Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-25 / 148. szám
4 1990. SZEPTEMBER 25.. KEDD immm Indulatok mindenfelől ^Vélemény Bástyasétány hetvennégy A parajelenségekről - ha egyáltalán hallani lehetett róla az utóbbi évtizedekben - mindig csak negatív, elítélő módon, hangnemben lehetett beszélni eddig, az idősebb generációban pedig valahogy a sötét szeánszszokásokhoz és spiritizmushoz kapcsolódtak a jelenségek. Rendkívül nehéz eligazodni e sok-sok szokatlan, bizarr jelenség között a megfigyelések nem mindig precízen dokumentálód- tak és nem minden jelenség állítható elő tetszés szerinti módon és tetszés szerinti időben labortató- riumi körülmények között. Rendkívül erős társadalmi előítéletek tapadnak ezekhez a jelenségekhez. Az ateisták azért vetik el, mert véleményük szerint ezek természetfeletti, vagy természetfelettinek beállított jelenségek, tehát elvileg nem lenne szabad foglalkozni velük. Az idealisták, a vallásos emberek számára pedig a szentségtöréssel határos, és a sátáni erőkkel hozható kapcsolatba ez a jelenségcsoport, és közülük sokan ezért utasítják el ezeknek a vizsgálatát, tanulmányozását. Akárhová is nézünk, kevés olyan jelenségcsoport van a tudományban, ami ne váltott volna ki ekkora vitákat, indulatokat már csak a téma előbukkanásakor is. Nagyon kevesen vizsgálták meg indulatok nélkül, higgadtan, úgy, ahogy ezt a többi természeti jelenség vizsgálatánál már megszoktuk és ahogy elvárjuk. A sorozat további részeiben pont ezt a higgadt, rendszeres vizsgálatot kíséreljük meg véghezvinni, természetesen a szűk lehetőségek miatt a teljesség mindennemű igénye nélkül. Egyúttal arra kérem azokat az olvasókat, akik maguk is tapasztaltak ilyen jelenségeket, írják le megfigyelésüket és küldjék el címemre: 2092 Budakeszi, Pf.: 38. Segítségüket előre is köszönöm. * A parajelenségek és a már elfogadott jelenségek közti határ megvonása nehézkes és esetleges. Amikor a régi görögök figyelték a természetet, számukra a villámlás egyértelműen az istenek műve, azaz csoda volt. Későbbi korokban már nem tekintették ezt a jelenséget csodának, de azért még mindig féltek, tartottak tőle, sok-sok babona vette körül. Mindaddig így ment ez, amíg hosszú évek, évszázadok kutatómunkájával ki nem derült, hogy ez egy elektromos jelenség és védekezni is lehet ellene. Általában mindaddig paraje- lenségnek tartanak a kutatók, valamit, amíg az „képünkbe” nem illeszthető bele, amíg meg nem ismerik és le nem írják tüzetesen. Ha már a magyarázat is ismert, akkor a legfurább dolog sem tartozhat a parajelenségek közé. Vegyük például a hipnózis történetét, mint az egyik legegyszerűbb példát. A jelenség a természeti népek körében évezredek óta ismert, és sokféleképpen elő lehet állítani mind egyedi, mind tömeges méretekben. Egyes vallási ünnepeken a természeti népeknél a beavatandók tucatjai kerülnek hipnotikus hatás alá, és így akár órákon át tudnak szinte önkívületben táncolni, fájdalmas beavatási szertartásokat nagyobb megrázkódtatás nélkül kibírni. A nyugati orvostudomány valamikor a 17. században szerzett tudomást a jelenségről (érdekes módon először a tyúkok hipnoti- zálhatóságát írták le pontosan), és csak ezután kezdődött el az emberek hipnózisának vizsgálata. Mesmer és követőinek munkássága rendkívüli indulatokat váltott ki annak idején a francia akadémiából, és a hipnózissal végzett gyógyításaik, tanaik miatt menekülniük kellett Francia- országból. Mesmer módszerét „állati delejezésnek” nevezte és a ma elfogadott értelmezések szerint nála még a kézrátételes gyógyítás és a verbális hipnózis összekeveredett, egymás mellett használta őket. Később ez a két irányzat szétvált és a hipnózis ma már nem parajelenség, majdnem teljesen elfogadott tudományos irányzattá vált, lehetőségeit azonban messze nem használjuk ki. A jelenség másik részét, a kézrátételes gyógyítást, - ami talán a legrégebbi gyógyítás - viszont „hivatalosan” sehol nem használják, és csak néhány természeti nép körében van nagymértékben elterjedve. (Folytatjuk) Egely Egy betiltott film Augusztus végén, egy 1967-es Koncsalovszkij-művel indult a Magyar Televízióban a Betiltott filmek című sorozat. A világ jó részén ismeretlen a politikai indokok miatt dobozba zárt film, az ugyanezen okokból zártkörű vetítés fogalma. A közép-kelet-eu- rópai országokban az elmúlt évtizedekben gyakorolt centralizált kulturális politika honosította meg e furcsa, a műalkotás természetétől, a forgalmazás szellemétől teljességgel idegen jelenségeket. Áz elkészült film ugyanis nem nélkülözheti a nyilvánosságot, mindenkinek az az érdeke - művészeti és anyagi értelemben egyaránt -, hogy mielőbb a nézők elé, a piacra kerüljön. Ebbe a természetes folyamatba szólt bele a szocialista művelődésirányítás, amikor évekre elfektette a nagypolitika törekvéseivel, elképzeléseivel nem találkozó, pláne azokat kirekeszteni látszó műveket. Általában nem nyíltan tette ezt - hiszen hivatalosan cenzúra sem létezett -, hanem különböző kifogások ürügyén késleltette a műsorra tűzést. Egy-egy alkalomra azonban még a legmélyebb raktárakból is előkerült az indexen lévő film, hisz a meghívottaknak szükségük • Bolha a fülbe című vígjátékot mutatja be a Józsefvárosi Színház Szécsényben, a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban szeptember 25-én 19 órától. Jegyek 110, 120 és 130 Ft-os árban válthatók. • Jancsi és Juliska című bábelőadásra kerül sor a salgótarjáni Gerelyes Endre Művelődési Házban szeptember 26-án, 10 és 13 órától, majd a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban szeptember 27-én, 10.30-tól és 15.30-tól, a Magyar Állami Bábszínház vendégszereplésével. • A Nógrád Táncegyüttes szeptember 29-én, 19 órától tartja 15 éves jubileumi műsorát a volt információkra - lásd a művészetpolitika ritkán emlegetett negyedik T-jét, a tájékoztatási funkciót -, a betiltást elrendelők- nek pedig arra, hogy a gondosan megválogatott publikum megerősítse: a nagyközönséget valóban nem szabad a film eretnek gondolataival megzavarni... Ily módon - úgynevezett információs vetítés keretében - került sor 1984-ben, a XVI. magyar játékfilmszemlén a Gazdag Gyula rendezte Bástyasétány hetvennégynek a bemutatására is, éppen tíz esztendővel elkészülte után. Most a televízióban országvilág láthatta az ideológiailag veszélyesnek minősített filmet, akinek volt ideje, kedve, s türelme görbetükörben szemlélni az operettvilágot, joggal kérdezi: vajon tényleg óvni kellett ettől a társadalmat? A válasz: ahogy vesszük. Bár a groteszk, az allegória, a parabola nyelvén is értő - az intellektuális beállítottságú és műveltségű - nézők bizonyára kiolvasták volna belőle az alkotók - Gazdag Gyula mellett Győrffy Miklós torgató- könyvíró és Ragályi Elemér operatőr - politikai üzenetét, ők azonban az operett miatt kerülKulturális kaleidoszkóp salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Közreműködik a Düvő együttes, a Nógrád Táncegyüttes utánpótláscsoportja és a táncegyüttes erdélyi vendégei. Jegyek diákoknak 40 Ft, felnőtteknek 80 Ft-os áron a salgótarjáni Táncházban kaphatók. • A KIVISZI színjátszó csoték volna el a Bástyasétányt. A moziba járók többségét viszont vonzotta volna ugyan Eisemann Mihály zenéje, viszont sokan közülük csalódottan álltak volna fel - akár néhány perc után is - látva a szokatlan miliőt, a fura emberek értelmetlennek tetsző cselekedeteit. Pedig éppen ennek az abnor- mis, atyáskodó paternalizmus- nak a kigúnyolásában rejlik a film lényege. A „történet” kezdetén „épülni” látszik ugyan a beígért „jobb világ”, de már akkor is elhangzik a figyelmeztetés: „Mi adtunk lehetőséget, hogy boldogok lehetnek, ugyanúgy el is vehetjük.” Az eleddig hívő, engedelmes alattvalók azonban ezt nem várják meg, s a maguk módján fellázadnak önjelölt prófétáik ellen. íme az allergikus pont, ami miatt a korabeli hatalom - a jobb félni, mint megijedni elv alapján - egy évtizedig „pihenni” kényszerítette Gazdag Gyula filmjét. A rebbellis szellem felélesztésétől tartott, s a nyolcvanas évek végére kiderült, hogy nem is alaptalanul. Az effajta „óvintézkedések” azonban visszájukra fordultak, s nemhogy megakadályozták volna, éppen siettették a rendszerváltozást. így a Bástyasétány hetvennégy mára - elvesztvén direkt aktualitását - kortörténeti dokumentummá szelídült, s - Juraj Jaku- bisko szlovák filmrendező találó szavaival élve - nem friss kenyérként, hanem érett borként élvezhető.- csongrády port bemutatja Manójáték című produkcióját a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ kamaratermében. A verses-zenés-játé- kos összeállítást óvodásoknak és az általános iskola alsó tagozatosainak ajánlják. Az előadások időpontjai: szeptember 25. kedd 14.15—15.15 óráig, kisiskolásoknak 26. szerda, 9-10 óráig, óvodásoknak 27. csütörtök, 10.ISII. 15 óráig, óvodásoknak 28. péntek, 13-14 óráig, 14.15-15.15 óráig és 15.30-16.30 óráig kisiskolásoknak. A fent jelzett időpontokon kívül rendezett előadásokról még folynak a tárgyalások, így azokról a Kohász Művelődési Központban kaphatnak tájékoztatást az érdeklődők. 1/a osztály: Pap Lajos, Tóth Judit, Kajsza Tamás, Dobrocsi Nikoletta, Mihály Éva, Nyakas Zsuzsanna, Bakos Eszter, Bablena Eszter, Uhrin Gergely, Lengyel István, Babják Péter, Fekete Zsuzsa, Szopóczi János, Balázs Bernadett, Menczel Mónika, Urbán Krisztina, Győri Gabriella, Márta Aliz, Blaskovics Adrienn, Pálfi Gábor, Szabó Tamás, Kovács Zoltán, Bazsó Éva, Oláh.Nikoletta, Czikora Mónika. A tanító néni: Molnár Károlyné. 1/b osztály: Lukács Tibor, Fejes Zsolt, Molnár Tamara, Vajda Júlia, Havran Zsolt, Molnár Károly, Nagy Brigitta, Radics Tamás, Sörös Anita, Burovinyecz Andrea, Juhász Gábor, Lillinger Balázs, Rohács Katalin, Zabari Gábor, Sulyok Adrienn, Gerley Gábor, Szklenár Zsolt, Ocsovai Péter, Auth Péter, Balogh Imre. Tanító néni: Balázs Gyuláné. Évfordulóra készülnek Még néhány hónap, és átadásának tizedik évfordulóját ünnepli Salgótarjánban a Besz- terce-lakótelepi Általános Iskola. Nagyon kellett ide ez a közel ezer gyereket befogadó modern, világos, belül is célszerűen elrendezett épület. A lakótelep gomba módra szaporodott, így aztán volt olyan tanítási év, amikor a gyerekek száma jóval meghaladta az ezret. Szalánczay Györgyné igazgató sok mindent mesélt az iskola életéről. Jelenleg hetvenöt pedagógus oktatja, tanítja, neveli a gyerekeket. Első osztályuk pillanatnyilag kettő van, abból az első „a" osztály testnevelés tagozatos osztály. Azok a gyerekek, akik itt kezdik a tanulást, már az óvodában „felvételiztek”, vagyis szakemberek vizsgálták meg a sportbéli rátermettségüket. Ok a szokásos tanrend mellett hetente öt tornaórán vesznek részt, és már első osztályban úszni járnak. Természetesen nem csak nekik van igényük és lehetőségük a mozgásra, mert egy pályázat eredményeként, ahol az iskola harmincezer forintot nyert, az alsó tagozatban eggyel bővítették a testnevelési órák számát. Az uszodát a harmadikosok és az ötödikesek kötelezően látogatják, de nagyon sikeres a diáksport-egyesület is. Tizenegy szakosztályuk van - sakk, természetjárás, kézilabda, tájfutás, atlétika, kosárlabda, torna, röplabda - minden egyes gyerek szíve szerint sportolhat. Ennek köszönhető, hogy a tanulók országos versenyekre jutnak el, megyei első, második helyezéseket szereznek. Most, szombaton ott voltak a sportcsarnokban a televízió Kapkodd a lábad rendezvényén, és olyan ügyesen kapkodták, hogy elsők lettek. Ne felejtsük el, hogy még igen eredményes a honismereti, a számítástechnikai, a matematika, az angol, a vöröskeresztes, a technika, a kisgazdasszony szakkörük. Az idei tanévben pedig kísérletképpen hetedik-nyolcadik osztályosoknak fakultatív alapon külön egészségtanórákat tartanak. Óriási az igény a nyelvtanulásra, hat csoport tanul, négyben a német, kettőben az angol nyelvvel ismerkednek a gyerekek. Diákönkormányzat működik, ismert az irodalmi színpaduk, és a Móra diákkör mindenütt ott van, ahol szervezni, irányítani, dolgozni kell.-csataiFotó: R. Tóth S. Következő számunkban a Bujáki Általános Iskoláról olvashatnak.
