Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-18 / 142. szám

1990. SZEPTEMBER 18. KEDD 7 UEFnZZ] Pályáról pályára Ki fog gólt lőni? Fogalmam sincs, hol hagy­ták el góllövőcipőjüket a nógrádi futballisták, de bizo­nyos, hogy a hét végi for­dulóban valami másfajta láb­belit viseltek. Talán nagyapáink is ke­vésbé emlékeznek olyan al­kalomra, amikor enhyire hí­ján voltak az eredményes* ségnek, a játék savát-borsát jelentő hálózörgetésnek sző­kébb hazánk labdarúgócsa­patainak játékosai. Tény viszont, hogy a Nem­zeti Bajnokság másod- és harmadosztályában, valamint a megyei bajnokságban sze­replő huszonkét csapatunk mindössze tizenegy alkalom­mal zörgette meg az ellen­felek hálóját. Fél gól csapa­tonként: ahogy mondani szo­kás, ennyit felöltőben, digó- cipővel, esernyővel a kézben is rúgna az ember, de a vi­lágért sem akarok nagyképű lenni, nehogy véletlenül a szavamon fogjanak egy­szer. . . , Mindenesetre azok a csa­pataink, amelyek valamilyen csoda folytán képesek vol­tak az ellenfél hálóját meg- rezegtetni — az egyetlen Bércéi kivételével —, azon­mód be is gyűjtötték mind a két bajnoki pontot. Nem szerzett gólt Diósgyőrött, s kikapott a Síküveggyár SE gárdája, immár másodszor egymás után. Az üvegesek számára szolgáljon ezúttal mentségül, hogy feltehetően valamilyen ártó szándéknak estek áldozatul. Nem is szabad tül sok szót vesztegetni erről a rém­mesébe illő találkozóról, és különben sem akarunk rek­lámot csinálni az ilyen já­tékvezetőknek, mint amilyen Hazafi. A vendégcsapat egy órán át egyenrangú ellenfe­le volt a hazaiaknak, ami­kor belépett a képbe a síp kevésbé szakavatott gazdája, és öt perc alatt — indoko­latlanul — kilenc főre ol­Ladjánszki (Bgy. HVSE) gólja idegenbeli győzelmet eredményezett. vasztotta az üvegesek lét­számát. Ezután pedig még amúgy ráadásként ajándé­kozott egy büntetőt is a vas­gyári együttesnek. Nem kí­vánok általánosítani, de nem lehet véletlen, hogy hétről hétre annyi sok panasz hangzik el a sípmesterek ténykedéseivel kapcsolatban! Pásztóról is hallatszanak a játékvezető működését kriti­záló hangok, de ott a hazai gárdának be kellett volna rúgni legalább egvet a jobb­nál jobb helyzetek közül, és akkor talán leküzdhették vol­na a sípos ember ármány­kodásait. Nem rúgott gólt, s ismét közönségriasztó mérkőzést játszott az SBTC. Az egykor sokkalta szebb napokat lá­tott tarjáni' gárda mai játé­kosainak nyolcvanhárom perc sem volt elegendő, hogy gólra váltsák ember­előnyüket. Mármost szá­munkra nem is annyira a gólképtelenség, vagy a szür­ke játék kezd egvre inkább aggasztó lenni — hiszen az előbbiek más csapatoknál is előfordulnak —, hanem az zavarja egyre jobban a pub­likumot, hogy a szépreményű fiatalok — legalábbis a lát­szat szerint — mintha meg­álltak volna a fejlődésben. Persze az lenne a legjobb, ha a jövő héten ők maguk cáfolnák meg a károgó ok- vetetlenkedőt... Ismét nyert — ezúttal ide­genben — az SKSE, és im­már egyre határozottabban menetel a célja felé. A ba­lassagyarmatiak Apcon el­ért sikere viszont kellemes meglepetés, amelynek értékét az is növeli, hogy már az el­ső percben „elszenvedett" hátrányt követően volt ere­jük megfordítani az ered­ményt. Vidomusz Tibor edző keze alatt egyre inkább kezd kirajzolódni a gárda határo­zott arculata. A romhányiak viszont igazán kihúzhatták volna már azt az öt percet gól nélkül. .. A megyei I. osztályban öt csapat osztozott a kilenc gó­lon, a többiek ezúttal hop­pon maradtak. Megszerezte első pontját az újonc Rétsági Honvéd, de az első góljuk továbbra is várat magára. Mondhatnánk némi malíciá- val, micsoda katonák azok, akik célozni sem tudnak? A nyáron alaposan meg­erősödött' SVT SC ezúttal rangadót nyert a Karancs- lapujtő ellen, és immár nem csupán pünkösdi királynak látszik ott fönn a tabella tetején. A vesztes lapujtői- ekről jut eszembe: megkap­ták a múlt héten botrány miatt félbeszakadt mérkő­zésük két pontját. Ez utób­bi találkozóról szólván a vét­kesnek titulált őrhalmiak kérték, írjuk meg, hogy a botrány valóban az ő leikü­kön szárad, de nem felel meg a valóságnak, hogy a vezetők renitenskedtek... íme, megírtuk. .. Balás Róbert (TI r w p (p p p Az (mini a KONTRAX Rt. Nógrádi képviselete) ajánlata: 1. Telefonok: ALFA, BÉTA DELTA (automata) ar 1920.- Ft 10 900.- Ft Telefaxok: Canon Fax 80: Canon Fax 120: Canon Fax 270: Canon Fax 350: Üzenetrögzítők: Privat: AT 1310: Dialatron 9611: FA 1900: 75 900.- Ft 99 000.- Ft 139 000.- Ft 199 000.- Ft 6900.- Ft 7500.- Ft 13 300.- Ft 15 900.- Ft Fenti őrak áfa-t nem tartalmaznak. Továbbá fénymásológépek, kellékanyagok, faxpapírok. Cím: INNO-LINE Innovációs Közös Válla­lat, Salgótarján, Bartók Béla út 10. (1340 Sz) ő n o H n 6 Ipoly Mgtsz Litke, megvételre felajánlja régi magtárépületét, amely kétszintes lakás kialakítására alkalmas. (1329 Sz) Egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákra előkészítő levelező tanfolyamok indulnak: ma­gyar, történelem, matematika, fizika, biológia, kémia, föld­rajz, angol és német tárgyak­ból. (Angolból, németből ál­lamvizsga-előkészítő is.) Kérjen tájékoztatót! Cím: PAL­LAS Felvételi Előkészítő Mun­kaközösség, 1364 Budapest, 4. Pf.: 126. (1243 SZ) Szeretne Ön maradandót, elegánsát vásárolni? KERESSE FÖL ÉKSZERÜZLETÜNKET, melyben minden igényt kielégítő gazdag választékkal várjuk kedves vásárlóinkat naponta: 9.00—17.00-ig. Csütörtök: 9.00-18.00-ig. Szombat: 9.00-13.00-ig. Cím: Salgótarján, Főtér 1. József Attila Megyei Művelődési Központ alatt. L. Narkós hokisok ! Áz edmontoniak nem vizet isznak... Gretzky lebbentette fel a fátylat Amikor Betty Ford, az amerikai exelnök felesége felavatta a róla elnevezett klinikát, aligha gondolta volna, hogy a kábítószere­sek és alkoholisták gyógyí­tására átadott intézmény­ben nagyrabecsült sportem­bereket ápolnak majd, rá­adásul pályafutásuk csú­csán. A kórházban azon­ban mint kiderült, az el­múlt években egymást vál­tották a világhírű Edmon" ton Oilers jégkorongozói: a remek kapus, Grant Fuhr kokainszenvedélyétől pró­bált megszabadulni, két másik, név szerint nem em­lített hokist pedig alkohol- elvonóra „ítélte'’ Glen Su- ther menedzser. Ezekről a belső botrá­nyokról az Oilers legki­emelkedőbb csillaga, Wayne Gretzky tett említést ön­életrajzi írásában. Az a csatár leplezte le egykori társait, aki négyszer vezet­te csapatát a Stanley-kupa- gvőzelemre — ennek a ser­legnek az elhódítása a léte­ző legnagyobb dicsőség az észak-amerikai profiknál —, és tavaly tavasszal családi okokra hivatkozva szerző­dött a kaliforniai Los Angeles Kings együttesé­hez. Gretzkyt legutóbb a To­rontó Star riportere fag­gatta az edmontoniak kábí­tószeres ügyeiről. Nos, a szupersztár nem tárt fel új tényeket, inkább arra össz­pontosított, hogy régi ..fő­nökét” megvédje: — Suther elküldte szen­vedélybeteg játékosait ki­vizsgálásra, mi mást tehe­tett volna? Nem lenne igaz­ságos, ha azt állítanám, hogy menedzserként egyál­talán nem törődött a hoki­sok egészségével. Fuhr ese­te némileg különbözött a többiekétől: ő egyszerűen nem igényelte a segítséget. A kapus végül maga is beismerte, hogy évekig ko­kainon élt. Gretzky szerint valóságos csodának számít, hogy ilyen magas szinten képes volt helytállni, mi­közben rendszeresen egész­ségkárosító szereket fogyasz­tott. A kiváló csatár könyvé­ben nem volt ilyen kíméle­tes Sutherrel szemben. Gretzky leírta, hogy a me­nedzser nem mindig ta­lálta meg a hangot játéko­saival, s többek között ennek tudható be, hogy Fuhr tavaly a visszavonulás gondolatával foglalkozott, a szintén kitűnő Paul Coffey pedig a csapaton belül ki­alakult rossz légkör miatt a Pittsburgh Penguins együt­teséhez szerződött. A szenzációkra vadászó tengerentúli újságírókat most a leginkább az foglal­koztatja, melyik két ed* montoni hokis volt a kö­zelmúltban a Betty Ford klinika lakója. Suther meg­próbálta megnyugtatni a zsurnalisztákat: ma már egyik sem aktív játékos, így talán nem is olyan rendkívüli ez az egész ügy... * Ismét megdőlt tehát egy fontos alapigazság. Eddig ugyanis azt hirdettük — és komolyan, úgy is hittük —, hogy a spor­tot magas szinten művelni csak szigorú önfegyelem, szuper­egészséges életmód mellett lehet. Erre most kiderül, hogy a földkerekség legjobb jégkorongozói meglehetősen nagyban narkóznak! Pedig, hogyha valamelyik sportágban szükségel­tetik a szuper állóképesség — az feltétlenül a profi hoki! Bizony isten, már magam sem értem ezt a világot. .. B. R. Kézilabda NB l/B, férfiak Megfogták az átlövőket Szarvas—Bgy. Kábel SE 25—20 (14-11) Szarvas, 150 néző, v.: Hor* nyik, Vaskó. Bgy. Kábel SE: Kígyóssy — Bán 5, Kürtössy, Lambek 2, Till­mann 2, Miklóssy 5, Kovács J. 4. Csere: Ocsovai (kapus), Kovács S. 2, Zrínyi, Urbán, Cseh. Edző: Lombos Ist­ván. Az esőben, csúszós pályán lejátszott mérkőzésen vé­gig fej-fej melletti küzdel­met vívtak a csapatok. A hazaiak elsősorban a 12 gólt szerzett, kétméteres Tóth és az irányító Fekete révén végül is megnyerték a talál­kozót. A balassagyarmati át­lövők nem tudtak érvénye­sülni, a csapat összességé­ben jó teljesítményt nyúj­tott. Jók: Bán, Tillmann, Mik­lóssy, Kovács J. Lombos István: — Arra vagyok kíváncsi, mit nyilat­kozna a szarvasi edzőkollé­ga, ha reggel 9 órakor len­ne a tavaszi, balassagyar­mati mérkőzés... Örülök, hogy ismét jól játszott a a csapat, a körülmények ellenére is. — Havassy — * NB II. Észak-keleti cso­port, férfiak: Salgótarján— Gyöngyösi SE 27—25 (15—13). Salgótarján, 150 néző, v.: Farkas, Majoros. Salgótarján: Lengyel — Kis Molnár 2, Szabó 4 2, Pet- reczky 2, Kisbalázs 2, Tóth I. 7, Vas K. 3. Csere: Már­ta 4, Stork 1, Hadfi, Hajdú. Edző: Szabó Attila. Kiállí­tások: 18. ill. 0 perc. A hazai pálya előnye, va­lamint Tóth István és Sza­bó Attila révén a tarjániak itthon tartották mind a két bajnoki pontot. Számos té­ves bírói ítélet, és indoko­latlan kiállítás borzolta a kedélyeket. A vendégcsapat a második félidőben csak a 7. percben dobta első gól­ját, amikor már hét góllal vezettek a hazaiak. Ekkor az edző több cserét is vég­rehajtott, ami végül majd­nem megbosszulta magát. A gólkülönbség nem tükrözi a hazai csapat mezőnyfölé­nyét. —' Balog J. — Tájfutás Vidékbajnoic az St. Dornyay SE Országos atlétikai bajnokság Kadlót rátett még egy lapáttal! Bronzérem 5000 méteren Vasárnap rendezte meg a Ma­gyar Tájfutó-szövetség az 1990. évi vidék-csapatbajnokságot Bu­dapesten, a Hármashatár-hegy térségében. Ezen a versenyen a Salgótar­jáni Dornyay SE tájfutói — mi­után sikerrel szerepeltek, a kö­zelmúltban a megyei bajnoksá­gon —- két csapattal is képvi­seltették magukat, és teljes si­kerrel jártak: mind a serdülő fiúk, mind a serdülő lányok mezőnyében vidékbajnoki címet szereztek! Eredmények. Serdülő (15—16 éves) fiúk: 1. St. Dornyay SE (Sulyok Gábor II., Bodrogi László, Kovács Tamás, Sulyok Gábor I.). Serdülő (15—16 éves) leányok: 1. St. Dornyay SE (Hegedűs Erika, Fazekas Edit, Décsey Emőke. Tarnóczi Anett). A két csapat ezzel az ered­ménnyel bejutott a szeptember 23-án Balatonfüreden megrende­zendő országos csapatbajnok­ságra. Beszámoltunk róla, hogy a hét végén rendezték meg Debrecenben a 95. magyar atlétikai országos bajnoksá­got, és a megyénk színeit képviselő SKSE atlétái sike­resen álltak helyt a meg­mérettetésen: Kadlót 10 ezer méteren ezüst-, Balázs 1500 méteren bronzérmet szerzett. Nos, erre a nagyszerű eredményre Kadlót Zoltán, a kohászok 27 esztendős ki­váló közép- és hosszútáv- futója rátett még egy lapát­tal: vasárnap délután, az OB utolsó versenynapján — lapzártánkat követően — az 5000 méteres síkfutás döntőjében a 3. helyen ér­kezett a célba. A bronzér­mes időeredmény: 13:57,93 mp. Az 5000 métert egyéb­ként is amolyan igazi sal­gótarjáni számnak illik te­kinteni, hiszen az országos csúcsot — 1968 óta! ! — Mecser Lajos tartja 13:29,2 mp-es idejével. Az OB zárónapján Kovács Dusán (szintén SKSE) tá­volugrásban a 6. helyen végzett. Eredménye: 726 cm. — balás —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom