Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-13 / 138. szám

4 RH-nZÜ 1990. SZEPTEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Ölve vagy halva (Hard to Kill) Az. akció film készítésének re­ceptje á la Bruce Malmuth. Végy egy főhőst. Természete­sen egy jó megjelenésű, szimpati­kus férfit. Foglalkozására nézve legyen - mi más? - rendőrnyomo­zó, de a legjobb - egész Los Angelesben. Hívják őt Mason Stormnak. Művelje magas szin­ten a harcművészeteket, értsen a kínai gyógymódokhoz. Legyen szeretett hitvese, imádott gyer­meke, hű barátja. Legyen szűk­szavú, csak a lényegről beszéljen. Mondjon bölcs távolkeleti alapel­veket. Például: fájdalmat okozni könnyebb, mint elviselni. Vagy: a halálfélelem ijesztőbb, mint maga a halál. Ezt a szuperzsarut keverd bele egy piszkos ügybe. Forrósítsd fel a szituációt, vagyis öljék meg a családját. Főhősünket tedd hűtő­be, pontosan hét évre. Ennyi ideig feküdjön kómában egy kli­nikán, súlyos sebesülését követő­en. Ekkor keverj bele az ügybe egy bájos ápolónőt, aki rendületlenül bízzon Storm felépülésében. Hogy legyen miért reményked­nie, emelje fel a hősünket takaró lepedőt, s alápillantva az ott lá­tottakat fátyolos hangon emígyen összegezze: ilyen szerszámmal érdemes lenne élni... Vedd ki a hűtőből hősünket és melegítsd fel. Gyógyítsa meg ön­magát a legkülönfélébb kínai praktikákkal, s készüljön csa­ládja gyilkosainak likvidálására. Adjál hozzá egy kis romantikát az ügyhöz, vagyis derék nyomo­zónk és a segítőkész nővérke sze­ressenek egymásba. A végén forrósítsd fel az egész történetet. Mason Storm dicsére­tes ügyességgel számoljon le min­den gazfickóval. A bosszút fűsze­rezd egy fogsorkiveréssel, egy bi­liárddákó torokba történő tolásá­val, egy nyakkitekeréssel. Az elkészült művet a szokásos és jól ismert módon tálaljuk, ki­lencven percig fogyasztható. Ga­rantáltan ízleni fog mindenkinek, aki a könnyed, jól emészthető filmétkeket kedveli. Különösen szívesen emleget­jük majd főhősünket, az étel leg­fontosabb és legfinomabb ízét. Érdemes megjegyezni a nevét, hiszen bizonyára sokszor találko­zunk még vele. Steven Seagal- ként keressük. A kellemes és har­monikus ízt adó öntetet - a zenét - David Michael Frankról nevez­ték el. Az Ölve vagy halva bármi­kor, bárkinek, akárhányszor fo­gyasztható. Nem Oscar-díjas ter­mék, de tisztességes, profi munká­val készült desszert. Szilágyi Norbert Hollókő rangja kötelez A Palóc Kulturális Társulás törekvéseiről lijgjj Augusztus 20-án mintegy I hatezer ember látogatott 8ÜS el Hollókőre, hogy ré­szese legyen valamilyen formá­ban, nézőként vagy szereplő­ként, árusként és mutatványos­ként a Palóc szőttes népművé­szeti találkozónak. Az érdeklő­dés jelzi: továbbra is él az igény a rendezvény iránt, ami pedig visszaigazolja a rendezők, a Palóc Kulturális Társulás tettét és szán­dékát. A társulás megyénkben egye­lőre még szokatlan civil szervező­dés, jogelődjének, a Palóc szőttes kulturális nap intézőbizottságá­nak a tagjaiból és a szakmailag érdekelt intézményekből alakult. Itt találjuk a hajdani alapító tele­pülések - Hollókő, Szécsény, Nógrádsipek, Varsány, Rimóc és Nagylóc-képviselőit, aszécsényi művelődési központot, téeszt és háziipari szövetkezetét, a megyei NODISZ-t, *0 Nógrád Touristot. Feladataiból következően segíti az egyesület és rendezvényeit a megyei művelődési központ. A társadalmasulás igazi jeleként ér­telmezendő: a társulás titkára, Kiss Tiborné szécsényi népmű­velő közszolgálati munkában látja el feladatait.- Hollókő a népművészeti ta­lálkozó megtartásával is kifejezi, méltó kíván lenni világörökségi rangjához. Nyilván rangot sze­retne szerezni a Palóc Kulturális Társulás is, amely néhány hó­napja szerveződött és a széles nyilvánosság előtt először az au­gusztus 20-i találkozón mutatko­zott be. Milyen alapcélokat fogal­mazott meg magának a társulás? - kérdeztük Radácsi László el­nöktől, a Nógrád Megyei Műve­lődési Központ munkatársától.- Nógrád megye első telepü­lés- és intézményközi társulása egy konkrét kulturális célra szer­veződött. A palóc kultúra, ki­emelten a folklórhagyományok éltetését segítendő jött létre, konkrétan pedig a nagy múltú Palóc szőttes népművészeti talál­kozó megtartási szándékával. A csökkenő értékű állami, tanácsi, intézményi támogatás miatt ugyanis veszélybe kerülhetett volna a korábbi lazább szervező­désű felelős, az intézőbizottság 17 éves áldásos munkája. Ezen túlmenően elégséges vitalitás, anyagiak esetén, különböző köz- művelődési, tudományos, isme­retterjesztő formákkal ösztö­nözni kívánjuk a népi kultúra értékeinek hasznosítását, közös­ségszervező erejének tudatosulá­sát. Alapszabályunk szerint ezért is nyitott, fogadókész egyesüle­tünk minden szellemi, szervezeti, anyagi segítségre.- Ma, amikor minden jel a kulturális élet elszegényedésére utal, honnan szerzik a bátorsá­got, hogy jelentős összeget igénylő nagyrendezvényt szer. vezzenek, közismerten alacsony belépődíjakkal?- Forrásaink s mértékük jól tükrözik a társadalmi, kulturális átalakulás helyzetét. Még van „állami támogatás” bár ez évben már pályázni kellett, s a kurató­rium máig ki nem derült okok miatt alulértékelte a Palóc szőt­test. Emiatt a megyei művelődési központnak pótolnia kellett - nyilván más feladatai rovására - a kieső fedezetet. A jogelőd inté­zőbizottság tagjai korábbi támo­gatásukat tagdíjként ajánlották meg. Ezenkívül bírjuk az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal jóin­dulatát és kísérletet tettünk ma­gán- és jogi személyek támogatá­sának elnyerésére, nem minden eredmény nélkül. Ez utóbbi, a szponzorok megnyerése lehet a következő évek forrása. Summa summárum: első évünk pénzügyi helyzete pozitív.- És a Palóc szőttesé?- Kedvező a közönség, a sajtó és a szakma visszhangja. A ha­gyományok, az alapító települé­sek, a fogadó Hollókő kötelez­nek. Megható az az igyekezet, hogy több mint 20 csoport készül a találkozóra, gyűjtik helyi ha­gyományaikat, áldozatokat is vállalva próbálnak, utaznak, küz­dik le lámpalázukat, mutatják be műkritikai elemzést is kiálló mű­soraikat. Ugyanakkor az oly ke­vés tömegszórakoztató esemé­nyeink egyike az idegenforgalmi attrakció is.- A színfalak mögül azonban - no. nem valóságosan - disszo­náns hangok is hallatszottak.- Az összefogás e módját is tanulni kell. Számtalan hibát kö­vettünk el, melyek közül a fel­lépő csoportok ellentmondó tájé­koztatása a legfájóbb. Nekem a plakátunk nem tetszik, a prog­ramfüzetünk hibáira nincs ment­ség, a közönségszavazás szerve­zése sem nyerte meg az érintettek tetszését. Nem kerülhetünk ilyen hibákhoz vezető időzavarba.- A program hangulatát érzé­kelve valószínűnek tartom, hogy elnyerik a megbántottak bocsá­natát. Befejezésül: mik az egye­sület legközelebbi tervei?- Szeptember végére szervezünk egy ifjúsági szórakoztató programot, és még ősszel egy tudományos igényű tanácskozást. Ismét idő­szerű ugyanis a kutatók, a peda­gógusok, a népművelők ismere­teit. nézeteit megismerni kulturá­lis örökségünk, a népi kultúra máig ható értékeiről, a „haszno­sítható” elyeihez való politikai, szakmai viszonyukról. (ok) Zsolnai-módszer Endrefalván Az Endrefalvi Általános Is­kolába idén 26 elsős iratkozott be. Őket a korszerű Zsolnai­módszerrel tanítják az alsó tago­zatban, amely évek óta az iskola egyik legjelentősebb kísérlete. Az oktatók szerint eredménye­sebb, hatékonyabb ez a mód­szer, mint a hagyományos, nö­veli a tanulók kreativitását, so­koldalúbbá teszi őket. A nyugat-európai nyelvek ta­nításával ez évben még nem áll­nak igazán jól - a gyerekek egyelőre csak oroszt tanulhat­nak de jövőre valószínűleg bevezetésre kerül a német, amit most igyekszik elsajátítani az orosz szakos kolléga. Az intézmény szakos ellátott­sága jó, körülbelül 80 százalé­kos, leginkább a rajzot tanító szakember hiányzik. A hittanórák egy részét sike­rült beépíteni az órarendbe, a kimaradó osztályok órák után járnak hittanra. Az elsősöket délelőtt Dénes Sándorné, délután Rádiné Kol­lár Tünde ismerteti meg az elsa­játítandó tananyaggal. Endrefalvai első tagozatosok: Balázs Csaba, Berki Júlia, Berki Norbert, Csonka Andrea, Csonka Béla, Csőri Boglárka, Deák Georgina, Deák Hajnalka, Deák Zsolt, Holecz Adrienn, Horváth Henrietta, Jónás Gábor, Kovács Tünde, Oláh Bertalan, Oláh Gyöngyi, Oláh Norbert, Oláh Péter, Oláh Renáta, Oláh Tamás, Oláh Tibor, Oláh Zsanett, Papp Gábor, Kácz Bernadett, Rácz Béla, Kácz Roland, Medgyesi Annamária. Drága Édesanya, Maróti Gyulánál Nagyon sok boldog névnapot kíván lányod, Éva. Még sok B-13 napot kívánunk a szerkesztőknek! Hű olvasóik. Tisztelt Olvasóim! A napokba bejött hozzánk egy néni, aki feladott nálunk augusztus 31-éré egy dísztáviratot „Nifiös. senki olyan...” kezdettel, hogy a lánya nem hitte el, neki _5?ól az üzenet. Sajnos, még egyszer nem közölhetjük le a (f* szöveget, de azt megerősítjük, hogy Salgótarjánba küld- / ték. A félreértések elkerülése végett kérem Önöket, ponto­san címezzék meg jókívánságaikat! A derű óhajtása Szabó Gyula akvarelljei Szabó Gyula kiállításáról. R. Tóth Sándor felvétele Hölgyek egymás közt. Részlet Szabó Gyula szlovákiai érde­mes művész munkássága nem is­meretlen az érdeklődő nógrádi közönség előtt. A korábbi évek­ben számos kiállításon találkoz­hattunk műveivel. A többi kö­zött, sikert aratott egyéni tárlata, amelyet fametszeteiből rendez­tek Salgótarjánban. Folyamato­san keresik föl Losoncon, a Nóg­rádi Galériában lévő Szabó-kiál­lítást is a magyarországi - benne a megyei - látogatók. Szabó Gyula életműve műfa­jokban és technikákban is igen sokrétű. Már csak ezért is külön öröm, hogy most a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban ismét önálló kiállítást láthatunk, ezúttal a festő-, és szobrászmű­vész akvarelljeiből. Úgy tetszik, az életműben az akvarellfestészet szintén előkelő helyet foglal el. E műfajban talán kevesebb a drámai fordulat, mint például a művész kitüntetően részletesen elemzett olajfestésze­tében. A művész életében is mindössze kétszer mutatkozott be önállóan az akvarellel, 1957- ben Pozsonyban és 1971-ben Bu­dapesten. A jelenlegi, terjedel­mében viszonylag kicsi salgótar­jáni tárlat azonban meggyőz ar­ról, hogy munkásságának e része is okkal tart számot a műtörténeti elemzésre és a közönség érdeklő­désére. Mindenekelőtt a tárlaton a mű­vészi gondolat, illetve a kifejezés egysége ragadja meg a látogatót, továbbá az a sajátos harmónia, amelyet esetenként hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a kelet-közép-európai térség törté­nelmi-társadalmi, feszültségek­kel és emberi tragédiákkal teli változásai közepette. Néha ma­guk a művészek is mintegy „elrej­tőznek" valamely technikában, esetenként éppen az akvarell spe­cifikus lehetőségeiben, s mintegy titokban” hódolnak „a perc örö­mének”, a boldog pillanatnak, midőn a belső és a külső világ összhangban látszik egymással. E pillanatok nélkül nem létezik tel­jes emberi élet, mindannyiunk­nak szüksége van arra, hogy a zaklatottságban legalább időn­ként megpillantsuk a szépséget, a másik ember, avagy a természet arcát. Önmagunkra is csak így ismerhetünk igazán. A „boldog órák” szép emléke lengi be Szabó Gyula salgótarjáni tárlatát. A már említett harmónia portréban és tájképben egyaránt jelen van. Számunkra külön ér­dekes lehet annak regisztrálása, hogy a nógrádi táj líraisága mi­lyen hasonló intenzitással van je­len az országhatár mindkét olda­lán. Első pillantásra például az a látogató benyomása, mintha egy korai Réti Zoltán, vagy az ugyan­csak korai Iványi Ödön akvarell- kiállításán lenne. Nyilvánvaló, hogy itt a táj. s a benne élő emberek közös sugallatának megnyilvánulásáról lehet szó. Hi­szen azonosak az esős esték, az évszakok megannyi színcsodája, amikor a felhők mögött lenyug­szik a nap, vagy éppen fölkel, a márciusi hó, a tavasz és a nyár csodája. Egyébként a korai Ré­tire és Iványira elsősorban az ak- varellek rajzossága emlékeztet a táj és az emberi sors közös indít­tatásán kívül. Szabó Gyula akvarelljei rend­kívül egységesek, színvilágukban is kiegyensúlyozottak. A művész ezekben a művekben veszi igazán birtokában mindazt a lírát, ami ezúttal a derű hordozója. T. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom