Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-14 / 139. szám
990. SZEPTEMBER 14.. PÉNTEK m?zz2i/ 3 Napi kommentárunk Mire löjjünk? A rádió reggeli krónikájában egy kiábrándult mezőgazdasági szakembert hallgattam. - Nem csak a régi kormány tét' te tönkre a mezőgazdaságot, az új sem foglalkozik vele — így ő. — Ennek a fejetlenségnek pedig az lesz a vége (szerinte), hogy sorba fogunk állni húsért. A mondat vége nagyon megütötte a fülemet. Nem mint mezőgazdasági szakembernek, hanem mint húsevőnek, és mint piacra járórak. Erősen kétlem ugyanis, hogy sorba fogunk állni húsért. Mert lábunk még csak lesz hozzá, de pénzünk nemigen! Akinek meg lesz pénze, azt nem sokan elő" zik meg a húsospult e'ctt . . Pedig a hús jó. Az említett fejetlenségnek ezért inkább az lesz a vége, hogy elszaporodnak az orvvadászok az erdőben. Puskát lehet barkácsolni. Aztán vagy elkapják a húsvadászt, vagy nem kapják el. Rizikós, az igaz. De annyit megér, hoqy legalább hét végén jóllakjon a család! (dudellai) Vízturbinák Egyiptomba Elégedett a megrendelő a Ganz Gépgyár a Hungalloy Anyagkutató és Gyártó Kft. által szállított vízturbina-alkatrészekkel. A salgótarjániak természetesen örülnek az elismerésnek, hiszen a hatvanféle, nikkellel, krómmal és molibdérinel ötvözött öntvények előállítása jelentős szakmai feladat. Kiváló minőséget kell a gyártóknak produkálniuk, hiszen a Ganz Gépgyár Egyiptomba exportálja a vízturbinákat. A kft. megrendelése egyelőre 12 millió forint értékű, de a tapasztalatok alapján biztosra vehető: kölcsönösen előnyös és kiterebélyesedő kapcsolat van kialakulóban a budapesti vállalattal. Több olajkályha tőkés piacra A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár az idén 10 ezer olajkályhát exportál Ausztriába és 25 ezret az NSZK-ba. A melegebb időszakban hetente 500 berendezést indítottak útba a két legjelentősebb tőkés partnernek, mostanában viszont megkétszereződött ez a szám. Az ok kézenfekvő: közeledik a fűtési idény, több olaj- kályhát vásárol a lakosság. A kiszállítási ütem a későbbiekben még csak növekszik, hiszen az osztrák és az NSZK-beli megrendelő a téli hetekre 1500 tüzelőberendezést rendelt. Leningrad: szabad gazdasági övezet Ez év október 1-től Le- ningrád, a Szovjetunió második legnagyobb városa szabad gazdasági övezetté válik, közölte a Novvoszlyi munkatársával Anatolij Szobcsak, a város polgármestere. A hátralévő alig két hét alatt számos a cégek működését szabályozó törvényt kell elfogadni. Szobcsak az üzleti titoktartásra hivatkozva nem közölte a külföldi befektetések pontos összegét, de utalt arra, hogy „igen tekintélyes” ez az összeg. fl Parasztszövetség és a húsipar-kereskedelem együttműködése Az Európai Gazdasági Közösség 1992-re kialakuló egységes piacán való érvényesülés feladja a leckét a magyar hústermelőknek, feldolgozóknak és a kereskedőknek egyaránt. Az ezzel összefüggő feladatokról tárgyalások kezdődtek a Parasztszövetség, a Húsipari Egyesülés és a Budapesti Húskereskedelmi Közös Vállalat, valamint a magyar húsipari üzemek vezetői, képviselői között. A megbeszélések célja, hogy az érdekeltek együttműködése révén olyan mértékben javuljanak a hazai húsvertikum szakmai feltételei, hogy néhány év múlva hústermékeink minden tekintetben versenyképesek legyenek a nyugat-európai piacon. A Parasztszövetség valamint a húsipari szervezetek, vállalatok segíteni kívánják a vállalkozók takarmányozási, állattartási, tenyésztéspolitikai feldolgozási és értékesítési gondjainak megoldását. Az együttműködéssel. kitűnő minőségű húsáru előállítására lesz lehetőség, és a vállalkozók olyan korszerű feldolgozási módszereket is igénybe vehetnek, amelyek lehetővé teszik a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodást. A Parasztszövetség arra tett javaslatot, hogy a vállalatok és a kereskedelem, valamint a felvásárlók tegyék lehetővé azt, hogy a parasztgazdaságok minél korszerűbb tenyész- és hízótelepeket alakíthassanak k> Az ehhez szükséges szakmai ismereteket részben a tervezett közös információs rendszer révén szerezhetik meg a vállalkozók, akik támaszkodhatnak a Parasztszövetség által szervezett továbbképző tanfolyamok ismereteire is. Hazai és külföldi tapasztalatcserére szintén mód nyílik majd az együttműködés révén. Bekapcsolódnak a programba a sertés- és szarvasmarhatenyésztő termelési rendszerek illetve a tenyésztésben élenjáró külföldi partnereik is: megfelelő tenyész- és hízó-„alapanyaggal” látják ’majd el a kistermelőket. A partnerek szükség szerint közösen kezdeményezik majd a takarmányfehérjék és adalékanyagok, szemes takarmányok behozatalát erre nézve a Parasztszövetség tett határozott javaslatot az eddigi tárgyalásokon. Mindenki erről beszéi Padlóra kerül a mezőgazdaság? Bizonytalanok az agrártermelők. Az aratás már a befejezéséhez közeledik, de az étkezési búzának még mindig nincs elfogadható ára. S ami talán még ennél is inkább borzolja a kedélyeket, hogy a megoldást kínáló egyezkedések sem a napjainkban korszerű, piacos módszereket veszik számításba. Azon vitatkoznak a termelők, s az érdekeiket képviselők, hogy a kormány mekkora összeggel emelje az étkezési búza hatósági felvásárlási árát. Teszik ezt akkor, amikor a takarmánybúza már «-*’badara« és hirdetett cél a piacgazdaság kiépítése. Az árvitát mindkét tény tagadja, hiszen az étkezési búza hatósági árának fenntartása egyikkel sem rokon megoldás. A jobb kéz, meg a bal Működnek a régi mechanizmusok mind a kormány, mind a termelők háza táján. A gabona kétféle árformája már induláskor is ellentmondásokat takart, s várható volt, hogy ezek előbb vagy utóbb kiéleződnek, a nyílt viták forrásaivá válnak. A döntést hozóknak is tudniuk kellett, hogy az étkezési búza hatósági, tehát felülről megállapított ára az értékesebb terméket hozza hátrányosabb helyzetbe. Ezt csak tetézték a termelők, amikor áremelést követeltek, ahelyett, hogy a gabona egységes árformájáért, a szabad árért harcolnának, így ugyanis valóban a piacon dőlne el melyik termék mennyit ér. Nem szünetelnek a fiskális megoldások az export támogatásában sem. A költségvetési kiadások kényszerű kímélése miatt a támogatási kulcsok várhatóan mintegy 30—40 százalékkal mérséklődnek. Nem vitatható, ez átmenetileg csökkenti a kiadásokat, ám nem kellő gondossággal számol a hosz- szabb távú érdekekkel. A támogatás elapadása ugyanis már az idén mérsékelheti az agrárexportot. olyan időszakban, amikor a kormány a korábbinál kedvezőbb fizetési mérleget vállalt a Valutaalapnál. Másfelől a gazdálkodók jelzésértékűnek tekintik az intézke' déseket, s erre a termelés jelentősebb visszafogásával válaszolhatnak; következésképpen a jövő évi export kerülhet veszélybe. Kétszáz téesz válik veszteségessé A rövid távú és a távlati célok ellentmondásban vannak a támogatási kulcsok mérséklésével. Ezt a helyzetet még az sem menti, hogy az első fél évben a tervezettnél nagyobb összegű támogatást kaptak a termelők. Ennek gyökerei is kormányzati hibákra vezethetők vissza, jóllehet, nem csupán a jelenlegi kormány ‘felelősségére. A támogatások számbavételekor olyan alacsony árakkal kalkuláltak, amelyeket a piac jócskán túlteljesített. Csak példaként említve, az élő sertés tervezett exportára 800 dollár volt, ezzel szemben a valóságban 1300 dollár lett. E hibákat persze célszerű feltárni, kijavításukra intézkedéseket kell hozni, ám a következményeket nem lehet egyoldalúan a termelőkre hárítani. Ha mégis ez történik, nyilvánvalóan számolni kell a válaszlépésekre, illetőleg azok költségvetési hatásaira is. Fékezi a normális termelési folyamatokat a kedvezőtlen adottságú térségekben az árkiegészítés drasztikus csökkentése is. A kétmilliárd forintos mérséklés a gazdaságoknak mintegy a felét érinti, de közülük kétszáz veszteségessé válik. Egyes térségek különösen veszélybe kerülnek. Borsod, és Szabolcs megyékben emt. att zárja veszteséggel az évet a gazdaságok 75 száza^ léka. Durva, kiszámíthatatlan beavatkozás A mezőgazdaságot sújtó csomag — a számítások szerint — mintegy 12 milliárd forinttal hozza kedvezőtlenebb helyzetbe a gazdálkodókat. Ezt sokféleképpen lehet közelíteni: a 12 milliárd forint a mezőgazdasági nyereségnek mintegy a harmada, a nagyüzeminek a fele; s ilyen gyors és váratlan visszafogásra még nem volt példa. Mindez bizonyíthatatlan gvanúsítgatá- sokra ad okot. Egyre gyakrabban hallani azt a termelői véleményt, hogy a várható intézkedések közgazdasági módszerekkel verik szét a jelenlegi agrárstruktúrát, hogy a tulajdonreformot felgyorsítsák. E vélekedés akkor igazolódna kétséget kizáróan, ha a nagyüzemek szétesése után visszaállnának a korábbi támogatások. Az ugyanis nem vitatható, hogy az említett „közgazdasági csomag” tönkreteheti a me‘ zőgazdasági nagyüzemeket; de egyben a privatizációt is fékezi, hiszen az új agrárstruktúrában a jövedelmezőség még inkább a gazdálkodás homlokterébe kerül. A józan parasztember mindig is számol, s a tartósan veszteséges termelésnek még a környékét is elkerüli. A mostani bizonytalanság helyett tartó? biztonságra van szükségük a gazdálkodóknak. Ezt az érzetet pedig csak akkor lehet megteremteni, ha a mostanihoz hasonló évközi, kiszámíthatatlan, durva beavatkozásokat a piaci szabályok váltják fel. (Folytatás az 1. oldalról.) te meg a kérdést az osztály- vezető, majd így folytatta: — Megkíséreljük a díj pótbeszedését, s ha nem sikerül. a nyolcnapos íelszólítáNapjainkban a növekvő árak ellensúlyozására egyre többen foglalkoznak jövedelmük kiegészítése céljából mezőgazdasági tevékenységgel, állattartással. Az elmúlt időszakban mind többen foglalkoznak a juhtenyésztéssel. Képeinken Nagy István juhász Zabar határában legelteti a nyájat. (Mikuska István felvételei) si határidő után megszüntetjük az áramszolgáltatást. A lekapcsoláskor legtöbben fizetnek, persze, a kiszállási és a bekapcsolási díjjal együtt. Amennyiben a fogyasztó semmiképpen sem hajlandó megadni a pénzünket, úgy nem marad más hátra: bírósági útra tereljük az ügyet. A szénbányák a „legsárosabb” A vállalatok már súlyosabb esetek, hiszen nagyfogyasztók, ennélfogva olykor milliókra rúghat a kiegyenlítetlen cehjük. A felszámolás alatti Nógrádi Szénbányák 20 millió forinttal „megy” az áramszolgáltatónak. További neveket nem említünk, de azt leszögezhetjük: a megyében több tucatra tehető a hosszabb- rövidebb ideig nem fizető kisebb-nagyobb cégek száma. Az ÉMÁSZ megtehetné, hogy él adott jogával, s megszakítja az áramszolgáltatást. Ez az eljárás viszont még csak tetézné a bajt, hiszen a nem termelő üzem, gyár árbevétele is elmarad. Emberek százainak, netán ezreinek kenyere úgyszintén veszélybe kerülne. Aztán az élet- és vagyonvédelmet hasonlóképpen szükséges mérlegelni. Gazdálkodó szervezeteknél tehát nagyon ritka az áram lekapcsolása. Mindenesetre tény: az árám- szolgáltatónak olyan joga is van, hogy csődeljárást kezdeményezzen a neki tartozóval szemben. Erre ez- idáig még nem került sor szűkebb pátriánkban. Igaz, a vállalatok is igyekeznek a lehető legrövidebb időn belül fizetni. Áremelés: több adósság? Augusztus elsejétől közismerten emelték a villamos energia árát, ámbár ennek hatását csak a december eleji számla átvételekor tapasztaljuk. Kérdés, az áremelés nem idézi-e elő a nem fizetők táborának növekedését? — Erre egyelőre képtelenség felelni — válaszolta Végh István. — Az eshetőséggel ugyanakkor számolnunk kell. Márcsak azért is, mert a lakosság és a vállalatok anyagi helyzete tovább romlik, sokaké pedig maholnap aggasztóvá válhat. Kolaj László fiz ElülfiSZ fut a milliói után
