Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-29 / 125. szám
4 Luzunm 1990. AUGUSZTUS 29., SZERDA Mellbevágó ötlet A tizedik tv-elnököt szolgálja Vitray Tamás most boldog A dombóvári újságírótáborba nagy izgalommal vártuk Vitray Tamást, napjaink egyik legnépszerűbb tv-s egyéniségét. — Ki is ő? — kérdezték Erdélyből jött kollégáink. — Egy fogalom — szögeztük le többen. Kedvünk azonban lelohadt, amikor felfedeztük, hogy a vendég a Magyar Rádió stábjának kíséretével érkezik. — No, vége a baráti csevegésnek — gondoltuk. De a fagyos légkör csakhamar melegedett: maga Vitray érte ezt el közvetlenségével, bámulatos természetességével. Mi a népszerűségről faggattuk, sokoldalúságról és specializálódásról, a nyilvánosság erejéről, a tv-s műfajról, az ő műsorairól és természetesen a sportról. — Mennyire politikamentes a sport? — Teljesen. Oly koldusszegény a magyar sport, hogy nem telik politizálásra. Furcsa ellentmondásnak látszik, de akkor volt politikus, amikor sikereket értünk el, például a 48-as és 52-es olimpián. Az akkori rezsimnek szüksége volt rá, hogy a sporttal is sikereket mutasson fel. Ma a sport inkább üzlet, miután a tv révén felfedezték reklámhordozó szerepét. Ez nemzetközi jelentség. — Van-e és jó-e a profizmus? — Abszolút profizmus létezik. A sport elveszíti játék jellegét. Egy jól futó néger atléta 12 ezer dollárt kapott azért, hogy eljött Budapestre, a Grand Prix-ver- senyre. De ezért csak “kiküldte a cipőjét a pályára”. Jobb helyeken 40—50 ezreket fizetnek, hogy csúcs is legyen. Jó a profizmus, ha mindkét oldalát vállalják: a “ho- ciért” a “nesze” is járjon! — Egy időben szó volt arról, hogy Ön lesz a Tv 2 igazgatója. Min bukott ez meg? — Rajtam. Úgy látszik, szokatlan tervet készítettem. Ennek vitáján két órán keresztül záporoztak a kérdések, amik azt sugallták, hogy a koncepció miért nem jó? Akkor kértem, ha valakinek van még kérdése, álljon el tőle, mert én már elálltam a poszttól. S hiába győzködtek, gyorsan döntöttem. — Mit szól Hankiss Elemér kinevezéséhez? — O már a tizedik elnök, kinek irányítása alatt dolgozom. Soha nem volt tv-s, legfeljebb vendégként fordult meg a házban. Érdekes módon korábban a tv-elnök- ség politikai pozíció volt, nem a szaktudás döntött ennek betöltéséről. Volt olyan elnököm, aki a spanyol polgárháborúban harcolt: olyan, aki a koncentrációs táborban kommunista pártsejtet alakított: vagy Aczél Györgynek útjában volt és a tv-hez helyezte. Aztán az egyik nem felelt meg megyei párttitkámak, a másik Ság- vári Endre húgát vette el feleségül... A mostanra felnőtt “ősbölények” miatt nem lett volna szerencsés belső embert választani. Hankiss nagyon művelt, nagyon európai gondolkodású. S ha a baletthoz is ért, s át tud táncolni a gáncsoló lábakon, akkor van esélye. — Régebben vezetőemberekkel készített riportot, híres személyiségekről portrét. Mostanában miért nem? — Az az elmúlt rendszer megrendelésére történt. Lefutott dolgok. Különben is sok a “duma” a tv-ben. Ennyire nem lehetünk szegények. Ezért hagytam abba ezeket a műsorokat. — Ha kapna egv felkérést, készítene-e riportot Antall Józseffel? — Boldogan. — Mi történt a Kapcsoltammal? — Ez volt az egyetlen saját ötlet, amit A-tól Z-ig én találtam ki. Egyszerűen azért adtam át, mert ráment a vasárnapom. Két év után én mondtam Rózsa Györgynek: “Hagyd már abba, ez már unalmas”. Nekem viszont akadt olyan műsorom is, amit a vizsgálódások miatt hagytam abba. Mindég rosszul tűrtem a macerát, a kicsit is. — Most ismét a sportosztályon dolgozik. Miért? — Annak idején onnan keserűenjöttem el: tanítványaim megbántottak. Most az előző osztály- vezető nyugdíjba vonult. Mondtam az elnökünknek, hogy ne hozzon külső embert, mert a két “nagyágyú” menten bekapja. A kettő közül én Gyulai Istvánra gondoltam, de neki már oly sok nemzetközi funkciója van. Erre mondta az elnök: Akkor legyél te! S én elvállaltam. Most boldog vagyok.-- Mi a véleménye a közönség és az újságíró kapcsolatáról? Milyen mértékben orientálhat a népszerűség?-— Véleményem van, mércém nincs. Fontos, hogy a közeg rokonunk legyen. Le kell mondani saját fontosságérzetünkről. Az optimumot akkor érheti el az ember, ha a privát és a szakmai magatartása nem tér el. Úgy igyekszem, hogy állandó dialógust folytassak a nézőkkel. Engem általában elkényeztetett a kritika. Ez mégsem orientálhat. Itt állok hovatovább a nyugdíj előtt, és senkinek nem hiszek. Nincs mércém... Picit gondolkodik. — Magamnak szeretnék megfelelni. Ez a legfontosabb. Boros Ágnes A műremekek városában, Firenzében különös kiállítás nyílott július közepén. Samuele Mázzá divattervező mutatta be magángyűjteményét, több mint ezer melltartót. Voltaképpen elhatározás és pénz kérdése, hogy milyen ütemben gyarapszik a kollekció, hiszen az ipar folyamatosan dolgozik ezen a téren gondolhatná bárki. Signor Mázzá hobbija azonban úgy kezdődött, hogy három éve hóbortos meghívót küldött egy fehérnemű-kiállítás válogatott vendégeinek: belépés egy darab melltartóval. Meglepte, hogy még a férfiak is kötelezőnek vették a “belépőjegyet”, bár az nem derült ki, hogy kiét hozták... A Mazza-gyűj- temény tehát gazdagodott, s ma már mellbevágó példatárat láthat a néző az intim ruhadarabok világából. Tisztelt olvasóim! A mai jókívánságokat egy hibaigazítással kell kezdenem, mert az augusztus 15-én megjelent üzenetek között sajnos egynél hiba csúszott be. A helyes változatot ma újból leközöljük, így próbálunk valamit jóvá tenni hibánkból. Csoki tortán őzike, Hároméves Gergőké. Szeretettel gratulálnak, és minden jót kívánnak: szüleid. Révai Ferencnének és Észter- kének közelgő születésnapjuk alkalmából sok boldogságot kíván: Erzsi mami. Laci papa. Harsányi Józsefnét, édesanyánkat, születésnapján szeretettel köszöntjük, jó egészséget kívánunk neki: Öcsiék, Magdiék, Eri- káék. Drága férjemnek 35. születésnapja alkalmából minden jót kíván felesége és gyermekei. Angyal Katalinnak! Szünnapodra mindent, amit el lehet érni az életben, érd el! Anya és Karesz. Galambosi Marcinak, a Mali- novszkij útra sok boldog születésnapot kíván Viki, Tata, Erika, Szilvi. Papának Ságújfaluba sok boldog névnapot kíván a Kőműves család. Nagy Kristófnak Vizslásra! Születésnapod alkalmából jó egészséget kíván: Papa, Mama, Gyuszika és Ágnes. Szerémi Csabának 25. születésnapja alkalmából sok boldogságot kíván felesége, kisfia és kislánya. Bistei Istvánt születésnapja alkalmából nagyon sok szeretettel köszöntik a Somosi fogadó dolgozói. Czene Annamáriának 3. születésnapja alkalmából sok boldogságot kívánnak keresztanyádék és a gyerekek. Kopri Amoldnak születésnapja alkalmából nagyon sok boldogságot kíván, Imre! Gyurika Magyargécben! Születésnapod alkalmából sok boldogságot kívánunk: Tímea, Tibor, Györgyike. Kecskés Beatrixnek sok boldog névnapot kíván és magy ambíciót az iskola kezdéshez barátnője Bernadett és Zsuzsa néni. Drága szerelmem, Tibor! Magyargécben születésnapod alkalmából sok boldogságot kíván kedvesed Tímea. Ozsvárt László Péter nagyapának Somoskőbe születésnapja alkalmából sok boldogságot kívánnak Editék. Szabóné Nagy Katalin Veronikának! Sok boldog születésnapot kíván: szerető férje, gyermekei és Ildikó. Bocsi Zsoltnak 19. születésnapjára sok boldogságot kíván családja, húga és barátnője. ■i Egy mesterség művészete Balti halászok A Balti-tenger halászait eddig nem fogadta kegyeibe az idei időjárás. Sarbinovo sárga homokpartjait méteres, fehéren tajtékzó hullámok ostromolják az apró halászhajók után nyúlkálva a széles fövenyen. Harmadnapra azután kitisztul az idő, megszelídült a nagy sós víz és vízre szánhattak a halászok: kemény, cserzett arcú, sokat átélt emberek. A kis bárkák sárga és piros zászlóit barátságos szellő borzolgatja, a viharvert öreg hajótestet langyosra melegíti a nap. A csörlő motorja araszról araszra vonszolja a süppedős homokban a víz felé a halászhajókat, hogy hamarosan tengerbe merülhessenek és aprócska zsörtölődő, dohogó hangú motorjaik a nyílt víz felé hajtsák őket. A Balti-tenger gazdagon fizet azoknak, akik nem bánnak szükmarkúan erejükkel, helyén van az eszük és a szívük. A halászat soha nem volt könnyű mesterség, s most sem az, a biztosnál mindig több a bizonytalan, a valóságnál a remény. A hajók nekiindulnak, hogy halászaik megkeressék távoli hálóikat, s csak hosszú és nehéz munka után derül ki: érdemes volt-e kivetni előző nap. Álmában minden halász a mesebeli óriási halról álmodik, egy minden eddiginél hatalmasabb, pikkelyes, ezüstös lényről, ébren azonban megelégszenek a sok kicsivel is, amelyek hálóikon fennakadnak. És másnap új nap kezdődik: új arcú tengerrel, más tapintású széllel és talán nagyobb fogással... Csak a mesterség marad ugyanaz...
