Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-04 / 105. szám
1990. AUGUSZTUS 4.. SZOMBAT inzpnzu 7 Az idegen a hátsó ajtón át érkezett, az istállók felől és akkor lépett a szobába, amikor a tévéhíradó elkezdődött. Magas volt és elképesztően sovány. Lerítt róla, hogy legalább kétszer életfogytig- lanra ítélték. Rugós kést tartott a kezében. — Hol a puskád, farmer? — förmedt rá Bobra. — Add elő, de gyorsan, vagy a bordáid közé nyomom ezt a vacakot. Bob tudta, hogy nincs semmi esélye. Szó nélkül elővette a fegyvert. A fickó a konyhaasztalhoz telepedett, kinyittatta a hűtőszekrényt és nekiesett a sonkának, sajtnak, kenyérnek, mintha hetek óta nem evett volna. Amikor befejezte, Bobra fogta a puskát. — Most gyerünk az autódhoz! Az öreg Ford a színben állt, a traktorok között. Az idegen megnézte, mennyit mutat a benzinóra. — Hány kilométer ide a határ? — Vagy kétszáz mérföld. Santa Barbarán keresztül. — Nyavalyás! Ez a’benzin százra sem elég. — Tíz mérföldnyire van egy benzinkút. — Hülyének nézel? Jól tudod, hogy a kutasok sztrájkolnak. Az idegen gonoszul el- vigyorodott. — Na, nyomás, vissza a szobába! Kinyittatta a ruhásszekrényt és fehérneműt, inget, öltönyt, , cipőt és kalapot vett ki. Hogy hívják a szomszédokat? ‘ — Jim Hendersonnak. ' — Jó. Van nővéred, vagy valami rokonod? — Igen. A húgom a járási székhelyen lakik. — Hol a férje? — Alaszkában. Egy olajfúrásnál dolgozik. — Gyerekek? — Kettő. — Remek. Most akkor felhívod ezt a Hendersont és azt mondod, hogy telefonált a húgod, valami baj van a gyerekekkel. Találj ki valamit. Neked azonnal oda kellene menned, de nincs elég benzined. Henderson tegyen ki egy kanna benKrimi... Krimi... Krimi... G. Wolf: Ördögi bosszú zint, a tejeskannák helyére. Na, telefonálj! A farmer mondani akart valamit, de aztán meggondolta. A kés nem tűrt halasztást. Míg telefonált, az idegen a háta mögött állt. A többi már gyorsan ment. Az idegen megkötözte vendéglátóját, lecipelte a pincébe. A seriff csak másnap este jött. Bob lármázni kezdett és így talált rá. — Az autója miatt jöttem, az őrsön átveheti. Bob, amint magához tért, jól meghúzta a whiskysüveget. — Igen, a szomszédja telefonált. Nem messze a Hen- derson-farmtói kaptuk el, a maga autójában. — Gondoltam, hogy ez történik. Óh, az az átkozott dög, Henderson. A seriff megkövültén nézte. — De hát mit vétett magának ez a Henderson? A farmer elmesélte, hogy mi is történt a gengszterrel. Majd megkérdezte: — Henderson mondta maguknak, hogy honnan az értesülés? — Nem. De ezt nem is kérdeztük. — Hát ez hiba volt. Ezért ültem 24 órát a pincében. Hiszen, ha maga tudja, mi történt, azonnal idejön, nem? — De. Nem értem, hogy miért nem mondta Henderson, hogy maga telefonált neki? És honnan tudhatta, hogy a szökött rab a maga háta mögött áll? Erről a gengszter nem értesíthette . . A farmer káromkodott, megint ivott, az arca vörös volt a dühtől. Nehezen uralkodott magán. — Maga nem régóta van itt, seriff. Különben tudná, amit mindenki tud: Henderson egy csepp benzint jem adna nekem, legfeljebb csak akkor, ha tudja, az utolsó utamra kell. Igaz, én sem fogadnék el tőle egyetlen szelet kenyeret sem az éhhalál szélén. Érti már? No, ide figyeljen. Ügy kezdődött, hogy ez a rohadt húsz évvel ezelőtt elszerette a menyasszonyomat. Csúnyán bánt vele később, még verte is. Amikor ezért nekimentem egyszer, leütött. Utáljuk egymást, érti? Biztos volt benne, hogy a gengszter a hátam mögött áll. És hogy milyen féreg, abból is láthatja, hogy nem szólt a hívásomról. Miatta meg is rohadhattam volna a pincében. És még mindezért fel is veszi a tízezer dollárt. . . — Az első teendő a l£>" hangolás, ami azért fontos, hogy az új harangok hangja a meglévőkkel összecsengjen. Mi ezt úgy mondjuk, hogy a harangoknak össze- hangzóknak kell lenniük. A tiszta, bongó harangszó leginkább az olyan kórusénekhez hasonlítható, amelyben nincs egyetlen fals hangzás sem. Ezért is olyan várakozásteljes az öntés minden mozzanata. Érdekessége pedig, hogy a kötőanyaghoz nélkülözhetetlen a tej, tojás, cukor és az emberi haj. — Kétezer éves módszer szerint dolgozunk —mondja a 62 esztendős mester. — A tervezés után elkészítjük az álharangot, vagy formát felirattal, díszítéssel, erről pedig az úgynevezett negatívot. A formát 900 fokon kiégetjük, ’ majd elhelyezzük az öntőgödörben, s ebbe öntjük az 1200 fokra hevített fémet. Hetvenkét óra elteltével eltávolítjuk a burkot, s ha az öntvény a kívánt hangot adja, a művelet sikeresnek mondható, jöhet a szépítés, csiszolás. Amennyiben nem, lehet az egészet elölről kezdeni... Ezzel azonban még koránt sincs vége a feladatsornak. Mert Gombos Lajos ón-bronz ötvözetei útját egészen a templomtornyokig kíséri. Ö irányítja és a két kezével segíti a felhelyezésüket. Évente 25—30 harangot önt, az eddigi legnagyobbat — 18 mázsásat — a hetvenes években a borsodi Mis- kolcmindszentnek csinálta. Megtudtam tőle, hogy igen keresettek a csengőik (az ötven kilónál könnyebb öntvények a csángók), s azt is: három fia közül kettő ebben a szakmában dolgozik. Egyik szembetűnő vonása a szerénysége. Keveset beszél önmagáról, de megteszik ezt helyette a harangjai. Mihalik Júlia Fotó: Bábel László Az őrbottváni Gombos Lajost nemcsak pzűkebb hazájában, Pest megyében ismerik. Híre bejárta már az ország zegét-zugát. Nóg- rádban is sokan csodálják, s tisztelik a keze munkájáért, azért, ami nem mindennapi foglalatosság: a harang'öntés a mestersége, mint volt családja több férfitagjának is előtte. Mihálvgergén, a harangszentelés vasárnapján volt szerencsém találkozni vele, a ceremónia egyik ünnepeidével. A falubeliek ismerősként üdvözöljék, s szinte a jótevőjüket látták benne. Lelkesedésük tüze az afelett érzett öröm, hogy megújult a falu .lelke, a hívogató harang. A két éve meghibásodott nagv- <és kisharangjuk helyett — addig is, míg az újak elkészülnek — Gombos Lajos megelőlegezett nekik egyet. Hálával fogadták előzékeny gesztusát. A harangöntőnek — mint mondja — van bőven tennivalója : — Az elektromos harangozás elterjedésével megszaporodott a dolgom, mert ez sajnos tönkreteszi a Az őrbottyáni mester e két remekműve került Mihály- gergére. Gombos Lajos harangokat, ugyanis a nyelv mindig ugyanarra a részre ütődik, s ebből lesz előbb-utóbb a baj. A mihálygergeiek szomorúan vették tudomásul, hogy elnémultak a harangjaik, talán mert sejtették; helyükre egyhamar nem kerülhetnek fel azok utódai. Az öntvények készítése hosszas, fáradságos precizitást igénylő munka. „Kellőképpen elviselni az öregedést a,bölcsesség mesterműve, és jegyik legnehezebb része az élet nagy művészetének.” (Amiéi) a z élet alkonyán, túl ** a hetedik X'en mi' lyen reményei lehetnek még az embernek? Életük párját legtöbben már el' vesztették, remeg a kéz, fáradt a tekintet, lassúbbak a mozdulatok. Sű' rűsödik a magány, az unalom, a mindennapok egyre sivárabbak, legtöbben úgy érzik, útban vannak a világnak, feleslegesek, kiszolgáltatottak. Róluk, mindnyájunknak szól ez a képriport. Ritzel Zoltán Az anyaság ereje Micsoda erő rejtőzik a nőkben, micsoda emberfeletti vágy hajtja őket, hogy anyák lehessenek. Jó néhány éve egy énekkar műsorát hallgattam Kitűnt a dalosok közül egy fiatalasszony. Tiszta csengő hangon bölcsődalokat énekelt: „Aludj el, magzatom, napom fénye, Életemnek egyetlen reménye, örömest ringatlak, szívemmel óhajtlak, Aludj, aludj.” Mellettem szánakozva jegyezte meg valaki: — Micsoda erős szívű asszony, képes altatókat énekelni. — Miért? Mi történt vele? — kíváncsiskodtam. — Minden gyermekét sorra elvesztette. Két lányát és egy fiát kísérte ki a temetőbe. A szünetben tudtam meg a részleteket. Ugyanazzal a betegséggel születtek a gyermekek, policisz- tás vesével. Addig élhettek, amíg a veséjük élt. A .legtovább a középső bírtá. ,Már óvodás volt, amikor kicsiny koporsóba került. Nyolc év múlt el a tragédiák sorozata óta, s az asz- .szony már nem esett teherbe. Három apró sírra hordja a virágot, szentestén három kicsiny karácsonyfát öntöz a könnyeivel. Emlékszem, három éve lobogott fel bennem az öröm. mikor meghallottam a jó hírt: az asszony mégis áldott állapotba került. Megszülte negyedik gyermekét, egy csodálatos kislányt. Az orvosok minden vizsgálatot elvégeztek az apró csecsemőn, és nem találtak szervezetében semmi rendellenességet. Üjra vidámabban süt a nap az édesanyára. Ha a nyakába kapaszkodik kisgyermeke, elhalványodik gyötrődő szíve fájdalma, és mosolyra derül sokat szenvedett arca. Kívánom, hogy öröme most máf örökké tartson. Nagy Zoltán \__________________________________________________________________________________________________/ Harangszó viszi a hírét...
