Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-23 / 120. szám

H E. L I IDWCKt Ki i x I. ÉVF.. 120. SZÁM ÁRA: 4,30 FORINT 1990. AUGUSZTUS 23.. CSÜTÖRTÖK MEGYEI NAPILAP Önkormányzati választások előtt A Salgótarjáni Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága keddi ülésén kialakította, véglegesítette a választási bizottságot, melynek tagjai esküt tettek a városi tanács elnöke előtt. Megyeszerte kiragasztot­ták már a helyi önkormány­zati képviselők választását ismertető plakátokat. Erről is megtudhatják, hogy au­gusztus 27-től szeptember 12-ig ajánlhatják polgár- mesternek. illetve képvise­lőknek azokat a személye­ket, akikben leginkább meg­bíznak az adott településen, körzetben. Augusztus 27-től szeptem­ber 06-ig (azaz valójában mindössze 9 munkanapon át) közszemlére kihelyezik a he­lyi tanácsok épületében levő hirdetőtáblára a választók névjegyzékét. Ugyanebben az időszakban minden vá­lasztásra jogosult állampol­gár megkapja a KOPOG­TATÓCÉDULÁT és az AJÁNLÓSZELVÉNYT. A kopogtatócédula tar­talmazza a választópolgár pontos személyi adatait, a választás időpontját, a sza­vazókor helyét, számát — tudhattuk meg Óvári Péter­től. a városi tanács szerve­zési és jogi osztályának ve­zetőjétől. Aki ilyen cédulát nem kap. e hónap végéig vagy hibás, rossz adatot fe­dez fel rajta, azonnal for­duljon a helyi tanács vb- titkárához. Nála [ehet ezeket a jogorvoslatokat bejelen­teni, legkésőbb szeptember 6-án, a hivatalos munkaidő végéig. A további tudnivalókról folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat. Megszállták a tanácsot Fuldokló lakók a szeméttelep bűzében. A halott sem volt temethető Halápon. (3. oldal) Hadüzenet négy országnak A célpontok: Szovjetunió, Magyarország? Norvégia, Ciprus. Az „atomtöltet”: Salvatore Schillaci. (7. oldal) Lebukott a gagyizó! Aranyat ne szalámival vegyen! Csömörné karperecé már nem nemesfém. (8. oldal) Az összkomfortos hívő A go-go görlöknek is lelkes híve T. Pataki László, azért hisz másban is. (8. oldal) ' Megtartják a bányásznapot megyénkben A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1950. november 22-én határozott arról, hogy minden év szeptember első vasárnapját a „Bányászok napja”-ként ünnepli meg az ország. Emlékezve az 1918. szeptember 6-i, tatabányai csendőrsortűz áldozataira, továbbá elismerve az ipar­ág jelentőségét. Az idén immár 40.-szer tartják a bányásznapot. Sajnálatos módon úgyszól- , ván valamennyi hazai szén­bányavállalat a csőd szé­lére jutott, fizetési gondok­kal küzd. közülük kettőt pedig felszámolnak. Egyikük éppen a Nógrádi Szénbá­nyák, holott megyénkben több mint egy és egyne­gyed évezredes hagyomá­nya van a széntermelés­nek. Egyszóval: egyáltalán nem kedvez a helyzet az ünnep­lésnek. Ám ettől függetle­nül megtartják a bányász­napot a vállalatnál, hi­szen a tradíciókat illik ápolni, s a megemlékezés alkalom arra, hogy a nóg­rádi bányászok erőt merít­senek a múltból. A vál­lalat ugyan megszűnik, de az itt felszínre kerülő szénre továbbra is szükség van a hőerőművekben, s így talán maga a tevékeny­ség megmarad. Amint azt Kecskés Ferenc titkárságvezető elmondta, az üzemegységekben augusz­tus 31-én ünnepük meg a bányászok napját. Minden­hol a vállalat első számú vezetői mondanak beszé­det, akiknek alkalmuk lesz ismertetni a kormánynak a szénbányászattal kapcsola­tos legfrissebb döntését. Tud­niillik a testület a jövő hét közepe táján tárgyal­ja meg az iparág gondokkal terhes jelenét, s hoz hatá­rozatot a jövőről. Tehát a bányásznapra mindenkép­pen tisztább lesz a kép. Ügyszintén jövő pénte­ken este 5 órakor kerül sor a vállalati ünnepség­re, melynek a bátonytere- nyei Bánya Kaszinó ad he­lyet. Ezen részt vesz a szlovákiai Dolina-bánya küldöttsége is, hiszem meg­maradt a régi barátság, üz­(Folytatás a 2. oldalon.) MN ff Kuvaltból jöttek — épségben Épségben és egészségben megérkeztek Kuvaitban rekedt honfitársaink. Szer­kesztőségünknek sikerült kapcsolatba lépnie Légrády Eszterrel, a Magyar Vörös- kereszt szóvivőjével, aki egyébként nógrádi szárma­zású és a magyarokért kül­dött MALÉV-gépek egyi­kén oda is, vissza is meg­tette az utat. — Hogyan készültek föl? — A Vöröskeresztnél, csakúgy, mint a Külügymi­nisztériumban állandó ri­adókészültséget tartottunk. A Szent István-bazilika új harangjának beszerelése­kor jött az értesítés, hogy hajnalban indulunk. — Milyen volt a repülő­út? — Cipruson és Szírián keresztül repültünk rend­kívüli óvintézkedések kö­zepette Ammánba. A re­pülőteret, de jóformán még a gépeket sem hagyhattuk el, amelyet a magyar biz­tonságiak szorosan körül­vettek, nehogy valami hí­vatlan „csomag” kerüljön rájuk. Az egyre növekvő forróságban három óra hosszat csak vártunk és vártunk, a magyaroknak se hírük, se hamvuk. A nyugtalanságra lehetett okunk, már a legrosszab­bat is elképzeltük. Közben a gépek hajtóművei állan­dóan mentek, az újraindí­tásra nem lett volna miód. — Mi történt azután? — Végre-valahára fel­tűntek az autóbuszok. Az első gépre a gyerekek és az asszonyok kerültek. Amikor ez elindult, szo­rongó szívvel hagytuk ott a másikat, amelynek még két órát várnia kellett. — Izgalmakban biztos nem volt hiány? — Az iraki—jordán ha­táron jöttek rá a szülőfájá­sok egy terhes kismamára. Az egyik magyar vörös­keresztes orvos vitte kocsi­val a legközelebbi kórház­ba, ahol szerencsésen meg­született a kisfiú. Ök ket­ten és a magyar orvos kint maradtak. De voltak az utazók között három hó­napos hármas ikrek, őket mindenki pátyolgatta. A hazatértek döntő többsé­gének szinte minden holmi­ja Kuvaitban maradt. En­nek ellenére valamennyi­ünk szíve megdobbant, amikor megláttuk a buda­pesti repülőtér betoncsík­ját. N------------------------------------­----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­R angos vendég Salgótarjánban Angol segítség a láthatáron 1 2 4 5 7 8 * 0 Az angol követség első titkára, Gyetvai Györgyné dr. társaságában (jobbra) a városi tanács korszerű ügyfélszolgálati munkájával ismerkedik. Fotó: Biró Salgótarjánba látogatott szerdán Greg Dorey, a bu­dapesti angol nagykövetség első titkára. Elsőként a me­gyei gyermekbarát'egyesüle- tet kereste fel, ahol az egye­sület vezetőivel arról tár. gyaltak, miként tudna Ang­lia konkrét segítséget nyúj­tani egy, a hátrányos hely­zetű fiatalok számára ki­alakítandó otthon és egy­ben munkahely megterem­tésében. Arról is szó esett, hogy a salgótarjáni egyesü­let szívesen keresne kap­csolatot hasonló angol gyer­mekekkel foglalkozó egye­sülettel. A városi tanácson a ven­déget C. Becker Ju­dit és Gyetvai Györgyné dr. titkár fogadta. A város ve­zetői rövid tájékoztatót tar­tottak Salgótarján történeté­ről, múlt és jelenbeli éle­téről. valamint a helyható­sági választások előkészüle­teiről. A vendégek végeze­tül pedig a Magyar Demok. rata Fórum salgótarjáni szervezetének tagjaival foly­tattak beszélgetést. Illagyköuelek fogadósa Üjonnan kinevezett és hamarosan külszolgálati he­lyeikre utazó nagyköveteket fogadott szerdán a Parla­mentben Göncz Árpád köz- társasági elnök, Szabad György házelnök, Antall Jó­zsef kormányfő és Jeszensz­ky Géza külügyminiszter. A magyar és a nemzetközi sajtó jelenlétében a Magyar Köztársaság elnöke köszön­tötte a búcsúzó diplomatá­kat. Göncz Árpád beszédé­ben arra kérte a nagyköve­teket, hogy híven képvisel­jék a magyar külpolitikát, amely évek óta egyenes vo­nalú, kiszámítható, és ame­lyet az ország létérdekei ha­tároznak meg. Az ország kül­politikájának célja, hogy biz­tosítsa és kifejezze hazánk önrendelkezését, ugyanak­kor szolgálja Magyarország zökkenőmentes beilleszke­dését Európa egészének for­málódó együttműködésébe. Külpolitikai törekvéseiben Magyarország a nemzeti egyetértésre alapozva a tér­ség jelenkori valóságából indul ki, a helsinki folya­mat keretében a kollektív és az egyéni emberi jogok tel­jes megvalósulásának útját keresi minden nép számára a határokon belül és a hatá­rokon kívül egyaránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom