Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-01 / 102. szám

1990 AUGUSZTUS 1.. S7FRDA i±nm á * • .. i ., 5 Nem kábítanak, gyógyítanak a volt pártházban Egészségügyi tervek Szécsényben Rétság központjában, a Börzsöny étterem és a Börzsöny Áruház mögött megszépült a terület. A modern és korszerű szolgáltató jellegű épületsor a helyiek és az ide látogatók igényeit elégítik ki. kép:B. n Mamutok tömegsírja A volt pártház, mely egészségügyi központ lesz Az Egyesült Államok Dél- Dakota államában a hőforrá­sairól híres Hőt Springs hatá­rában egy 26 ezer éves ma­muttemetőt fedeztek fel. Eb­ben a Mammuthus cplumbi negyvenhárom példányának maradványai kerültek elő, s a régészek remélik, hogy ugyanott még legalább fél­száz mamutnak a csontjait si­kerül kiásniuk. A mamutokat minden bi­zonnyal a még a jégkorszak leghidegebb időszakában is feltörő hőforrások vonzották arra a helyre. Ám a jó tízton­Nyár, hőség, Balaton-part. Eddig csúcs. Főleg, ha ilyen isteni környezetben popgálát (pop­strandot, pop-akármit) rendez­nek, néhány jól ismert és néhány kevésbé ismert résztvevővel. Amint azt a tv összefoglalójából láthattuk-hallhattuk: Zoltán Erika még mindig túl szexi lány, Szikora Robi pedig még mindig „katonásan” romantikus. Rajtuk kívül vagy fél tucat vadonatúj nás állatok - a környező ma­gaslatokról a forrás gödrének aljáig lejutva - nem bírtak a meredek és csúszós hegyolda­lon újra felkapaszkodni. Ezért vagy belefulladtak a forrás vizébe, vagy éhen pusztultak, s végül beleteme- tődtek az üledékbe. Az ott elpusztult mamutok főképp a fiatalabb korosztályhoz tar­tozó hímek: valószínűleg el­csatangoltak szüleiktől, s a meleg víztől vonzva, és ta­pasztalatlanságukban a ve­szélyt nem ismerve estek a forrás gödrének fogságába. (most még megjegyezhetetlen nevű) együttes nyilvánult meg a színpadon. Például így; „Nem tu­dom, hogy van ez / Neked kön­nyű lehet / Nem tudom, hogy van ez / Hogy csak én veszíthetek / Neked könnyű lehet / De azért nekem se rossz / Arra gondolok, amire akarok.” Én is. 4-gé­A Szécsényi Városi Tanács az elmúlt év végén fogadta el az egészségügyi ellátás - komplex -fejlesztésének a tervét. A lehe­tőségekben jól gondolkodó testü­let és a két konstruktív javaslattal élő párt - az MDF és az MSZP - áprilisban közösen tárgyalta meg a már konkrét intézkedésekre is vonatkozó, városi és térségi igé­nyeket szolgáló programot. Az azóta eltelt időben a volt pártház egészségügyi központtá alakításának a terve elkészült. Borik Albert vállalta ellepszol- gáltatás nélkül a nagy munkát igénylő feladatot, csupán azért, hogy minél előbb teljesüljön a lakosság igénye: a városban gyorsan változzon meg az egész­ségügyi ellátás helyzete. Az átalakítási tervben rögzített munkálatokat két ütemben hajt­ják végre. A földszintre tervezett szakrendelőket alakítják ki első­ként, aztán az emeleti részre ter­vezettek következnek. Július 24-én 5 kivitelező cég képviselője jelent meg a városi tanácson, azzal a szándékkal, hogy vállalják a várhatóan több­milliós értékű átalakítási mun­kát. A tervdokumentációt vala­mennyien megkapták, a városi tanács kikötése, hogy a kivitele­zést szeptember 3ö-ig végre kell hajtani. A megbízást az kapja, aki ezt vállalja és a legkedvezőbb árfekvésű ajánlatot adja. Az ez­után megkötött szerződés termé­szetesen más kötelezettségeket is tartalmaz. A váltakozó cégeknek azt is célszerű számításba venniük, hogy miben munkákat lehet tár­* sadalmi összefogással meggyorsí­tani, és miként lehet a költsége­ket csökkenteni? A segítőkész összefogás ez esetben sem mellőzhető. A vá­rosi tanács vezetői és az egészség­ügy fejlesztéséért felelősséget ér­ző, segítőkész politikai pártok is bíznak a támogató felajánlások­ban Rácz Anrdás Meghalt a világ legöregebb embere Százhuszonnégy éves korában meghalt az az argentin férfi, aki minden bizonnyal a világ legöre­gebb embere volt. A hatóságok által hitelesnek minősített születési bizonyítvá­nya szerint Armando Frid 1866. május 24-én született. Hosszú élete során volt marhahajcsár, pumavadász, olajbányász, de foglalkozott lovak betörésével is. Mint annak idején, 110. szüle­tésnapján elmondta, a rostonsült marhahúsnak és a Latin-Ameri- kában közkevelt keserű maté-te- ának köszönhette szép korát. Kinek lehet könnyű? A fel nem használt vasúti menetjegy vásárlójának haszonta­lan papírdarab, ha nem váltható vissza. A salgótarjáni Hőgyes Endre egy elmaradt hosszabb utazása alkalmával már tapasztal­hatta: nem veszik el a jegypénz. Pár napja viszont meglepetten kényszerült tudomásul venni: olykor bizony igen. Ugyanis az ide vonatkozó rendelet értelmében csak az 50 kilométernél nagyobb távolságra szóló menetjegyek válthatók vissza. O pedig a megyeszékhelytől „csak” negyven kilométert kívánt vonatozni. A jegyváltás helyén a pénztárosnő készséggel fel is olvasta az ominózus rendeletet, aztán (kettőnk kíváncsiságát kielégíten­dő,) születése idejének is utánanézett. A dátum: 1956. II. 1. megmosolyogtatta, s megjegyezte: ő ezután jött a világra. Hőgyes Endrét viszont ez nem nyugtatta meg, okkal, hisz 34 éve az említett távolságra bizonyára nem került 136 forintba a két másodosztályú menetjegy.- mihalik ­Csernobil réme 6. Újabb köztársaság sötétség és a fáradtság miatt nem vettük észre, de már Dubisiben új köz­társaságban voltunk. Eljutottunk az „igazi”, a „Nagy” Oroszor­szágba. A táj azonban már koráb­ban változni kezdett. Koronáju­kat vesztett, fehér felkiáltójelek­ként az égre mutató, finom érzé­keny nyírfák tízezrei mellett ha­ladtunk el száz kilométerek hosz- szán. Csernobil légvonalban tán 400 kilométer... Bár szekszárdi vizünk még bő­ven volt, egymás után ürülő kó- lásüvegeinket innen kezdve el­kezdtük frissen forralt teával fel­tölteni. A másik változás. Vityebszktől északra, a tavak világában, egy­másután mentünk el strandok és kempingek mellett. Eleven vízi élet zajlott és bár az órát a Szov­jetunióban 120 perecel előbbre kell állítani, az utolsó út menti sasliksütó helyi idő szerint még éjjel 11-kor is dolgozott. Nem kerestük fel. Az otthoni Köjálról épp elindulásunk előtt írtam egy - különben elég gyatra - cikket. Az itteni működését nem ismer­vén, utunk teljes hosszán megma­radtunk a hazulról hozott kosz­ton. Eseményekben azért a hatodik napon se volt hiány. Az ötletes és csalfa irányjelzők jóvoltából egy kis eltévedés Pszkovban, majd a jobb.első kerék fél-defektje. Ez úgy értendő, hogy az üzemanyag- töltő-állomás legközepén kiállt a földből egy farkasfogúvá csorbult csodarab, melyre sikerült ráhaj­tanunk. Csak a külső köpeny sé­rült meg, de ha ez mélyül, úgy egy durdefekt 16 tonnás rakomá­nyunkkal együtt bármikor árokba repíthetett volna bennün­ket. Gyors kerékcsere követke­zett tehát Podboronyánál, két he­lyi legényke előbb csak szemlélő­dő, majd ügyes gyakorlati segít-' sége mellett. A következő néhány száz kilo­métert ugyancsak a helyiek szinte ‘ elképzelhetetlenül barátságos se­gítőkészsége jegyében futottuk végig. Ugyanez a hatóságokról csak ellenkező előjellel mond­ható el. Leningrádban az útirá­nyító táblák szórványosak, a le­menő nap állása szerint haladni pedig azt eredményezheti, hogy a kamion elérkezik a város szívébe. Szerencsére az egyik üzem por­tása (!) otthagyta őrhelyét és te­herautóra pattanva előttünk ha­ladva mutatta az útirányt. Tőle a Dnyepropetrovszkja ulica 14 előtt egy trolivezető vett át ben­nünket, majd a 19-es troli veze­tője lassított, hogy jól követhes­sük. Végül egy garázsba készülő, beállás busz vezetője változtatott a kedvünkért irányt és kalauzolt bennünket az egyik őrszobánál katonai, rendőri funkciót betöl­tő, színmagyar, kárpátaljai kiska- tonák kezébe. Igyekeztünk né­hány otthoni konzervvel feljaví­tani menázsijukat. így mégis elju­tottunk Viborgba, a fehér éjsza­kák legközepén, amihez csak még egy alkalommal volt szüksé­günk segítségre. Ezúttal egy hű­tőautó vezetője járt előttünk. Az olvasó ezután ne higgye, hogy az elmondottakért a KÁR- PATIA mesés munkabírású szakembere, Domsa_ Pista bará­tom lett volna a felelős. Egyes egyedül a hatósági közöny és a szinte tankönyvbe kívánkozó ide­genforgalmi analfabetizmus volt az. Az ismeretlen magányosok kedvessége szinte határtalan, amiből talán az előző példák is ízelítőt nyújtanak. Hasonlókra mifelénk aligha került volna sor. Mindenki anyanyelvén ontotta a szót, abban a számára legtermé­szetesebb hitben, hogy oroszul mindenkinek tudnia kell. Ami nincs egészen így. 70 év nevelé­sére vonatkozó, ezzel kapcsola­A tengerpart tos gondolataimat majd soroza­tom utolsó részének egyikénél próbálom összegezni. Addig az olvasó türelmét kérem. Leningrad és Viborg között a táj egy csapásra parkerdővé vál­tozik. Feltűnnek a kilométerek százain át még véletlenül se lá­tott, hangulatos kert helyisegek. napernyős teraszokkal. Balra a tengert hol érinti, hol elhagyja az út. Nyargaló hullámsorok látvá­nya pihenteti fáradó szemünket. Az igazi pihenés azonban csak Viborg főpályaudvara előtt kez­dődött, számomra pedig hatodik napunk vége egybefolyt a hetedik kezdetével. A híres fehér éjsza­kák ideje lévén; amikor éjfél után lámpa nélkül lehet újságot ol­vasni az utcán, nem hagyhattam ki egy sétát. Alighanem a vibor- giak egy része is így gondolkod­hatott, az utcák tele lévén sétáló, beszélgető, vidámkodó párok­kal, csoportokkal, főleg fiatalok­kal. Hangos szó még véletlenül se. Aznapi 707 kilométeres utunk érzékelhetően közelebb vitt ben­nünket a művelt Nyugathoz. írta és fényképezte: Ordas Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom