Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-08 / 134. szám
Jobbágyi — választások előtt Nem kérnek a nagytakarításból gyalázat az ilyen felirat? Mit akarnak ezek söpörni? És miért? Mi rosszat tett nekik tanácselnökünk? Az érdeklődő „idegent” és a közben előkerült fényképezőgépet látva, a ráérő- sebb helyiek nyomban mellénk szegődnek. Dühös tekintetek, olykor nyomdafestéket nem tűrő szavak hangzanak el. — Mi, egyszerű emberek, is tisztában vagyunk a változásokkal — mondja egy negyven körüli férfi —, de miért kell ezeknek mocsko- lódniuk. Diktátorokra emlékeztető megnyilvánulásokat tesznek, csak a puska hiányzik a kezükből. — Takarítani akarnak — így egy másik. — Hol? Talán takarító kisiparosok? Tegyenek rendet a saját házuk táján. Mondják meg konkrétan, hogyan képzelik el a község jövőjét! Azt írják ki a transzparensre, ne a vad szövegeiket! És mindenki mondja a magáét. Egyben azonos a véleményük: nem tetszik nekik a „takarítós felirat”. o o o o o o Szép lassan még tovább gyarapodunk. Az ominózus felirattal szembeni presszóból jönnek ki emberek. Miután megtudják, mi járatban kíváncsiskodunk, őket :i Nagy Mihályt nem találjuk otthon. Felesége fogad. Mondjuk, nem tartanánk fel, csak a levélre vagyunk kíváncsiak. Készségesen segít, de véleménye is van. — Tudják, Misi nagyon meglepődött, amikor kézhez kapta Kalmár levelét. Nem tudjuk mire vélni, nem tudjuk mit akar! Zagy vaság az egész, fenyegetőzik. Utána pedig egy kattintás és birtokunkban is van Kalmár levele. o o o o o o „Miska! Mivel tudod, hogy ludas vagy, nem jössz, így én kereslek meg egy pár sorral. Eszedbe ne jusson jelöltetni magadat a polgármesteri székbe. Erre te alkalmatlan vagy 1 Vezetni te nem tudsz, nem tudsz szervezni, nincs rátermettséged. Egy sor munkahelyed volt a kommunista rendszerben és mindbe belebuktál, pedig gyegó- osztályvezető is voltál. Mesedélutánokkal nem lehet etetni a községházát. Naaybátonyba is belebuktál. Én vittelek oda és az lett a vége. hogy még velem is pökhendi lettél, ahelyett. hogy megköszönted volr>á. hogy lejártam érted a lábamat. Hatalomra vágyás. nem alkalmasság, csak emberi Az utca csendes, a lelkek hangosak., felkorbácsolódtak az indulatok. Nem nagyon tetszik az embereknek, amit a Szabad Demokraták Szövetségének helyi csoportja itt művel. Leveleik, megnyilatkozásaik plakátjaik jobbérzésű embereket irritálnak. Sokakat egyenesen felháborítanak. A község nyugtalan. o o o o o o Jobbágyiba érve, a szokásos vidéki hétköznapi hangulat fogad. Iparkodó járókelők, házak előtt üldögélő idős emberek, kicsi forgalom. Az üzletek is kihaltak, pedig szórólapok leértékelésről, nyári akcióról tájékoztatják a lakosságot. De nem csupán a szórólapokon akad meg a szeme az idelátogatónak. A központ valóságos kampány- centrum, igaz, jelenleg csak az SZDSZ helyi csoportjának jóvoltából. A Jobbágyiban működő másik két párt még nem nyitott. Sem a kereszténydemokraták. sem a szocialisták. Az SZDSZ viszont igen. Nem titkolják jelöltjüket, miszerint Kiss Gábort szeretnék látni a polgármesteri székben, s nem titkolják munkájuk célját: felelősséggel kívánnak részt venni a község irányításában. Ám nem rejtik véka alá azon szándékukat sem, hogy a — szerintük — tavaszi parlamenti nagytakarítás után, most a községházán következik mindez. o o o o o o Utóbbi közleményük alakosság körében nem aratott osztatlan sikert. Egy idős urat állítunk meg, kérdezzük, mi a véleménye? — Jobb, ha csöndben maradok. Ezek olyan magabiztosak és nagyszájúak, hogy nem érdemes velük ujjat húzni. Hát mondja. nem sem kell kérdezgetni. Mondják a magukét. — Én ugyan még nem mondom a nevemet — lép elő egy közülük —, de valamit azért mondok. Biztos, hogy megbuknak ezek a választáson. Nem akarjuk a Kiss Gábort polgármesternek. Festegessen csak tovább, hisz maszek festő. Ahhoz legalább ért valamit. — Akkor maguk kit választanának? — Vannak itt a posztra sokkal megfelelőbb emberek. Én a mai tanácselnökasszonyt is el tudnám képzelni, d^> úgy hírlik, ő nem indul, nincsenek ez irányú ambíciói. Nehéz irányítani a beszélgetést. Egymás szavába vágva mondják észrevételeiket Beljebb lépünk, a presszó pultja mellett diskurálunk tovább. Akadnak, akik távolabbra húzódnak, s mondják, ne szólj szám, nem fáj fejem. — Az SZDSZ-esek egyeduralomra törnek itt — említi higgadtan egy férfi, aki szintén nem járul hozzá nevének közléséhez. — Képzelje, a Nagy Miska is indulni akart, de megingatták és visszalépett szándékától. — Hogyan? — Egykori nagy barátja. 1 Kalmár Imre írt neki egy levelet. Na most tudni kell hogy Kalmár nagy SZDSZ- hívő, még lakásán is ott leng a pártja emblémája, akárt a Kossuth téren a nemzetiszínű lobogó. Szóval az iromány hatására Nagy elállt szándékától. Pedig ő egy olyan ember, akit szeretnek Jobbágyiban. Érett, kulturált, rendes, szerény. Mindig is tenni kész a településért. A hír hallatán, időlegesen .megszakítjuk a beszélgetést. A presszóban jelenlevő urak is megértőek, de megegyezünk. Jövünk vissza, csupán a levél tartalma érdekel. tulajdonság. Neked fegyver kell? Félsz a cigányoktól? Nekem szemembe hazudtál már szemrebbenés nélkül többször!!! Az életünkben végre, most amikor sérelmeinkért ősz* szefoghattunk volna, cserbenhagytál. Pontosan úgy, mint 56-ban, amikor rám vallottál a rendőrségen, hogy én adtam parancsot benzines palackok készítésére. Azt akartam, hogy rob* bántsunk fel egy pár orosz harckocsit. Ezért internáltak, ezért vertek agyon. Az ellenségeim sem lehettek volna rosszabbak. Nincs tovább! Ha nincs önkontrollod. akkor nyilvá— Van-e potenciális esélyese a polgármesteri címnek? — Konkrétumot nem lehet mondani. Annyi biztos hogy a szocialisták is jelölnek valakit, s független jelöltek is lesznek. Ha jól tudjuk, a kereszténydemokraták nem állítanak jelöltet, majd a nekik szimpatikusát támogatják. De biztos, hogy nem Kiss Gábort. — Figyelje meg — mondják többen is —, foggal- körömmel küzdeni fognak Kalmárék a hatalomért. Most, hogy a parlament majdnem miniszteri fizetést állapított meg a polgármestereknek, főleg csábító lesz az állás. SZDSZ megnyilvánulásain? Nem szoktuk mi ezt! Tudjuk, valóban változásra van szükség, de nem mocs- kolódással! — Azt képzelje — veszi át a szót egy fiatalember — hogy ezek élvezkednek a plakátragasztással, meg a transzparensek kifüggesztésével. Itt, a presszóval szemben például, a nagyta- karítós feliratuk helyén a következő felirat díszelgett hosszú ideig: „Gönc Árpád az elnökünk, az is marad!" így, z nélkül! És tudja mit! Ebben azonos nézeget képviselünk a szabaddemokratákkal, bár ők tényeket közölnek, mi pedig valóban azt szeretnénk, ha ő maradna a köztársasági elnök. Hisszük, hogy sokat tesz majd a felemelkedésért. — Hát arra nem emlékeztek, hogy Kiss Gábor istenítő plakátja helyén mi volt — szól közbe egy vitapartner —. A nagy szlogenjük: „Negyven évig vezettetek, tovább nem vezethettek.” — Nem is ez a legnagyobb baj — folytatja egy érdeklődő úr. — Sajnos, elfelejtették. hogy a múlt rendszer mit adott nekik. Nem védem a múlt egypárti államát, volt nagyon sok hibája. De ettől nem kell sárba taposni a kommunistákat! Vagy az itteni SZDSZ- esek elfelejtették, hogy melyik állambácsi iskoláztatta őket. metyikben szereztek szakmát, diplomát? — Szomorú az is — folytatják többen is —, hogy Kissék túlzott szabadszá.iúMikuska István felvételei mondom el, indulok. S azt is tudom, hogy mellettem, szintén független jelöltként még jónéhányan. S tudja miért? Nem hatalmi vágyból, nem karrierért. Az a döntő szándékunk, hogy ily módon is elvegyük az SZDSZ-jelölt szavazatait, kis- sebbítve esélyeit. — Már ne haragudjon, de ez olcsó poé'nkodásnak tűnik. S mi lesz, ha az ön által független jelöltként említett urak közül valaki befut? — Na azért nem komoly- talankodunk. Bármelyikünk kapna bizalmat, tenne a községért. Mert tenni akarunk. Tehát nem tréfából indulunk. Az SZDSZ esélyeit persze mindenképp gyengíteni fogjuk. Józsi bácsi az öregek napközijéből — mert így mutatkozik be — nem kertel. Talán tollba is mondaná gondolatait. Idegesen, emelt hangon közli: — Én öreg motoros vagyok. Ilyet, mint ezek csinálnak, még életemben nem láttam. Festőt akarnak polgármesternek? Hatalmi mámor ez? Na meg hallom, hogy Kiss asszonya járt már újabban a tanácson és finoman megjegyezte: otthonosan érzi ott magát! No. ehhez mit szól? o o o o o o Józsi bácsi gondolatai aztán lezárják a beszélgetést. Ettől kezdve mindenki ismétli önmagát, mutogat ki az út szemközti oldalára, szidja a táblát, csodálkozik. nosságra hozom az egészet. Maradjál ott a kommunista gazemberek között, ahová mentél. Gyenge jellemű vagy! Kalmár Imre, Jobbágyi, 1990. 08. 20.” o o o o o o Kapott Nagy Mihály. A régi, jó barát történelmet írt. Nyilvánossággal fenyegetőzött. Nem kellett volna. Anélkül is mégkapta. A presszóba visszaérve mondjuk, keményen odatettek Nagynak. Nem késnek a reagálások. — Ha odatettek, ha nem, — Igen uraim, de főfoglalkozású polgármester csak az ötezer lélekszámúnál nagyobb településeken kötelező, a kisebbeken nem. Illetve. a majdani testület dönt arról, hogy kell-e neki függetlenített polgármester. — Jó, mi tényleg nem vagyunk itt ötezren. De, ha nálunk az SZDSZ jut hatalomra, biztos, hogy nem hagyják üresen a bársonyszéket. Mint a sicc, olyan független polgármestert állítanak! — Ide figyeljen! Maga talán csodálkozik, hogy a község java felháborodik az sága az emberi kapcsolatokra is hatással van. Elég, ha Nagy Miska példáját mondom, akit ugye alaposan lerohantak. De sokan Jobbágyiban nem szívesen néznek a leszámolásra készülő szabaddemokrata-csopqrt tagjainak a szemébe. Megjött a harag, ez pedig rossz tanácsadó. — Végül is mondják már: támadják az SZDSZ-t, ám azt nem mondták, lesz-e ellenfele a polgármesteri jelölésben Kiss Gábornak. — Lesz ám, nem is egy — mondja egy őszes hajú férfi. — Én például, a nevemet persze csak azért se Hát ide jutottunk? — kérdi egyikük, mire a másik sokadszor említi: mi lesz itt? A választ majd az önkormányzati választások adják meg. Addjg is diskurálhat- nak az emberek Jobbágyiban: ki kell polgármesternek? Kire van szükségük, hogy nagytakarítás nélkül is boldog maradjon életük. Vagy boldogabb. Jobbágyiban az utca csendes. Az igazi csata, úgy tűnik, most kezdődik. A katonaközségben, tankok nélkül. Szavakkal. Aztán a tetteknek kell következniük. Vaskor István Kis megye Nógrád. A hí* -ek gyorsan szállnak errefe- ,é. Amikor Berkenyén süt a nap, Bárnán esőről beszélnek. Olykor pontatlanok az információk. Ezúttal konkrét bejelentést kapott szerkesztőségünk. Röviden annyit: menjünk Jobbágyiba. Itt javában folyik a választási propagandahadjárat. Heves szócsatákkal indulatoktól sem mentesen. Háborog a falu egy része. Nyugtalanok az emberek: mi lesz itt? o o o o o o Jobbágyi. a katonafalu. Nyugodt, szép csendes vidék. A község központja évek óta fejlődik, csinoso* dik. A településen szép lakóházak épültek. Korszerűek, modernek. Nem volt itt sosem háborús vita a lakosság körében. Dolgos emberek lakják, mindegyiküknek megvan a maga baja. Munka, munka és munka, cégnél, háztájiban, maszekban. A politizálásra kinek maradt volna mindezek után ereje? Nem is érdekelte nagyon a lakosságot. Elégedettek voltak a tanáccsal, bár — és ez nyilvánvaló — elnöknek és apparátusnak akadtak ellenségei. A közelgő önkormányzati választások előtt azonban Nagy mindannyiuknál különb ember — említi egyikük —. Tudja mit? Bármibe lefogadom, hogy nem fut be az SZDSZ-jelöltjük. Ezzel az ocsmánykodással olyan ellenszenvet váltottak ki a faluban a lakók között, hogy saját maguk hülyeségébe buktak bele.
