Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-24 / 147. szám
4 /ÍV« Is id‘.I » l-in«n«*i» / 1990 SZEPTEMBER ?4 . HÉTFŐ Mit nevezünk paraj elenségnek? A dipsai kolostor Néhány hete egy kémiatanár furcsa jelenségsorozatot tapasztalt, amikor fia tizenéves lett - teli feszültséggel, gonddal, problémával. A fiú nehezen tudott beilleszkedni környezetébe, számos családi veszekedés következett, és ilyenkor egymás után durrantak ki a villanyégők, égtek ki a biztosítékok a televíziókészülékekben. Véletlen lenne mindez? Ha egyedi lenne az eset, valószínűleg azt mondanánk, hogy ez a pech, vagy ez hálózati ingadozás, ami éppen egybeesett a családi veszekedéssel. A gond azonban az, hogy akkor a szomszédoknál is be kellett volna következnie hasonló eseményeknek, ott viszont semmi ilyesmi nem történt. Ehhez hasonló esetek azonos körülmények között viszont százszámra előfordulnak. Néhány héttel ezelőtt például egy kecskeméti fiatal esztergályos, miközben idegeskedett, hogy nem fejezi be időben a munkát, egyszer csak azt vette észre, hogy leáll a gépe, kiment a 16 amperos biztosíték. Gyorsan és idegeskedve kicseréltette, ekkor egy újabb biztosíték ment ki. Természetesen késett, így egyre növekvő feszültséggel tért haza, ahol azon nyomban kidurrant egy 40 W-os izzó az előszobában. Ezek a furcsaságok, amelyekről nem sokat tudunk és amelyek alig vannak összegyűjtve, rendszerezve - életünk kísérőjelenségei. Általában paranormális, azaz normálison túli jelenségeknek nevezzük őket, és számtalan variációban fordulnak elő. Az életben leggyakrabban az úgynevezett telepátiával, vagy gondolatátvitellel (találkozunk. Általában persze csak különleges krízishelyzetekben találkozunk vele, de előfordulhatnak olyankor is, amikor valaki csak elmé- lázva ül otthon, zenét hallgat, vagy egyszerűen elmereng és beugrik egy régen látott ismerős képe - aki azután nemsokára becsönget, levélben, vagy telefonon jelentkezik. A hétköznapi életben így működik a gondolatátvitel. Tíz- és tízezer, az életben megtörtént gondolatátvitelt gyűjtöttek már össze és rendkívül gondosan elvégzett laboratóriumi kísérletsorozatok tucatjai erősítik meg a jelenség létét. Hivatalosan azonban a legtöbb kutató hallani sem akar a jelenségről, bár magánemberként el szokták mondani, hogy velük is előfordult már ilyesmi. Mivel a jelenség nehezen megfogható és még nehezebben magyarázható, mindeddig a hivatalos elismerés várat magára. Ugyancsak az úgynevezett pa- rajelenségek közé tartozik a tisztánlátás (clairvoyance) azaz. amikor valaki elrejtett, vagy elveszett tárgyat, eltűnt emberek helyét, sorsát tudja elmondani. Gyakorlati felhasználása is van ennek a képességnek, segítségével például vízereket, ásványi lelőhelyeket lehet eredményesen kutatni, furcsa módon akár több ezer kilométeres távolságból is. Magyarországon néhány tucat ember rendelkezik ilyen képességgel, de mindeddig nem sok szó esett róluk és furcsa tehetségükről. Sokkal ismertebb a jóslás, vagy prekognició képessége, amikor egyes emberek azzal a képességgel vannak áldva - vagy megverve -, hogy a csak jóval később bekövetkező eseményeket előre meg tudják mondani. Gyakran lehet hallani olyan konkrét esetekről, amikor például fiatal mama tolja csecsemőjét, és hirtelen valami azt súgja neki belülről, hogy álljon meg, húzza vissza a babakocsit, s így marad néhány másodpercig dermedten, s ezután egy nagy teherautó pont ott csörömpöl el szabálytalanul, ahol egyébként eltolta volna a kocsiját. Hasonló esetek tucatjairól hallottam már, de a jelenség kísérleti módon is v'ízsgálhátó laboratóriumi körülmények között. Léte a legnagyobb gondot okozza a fizikában, úgy tűnik, hogy az okokozat biztosnak tűnő kapcsolata fordul meg. Éppen ezért a legtöbb kutató hallani sem akar róla, hiszen a legnagyobb zavart okozhatná világképükben a jelenség elfogadása. Ezeket a jelenségeket általában egy csokorba fogva ESP-nek. vagy érzéken túli érzékelésnek szoktuk nevezni, ami meglehetősen szerencsétlen elnevezés. Úgy tűnik, hogy a jelenségeknek valami közös fizikai hátterük, alapjuk van, minden ok megvan annak feltételezésére, hogy ezek valamilyen módon egy tőről fakadnak, de hogy mi lehet az, azt ma még nem tudjuk. A cikksorozatban ezekről a jelenségekről lesz szó és a paraje- lenségek másik nagy csoportjáról, melyeket (általában) egy szóval pszichokinézisnek szoktak nevezni: ez is egymástól távolinak és függetlennek tűnő jelenségek sorát öleli föl: idetartozik legismertebb néven a „kanálhaj- lítás”, vagy „fémhajlítás”, amiről majd látni fogjuk, hogy egyáltalán nemcsak erről van szó: idetartozik a tárgyak mozgatása „akaraterővel”, azaz a pszichokinézis, és talán a legbizarrabb parajelen- ség, ahol tárgyak tűnnek el, tárgyak jelennek meg a szemlélő számára gyakorlatilag a semmiből - az a teleportáció. (Folytatjuk) Egely Imre Jánosnak születésnapja alkalmából sok boldogságot és hosszú életet kíván két lánya: Kati és Erika. A közelmúltban két sportegyesület, a MÁG-Pásztó és az OSC delegációjából hazánk képviseletében húsz fiatal tájfutó sportoló vehetett részt a Jugoszláv Tájfutó Szövetség nemzetközi minősítésű háromnapos kupaversenyén. Az első versenynek a Novi-Sadhoz közeli Karlóca, a második és harmadik nap vetélkedéseinek pedig a Nestin mellett lévő Dipsa adott otthont.- Mi tájfutó sportolók hozzá vagyunk szokva az úgynevezett ..semmibe”, erdőbe, szántóföldre telepített célhoz, de több mint két évtizedes pályafutásom alatt először kerültünk egy „élő” kolostor közvetlen közelébe. Lekanyarodtunk egy meredek hepehupás, lejtős földútra. Leparkoltunk a kolostor mellé kijelölt „magyar ” területünkre, majd meglepetésünkre hamarosan két apáca jelent meg mellettünk. Kissé megijedtünk, hisz nem mindennap lát közvetlen közelről az ember apácát, de hirtelen az is Csütörtökön megszülettem! 3,3 kg és 49 cm hosszú vagyok, jól érzem magam. Üdvözlöm a rokonokat: Jancsika. megrémít, hogy gyors beszédükből azt vettük ki. nem kívánt vendégek vagyunk itt. A novi-sadi tolmácsunk, Sejpes Gyula megkérdezése után aztán gyorsan kiderült éppen az ellenkezője. A két apáca üdvözölt minket és invitált, hogy ne a sátrakat verjük fel, hanem aludjunk a kolostor üres szobáiban. Megegyeztünk, 20 méterre a kolostor sarka mellé állítjuk majd fel verseny után a sátrainkat. Nehéz, eredményes szereplés után fáradtan kezdtünk hozzá sátraink felállításához. Ahogy észrevesz- nek az apácák, máris ott teremnek, mindenben kisegítve. Aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az itt lakó két apáca máris hosszabbítón keresztül áramot, világítást szerel részünkre. Segíteni nem hagynak. Mutogatják, ez az ő feladatuk, mi fáradtak vagyunk, pihenjünk. Borzasztó furcsa, de szinte a gondolatunkba látnak. Roppant feszültségünk az apácák dolgozása, segítőkészsége révén teljesen feloldódik. Elhelyezkedésünk után van időm körbejárni a templomot és a kolostor környékét. Alig ötven métert haladva egy nagy tömegsírra bukkanunk. A márványtáblán 78 név és a dátum 1943. Fasiszta gyilkosságok ezen a helyen. A felsoroltak mindegyikét az itt élő apácák bújtatták korra, nemre, országra való tekintet nélkül kolostorukban. Sajnos rájuk találtak és a helyszínen leöldösték őket. Újabb kis tábla a templom oldalánál, mely azt tanúsítja, hogy a XV. században Jovan Brankovic alapította meg a kolostort. , ) m rí <ijs > < i , A templom ajtaja «.árva. Arrébb a modern, teljesen önellátó életmódot biztosító mezőgazda- sági gépek. Fűrészgép, kukoricadaráló, eke, borona, szerszámok. Hátul a félig nyitott fészerben egy gesztenyebarna vonóhorgos bogárhátú Volkswagen személygépkocsi lapul. Mint később kiderül, a fiatalabb 40 évesre becsült apáca tulajdona. Aztán az állatok tömkelegé: két tehén, 12 juh, csirke és egy pöttömke kis malacka, a kedvencünk. Eljött az este, a szúnyogcsípés ideje. Ezen is segítettek. Három helyre száraz tehéntrágyát szórtak ki, melyet meggyújtottak. A füsttől tényleg „szúnyogmenteseb- bek " lettünk. Kora reggel szó szerint kakaskukorékolásra ébredtünk. A két apáca már javában serénykedett az állatok körül. Készülődtünk a befejező nap küzdelmeire. Aztán a fiatalabb apáca hirtelen kézenfogta két kislány tanítványomat és vitte a kolostor rácsos kapuja felé. Te jó ég, most mit csináljak...? Az anyjuk csak rám bízta őket. Mire észhez tértem, a két kislány máris két láda gyönyörű nagyszemű, igen zamatos szőlővel tért vissza. Az apácák küldték. Aztán mindegyikünket beinvitáltak a kolostorba. Mindannyian félszegen, bátortalanul indultunk a nem éppen barátságos rácsos kapu felé. Egy nagyméretű konyhahelyiségben már megterített asztal várt minket pogácsával és frissen fejt forró tehéntejjel. Reggelizésünk közben súrűA mutogatták festett képeiket, melyeket szabad idejükben készítettek. Mennünk kellett, várt ránk az utolsó nap küzdelme és a rekkenő hőség. Kora délben aztán újra elégedettek lehettünk, mivel én is, és tanítványaim is újabb érmet szereztek. Konzerves ebédünk után, már mi kerestük fel az apácákat, kicsinyke kis ajándékunkkal, az egyesületi zászlóval, egy üveg magyar borral és néhány konzerv mellett a népszerű literes kólával. Örömmel fogadták szerény ajándékunkat. Sátorbontás után újra felmentünk a célba átnézni az eredményeket. A terep már elcsendesedett, a versenyzők elutaztak, csak a dobogó, a célfelirat és az ország zászlaja lengett a magasban. Megálltunk a dobogó előtt és a fiatal apáca hirtelen feltessékeli Kiss Petrát nyakában a bronzéremmel a dobogóra, mutatja ő is gratulálni akar neki. Látszik, nagyon; faoldog. Mi is... Gyorsan mi is feltessékeljük a fiatalabb apácát a dobogó tetejére, és úgy ahogy ő, mi is mindany- nyian kezet fogtunk vele. Ott áll boldogan a dobogó legtetején a tíz zászló felé fordulva, magasan széttárja az ég felé kezét és némán végignézve a lobogó zászlókat mosolyogva, de szeméből sűrűn folyó könnycseppekkel búcsúzik tőlünk. Mi is elszorult szívvel, szótlanul indultunk el a dipsai kolostortól a legközelebbi visszatérés reményében. Zentai József ‘DÍSZfTÁVrKWT Tisztelt Olvasóink! Aki még nem tudja, délelőtt legkésőbb 10 óráig adják föl üzeneteiket, ha azt szeretnék, hogy másnap megjelenjen. A normál dísztávirat 100 forintba, míg a keretbe foglalt 200 forintba kerül. A befizetés legegyszerűbb módja, ha bejönnek szerkesztőségünkbe. Akinek erre nincs lehetősége, az fizesse be egy rózsaszín csekkre az összeget, majd küldje el egy borítékban a feladószelvényt és az üzenetet címünkre (Dísztávirat, Salgótarján, Palócz I. tér 4.). •«> 1/b. osztály, felső sor: Kondor Gergely, Kosztrihán Dóra, Krajec Ildikó, Durai Adrienn, Egervári Zsuzsanna, Barta Beatrix, Gál Mónika, Dombóvári Gábor, alsó sor: Pacek Georgina, Pálmafi Katalin, Béke Viktória, Molnár Orsolya, Baricz Julianna, Darányi Szilvia, Varga Balázs, tanító néni: Hámoriné Szajbert Piroska. 1/a. osztály, felső sor: Biró Beáta, Vakker Adrienn, Szabó Judit, Dombi József, Szarvas Tamás, Kővári Mónika, Makó Edina, alsó sor: Dóczi Mónika, Farkas Judit, Farkas Mariann, Csáti Boglárka, Pikács Mariann, Horváth Péter, Deák György, Bucskó Mónika, Juhász Réka, tanító néni: Kissné Unatényi Katalin. Középpontban az egészség Mozgalmas diákélet vár Nagyorosziban az elsősökre. Az intézmény igazgatójának tájékoztatása alapján, úgy hiszem követésre méltó példa az itteni általános iskola, melyben a hagyományok folytatása éppúgy jelen van, mint az új kezdeményezések bevezetése. Az első és második osztályban a Zsolnai-módszerrel tanulnak a gyerekek, ezért egy nagy létszámú osztály helyett két 16 fős osztályt indítottak. Ez a nyelvi, irodalmi és kommunikációs program alkalmas egy intenzívebb, eredményesebb oktatás megvalósítására. A harmadik és negyedik évfolyamon elkezdték a német nyelv oktatását, heti három órában és a hatékonyság érdekében az osztályokat 12-14 fős tanuló- csoportokra bontották. Az iskolában koncentrálnak az egészséges életmódra való nevelésre is. Már tavalyelőtt elkezdték az új napirend szerinti tanítást, a gyerekek 7 óra 40 perckor kezdenek és a harmadik óra után harmincperces szünetben osztályok közötti vetélkedőket, sportversenyeket rendeznek, amelyeket a jól működő diákönkormányzat javaslatai alapján szerveznek a tanulók. Az egészségnevelés gyakorlati részének megvalósítására az osztályok minden évben legalább két napot töltenek a Börzsönyben, egy az intézmény által bérelt házban. A gyerekek itt tanulhatják meg a helyes étkezési, tisztálkodási stb. szokásokat. A tanárok képzését is központi feladatnak tekintik, segítik az önképzésre, átképzésre, továbbtanulásra irányuló erőfeszítéseket. Holnapi számunkban a salgótarjáni Beszterce-lakótelepi Általános Iskoláról olvashatnak.
