Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-15 / 140. szám

990. SZEPTEMBER 15.. SZOMBAT ÜEPTZmJ 5 SZÁZARCÚ MUNKANÉLKÜLISÉG Nem leszek takarítónő! Agilis, csinos fiatal nő, a ;algótarjáni Csépe Ferenc­ié az őt ért sérelmeket pa­laszolja. A BRG-ben dol- 'ozott betanított munkás- cént, munkahelye meg­szűnt, önhibáján kívül mun- canélküli lett. Ahogy az len- íi szokott ma már. felke­reste a megyei munkaügyi livatalt, ott állományba vet- :ék, bekerült a munkahely­re, segélyre várakozók kö­zé. Egy alkalommal rámo- solygott a szerencse, csak­hogy ő ezt a sors torz fin­torának vélte. Az ügyinté­ző — Szókéné Rózsa Ilona — felkínált neki egy takarító­női állást, de nem fogadta el. később meg is indokolta miért. Ekkor következett be a kedvezőtlen fordulat, hiszen az előírás szerint ki kell a segélyből zárni azt, aki a felajánlott munkát elutasítja. így lett az eluta­sításból ügy, mely az egyik, aztán a másik főnök aszta­lára is eljutott., Csépéné egyebek közt megalázónak tartotta, hogy alaposan megvárakoztatták, amikor a csoportvezetővel, Garami Jánossal kívánt problémájáról szót váltani. S mikor végül nekiszegez­ték a kérdést: Miért nem akar maga takarítónő len­ni? Azt felelte (s ezt írásba •is adta), „mert többre tar­tom magamat”. A segélytől ezek után el­esett, de — mint mondta •— ő már ezt sem bánja, van férje, aki eltartja. Csupán a bánásmódot kifogásolja. — A kollégák szabály­szerűen jártak el — mond­ta a fentiek kapcsán Feke­te Gyula, a megyei munka­ügyi hivatal vezetője. Ga­rami János pedig még ma is felindult Csépéné nevének említésére, s megjegyzi: — Hallotta volna, ő hogy kiabált és fenyegetett ben­nünket ! Szókéné Rózsa Ilona is megerősíti a szavait, hozzá­téve, hogy a fiatalasszony az ő figyelmébe — nem éP' pen udvariasan — a cigány­tanácsot ajánlotta, aminek ő is tagja. — A főnökömnél ügyfél volt benn, azért kellett vá­rakoznia, s a visszautasítás­ból mi egyébre lehet kö­vetkeztetni, minthogy nem akar dolgozni. Szerencsére kevés az ilyen nálunk — mondja végül sóhajtva. Panaszszavakra pana­szok záporoznak. Ki visel­kedett helyesen, s ki nem veszítette el az önuralmát? Az ügyfél méltányosságról beszél, a másik fél úgyszin­tén. A munkanélküli eleve sértett, hiszen nem a saját hibájából került az utcára. S ehhez már nem sok kell. hogy kitaszítottnak vélje magát. A hivatal teszi a dolgát. Hiszen ezért hozták létre. Csak azt adhatja, amit neki adnak; bár lehetne bőkezű! De hát akkor valószínűleg nem lenne rá szükség. Akármilyen furcsán hangzik, de átmenetileg munkáltató is. Berendelhetné akár mindennapra ugyanazt a személyt, de minek tenné, hisz’ a váró enélkül is szin­te mindig zsúfolásig telt. Súrlódásokra az ilyen hely­zet sajnos, bőven teremt al­kalmat. Miből élhet a munkanélküli? Szécsényben már elkezdték a közhasznú munkát A munkanélkülieknek egy lehetőség, a gamesznek, illetve a tanácsnak egy kis pluszvállalás, a városnak haszon. — Röviden így jel­lemezhető a Szécsényben bevezetett közhasznú mun­ka, amit a városi tanács gazdasági-műszaki-ellátó szervezete tart kézben. Ebben a szerepében a gamesz tehát munkáltató, amely azt is jelenti, hogy szerződést kötött a megyei munkaügyi hivatallal, s kapcsolatban áll azzal. — Augusztusban indult a közhasznú munkavégzés nyolc olyan munkanélküli foglalkoztatásával, akik kö­zül néhányan munkanélkü­li-segélyt kapnak. Napi nyolc órában a közterüle­tek rendezését, járdák, par­kok takarítását végzik. Munkabérük havi hatezer forint, — tájékoztat Tóth Ignác a gamesz vezetője. Szécsényben augusztus­ban 190-en részesültek se­gélyben,. a munkanélküliek száma ennél azonban mint­egy százzal több. Közülük — végzettség, képzettség alapján — a megyei mun­kaügyi hivatal delegálta, delegálja a foglalkoztató­hoz a közhasznú munkára alkalmas személyeket. Tótih Ignác még egyéb tudnivalókra is felhívja a figyelmet: — Ezeknek a dolgozók­nak — mint más munkát vállalóknak a munkahelyek — különféle juttatásokat is nyújtunk, mint például munkaruhát útiköltség­térítést. Az alkalmaztatás időtartama nincs korlátoz­va, ebbe legfeljebb egy másik kínálkozó munkale­hetőség. „szólhat bele”. Ké­sőbb pedig mindenképpen bővíteni szeretnénk a fog­lalkoztatások körét. összeállította: Mihalik Júlia Fotó: Mikuska István Hunka nélkül?! Nap mint nap olvasom az újságban, hogy ennyi meg ennyi a munkanélküliek szá­ma, Én ezzel nem értek egyet akármit is ír az Üj Nógrád. Mert amíg egy nyugdíjas ember talál mun­kát az országban, addig sze­rintem nincs munkanélküli­ség! Kazár községből is járnak dolgozni a nyugdíjasok. és elég jól keresnek, két hétre hatezer forintot kapnak. Az, aki munkanélkülinek vallja magát, tizenkétezer forintért miért nem veheti fel a mun­kát? Ha valakinek kiesik a ce­ruza a kezéből és nincs sem­milyen képzettsége, csak a protekció, azt el kell küldeni mosogatni vagy ribizkét szed­ni. A munka nem szégyen, nem kell attól félni! Fogják meg bátran a lapát nyelét, hiszen az ország csak akkor tud a kátyúból kievickélni, ha a többség vállalja a ne­hezét. Dilemmák- Mit csináljak a fiam­mal? Sem tanulni, serp dol­gozni nem akar, — a választ erre a kérdésre egy fiatal egyedülálló anya várja. — Nálunk csak a munkanélküli­ekkel van baj - panaszolja a szátoki asszony. - Kapják a segélyt és a családi pótlé­kot, a hiányzó javakat meg hozzálopják. Krumplinak, hagymának, aprójószágnak mostanában gyakran csak hűlt helyét találja a gazda. A rendőr is szembetalálko­zik szinte naponta a dolog- talan, segélyből (és zsák­mányból) élőkkel. Az arcába nevetnek: látod, megvagyunk mi Így is, fogj meg. ha tudsz A munkanélküliség hódit. Gazdasági életünknek ez az egyik kedvezőtlen és sajnos, túlsúlyos kísérőjelensége. En­nek számos olyan tünete, von- zata van, amiről a fenti sorok beszélnek. S ez még csak a kezdet. Az országban az év feléig 42 ezer munkanélkülit tartot­tak nyilván. Egyesek azzal ví­gasztalnak, hogy az év végé­re 80 ezernél nem lesznek többen. . . Megyénkben 2500­. ra tehető a számuk, melynek a növekedése egyelőre nem megállítható. Bonyolítja a helyzetet a ke­reslet és a kínálat diszhar­móniája: szakképzetlen töme­gek helyett szakembereket vár­ak a munkahelyek. A segély csak egy az átmeneti megol­dások közül. Az egyéb orvos­lás késlekedik, illetve lassan bontakozik ki. Hogy miért? Mert a munkanélküliség meg­szüntetéséhez is pénz kell. Vállalkozni segítenek... A munkáskéznél nincs el­sőbb. Ha ezt megszívlelik, s a vezetők is helytállnak, többet elérnek, mint én. Negyven évet húztam le a szénfal mellett, s csak egy kis házat tudtam magamnak csináltatni, amiben öregsé­gemre meghúzódhatok. Mégsem adtam fel a re­ményt, pedig már 78 éves vagyok. T. László Kazár Több mirit fél éve a vál­lalkozások ösztönzésére hoz­ta létre a megyei tanács a vállalkozási irodát, melynek ügyvezető igazgatója Balázs Miklós. Ez a sajátos hivatal speciális tanácsokkal szolgál a forrásteremtés lehetősé­geinek feltárására, jogi, adó- és pénzügyi, valamint piaci-üzleti marketingjelle- gű ismereteket nyújt. Információ adásán kívül szervezik is a vállalkozáso­kat, s foglalkoznak azok mű­ködtetéséhez szükséges szolgáltatásokkal. Népsze­rűségük áz utóbbi hetekben kissé hullámzó, de így is naponta nyolc-tíz ügyfél for­dul meg náluk. A tanács­adás. illetve az egyéb szol­gált - tás ingyenes. Hétmilli­ós alaptőkével nemrégiben hoztak létre egy alapítványt, amellyel az a céljuk, hogy a vállalkozókat ne csupán ismeretanyaggal, hanem in­duló tőkével is támogassák. Legjobb a maszeknak? Á drágaság ad munkát a cipésznek Hazánkban egyre több a munkanélküli. Sajnos, ez alól Nógrád megye sem kivétel, sőt, itt kritikusabb a hely­zet, mint máshol. A fiatalok sincsenek kedvező helyzet­ben. Az iskola befejezése után sokan csak nehezen, vagy egyáltalán nem kap­nak munkát. Többen azt mondják: legjobb a masze­koknak. Valóban jó nekik? Mit mondanak ők erről? Erre kerestem a választ fia­tal magánvállalkozóknál. Előkerülnek a padlásról a cipők Kazinczi Ferenc huszon­két éves cipész kisiparos. Februárban váltotta ki az iparengedélyét- előtte álla­mi cégnél dolgozott. — Szerencsésnek mond­hatom magam, mert kevés a cipész. Mátranovákon nyi­tottam meg a műhelyemet így szolgálom a falut. Lassan két műhelye i,s lesz: ősszel készül el Salgó­tarjánban a gyorsjavító szalon, ahol ő is dolgozni fog. — Ügy véli, lesz bőven javítanivalója? — Mindenképpen. Az ár­emelések arra késztetnek sokakat, hogy ne dobják el a régi lábbeliket, ha azok még használhatónak látsza­nak. Egy kétezer forintos ci­pőnél ezt mégirtkább meg­gondolja az ember. A padlásról is előkerülnek a régi „rossz” sarkalni, tal­palni valók, amit a jobb időkben félre tettek. Mu­száj megcsináltatni, mert az újra nincs pénz. Hoznak aztán például a lengyel pia­con vásárolt szandálokat, amelyek egyáltalán nem bizonyultak tartósnak. — Sokba kerül önnél a javítás? — Szabadárasan dolgo­zom, de lényegesen olcsób­ban. mint mások. Ezzel azt szeretném elérni, hogy mi­nél több kuncsaftom legyen. Leggyakrabban a nők ke­resnek, a tönkrement mű­anyag, fém, bőr cipősarkak miatt. Nem kérek sok pénzt ezért a munkáért, a sarok behúzásáért viszont már többet kell fizetni. De még így is jobban megéri, mint­ha újat kellene venni. Sokszor az autója is tele van csizmákkal, cipőkkel. — Nemegyszer útközben is megállítanak, megkérdik, hogy megcsinálnám-e ezt vagy azt. Mindig van ná­lam egy-két lábravaló, mondja is egyik ismerősöm, le sem tagadhatnád, hogy cipész vagy.. . A rámenősség fél siker Torda Attila huszonnégy éves, mátranováki fiatalem­ber, az év elején lett ma­gánfuvarozó. Hogy miért ke­rült erre sor? — A helyi téeszben dol­goztam, de nagyon kevés volt a fizetésem. A csalá­dot nem bírtam volna el­tartani, gondoltam, megpró­bálom ezt. A feleségem anyja adott pénzt, hogy tud­jak venni egy használt UAZ-t. Azóta magam járok a fuvar után. ö is szabadárasan dolgo­zik, egyedül a tüzelőre meg­szabott a tarifa. — Ha most visszaperget­hetné az időt, bele fogna-e újra ebbe a munkába? — Igen. Igaz, hogy meg kell dolgozni a pénzért, — reggel hattól este nyolcig, szombaton és vasárnap is — de könnyebb a megélhetés. Csak, az a baj, hogy kevés időt töltök a családdal. — Gondolom, érték már bosszúságok... — Természetesen, hisz’ egyre több a magánvállal­kozó ebben a szakmában, s van köztük olyan, aki feke­tén, olcsóbban szállít. De akad egyéb gond is. Nincs pénzem új autóra, ezzel meg sok a baj. Attila a rakodást is ma­ga intézi. — Egy nap száz mázsa szenet is megmozgatok. Ke­mény munka ez, főleg ha meleg van. Néha az emberek is felbosszantanak, de még ezzel együtt is jobb így, mintha vállalatnál lennék. Mert most a magam ura vagyok. Cserhalmi Adél

Next

/
Oldalképek
Tartalom