Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-08 / 108. szám
1990. AUGUSZTUS 8., SZERDA 5 unjnznu Rendszerváltásban született Július elsejétől újra városi rangú rendőrkapitányság működik Szécsényben. A korábbi, az 1978 decemberében Nógrád megyében végrehajtott államigazgatási átszervezés miatt szűnt meg. Ekkor a volt szécsényi járást a salgótarjánihoz és zömmel a balassagyarmatihoz csatolták. Ezzel együtt jól bevált évtizedes, sőt évszázados intézményeket szüntettek meg. Ez a lépés a térségben társadalmi feszültséget is okozott. Az akkori elhamarkodott döntés kedvezőtlen hatásait elsősorban a lakosság viselte, hiszen Ságújfaluból, Nógrádmegyerből, Hollókőről kellett sokszor kis jellegű rendőrségi ügyek miatt is Balassagyarmatra vagy Salgótarjánba utazni. Ha az ügyfél netán nem ismerte az ügyfélfogadási órákat, akkor többször is. Mindez pénzbe és jelentős társadalmi munkaidőalap-veszteségbe került. Az akkor kellően át nem gondolt átszervezés egyik következménye, hogy a közrend és a köz- biztonság - a rendőrségi igazgatás teljes megszűnése miatt - érezhetően romlott Szécsényben és térségében egyaránt. Az elmúlt években a városi tanács számos testületi állásfoglalásban kérte a rendőrkapitányság visszaállítását, jelezve, hogy a közrend és a közbiztonság helyzete indokolja elsősorban. 1985-ben egy körzeti megbízott csoportot hoztak létre Szécsényben, de ez sem szervezetileg, sem szakmailag nem győzte az ügyek feldolgozását, különösen nem a bűnügyek vonatkozásában. Egy megyei *felmérés szerint Szécsényben és térségében élők közbiztonsági érzete volt a legrosszabb. Az utóbbi három évben ugyan felerősödött a balassagyarmati rendőrség szolgáltatójeliegű munkája, ennek egyik jele, hogy Szécsényben intézték az útlevél- és személyiigazolvahy- ügyeket, de ez csak kevés örömet és változást jelentett. A kétszintes rendőrségi épületben még folynak az átalakítási munkálatok, de az alapvető rendőri szaktevékenységet már végzik. Dr. Havasi Zoltán rendőr őrnaggyal, a kapitányság vezetőjével járjuk végig az intézményt. Sorra mutatja be a különböző irodákat, ahol az útlevél- és sze- mélyiigazolvány-ügyeket, a közlekedési-igazgatási, az engedélyezési és a szabálysértési ügyeket intézik. Állandó ügyelet is van a rendőrségen.- A költséget a Belügyminisztérium saját költségvetéséből biztosította - tájékoztat a 35 éves jogi diplomás rendőrfőtiszt. Miközben járjuk az épületet, elmondja. hogy külföldön végzett („Csehben"), nemzetközi jogot és kriminalisztikát tanult. Nemzetközi érvényű diplomáját az ELTE Jogtudományi Karán honosították. és jelenleg is tanul. Llgycs/i-bírói jogi szakvizsgára készül. l*)79-hcn a Budapesti Rcndör-íőkapitányságon kezdte a rendőri munkáját, Balassagyarmaton folytatta, az utóbbi években pedig a megyei rendőr-főkapitányságon dolgozott, a gazdaságrendészeti osztálynak volt a megbízott vezetője.- Változik a rendőrségi munkastílus?- Igen, munkánkat a szolgáltatói jelleg erősítésével szervezzük, számunkra elsődleges az állampolgárok szolgálata. Természetesen ez más követelményeket támaszt velünk szemben, mint korábban volt.- Ehhez új rendőrök kellenek -vetem közbe.- Újak is és gyakorlattal rendelkezők is, olyanok akik képesek változtatni a magatartásukban, intézkedési stílusukban.- Milyen a három hét tapasztalata?- A városban és térségében folyamatos rendőri jelenlétet biztosítunk, a lakosság is bízik bennünk . A felfedezett bűncselekmények, a szabálysértések száma növekszik. A múlt évben közel háromszáz - zömmel vagyon elleni - bűncselekmény vált ismertté, az elmúlt három hét alatt pedig már negyvenhét és további huszonegy szabálysértés.- Meddig terjed a hatáskörük?- Ráróspuszta-Ságújfalu- Nógrádmegyer-Hollókő-Nóg- rádsipek-Káprástető által behatárolt közigazgatási területre. Megtudtuk azt is, hogy több községben megerősítették a kör- zetimegbízott-szolgálatot. Az elmúlt tizenegy év alatt oly gyakran hangoztatott igénynek megfelelően minőségi változás állt be a rendőri munkában. A közrend és a közbiztonság védelme, valamint a szervezett bűnözés elleni harc azonban a Szécsény Városi Rendőrkapitányság további fejlesztését igényli, valamint a társadalmi erők újraszerveződését. Kácz András A gyurgyalagok hazánk legszebb és legszínesebb madarai közé tartoznak. Fészküket a homok- és löszfalakba vájják. Elsősorban hártyás szárnyú rovarokkal táplálkoznak, s ezért egyes helyeken „méhészma- dár”-nak is nevezik őket. Fotó: Mikuska Kedves Olvasóimat biztosan meglepi, hogy ígéretem ellenére ma is jelentkezem a lapban. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy Önök igen szép számban küldtek be üzeneteket. Ebből a nagy érdeklődésből is látszik: a B-13 igazi multivitaminja az Új Nógrád- nak és az olvasók hangulatát is javítja. Kérem, hogy gondoljanak előre Klára nevű hölgyismerőseikre. Továbbra is fantasztikus lehetőségekkel áll rendelkezésükre az INGYENES B-13. Csak egy telefon a W-977-nek, vagy egy levél (3100 Salgótarján, Pa- lócz I. tér 4.) a szerkesztőségbe és a B-13 közli üzenetüket a megye minden tájára. Az üzenetekkel kapcsolatos reklamációjukat meghallgatom, de tovább nem tudom adni, mert a telefonálók címét nem rögzítjük. Üzenetüket szívrepesve várom. Dinnyés Mónikának! Negyedik születésnapodon sok boldogságot kíván szeretettel Szüleid és Bátyád. Drága mamának Ka- rancslapujtőre, 69. születésnapja alkalmából sok boldogságot kívánj \nita és Apuci. [BL Ibinek névnapjára üzenem, ne legyél olyan T* Hl szerény, mint a neved. <fl| ™ Csapj le rám! ™ éóciúxúúúúcj Zöldséges Erzsi mamának Karancsaljára nagyon sok boldog születésnapot kíván a Gyet- vai család. Gyulának! Augusztus 9-én, 12 órakor a megbeszélt helyen leszek. Edit. Lörincz Lacinak! Névnapod alkalmából Imre téged is meghívhat másfél Gundel-pala- csintára. íj, íj. ijs. if. if. q. # q. a- i?. if-Q if- if- q- -if Galovics Krisztinának nagyon sok boldog névnapot kíván a Tóth és a Galovics család. 4 Nenének jobbulást 4 ■€ kívánnak a szomszé- 4 4 dók. 4 444444444444 Harsányi Józsefnek Salgótarjánba boldogszületésnapot kíván lánya Szilvia és a család. •ú -t*-Ú ír ír ír ír ■ÜWVWWWWWW1* Bixinek névnapja alkalmából sok-sok boldogságot kíván Zsuzsi. craaacraaa Anyósomnak kö- ö zelgő születésnapja al- kaiméból egészséges és hosszú életet kíván La Lali. Q D D D O aaaaaaaaa 16 keréken a KÁRPÁTIÁVAL: Hazafelé 12. A fáradtság fokozatai (VII.6-9.) Hazafelé állítólag a fuvarosló is jobban húz, amiben kétségtelenül lehet valami. Domsa Pista valószerűtlen teljesítményeket csihol ki a lehetetlen utakat egyre rosszabbul bíró, újdonatúj Rábából. A megállítólámpa és az irányjelzők szerelése szinte napi szórakozás és az is, hogy tartalék ivóvizünkkel kell locsolni az egyik füstöt és szikrákat hányó akkumulátort. Minden szétrázó- dik, a vezetőfülke tetején lévő cégemblématábla (szép szakkifejezéssel: a „spejler”) is, így majdnem sikerül a Kárpátokban hagyni a KÁRPÁTIAT. Ami' nem veszélytelen, mert ha a súlyos tábla netán lezuhan és egy mögöttünk haladó személykocsit mindenestől lesodor a Latorca 40 méterrel alattunk kanyargó vizébe, a következmények belátha- tatlanok. így is látunk karambolt épp eleget, hármasat Bresztnél és nyolc továbbit Lemberg és Lvov között. Bizonyságául annak, hogy azért nem egészen hiábavalók a nálunk megszokott, itt majdnem kizárólag csak áthágott közlekedési szabályok. A fokozott sebességben természetesen az is részes, hogy az utat ismerjük. így Lucknál már parti- zánkodni merünk és az előírt 110 kilométeres rovnói kerülőt vakmerő húzással 47-re rövidítjük. Zuhog az eső, ilyenkor remélhetőleg figyelmetlenebb a rendőr, aki valóban annak bizonyul. Meglepetések azonban adódnak. Ugyanott, ahol jövet az éjszakai sasliksütés örömeiből nem vettük ki a részünket, most megállunk, mert Pista fáradt és egy órát szundikálni akar. Én a Katalin cárnő korabeli régi postaállomást szem- lélgetem, amikor előkerül egy rokonszenves férfiember és sörre invitál. Azt hiszem, hogy rosszul hallok, hisz ilyen nedűt Záhony és a finn határ között egyáltalán nem láttunk. Kiderül, hogy moldáviai konyak is van. Mindez egy szép, régi paraszt-' házban, ahol az utcai szobában japán tv, súlyos és ízléses ülőbútorok fogadnak. Odébb öt, 2 és 4 ágyas, minden hazai igényt kielégítően bebútorozott faház. Oroszom angolul gagyogó lányainak segítségével megtudom, hogy egy vállalkozás születésének vagyok tanúja. Ez a Bjelorusz kemping, mehet két éve bankkölcsönnel teremtettek meg és ami a környező szép tavak vízimádó vendégeire épül. Következő lépésként Katalin cárnő postaállomásából alakítanak éttermet. Mosdó és WC egyelőre csak egy van, de tiszta és ez meglepő. Sikerül megszabadulnom utolsó 10 rubelemtől, ami Domsa Pistának hazáig se, mert nem tudja mire elkölteni. A másik meglepetés éjszaka és Breszt előtt a pihenőben ér bennünket. Keményen megverik a vezetőfülke ajtaját. Nem ököllel, hanem valamilyen fémtárggyal. Információink szerint ez a „kamionbarátok” első próbálkozása annak kipuhatolására, hogy vannak-e odabenn. Vannak. Mezítláb és tréningruhában ordítva ugrok ki az esős orosz éjszakába. Aztán Pista is felébred és utánam nyújtja a zseblámpát. Vendégeink eltűntek, felöltözöm, bicskát fogok és körülvilágítom a kamiont. Minden sértetlen, de ki tudja meddig lesz az. így valóra válik korábban elvetett őrállási tervem és jó másfél órán keresztül csinálhatom azt, amit utoljára 39 éve: - a honvédségnél. Igaz akkor géppisztollyal. Alig kezdem cl cigarettám parazsával érzékeltetni jelenlétemet, tőlünk 30-40 méterre váratlanul kigyullad a pihenőben egy személyautó reflektorja és a jármű teljes sebességgel eltűnik az éjszakában. Valószínűleg ők voltak puhatolózó vendégeink... Ami a határon vár bennünket, az tulajdonképpen már nem is meglepetés. < 8-án este érünk Csaphoz, besorolunk a már ismert, végtelen autókaravánba és másnap reggel 6-kor lépünk magyar földre. Közben a szovinter- nes árukezelő felháborodik azon a magyar szemtelenségen, hogy mi éjnek évadján is képesek vagyunk a határra érkezni és nem hagyjuk aludni. A csapi (csopi) átkelőnek hivatalosan éppúgy éjjel-nappal nyitva kellene tartania, mint ahogyan a záhonyi nyitva is van. Mindeközben fáradtságunk eléri az elviselhetőség határát. 50 kilométert még vánszorgunk, mert a handléturizmus minden talpalatnyi parkolót lefoglal. Aztán a már ismert nyírturai étterem mellett letaglózottakként alszunk. Felébredve módom van némi összegezésre, elsősorban a skizofrén szovjet valósággal kapcsolatban. A számításaim szerint 6916 kilométeres utat (légvonalban ennyi választja el Budapestet Zambia északi határától) elsősorban az ismeretszerzésért volt érdemes megtenni. Aki szervezett turistacsoportokkal utazik, annak minden országban csak a szépet mutatják meg. Természetesen nálunk is. Az Ermitage, avagy a Kreml azonban még nem a Szovjetunió. Sok tízmillió ember élete egyáltalán nem idegen- forgalmi reklámszínvonalon zajlik, amit a legfőbb vezetők (például Sevardnadze) elismernek. A mindennapi kis és éppen ezért kellemetlenül emberközeli hatalmasságok, határőrök, rendőrposztok és szappanért többlet- üzemanyagot adó korrupt benzinkutasok, sokkal kevésbé. Sejthetőleg nem egykönnyen lehet túljutni azon a lelki traumán, melyet 70 év nevelése nemzedékeknek okozott. Ha valaki folyton azt hallja, amit már az öregapja is, miszerint ő az egész világ példaképe, pártja élcsapat, minden szem csak az ő hazája felé fordul és a Világ népei epedve várják, hogy az övéhez hasonló szabadsághoz jussanak, az elóbb- utóbb hajlamos ezt el is hinni. Hisz nem ismeri se a világot, se annak népeit. A csalódás keserű és mi éppen a keserű csalódás terjedése idején vágtunk át a Szovjetunió európai, mondjuk úgy, hogy idegenforgalmilag kevéssé preferált részén. A packá- zás, melyet az idegen unos-unta- lan érez (de csak a hatóságoktól!), olyasfajta gondolkodásmódot tükröz, hogy „Mi nem hívtunk, örülj, hogy itt lehetsz!” Az élmények, az emberek, tájak, életformák, életmódok megismerésének öröme kétségtelen. A KÁRPÁTIA segített benne, hogy megszerezhettem. A szekszárdi 17-es bolt melletti gyógyszertár vezetője pedig - aki egy kisebb tábori kórháznak elégséges medikamentummal látott el bennünket - abban, hogy a 6916 kilométer során egyetlen betegségünk volt csupán: -a fáradtság. Ez pedig gyógyítható. Ordas Iván
