Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-04 / 130. szám

4

1990. SZEPTEMBER 4.. KEDC

tuzunzz]

Vélemény

Új Hullám-gála

Jó néhány éve már, hogy a népszerű Táskarádió adásaiban feltűnt egy pergönyelvű műsorvezető: Feyér Zoltánnak hívták. Később a képernyőn is megjelent más-más szerepekben, majd egy- szercsak előrukkolt egy „önálló” produkcióval: az Új Hullám című szórakoztató magazin „gazdájaként”. A kuriózumok iránt kifejezetten fogékony érdeklődése, könnyed, oldott stílusa, fesztelen magatartása már-már igazi show- manné avatta, emlékeztetvén e műfaj külföldi és hazai legjobbja- ira.

S láss csodát: néhány hete egy újságcikkből - amelyben Feyér volt a megkérdezett - kiderült, hogy a kedélyes, szellemes riporter „civilben” protestáns lelkész. Az első pillanatban meghökkentőnek tetszett e híradás, hiszen a köztudatban meglehetősen távol esik egymástól e kétféle hivatás. Pedig a papi pályán sem kifejezetten hátrány, ha valaki nem zárkózott, befeléforduló, rigorózus egyéniség, mint ahogyan a tömegkommunikációban is kitűnően kamatozik a jól megalapozott műveltség, az imponáló intelligencia. S ráadásul mindkét tevékenység azonos irányultságú: az emberre koncentrál.

A Feyér Zoltán „dirigálta” Új

Lehallgatókészülékek a pápa lakosztályában? „Nyári fantáziá- lás” - mondta annak a néhány* papnak az egyike, aki a palotában maradt a nyáron.« Márpedig fantáziálásról, vagy legalábbis olyan hírekről hallani lehet néha, hogy kémkednek a Vatikánban. Vagyis a pápa kis államában is megtörténik az, ami másutt: valaki kalózáruval távozik; az éremgyűjteményből eltűnik egy zacskónyi pénz; az egyik bíboros lakásából elviszik az ezüstöt... Nemrég azt mesélték, hogy az olasz telefonközpont technikusai lehallgatókészüléket találtak, egyesek szerint a pápai lakosztályban, mások szerint az állam- titkárságon._ Ki lehetett az a kíváncsi, aki Ószentsége, vagy Ca- saroli bíboros beszélgetéseit figyelte?

Korábbi történet, de ide tartozik, hogy a második világháború idején - amint ez a nyilvánosságra került titkos dokumentumokból kitűnik - az olasz katonai hírszerzés erősen gyanakodott arra, hogy Tisserant bíboros kapcsolatban áll a Deuxieme Bur- eauval, a párizsi titkosszolgálattal. A kongregáció egy másik tagját Kappler római SS-főnök vatikáni ügynökei is figyelték. Salvatore Pappalardóról, á mai palermói érsekről van szó.

De a vatikáni kémtörténetek leghíresebb alakja egy szovjet ügynök volt. Szása Kutna 1939Egyes történelmi események, korok átértékelésével újra kell írni bizonyos fejezeteket, másfelől a hiteles kép megformálásához újabb, eddig fel nem fedett, a nyilvánosság elől elzárt adatokat kell összegyűjteni, felhasználni.

A II. világháború magyar emberáldozatainak számbavétele már a múlt évben elkezdődött, s azóta is folyik, de talán még léteznek ismeretlen momentumok, eltűnt személyek. A Hadtörténeti Múzeum a gondozója e nemes és nagy, szerteágazó feladatnak, ők gyűjtik az áldozatok neveit, adataikat is. Volt katonák, hadifoglyok, munkaszolgálatosok, deportáltak, itthon és külföldön elesett polgári személyek legfontosabb adatait várják (név, születési hely, év, hó, nap, utolsó lakHullám afféle folyamatos „Ki mit tud?”-nak bizonyult, azzal a lényeges különbséggel, hogy a merev kategóriák szabta határok nélkül teret adott mindenféle tehetséges, különc személyiségnek, érdekes foglalatosságnak, furcsa esetnek. így akarva-aka- ratlanul közvélemény-formáló, ismeretterjesztő funkciót is betöltött, noha szórakoztató jellegét egy pillanatra sem adta fel.

Az Új Hullám Alapítvány az eddigi negyvennégy adás valamennyi szereplőjét meghívta, hogy egy estét töltsenek együtt az Atrium Hyattben és mutassák be a hírnevüket megteremtő „tudományukat”. E gálaműsor - vagy ahogyan a résztvevők egymás közt nevezték: buli - szűkített változatát a minap a televízió is bemutatta.

Ismét láthatta a közönség a csodálatos memóriájú, tizenegy éves Korompay Márkot, aki hibátlanul adja vissza a legnehezebb nyelvtörő szöveget is. Zenét szerez, játszik és - mint újra bizonyította - négy oktávon énekel alias Zámbó Jimmy. Igazán különleges stílus jellemzi Fellegi Ádám zongorajátékát. Ököllel, könyökkel, alkarral is veri a billentyűket, ha - mint ezúttal a Boxer ragtime esetében - úgyneben került Rómába egy ortodox papi szemináriumból, miután úgy döntött, hogy inkább katolikus lész. Bejutott a Russicumba, a jezsuiták római kollégiumába, mondván, hogy a rend tagja kíván lenni. A kollégiumból azonban eltávolították. Sikerült azonban ösztöndíjat szereznie és ezáltal bejárhatott a Vatikán titkos archívumába, azzal, hogy a Baltikum és Róma korábbi kapcsolatait kutatja. Tény, hogy az ösztöndíjat a moszkvai akadémia folyósította. Szűkös anyagi forrásait azzal bővítette, hogy dokumentumokat írt és fordított...

Kutna azonban kettős játékot játszott. Vatikáni információkat adott át az SS-nek, pontosabban Kapplernek, akivel közvetlen kapcsolatba is került, minthogy „ösztöndíjat” kapott a római Germanicumtól is. 1942-ben letartóztatták - mint szovjet kémet. A Regina Coeli börtönből azonban nem más, mint Kappler szabadította ki. Ezt azzal hálálta meg, hogy római SS-kápónak átadott egy listát annak a hét egyházi személynek a nevével, akik hajlandók voltak a németekkel való együttműködésre. Néhány nappal a háború befejezése előtt viszont megszerezte Kappler titkárnőjétől a nácikkal együttműködők teljes névsorát, ezt viszont a szovjeteknek adta. Moszkvába hívták, majd „jutalmul” egy szibériai lágerbe zárták, ahonnan csak Sztálin halála után került ki.

helye, csapattestének megjelölése, anyja neve, és amennyiben ismert, elhalálozásának a helye is).

Egyes hírforrások szerint 1945 tavaszán a drezdai bombázásoknál Nógrád megyéből elhurcolt salgótarjáni és környékbeli bányászok is jelen voltak, sőt a mentésben, a romok eltakarításában -robbantási szakértelmük kel - hatékonyan közreműködtek, mellyel a lakosság elismerését is kiérdemelték.

Azok a kedves olvasók, akik ebben a munkában információikkal segíteni tudnak, levélben keressék meg Tárcái Bélát, a miskolci Hermann Ottó Múzeum osztályvezetőjét. (Címe: 3534 Miskolc, Kandó Kálmán u. 8.)

vezett profán darabot mutat be. Szó szerint a kaptafánál maradt a cipészmester Farkasinszky Zoltán, aki - Babits Jónás imájával igazolván - istenáldotta tehetség gél mond verset. Új - az anyai szerepkörre készültével vallon rövid - de annál sikeresebb múltjáról, terveiről Rost Andrea. az üstökösként feltűnt operaéne kesnő. Az örömzenét játszó Studium Dixieland „eredeti” szólistáját - a Pa-Dö-Dö tagjaként befutott - Falussy Mariannt kísérte a díszbemutatón. Az egykoron az Új Hullámban debütált négy művészi tornász leányzó ma már a Macskákban táncol, s szép reményekre jogosít a Toldy Gimnázium most látott „musicalcsapata” is. Kiegészítő műsorszámként változatlanul sikeresnek bizonyult az élő adásokban elkövetett bakikat karikírozó. Képi képtelenségek című importall összeállítás.

Az Új Hullám-gálát Márton István rendezte, természetesen Feyér Zoltán konferálta. Sugár Ágnessel az oldalán. Hangulatos összekötőszövegük is hozzájárult ahhoz, hogy a politikai műsorokba belefáradt tv-nézőknek egyórányi önfeledt kikapcsolódásban volt részük.

(csongrády)

Bankgyakorlat

Tévedni emberi dolog - gondolta W. Klaus bonni ügyvéd, amikor átnézte a bankszámláját, és megállapította, hogy az egyik pénzintézetnél vezetett betétjéhez a befizetett 200 márkát 2000 márkával írták jóvá. Klaus úr tisztességes ügyfélnek tartotta magát, azonnal levelet írt, amelyben a hibára figyelmeztetett. Postafordultával megkapta a választ, ez rideg volt, köszönetét, hálát nem tartalmazott. „Az általunk jelzett összeget tekintse érvényesnek.” Aláírás: a pénztáros. Mit tehetett? A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint újabb levelet már nem írt, mert eszébe jutott az egyetemen hallott példázat, melyet nyilván a levélíró is kötelező érvényű gyakorlatnak tekintett. A Rothschild bankház ügyviteli prakszisát egy reklamáló kliensnek adott válasszal szokták jellemezni. „Uram, az álláspontja, miszerint többet számláztunk volna. Önre nézve hízelgő. Bankunkra azonban rossz fényt vet. Kérjük, vegye tudomásul, hogy bankunk pénztárosa sohasem téved.”

író-ábrázoló ember majdhogynem a nyálát csorgatja, ha bojtorjáni Mimosa alias Hetényi Hesz Vilmos (1870-1909) munkásságát vizsgálja Kovács Anna megyei muzeológus segítségével. Kovács Anna írt egy nagyon figyelemre méltó tanulmányt a múlt századi balassagyarmati-bojtorjáni Mimosa karcolatairól és persze ma- áról Mimosáról a legutóbbi 1989) Nógrádi történeti évkönyv számára.

Miért a sárga irigység, a nyál- csorgatás, miért a sosem átélt kor utáni nosztalgia stb.? Mert Hetényi Hesz a korabeli város korabeli közigazgatási kulijaként megtehetett valamit, amit a mai kuli, a mai Mimosa csak nagy kockázattal ismételhet. Hogyisne! Hol lehet ma már Bojtorjánban (Balassagyarmaton) vagy pláne az itt is honos még régebbi költő-író Komjáthy Jenő Abderájában (ami ugyanaz) őszinte sorokat írni? Hát nem megtámadják az embert hátulról? S le is ütik, ha hagyja. Hát aki ma találva érzi magát - nem a politikum mezében pattan-e fel és tiltakozik, gúnyolódik, szervezkedik egy mai Mimosa ellen, hát nem volt talán elég példa is erre, hogy rögvest ..szent és sérthetetlen” pártügy keletkezik egy-egy karcolatból? I lát talán újra nincs tévedhetetlen pártja Bojtorjánnak (és mindenki másnak) is! Na, ugye, hogy van és mindenki tudja melyik az.

Kovács Annát is áldja meg az Isten, hogy ilyesmikkel éppen most jön elő, amikor a legidőszerűbb, amikor újra „fenn az ernyő, nincsen kas”, amikor újra egyPoloskák a Vatikánban

AII. világháború a téma

Könyv az áldozatairól

Kincskeresőjáték

Kedves Olvasóim! Újra nagyüzem van rovatunkban, aminek nagyon örülök. Annyi üzenet nincs, mint amikor még ingyenes volt, de ennek ellenére van miből válogatniuk. Küldjenek szeretteiknek ezután is Dísztáviratot az Új Nógrád segítségével.

A Kincskereső című lap szerkesztősége irodalmi játékot hirdet általános iskolásoknak.

A vetélkedőn olyan szakkörök, klubok, osztályok, baráti közösségek vehetnek részt, akik vállalják, hogy rends/cicsen olvassak a Kincskeresőt.

A résztvevő közösségek októbertől februárig havonta egy feladatlapot kapnak, melynek réjt- \ cnyei a lap írásaihoz kapcsolódnak. A legjobb eredményt elért csapatok képviselőit meghívjuk a szegedi Kincske te o táborba, illetve könyvjutalomban részesítjük. A jelentkezés határideje: szeptember 30. A benevezéseket a következő címre várjuk:

KINCSKERESŐ SZERKESZTŐSÉGE Szeged, Pf.: 453. 6701 Kérjük, jelentkezésetekkel együtt küldjétek egy megcímzett, felbélyegzett borítékot is!

Veszelovszki Balázs és Nagy Nikoletta, erőt, egészséget sok puszit küld Pre- csek Lászlónénak!

*

Dunnyuska! Szeretettel köszöntelek névnapodon a többiek nevében is! Puszillak Bébid.

Vincze Ferencnének

Vizslásra! Drága anyukánk, boldog névnapot kívánnak rossz lányaid, Letti és Ica.

*

Szépnének a Besztercére. Névnapjára sok boldogságot kíván a konyhabrigád.

Líceumból

egyetemre

Műszaki líceummá alakították át a moldáviai Tiraszpol szakmunkásképző iskoláját. Korábban az iskolába a nyolcadik osztályt végzett diákok jelentkezhettek, akik két év és nyolc hónap alatt szakmát tanultak, ezenkívül a 9. és 10. osztály általános tantervi anyagát is elsajátították.

Az új formában mindez a líceumi oktatás első szakaszában valósul meg, azzal a különbséggel, hogy rövidebb idő alatt és magasabb szinten folyik az oktatás. Ezenkívül a tanulók nem egy, hanem két szakmát tanulnak, teSzakmai gyakorlaton

hát leendő üzemükben jóval nagyobb előnnyel kezdhetik meg munkájukat.

Az első oktatási szakasz mán a tanulók egy része a korábbiakhoz hasonlóan dolgozni meu\ a különféle gyárakba. A kiváló tanulók azonban még két évig a líceumbán folytathatják tanulmányaikat, ami érettségit is ad. Ezt eddig csak a technikumot végzettek kaphatták meg. Végül a második oktatási szakasz.befejezése után a legjobbak főiskolára és egyetemre jelentkezhetnek. A líceum hallgatói széles körű általános képzést kapnak. A második szakasz tantervében olyan fakultatív tárgyak is szerepelnek, mint jog, etika, esztétika, irodalom, idegen nyelvek és pszichológia.

A tapasztalat azt mutatja, hogy rendkívül népszerű lett Tiraszpol ban a líceum, s nem csoda, hogy az idei tanévre máris igen nagy volt a túljelentkezés.

A képzés technikailag is megalapozott

Mimosa feltámad Bojtorjánban?

másnak mennek az urak, amikor újra a köz-helyek, a kocsmák és a köz-pontok az élet „valódi" terei. Amikor majdhogynem felborult a város, mert az „új értelmiség”, az új hatalom, az új (régi) „elit” egy ponton úgy összesűrűsödött, úgy összejár, úgy kinéz mindenkit, akinek a hasán más a szőr... Hogy a bojtorjáni polgár maga is kört alakított és növeli súlyát a régi „súlypontban”, a városháza környékén. Az ellensúlyt a központ jelenti, a „center”, egyes pártok székháza, de mindez végig a művelődés köténye alatt, s talán a pénzén is, elvégre városi közös ügy a pártügy. Már megint?

Bizony ők ma a felkentek, a választottak, sőt a „kiválasztottak, ” maguk a nép, akiket megszavaztak stb. Mimosa, ha ma írná karcait, nyilván nem állná meg szó nélkül, hogy ő bizony nem választott pártokat, tagokat, s talán képviselőket sem a pártoktól. Őt esetleg nem is képviselik, és ha csak annyit képviselnek, ahányan „többségben” rájuk szavaztak - azzal messzire nem érdemes menni.

Hetényi Heszről megtudható, hogy korának tollnokaként írta városi kis karcolatait a kisvárosi

életről, Balassagyarmatról, arról például, hogyan nem lett városi képviselő, mert pénzügyi terveit alva hallgatta a tisztelt társaság. Mert már akkor sem a tervek jósága, hanem a város szidása mellett az „úgy van jól, ahogyan van...” szemlélet volt igazán az úr.

Mimosa kolléga élete legvégén, 1909-ben volt főmunkatársa a Nógrádi Hírlapnak, s mára éppúgy elfeledett alakja a mégye irodalmi életének-történetének, mint amilyenek a maiak lesznek holnapra. Esetleg. De az idő az kell hozzá.

Mimosa úgy került a tejbe itt Balassagyarmaton, mint a légy, oly korban a múlt század végén, amikor itt egyre izmosodott a közigazgatás és a papírgyárak felvirágoztak a sok adminisztráció, adó és hadügy kapcsán. Főjegyző is volt egy időben. Bojtorján nem jeleskedett ugyan tudományosművészeti élettel, de annál több volt az egylet, a jóízű asztaltársaság. kör cs erőteljes a régi hagyományok ápolása, a régvolt nagyok kultuszának pártolása stb. Átlagos kisvárosi színvonal, várossá fejlődés, karakteres városi figurák, családi történetek sok gyerekkel (és mind lány!),

fenyegető, elpusztíthatatlan anyóssal - és a közigazgatás furcsaságai... Ezek főként Kovács Anna felsorolásában Mimosa témái. Lehetnének másnak, akár nekem is, ha kedvemet nem szegik időnek előtte azok, akik ezen túl semmit sem tettek, de megítélni csak nekik van (vélt) joguk Bojtorjánban az embereket.

De azért talán fordulhat másként is. Borúra derű, kedvetlen- ségre-legyintésre jöhet egy újabb Mimosa tollából kis és nagyobbacska karc (mert hiszen miért másért lenne a fenti címecske „Mai karcok", ha nincs folytatás, uraim!) Hát meglátjuk. Adnak-e a mai idők, mai „harcok” a tarok- kosasztal helyett (ki tud itt tarokkozni édes Istenem?) megörökítésre érdemes figurákat, ízes történeteket a politikai porondon.

Vagy szóra sem érdemes az egész. Amit tán még sajnálhat is az ember Mimosára gondolva, akinek megadatott valamiféle demokrácia és beszédes nevekkel: Ripők Muki (s bárahány van belőle ma is!) Maszlaghy, Ugron- herky, korláthy, Nyúzó ügyvéd stb. bojtorjáni történeteket karcolt.

Ki legyen a következő?

T. Pataki László