Gyula, Koch Antal, Köves- ligethy Radó, Krenner Sándor, Mágótsy-Dietz Sándor, Schafar- zik Ferenc, Török Aurél és Lóczy Lajos stb. vezetése alatt. Koch Antal és adjunktusa, Vadász Ele­mér a nagy geológus professzor jegyezték el a föltan tudományá­val, amelyből doktorált is, Buda­pesten 1913-ban. A doktori érte­kezésében (Rózsahegy környé­kének földtani viszonyairól, Bu­dapest 1913.), amely a Chocs do­lomitokkal foglalkozott, a wieni nágynevű geológusok évtizede­kig széltében uralkodó, megmá- síthatatlannak látszó, téves felfo­gásait döntötte meg. A földtani megállapításait máig is elismeréssel emlegetik az illetékes csehszlovák és egyéb szakkörök. Középiskolai tanári oklevelét 1909. május hó 10-én szerezte meg Budapesten és en­nek alapján gimnáziumi tanár volt Rózsahegyen, Veszprém­ben, Magyaróvárott és Salgótar­jánban, vagyis 1909-től kezdve 31 évig az ország nevezett gimnáziu­maiban, legutóbb 1923-tól 1940- ig Salgótarjánban tanított, amely a főigazgatói megállapítás szerint Dunaújvárosban megalapítot­ták a Modern Művészetek Ma­gyarországi Múzeumát. E lépés előzménye, hogy a Duna-parti város egykori teherautósofőrje. Takács Lajos két évtizede Svéd­országba emigrált, ott teremtett egzisztenciát, és lett a Layota Art Stúdió direktorává. A svédor­szági galéria gyűjteményének je­lentős része a spanyol szürrealista művész, Salvador Dali számos litográfiájából és néhány szobrá­ból áll, amelyeket tavaly ősszel tárlaton mutattak be Dunaújvá­rosban, s ezeket a műtárgyakat Takács Lajos a városnak adomá­nyozta azzal a kikötéssel, hogy gondoskodnak méltó bemutatá­sáról. A Duna-parti város tanácsa létrehozta a Modern Művészeti Alapítványt, amelynek vagyoná­hoz az önkormányzat is hozzájá­rul az új épületrészhez szükséges telekkel és készpénzzel, de vár­ják más adományozók fclajánlá­az egyik legjobb gimnázium volt. Gimnáziumi tanári működése mellett mindig tudott időt szakí­tani arra, hogy a felnőttek oktatá­sát és az általános műveltséget szolgáló múzeumi munkából is kivegye részét. Ebből a célból a tanári működése színhelyein vagy múzeumokat alapított vagy vezetett vagy legalább is múzeu­mőrként dolgozott bennük. így Rózsahegyen fiatal, kezdő tanár létére megalapította ti Lip- tó vármegyei múzeumot. Az anyag összehordásában, feldol­gozásában az orszlánrész neki ju­tott. Ezért is helyezték át Veszp­rémbe, hogy a gimnáziumi tanár­ból igazgatóvá kinevezett múze­umigazgató mellett, mint nélkü­lözhetetlen múzeumi munkatárs is dolgozhasson. Utána Magyaróvárra kerülvén három évig vezetője és egyetlen tisztviselője lett a Moson várme­gyei Múzeumnak, amelyet az első világháború rombolásai után állított talpra és tette továbbra is jelentős kultúrtényezővé. Komáromban a vármegyei mú­zeum rendezetlen természetrajzi stb. anyagait szakszerűen rendez­te, amiért az illetékesek őt a Ko­márom megyei múzeum őrévé nevezték ki. 1912-ben Tatán szin­tén alapított egy múzeumot az új főgimnáziumban: a Tatai Múzeu­mot. amely később lényegesen megerősödve igen jelentős kul- túranyagot halmozott fel a ma­gyar tudomány és közművelődés számára. 1923-ban a salgótarjáni gimná­ziumhoz kerülve, minden tőle telhetőt megtett egy helyi mú­zeum létrehozására, ami nagy- részben sikerült is. Szülővárosában Keszthelyen 1940-tól kezdve volt a Balatoni Múzeum és Sümegről ide áthe­lyezett Darnay Múzeum igazga­tója. Ez idő alatt öt szakember helyett egyedül dolgozva, szinte emberfeletti muzeális munkássá­got fejtett ki, a legnagyobb hábo­rús nehézségek közepette, az 1948. július hó 1-jén történt nyug­díjba helyezése idejéig. Megalapított tehát Magyaror­szágon három múzeumot és a legnagyobb erőfeszítéssel és elis­mert sikerrel dolgozott meg négy másik múzeumban. 1942-ben belügyminiszteri en­gedéllyel visszaállította családja ősi nevét a Darnay nevet, az anyakönyvi téves bejegyzésből származó, eddigi Dornyay név sait is. Az alapítvány fennmara­dását ahhoz a feltételhez kötötte a tanács, hogy a cégbírósági be­jegyzés keltétől számított két éven belül meg kell nyitni a Mo­dern Művészetek Magyarországi Múzeumának első kiállítóterét a városnak ajándékozott Salvador Dali-gyűjteménnyel. A város centrumában ily mó­don megalapított új múzeum a későbbiekben további kiállítóte­rekkel bővülhet a mintegy fél kilométer hosszú és majdnem száz méter széles, jellegzetes szocreál stílusban épült tér kö­zepén. Az adományozó Takács Lajos szerinti Dunaújváros éppúgy szürrealista képződmény, mint Salvador Dali alkotásai, ezért is találó a helyválasztás azonfelül, hogy az adományozó szülőföldjé­hez való kötődését fejezi ki e gesztussal. (csongor) helyett. Minthogy azonban a leg­több nyomtatott írása Dornyay néven jelent meg (Gulyás Pál és több lexikon is) és tanítványainak ezrei és ezrei is Dornyay néven ismerték és ismerik, ezért kény­telen volt a Darnay-Dornyay névalakot használni. 1952. május hó 4-től, 1954. no­vember hó 15-ig a Földtani Inté­zet szolgálatában állott és minden erejével igyekezett élethivatását a magyar föld megismerését és megismertetését szolgálni. Legnagyobb részt ez volt a célja az irodalmi munkásságával is a nagy publikálási nehézségek mellett is. Háromszázharmincöt­nél több cikke, tanulmánya fü­zete és könyve, számos különle­nyomata jelent meg, jelentős számban a honismeret, földrajz és földtan köréből. 1958-ban igen szerény módon és körülmények között ünnepel­hette szűkebb családi és baráti körben az 50 éves írói jubileumát. Előrehaladott kora ellenére is állandóan, fáradhatatlanul dol­gozott a Veszprém Megyei Ide­genforgalmi Hivatal kebelében és még 1959-ben is több útika­lauza jelent meg. Igen szerény nyugdíja következtében kényte­len volt a nagy helyi ismerete folytán idegenvezetésre is vállal­kozni. 1965. április 9-én halt meg. A keszhelyi Szent Miklós temető­ben, családi sírboltjában helyez­ték örök nyugalomra. Kép és szöveg: dr. Razsik Mihály A minap bementem a balassa­gyarmati plébániatemplomba, és a szenteltvíztartónál, valamint a Szent Antal-szobor talapzatán a következő imádságot találtam, összehajtogatott kis papírlapon: „ Uram Jézus Szent kezedbe ajánlom magam, kérlek se­gítsd meg szeretteimet és az egész emberiséget. Legyen meg a Te akaratod. Az Atyá­nak, Fiúnak, Szentlélek nevé­ben Amen. Aki ezt a kis imát 25-szőr leírja és mindennap egyet elvisz a templomba, annak lehetetlen­nek látszó kérése teljesül. Isten segíts! Újszerű jelenség ez, mégis ér­demes a hagyományos párhuza­mokkal összevetnünk. A szöveg­folklórban könnyen találunk szerkezeti hasonlóságot, ha az archaikus népi imádságokra gon­dolunk. A még ma is szép szám­mal gyűjthető szövegek közül a rimóci Balázs Lajosné, „Emera nene” imáját idézzük: „Az atyának, Fiúnak, Szentlé­lek Istennek nevében Amen. Én lefekszek énágyamba, Mint Urjézus koporsóba. Fejem felett három angyal. Egyik őriz, másik vigyáz, A harmadik mondja: Tenger felett egy kápolna. Abba mond Szent Péter, Szent Pál újmisét. Arra ment a szép Szűz Mária: Ó, én már oly sok mindenki szerettem volna lenni! Mozdony- vezető és Csapajev, Sándor Csi­kar és MickJ agger, ellenzéki poli­tikus és Bovaryné... Tudom, nem vagyok éppen egy kimondott történelmi párt, mégis igyekszem megtartani a jogfolyto­nosságomat. Vagy szerényebben: megszüntetve megőrizni önmaga­mat ebben a fene nagy összevissza nyüzsgésben itt, a damaszkuszi úton... Hogy miért fontos ez nekem annyira? Mondok egy példát, kettő lesz belőle. Nézem a televíziót, N. nyilatko­zik. Okosan érvel, magyaráz, fris­sen manikűrözött mutatóujjával bökdös Európa felé. Rendben. Am sajnos emlékszem tegnapi ér­veire, sőt, a tegnapelőtti kézmoz­dulatára is. * Eh, most veszem észre, kitér­tem a saját kérdésem megválaszo­lása elől. Tudniillik, hogy valójá­ban miért is szeretnék önmagam lenni. Egyetlen dolog miatt csupán: mert nagyon utálok borotválkoz­ni. Naponta ismétlődő reggeli kín odaállnom a fürdőszobában a fa­litükör elé, és pengével kaparász­nom az arcomat. Ráadásul rém ügyetlen vagyok. Nos, a hátam borsózik a puszta gondolattól is, hogy nekem min­den áldott nap egy idegen arcot kelljen birizgálnom ott a tükör­ben. Azzal a pengeéles izével. Még összekaszabolnám! S akkor az a pacák ott a tükörben mindig tele volna sebhelyekkel. És ha, tegyük fel, gyerekei szü­letnek? Hogy megrémülnének azok a kis ártatlan csöppségek, amikor eléjük toppan az apjuk azzal a randa tekintetével. Na, ezt már végképp nem sze­retném... Legalább a gyerekekre legyünk tekintettel! Walter Béla Drága Édesapámnak, Bakgß Istvánnak 75. szüle­tésnapjára jó egészséget kíván Melinda és Béla. * Születésnapod alkalmá­ból sok boldogságot, és hosszú életet kíván kislá­nyod és a te Mágnesed. * Bodor Pálnénak! Na­gyon sok boldogságot kívá­nok születésnapja alkalmá­ból! Emőke. Balassagyarmatra Edi­nának! Sok boldog szüle­tésnapot kíván: Anyu, Apu és Anita. Ma kezdődik a budapesti Pe­tőfi Csarnokban Közép-Európa első nemzetközi bluesfesztiválja. A háromnapos rendezvényen húsz együttes lép közönség elé, köztük a magyar Deák Bili Blues Band és a Hobo Blues Band is. A WeAST Blues Festival leg­idősebb és egyben legnevesebb vendége, a világ talán leghíre­sebb blueszenésze, a 81 eszten­dős Champion Jack Dupree. Fel­Pénzes Mariettának születésnapja alkalmá­ból sok boldogságot kí­vánunk! Henrietta, Anyuci, Apuci. Anyukának Mátraal- másra! Születésnapod —- alkalmából sok boldog­ságot kíván: A/lónUás-— Gábor, Marianna és Já­nos. lép a brit blueskirálynő is, Jo Ann Kelly, és Európa két legjobb boogie woogie zongoristája, Alex Z\\ ingenberger és Vince Weber. A fesztivál ma délután 15 óra­kor kezdődik a Jazz Blues Fusion műsorával, és szombaton, vala­mint vasárnap egyaránt 14 órai kezdettel indul Közép-Európa első nemzetközi bluesfesztiváljá- nak programja. Hiszen nem a padokban hagyták a lapocskákat, hanem a Szent Antal szobránál, akinek hathatós égi pártfogása egészen közis­mert, és a bejárat melletti feszü­letnél lévő szenteltvíztartónál. A szenteltvíz és a megfeszített Krisztus-ábrázolás nem igényel magyarázatot. E helyek kitünte­tett szerepe egyáltalán nem egye­di. A kereszt és a Szent Antal- szobor gyakori simogatásának helye jól látható a tárgyakon, virágot is gyakran tűznek oda, és a szenteltvíztartóban is láttam már ibolyacsokrot. Hosszan folytatható lenne azon mai jelenségek sora, melyek mutatják, hogy hagyományos elemek át-átszövik életünket... Limbacher Gábor Nem láttátok az én szerelmes szép fiamot? Az ártatlan Jézuskámot? Ó anyám, anyám eredj csak a Kálvária hegyére. Ott van szent keze kiterjesztve, Szent lába keresztbe szögezve. Szent oldalát vasdárdákkal lyuggatják. Aki ezt az imádságot lefektyi- be, Reggel felkeltyibe elmondja, én bízon-bízon mondom nek­tek, Hogy bejut a Menyországba Ammen. ” Ez az imádság ugyanúgy tartal­mazza az ima használatát ser­kentő záradékot, mint a fentebb idézett szöveg. A használat azon­ban már jellegzetesen különbözik egymástól. Az új típusú szokás esetében a használat írásbeliséget jelent és egy kampányjellegű ak­ciót (az imádság templombavite- lét 25-ször), melyet a használó egymaga végez el. Az ima átha- gyományozása személytelen mó­don történik, és kimenetele bi­zonytalan, hiszen nem tudni, hogy valaki elolvassa-e, s ha igen, használja-e majd. Ezzel szemben Emerencia néni a maga imádságát édesanyjától tanulta a maga rendeltetésszerű imamondása közben, s ő már 5-6 éves unokáinak is „továbbadta”. A legénykék szépen fújják, ma­gam is meggyőződtem róla. Itt tehát szóbeliség és jórészt közös­ségi - családi - szituáció valósult meg. Másrészt nem kampányjel­legű, hanem folyamatos gyakor­latról van szó. A szóbeliség kö­vetkezményeként már némi vari- álódást is megfigyelhettem, hi­szen az unoka, Balázs Tamás né­hány szót másképpen mondott az . imádságban, a saját gyermeki személyiségének megfelelően. A két szöveg tartalmát te­kintve is jellegzetes eltérést mu­tat. A mai imádság tömör, racio­nálisan célszerű mondanivalójá­val szemben az apokrif népi imádság képies gazdagsága tárul elénk. Az új szokásban az imádság lemásolt példányait a templomba kell vinni, és ez a mozzanat is tartalmazhat hagyományos jelle­get. A katolikus templom, illető­leg az itt lefolyó szent cselekvé­sek, szentelések korábbi népi ér­telmezés szerint varázserőt ad­nak a templomban tartott vagy talált tárgyaknak. A templomi eszközök gyógyítást előidézők, bőség-, szerencse- és szerelemva­rázslók, sőt olykor talizmánjel­leggel bírnak. Például valamikor a hasfájós gyerek lepedőjére a füstölőből vett szénnel rajzoltak keresztet, a megrontott gyereknek pedig a templomkulcsot a fürdővizébe tették. Néhol templomporral hintették meg a gyümölcsfák tö­vét, hogy bőséggel teremjenek. Nem meglepő tehát, ha az imacé­dulák templomi és adott elhelye­zésében a hatékonyság növelésé­nek szándéka is közrejátszott.' Szürrealista város, szürrealista múzeum Nemzetközi bluesfesztivál

Next

/
Oldalképek
Tartalom