Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-18 / 142. szám
1990. SZEPTEMBER 18.. KEDD imnznu 5 A dekorációs műhelyben - egyebeken kívül - látványtervezéssel, a tárlatok grafikai kivitelezésével, installálásával, plakátok készítésével, múzeumi kiadványok grafikai tervezésével foglalkoznak. Kollár Sándor dekoratőr munkában. A salgótarjáni múzeumban papír- és textilrestaurálás folyik. Gulyásné Fancsik Erika éppen egy kazári főkötőn dolgozik, amely majd a balassagyarmati Palóc Múzeum állandó néprajzi kiállítását gazdagítja. Akik a „háttérben” dolgoznak Amikor új múzeumi kiállítást látunk, műtárgyakban gyönyörködünk, ritkán gondolunk azokra, akik a „háttérben” e műtárgyak konzerválását, helyreállítását végzik. A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban ők dolgoznak a dekorációs, a restaurátor és a fotóműhelyben. Gulyás Gábor keze nyomán nemrég készült el a Bérczy-család nemesi címerének restaurálása. R. Tóth Sándor képei Megszólal a sorstárs a sorstársi levél kapcsán Nem az a jó kapitány, aki hősi halottakat csinál Vélemény Jobbágyiból Jobbágyiba Kalmár ’56-ban nem parancsolhatott Nagy Mihály kétszeresen is meglepődött. Először akkor, amikor egykori bajtársától, Kalmár Imrétől fenyegető, rágalmazásokkal, becsületsértő gondolatokkal megtűzdelt, zsaroló levelet kapott. Másodszor akkor érte váratlan meglepetés, amikor a Jobbágyiban zajló választási előkészületekről szóló riportunkban nyilvánosságot kapott Kalmár levele. Nagy Mihály bírósághoz fordulhatott volna Kalmár ellen, de nem tette. O is nyilvánosságot kért: egykori bajtársa levelének gondolatait kívánta megcáfolni, eloszlatni így a széles közvéleményben róla alkothatott képet.- Elöljárójában elmondanám, hogy soha, semmilyen pártnak nem voltam, nem is vagyok a tagja - kezdte Nagy Mihály. Pártállástól függetlenül Kalmárral sem volt korábban személyes konfliktusom, noha ő ’56 előtt és után is jó ideig a kommunista párt soraiba tartozott. A gondok akkor kezdődtek, amikor Kalmár az itt, Jobbágyiban megalakult SZDSZ-csoport aktivistája lett, s engem is megkörnyékezett: lépjek be közéjük, ám én nemet mondtam. csületsértő, harmadrészt pedig az 56-os dolgokat beszennyező hazugsága. A tisztesség valóban hatalom I- Mint beszélgetésünk kezdetén említette, az idézett levél legsúlyosabb vádpontjai 1956-tál kapcsolatosak. ■ Igen. ezek a legegyszerűbben fogalmazva is rágalmak. Kezdjük talán azzal, hogy a periratban egy betű sem szól arról, hogy Kalmár adott paranesot benzines palackok készítésére. Ez a vádpont valami furfangos módon nekem jutott. Egyébként ő parancsot nem is adhatott, mert sosem volt vezető pozícióban, egészen a politikai foglyok első országos kongresszusáig, tavaly decemberig, amikor is a munkás- tanács egykori elnökhelyettesének vallotta magát. Nos, azt tudni kell, ilyen nem volt, csak elnök meg titkár. / Kalmár Imre többek között azt állítja, hogy ön \ok mindenbe belebukott, nem tud szervezni, hatalomra vágyik, s cserbenhagyta őt, pedig egykori baj- társa lejárta Nagy Mihályért a lábát. Szeptember 11-e óta tudom, hogy Jeszenszky Gézának és társainak hivatás-gondolatuk (vagy egybe kellene írni?) van. Korábban is éreztem, hogy nincs minden rendben a parlamenti pártokkal: néha az ellenzékkel, gyakrabban a kormánykoalícióval. Mintha valami akadályozná őket abban, hogy arról vitatkozzanak, amiről érdemes, mintha szándékosan kerülnék az igazán fontos témákat, mintha gátolná őket valami a mások megértésében. Gyakori, hogy egyesek tökkel ütöttnek nézik a többieket, vagy éppen önmagukat tettetik annak. Nem tudtam, s igazából most sem tudom, mitől van ez, csupán gyanakszom: csak nem a hivatás-gondolattól?! Bizony, csodálkoztam, mitől tudnak néhányan oly méltóság- teljesek, hogy azt ne mondjam, szenteskedők lenni! Gondoltam, szednek valamit. De most már kételkedem: csak nem a hivatásgondolat az oka? Bizony, gyakran előfordul, hogy olyan problémával találkozom, amellyel nem tudok, nem Az egész büntetés-végrehajtási rendszer, ezen belül a nevelési tevékenység reformra érett. Utoljára 1984-ben adták ki a nevelési munka fejlesztéséről szóló koncepciót. Már akkor tartalmazott megvalósíthatatlan elveket, módszereket. Azóta csak kiegészítéseket kaptunk.- Túlterheltek a nevelők?- Most nem - „hála” a közkegyelemnek. Tartok attól, nem sokáig fog tartani ez az állapot. Rendes körülmények között lehetetlen megvalósítani, hogy egy nevelőre 30-50 elítélt jusson.- A koncepció szerint a nevelés egyik eszköze a munkáltatás. Hivatásgondolat merek, vagy nem akarok érdemben foglalkozni. Ilyenkor mellébeszélek, dühösködöm vagy prédikálok; ösztönösen próbálom szűkíteni azon személyek körét, akikkel vitatkoznom kell. Eddig azt hittem, viselkedésemmel tehetségem, szakértelmem hiányát leplezem - e gondolat még dühösebbé tett, de lelkiismeret-furda- lást is okozott. Talán megnyu- godhatom? Lehet, hogy valójában nekem is hivatás-gondolatom van? Értekezleteken gyakran tapasztalom, hogy egyik-másik kollégám zavarttá, esetleg zavarodottá válik (nemritkán velem is előfordul). Az ötödik órában aztán - mikor már belső feszültsége elviselhetetlenné fokozódik, felszólal. Szeme csillog, szája kissé habzik, szóval, enyhén egzaltált.- A munkáltatás lenne. Az Ipoly Cipőgyárban dolgoztak az elítéltek, most feleannyian vannak, mint ahány ember szükséges lenne ahhoz, hogy a gyár tudjon rendesen működni..Attól félünk, be fogják zárni, mert idén már négymillió forintos deficitet hozott az államnak. Marad az egyetlen lehetőség: belső munkán az intézet fenntartásához szükséges teendőket végzik el. A börtön melletti épületet másfél év alatt a rabok építették, kilencmillió forintos beruházás volt.- Az a szabály, hogy a 40. életévét be nem töltött elítélteknek el kell végezniük az általános iskolát. Elmondja, hogy van neki valamije, amit birtokolni nagy öröm, de nagy felelősség, s teher is (amolyan szívesen hordott teher, persze) -, mily szomorú, hogy ez a valami nincs meg mindenkinek! A hivatás-gondolat! Nem is érdemes beszélni azokkal, akiknek ilyenük nincs, akiket „földöntúli izék földöntúli izékbe” nem avattak! A hatás fölöttébb érdekes: a hallgatóság egy része áhítatba merül, érezvén a „földöntúli izék” hatalmát, a másik része dühöng. Ami biztos: itt is, ott is megáll az ész! * Hölgyeim és Uraim! Hivatásgondolata mindenkinek lehet! Muszáj azt állandóan mutogatni? (Gondoljunk arra: ami az én szemembe könnyeket csal, révületbe ejt, az másnak, meglehet, rémí- tően rusnya...) Muszáj szenvedni tőle, és szenvedést okozni vele? S egyáltalán: be kell vinni olyan helyre, ahol elsősorban gondolkodni kellene?! Gusztos István- Elméletileg ez kötelező. Gyakorlatilag évente átlag tíz elítélt képtelen erre. Fel kell menteni az iskola elvégzése alól, annyira zavarja az órát, gyerekesen viselkedik.- Sokan hivatkoznak az emberijogokra...- Még nem hivatalos az az elképzelés, amely szerint nem lesz kötelező sem az iskola elvégzése, sem a munkavégzés. Ez utóbbinál az a terv. ha netán valaki mégis dolgozni akar, később nem gondolhatja meg magát, hogy egyik héten dolgozik, a másikon nem.- A bürokrácia a büntetés- végrehajtást sem kerülte el.- Sajnos nagyon sok a papírmunka. Ahhoz, hogy enyhébb vagy súlyosabb fokozatba helyezzünk egy elítéltet, be kell vonni a büntetés-végrehajtási bírót, mennek a levelek - felesleges, úgy érezzük. A parancsnok tudna dönteni egyedül is, és vállalná a felelősséget érte. Más téren is nagyobb hatáskört kellene adni a parancsnokoknak. Gera Éva I- Ekkor „szabadultak el” az indulatok?- Ezen a napon kezdődtek, de következett még egy és más. Nagybátonyban, a Fűtőbernél dolgoztam, s egy munkásgyűlésre meghívtuk Tóth Sándor ország- gyűlési képviselőt is. Beszélgetésünk során megígérte ,< * segít a problémák orvoslásában, jómagam pedig ígéretet tettem, hogy Jobbágyiban a kereszténydemokraták helyi szervezetének megalakításában vállalok munkát. azzal a feltétellel, hogy közéjük sem lépek be. | így is történt? A baj társ felelősségre vonta- Igen. Negyvenöt tisztességes, rendes ember alakította meg Jobbágyiban a KDNP helyi szervezetét. Én nem lettem tagja. Kalmár az alakuló gyűlésekre is hívás nélkül szaladgált és felszólalásaival csak kellemetlenség érzését okozta. Mellesleg még számon is kért engemet. Mégpedig?- Egyszerűen felelősségre vont, hogy én korábban úgy nyilatkoztam, nem leszek egyik párt tagja sem. Nos, ott nyomban megnyugtattam a plénum előtt, hogy ez így is lesz. De ahogy korábban elmentem SZDSZ- gyűlésre is, miért ne tehettem volna másik párt esetében ugyanezt? Miután pedig a későbbiekben nem vállaltam fellépést a Kalmár által kezdeményezett augusztus 20-i helyi nagygyűlésen - mely egyébiránt nem jött össze -, valószínű betelt szántára a pohár. Feltételezem, hogy dühében írhatta a levelet, de ez nem menti őt tettének felelőssége alól. I- Végül is, amiért ön nyilvánosságot kért, annak a levél tartalma, annak valótlansága az oka.- így igaz. Az iromány, úgy ahogy van, egészében egyrészt zsaroló, ínásrészt rágalmazó, be- Amit ön vázlatosan mondott most, az Kalmár levelének majd a fele. Ezért tartom szükségszerűnek, hogy egy-egy vádpontjára külön-külön reagáljanak. Az '56- os dolgokkal később szeretnék foglalkozni, ám most csak annyi engedtessék meg: a hat év börtön. amit kaptam, első fokon ..kiutaltak", vajon jó ajánlólevél volt-e bárkinek is az elmúlt harminckét évben? No. de folytatom! Községházi mesedélutánokról ír, csak azt nem tudom, a jövőt, vagy a jelent érti alatta. Mert ha rám céloz, akkor el kell mondjam: évente kétszer ha megfordultam a tanácson, iparügyben, mert mint tudja, másodállásban alvázvédő kisiparos vagyok, hivatalból tehát adóügyben és iparosgyűlésre mindenképp el kellett mennem a községházára. I- Valamit csak lett önért Kalmár Imre?- Semmit. Nem járta le értem a lábát, hisz az még megvan, s Nagybátonyba sem ő vitt. Én mentem oda dolgozni úgy, hogy neki ahhoz semmi köze nem volt. Ott sem, itt Jobbágyiban sem vágytam hatalomra. Számomra a hatalom az a tisztességes és becsületes élet, amit élek. Egzisztenciámat a két kezem munkájával, gyakran napi 10-14 órai ténykedéssel értem el. Ha ez valaki szemében hatalomra vágyás, akkor én ezzel rendelkezem. I- Kalmár vádpontjai itt még nem teljesednek ki: fegyverekről is szól.- Valóban, korábbi beszélgetések kapcsán szóba került a köz- biztonság helyzete. Ez itt. Jobbágyiban elszomorítóan rossz. Amikor felvetődött, hogy létre kellene hozni önkéntes alapon szerveződő rendfenntartó csoportokat, az is szóba került, hogy engedély esetén fegyverük is lehetne. hisz ezzel csak a tekintélyük nőne. S tudja az a legszomorúbb . hogy itt Jobbágyiban a köz- biztonság szinte mindenkit foglalkoztat, nem is hiába... I- Talán ez a jelen szempontjából lényegtelen. Ám az ’56-os bajtársiasságuk és annak háttere inkább érdekes.- Nézze. Jobbágyiban én voltam az őrség parancsnoka, tehát Kalmár nem nagyon parancsolgathatott. Én viszont igenis adtam utasításokat. Szóba sem kerülhetett, hogy orosz harckocsikat robbantsunk fel. Egyrészt azért, mert 12 kézigránátunkon és máig tisztázatlan körülmények között az üzembe került néhány benzines palackon kívül más fegyverünk nem volt. Másrészt pedig az volt a fő cél, hogy meg- védjük az üzemet, a benne lévő 21 millió lőszerrel együtt. Egyébként pedig abban a helyzetben személyes meggyőződésem volt: ennyi lőszerrel 25 szovjet harckocsi ellen támadni önmagunk halálos ítélete lett volna. Felrobbanthatták volna az objektumot, porrá zúzhatták volna az ártatlan embereket, az egész falut. Ezért büszkén vállalom ma is a felelősséget és vallom: nem az a jó parancsnok, aki a nyitott géppuskafészkeknek nekihajtja a huszárokat és győzelem helyett csinál egy csomó hősi halottat, hanem az, aki tud mérlegelni. Szóval ezért a jótéteményemért varrtak a nyakamba első fokon hat évet, melyet később csökkentettek, de ami nemileg igazán megnyugtat: az ítéletet 1989-ben semmisnek nyilvánították, azaz rehabilitáltak. I- A levél végén kap még egy „nagy pofont” az egykori pályatárstól.- Kalmár kommunista gazembereknek nevezi mindazokat, akik a honvédség akár hivatásos, akár polgári állományában itt Jobbágyiban dolgoznak. Azt hiszem, erre az alpári hangnemre válaszolni sem érdemes, mint ahogyan minősítésére sem. Ehelyett a nyilvánosságot kihasználva üzenném Kalmár Imrének! Ne feledje - és erről a peranyag is tanúskodik -, hogy őt akkoriban is zavarodottsággal minősítette néhány tanú. Ezért javaslom, járjon többet a hegyre, vagy orvosokkal kezeltesse magát. Ezáltal a saját közösségének is jobbat tesz. Azt pedig nagyon sajnálom, hogy e példátlan cirkuszt egy volt sorstársam csinálta a sajat önzo- sége, ostobasága révén. Vaskor István Most jó lenni bűnözőnek? A bv-dolgozók közérzete pedig... Naponta olvashatunk megdöbbentő statisztikákat arról, mennyivel emelkedett a bűncselekmények száma országosan. Megyénk sem kivétel az emelkedő tendencia alól, ki-ki saját bőrén tapasztalhatja, vagy olvasta, hallotta, mi történt ismerőseivel, barátaival. Egymás után két amnesztia örvendeztette meg a bűncselekmények elkövetőit. 1989 novemberében és idén júniusban. Ezeket megelőzően 1979-ben adtak ki közkegyelmi rendelkezést, ami az új büntető törvénykönyv megjelenésével volt összefüggésben. Mindez hogyan hat a büntetésvégrehajtási dolgozók közérzetére, reformra szorul-e a büntetés-végrehajtás? Erről beszélgettünk Saár László bv-századossal, a balassagyarmati fegyház és börtön parancsnokhelyettesével és Sárkány László bv-századossal, a nevelési szolgálatvezetővel. I
