Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-11 / 136. szám
1990. SZEPTEMBER 11., KEDD un-mu 3 Kinek jár a fekete szalag? Nap, mint nap olvasunk védtelen taxisok elleni támadásokról. Van, ahol kést nyomnak a tarkójukhoz, van, ahol ennél súlyosabb kézifegyverrel kényszerítik őket, ám a cél valójában a régi: pénzt vagy életet! Egy-egy ilyen eset után a tisztes magyar taxistársadalom fekete pántlikával tűzdelt gépkocsival járja az utat, várja, keresi a kuncsaftot. És ekkor jogosan vetődik fel a kérdés: mit tehet az utas, ha a taxis ugyanolyan atrocitásokat követ el vele szemben? Mert erre is van példa szép számmal. A példák ugyan személyekre vonatkoztak, ám jellemezhetik ennek a - mindössze egy újságcikkre vonatkozó — állításnak hitelességét, mit tehet ugyanekkor az utas? Mert nem szabad elfelednünk: mi is ki vagyunk téve a taxisok ugyanilyen atrocitásának. Csak erről kevesebb helyet kap a sajtó hasábjain a panaszos. Leütnek egy taxist. Kirabolnak egy magánfuvarozót. Nem fizetnek a megtett útért. Ugyanakkor ki ír arról, hogy a Ferihegyről már nem is mernek taxikkal a belvárosba hajtani, mert vagy keményen megvágják a gyanútlan utast, vagy csak valutáért teszik meg a kívánt utat? Salgótarjánban sem más a helyzet, de szerencsére még nem olyan égbekiáltó, mint a fővárosban. Az itteni taxisok ugyanis tesznek azért, hogy az ilyen „szabadon gazdálkodó" kollégáikat kigolyózzák soraikból. Ám ez még nem jelenti azt, hogy a még meglévő, hirtelen meggazdagodni vágyó taxisok száma, máról- holnapra észtvesztő sebességgel csökkenjen. Addig is, mi utasok, ha valami gond ér bennünket, mi is járjunk fekete szalaggal a kabátunk hajtókáján?- sólymos Vízműépítés — támogatással Nógrád túlnyomó részén közismerten rossz az ivóvíz, ezért létfontosságú a vezetékes rendszer kiépítése. Csakhogy a beruházás roppant drága, s ennek tudható be, hogy jelenleg megyénk lakosságának csak a háromnegyede fogyaszthat jó minőségű vizet. Az utóbbi négy évben tizennyolc község kapott vízmüvet, s ez év végéig további négy létesítmény is megépül. Ezzel jócskán túlteljesítjük a VII. éves programot, amely mindössze tizenöt vízmű átadását irányozta elő. Mivel a települések anyagi lehetősége meglehetősen behatárolt, ezért a 400 millió forintra rúgó összes költség több mint egynegyedét a megyei tanács állta, míg a vízügyi alapból is csaknem ugyanennyi pénzt kaptak az érdekeltek. Rákérdeztünk Teendő kopogtatócédulaíigyben Fontos állomásához érkezett a helyhatósági választás előkészítése megyeszékhelyünkön — írtuk lapunk szeptember 5-i számában —, tudniillik befejeződött a kopogtatócédulák kihordása. Azóta viszont több olvasónk jelezte, semmilyen értesítőt nem kapott. Mit csináljanak, kinél reklamáljanak az elmaradt cédula miatt? — érdeklődtek, s kérdésüket továbbítottuk Óvári Péterhez, a Salgótarjáni Városi Tanács szervezési és jogi osztálya vezetőjéhez. — Akik nem kapták kézhez a szóban forgó értesítőt, azoknál valamilyen adminisztrációs hiba történt. Mégpedig az érintettek részéről. Például elköltöztek a régi lakóhelyükről és elfelejtették bejelenteni az új lakcímüket. Erre vezethető vissza, hogy a velünk szerződött Reflex Gyorsszolgálat Gazdasági Munkaközösség legalább kétszáz kopogtatócédulát nem tudott tulajdonosaiknak eljuttatni. Akik tehát nem vették át az értesítőt, azok fáradjanak be tanácsunk ügyfélszolgálati irodájába, s a népesség-nyilvántartó hivatalban beazonosítják az adataikat. Ezek után már nem lesz akadálya a kopogtatócédula átvételének. Stirlitz kedvence Dejtárról Nagyüzem van ezekben a hetekben az Ér- sekvadkerti Magyar- Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet dej- tári savanyítóüzemé' ben. Belföldre csemegeuborkát. valamint káposztával töltött almapaprikát készítenek az itt dolgozók. Az ausztrál I’YNTO eégnek uborkát savanyítanak, a megrendelő állal kért ízesítések alapján. A Szovjetunióba 1211 vagon, 500 ezer üveg vegyes savanyúságot tartósítanak. amely uborkából és piros paradiesom- hól áll. Mondják a Tavasz tizenkét pillanata című film főszereplője, Vjacseszlav Tyihonov. alias Stirlitz olyannyira megkedvelte a jóféle húsokhoz való dejtári savanyúságot. hogy csak ezt fogyasztja. Rigó Tibor felvételei Elpusztíthatatlan, alkotó optimizmus Jó, ha száz közül egy bejön... Az aszálykár nem kerülte el az érsekvadkerti termelő- szövetkezet, kora tavaszi időkben bíztató termést ígérő földjeit sem. Hogy mégsem a kétségbeesés a kilátástalan- ság érzése hatja át, vezérli az esetleg erre hajlamosakat, abban nagy része van az elfogadható irányban haladó ipari tevékenységnek, amely ugyancsak magán viseli a mai gazdasági helyzetünk betegségének jegyeit, ugyanakkor hamar érezteti a vezetőkkel, a piac elmozdulásának igényét, szükségességét. Nem pártolt hozzánk a szerencse Szabó János ipari főmérnök rögtön a téma közepébe vág. amikor a piac változását érzékelteti: — A legjobb és legkeresettebb termékünk, a kiváló minőségű Pantex padlócsempe-ragasztó iránt, a beruházások erőteljes csökkenése, a magánépítkezések számának nem várt visszaesése miatt, a kereslet jelentősen csökkent. Méghozzá a számítottnál is nagyobb mértékben. Ha ez nem következett volna be, akkor most egyenesben lennénk. A piaci jelzések birtokában rögtön hozzákezd- tünk az új partnerek, megbízatások felkutatásához. Ahogy ilyenkor lenni szokott, nem pártolt hozzánk a szerencse. Sőt, az előbbiek mellett, a bizonytalan helyzet miatt megszüntettük a munkát a kamillafeldolgozó üzemünkben. Az ott dolgozó nyolc asszonynak a lámpaernyőgyártó üzemben teremtettünk munkalehetőséget. A rossz azért esetenként együtt jár a jóval is. — Lámpaernyőgvártó üzemünk termékei iránt viszont megnőtt a kereslet. Ezt a részlegünket egyelőre nem fenyegeti a munkanélküliség réme. Időben és jó irányban megváltoztattuk termékszerkezetünket. Az új technológia nemcsak formájában esztétikájában, kivitelében ad mást. mint az előbbiek, hanem gazdaságosabb is. Míg korábban tízezer darabot küldtünk az NSZK-ba, addig most, két új termékből 40 ezer darabot kért a nyugatnémet megrendelő. A kívánság teljesítése ez év végéig folyamatos munkát ad az idese- regletteknek. — A Pantex kivételével, a más területen jelentkező bevételkiesést, a lámpaernyő termelésének felfuttatásával pótoljuk. Az a Iránya politika... Hogy mennyire belezavart a simán futó biztos és jó piacot adó szövetkezeti elképzelésekbe, azt a következőkkel bizonyítják. Bedolgozóként a Schuler cégnek különböző plajbászo- kat állítanak elő, amit helyben csomagolva Kuvaitija szállítottak. A megszállás óta ez a piac a megrendelő számára „bedugult''. Remélhetőleg átmeneti állapotról van szó. Az üzleti partner a megváltozott helyzetből olyan következtetést vont le. hogy nyugati exportját szorgalmazza. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ö sem tud máról holnapra csodákat művelni, bár1 megrendelésének 50 százalékát eddig is az előbb említett országokba értékesítette— Szerencsénkre még nem jelezte, hogy az év eleji szerződésben megkötött mennyiséget esetleg csökkenteni kívánja. Csupán arról van szó, hogy az innen származó bevételhez később jut hozzá a termelőszövetkezet. Ez pedig tovább fokozza az amúgy is feszült pénzügyi helyzetet. Eddig is. a jövőben pedig mégjp- kább több irányban körösük az új, számunkra is kedvezőbb piacokat. C.xak azt tudom mondani, hogy a száz közül, ha egy üzlet bejön, és jól fizet, az már sikert jelent, — állítja Szabó János, majd a lehetőségeket érzékeltetve hozzáfűzi: Az üzletkötéseknél sohasem feledkezhetünk el a dolgozók képzettségéről. Ez is meghatározza mozgásterünket, annak irányát. Nincs szándékunkban megszüntetni... Tevékenységükbe jól beleillik a kereskedelem, amely Budapesten két piacot, Dejtáron és Patakon pedig két vegyesboltot foglal magába. — Nincs szándékunkban egyiket sem megszüntetni — tolmácsolja a szövetkezet vezetőségének álláspontját a főmérnök. — A budapesti István téri piac forgalma a tavalyihoz képest jelentősen felfutott, a Kórház úti teljesítménye is megfelel a követelményeknek. Dejtáron, a felújított boltot egy fiatal szakember vezeti, akitől fokozatos forgalomemelkedést várunk. Hasonlóak a kívánságok a pataki üzlet vezetőjével szemben is. A beszélgetés további részében is arról győz meg Szabó János, hogy az alkotó emberben elpusztíthatat- lanul él az optimizmus. — Ha az első félévi lemaradást pótolni tudjuk, akkor év végére egyenesbe jövünk és elégedett leszek... Az előbbiek mögött 90 milliós árbevétel és 18 milliós fedezeti hányad húzódik meg, aminek elérése a jelen körülmények között valóban elismerésre méltó tény lesz. Venesz Károly Mit tudnak a japánok, amit mi nem tudunk? A japán gazdasági csoda hátterében a rendkívüli magas színvonalú termékek a dolgozók igen magas termelékenységű és kiváló minőségű munkája, no meg a számunkra elképzelhetetlen munkahelyi elkötelezettsége, munkahelyi hűsége rejlik. A két nagy riválist. az Egyesült Államokat és Japánt összehasonlítva megállapítható, hogy jóllehet az előbbi vitathatatlanul a kutatás és fejlesztés éllovasa a világon, ám a japánok lényegesen jobban alkalmazzák azt amit tudnak. Amerikában sok nagy értékű találmány sosem kerül ipari alkalmazásra, ez Japánban elképzelhetetlen. Olyan szoros a kapcsolat a kutatókés a menedzserek között, hogy akár hetek alatt is megjelenik a7. új felfedezés a termelésben. Az iskolarendszer, főleg az alapképzettség tekintetében az amerikaiak hátrányban vannak a japánokkal szemben, a szigetországban bizonyos számú lakosra kétszer annyi mérnök jut, mint az USA-ban. Ráadásul ezek a mérnökök nagyrészt az amerikai kollégáiknál világlátottabbak. ami behozhatatlan előny az idegen kutatások, más kultúrákból származó fejlesztések alkalmazásánál, továbbfejlesztésénél. Márpedig Japán közismerten nem kis részben erre építette „csodáját". A japánok a mi fogalmaink szerint elképesztően sok időt fordítanak az új munkások betanítására. Átlagosan 2—3 hónapig vezetik be az új dolgozót a vállalat történetébe, termékcsaládjainak tudnivalóiba, a cég filozófiájába. Azon túl, hogy teljesen egyértelművé válik az új munkás számára, hogv mi a feladata, miért felelős bármilyen problémájával kihez fordulhat, ezek alatt a hónapok alatt jön létre az a szoros kötődés, amely a munkahelyi hűség egyik záloga Japánban. A szigetország gyáraiban kulcsszerepük van a személyzeti osztályoknak. Nagyrészt náluk dől el. hogy miként idomul az új munkaerő a vállalathoz, mennyire lesz számára személyes ügy a vállalat minden ügye. Például a minőség. Nálunk is megpróbálkoztak egyikmásik vállalatnál a minőségi körök bevezetésével, amelyek azt a célt szolgálják Japánban. hogy a munkafolyamatok ésszerűsítésében. a hibaforrások feltárásában kulcsszerephez jusson az, aki áí adott munkahelyen dolgozik. Erre a japánok sosem sajnálják oz időt. A minőségi körökben természetesen teljesen demokratikusan hozzák a döntéseket, ha a munkás a mérnök tervezőmunkájában talált hibát, akkor sem azt nézik, hogy ki mondja, hanem. hogy igaza van-e. Mindez már Amerikában sem tudott igazán elterjedni. Hát még Európában. vagy nálunk. Persze dőreség lenne azt hinni, hogy a meghatározott földrajzi. történelmi, kulturális örökségre épülő japán mentalitás egyszerűen bevezethető bármely más országban. De ha a misztikától megfosztjuk a japán csodát, kidéiül, hogy sok eleme nincs kontinenshez kötve. Minden egyes dolgozónak pontosan körülhatárolt feladatot, áttekinthető követelményeket és kifogástalan munkafeltételeket kell adni. A termékek minőségét a tökéletességig kell javítani. Az elért eredményekkel soha nem lehet megelégedni. Meglehet, ezek is közhelyek — nálunk. Japán viszont ezektől a közhelyektől lett világhatalom. P. É.
