Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-22 / 119. szám
4 urnám 1990. AUGUSZTUS 22., SZERDA A Civitas Fortissima Kör Balassagyarmatért dolgozik Vélemény Unalmas örömlányok Egyre többet foglalkozik a sajtó a balassagyarmati Civitas Fortissima Körrel. Örvendetes dolog ez, mert létét igazolja és bizonyítja, hogy nemhiába fáradoznak a vezetők, a város lakossága kezdi felismerni a kör szükségességét és rájön arra, saját sorsáról van szó, támogatnia kell. Az a meglepő, hogy bár számtalan helyen és alkalommal ismertettük a kör célját, e tekintetben még többen azok is tájékozatlanok, akikről ezt igazán nem tételeztük volna feL Úgy tűnik, többször kell jelentkeznünk, hogy megismerjük egymást. Van alapszabályunk, melyet a Nógrád Megyei Bíróság Pk. 60.357/90/2. sz. alatt jóváhagyott és a kört 349 nyilvántartási szám alatt bejegyezte. Az alapszabály teljes szövegét a Központ című információs lap júliusi száma részletesen közli. A lap ára 12 Ft, terjeszti a művelődési ház. Legutóbbi közgyűlésünkön sok, már korábban kitárgyalt téma került szőnyegre. Hetven éve foglalkoztunk a kör megvalósításának gondolatával. Tartoztunk ezzel 1919. január 29. felszabadító városi harcunk emlékének és a városnak. Azt akarjuk, hogy hőseink emléke külsőségekben is kifejeződjék és törvény biztosítsa, hogy városunk neve mellé a Civitas Fortissima, a Legbátrabb város neve is használtassák. Miután nem volt az utolsó években a városban olyan pártatlan fórum, mely a város lakosságának érdekét szolgálva küzdött volna annak jogaiért és nem volt olyan tömörülés, ahol a lakosok kívánságaikat félelem nélkül elmondhatták volna - akár társadalmi. akár gazdasági, vagy kulturális téren, de nem volt olyan központi kerekasztal sem, ahol a pártok, vagy ellentétes érdekű csoportok békés tárgyalás után a megegyezés lehetőségét várhatták volna - adta a vezérlő gondolatot a megalakulásra. Ezt a gondolatot megerősítette a kommunista párt irányítása alhtt álló Hazafias Népfront halódó léte, amelynél a megszűnés jelei mutatkoztak. A város tenni akaró polgárai szervezkedtek és kimondották: itt az ideje a Civitas Fortissima Kör megalakításának. A gondolatot tett követte. A vezetők megakadályozták, hogy a nép vagyonából alkotott Hazafias Népfront sorra eladogassa használati tárgyait, bútorait, felszerelését. Ezért jelentettük be igényünket a HNF helyiségeire is. Mindezt közöltük a HNF országos elnökségével is, ahol magunkat „jogutódként” jelentettük be, de nem abban az értelemben, hogy a kompromittált és a tőlünk idegen ideológián nevelődött népfrontnak legyünk szolgalelkű követői, hanem, hogy ebben a városban egy új szellemű és céljaiban űj eszméket valló és követő társadalmat alakítsunk ki pártoskodás nélkül. Mi tehát nem „rokonítjuk” magunkat a volt pártállam kiszolgáló szervezetével. Hisz ez már eléggé köztudott rólunk. Nincsenek politikai ambícióink, nincsenek hatalmi törekvéseink, nem akarunk pártok fölé nőni, vagy azoknak dirigálni. Bennünk a szeretet tüze lobog, a város minden polgárát egyformán tiszteljük és kezeljük. Nincs vagyonunk, kiadásainkat eddig saját zsebünkből fedeztük, így érthető, hogy nem tartottuk erkölcstelennek elfogadni a város helyettes polgármesterének felajánlását - mert a város polgárai érdekében cselekszünk -, hogy egyelőre levélküldeményeink postázása a városi kasszát terhelje. Szívesen fogadtuk el a felajánlott városi nagyterem használatát is, hisz az a mienk, a város polgáraié, mi tulajdonképpen a saját termünket használjuk néhány órára havonta, vagy kéthavonta egy alkalommal. Ha volna pénzünk, plakátokat is nyomtatnánk, hogy azokon hirdessük közgyűlésünket, mert mindenkit szeretettel várunk oda. Miután a Civitas Fortissima Kör a város valamennyi polgárának tömörülése, így éppen a polgárság érdekében ragaszkodik ahhoz, hogy a HNF városi vagyonának a CFK legyen az őrzője tiszta kézzel, becsületes szándékkal. A CFK tiszteletben tartja és aktívan támogatja a város egyéb tömörüléseit, egyesületeit, a városban működő csoportokat, hisz azok működésében maga is részt vesz! Tehát felesleges a féltékenykedés! A jövőben sem fog soha senkit sérteni! Vannak, akik állítják, hogy a Civitas Fortissima Kör nem tűzhet ki „integráló” szerepet maga elé. S miért nem? Az integrálás ugyanis egységesítést, összevonást jejent. Nagyon okos latin szó. És ha már olyan sokat használják, tanuljuk meg, hogy egy város lakóinak összevonása, egységesítése egy kpzös, nemes cél érdekében nem hiba, nem bűn, hanem érdem, valóban dicséretet érdemel. Nem hiszem, hogy a legutóbbi közgyűlésünk jó hírünket cseppet sem öregbítette. Miért? Azért, mert éles viták alakultak ki? Hogy mindenki kiadta magából amit érzett? Hisz pontosan az a jó, ha kulturált körülmények között alaposan odamondjuk a mi vélt igazságunkat az ellenfél felé, anélkül, hogy összeverekednénk. Milyen jó, ha kölcsönös kibeszé- lés után mosolyogva hazamegyünk! Legyen is minél több élénk eszmecsere, de a mi fórumunkon. Mi kezeskedünk, hogy nálunk nem lesz hajba kapás, de lesz meggyőzés és így kölcsönös megnyugvás. Most az önkormányzati választások előtt igen nagy szükség lenne arra, hogy a CFK-ban gyakran találkozzunk. Kérjük a város minden polgárát, tiszteljen meg bennünket látogatásával, mondja el eddig rejtegetett gondolatait, építsük fel közösen szebbé, boldogabbá szeretett városunkat. Kamarás József a Civitas Fortissima Kör vezetőségi tagja Múlt hét péntekén tűzte műsorára a televízió Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka című filmjét. Az apropót Hunyadi Sándorra való emlékezés adta. Ezentúl hiába is keresnénk nyomós okot e mű bemutatására, hacsak a bordélyházak esetleges újranyi- tását nem tekintjük annak. Az igazán kitűnő novellát, melynek címe „A vöröslámpás ház” még a máskor valóban szórakoztató és figyelmet keltő Bacsó Péter és a magyar irodalomban oly jelentős szerepet játszó Örkény István sem tudta úgy filmre írni, hogy a néző azt kapja vissza. - vagy ha nem is azt, de akkor ugyanazon a színvonalon valami mást, mint az eredeti írás. A filmből pontosan az hiányzik, ami a novella legfőbb erénye: a gyilkos szatíra, a humor, a pillanatba foglalt örökkévalóság. Makk Károly egy rövid, intenzív elbeszélésből csak egy terjengős, las- san-lassan unalomba fúló történetet kerekített, melyet a kupleráj örömlányainak lelki életével igyekezett kitölteni. Mit mondjak: szerintem nem nagyon sikerült. Az öngyilkosjelölt Bella szerelmi drámája múlt századi szentimentalizmusba fordul, s az egész filmet elönti valami mélabús szenvelgés. Van azonban ennek az alkotásnak valódi értéke is, amely nem engedi feledni, hogy a nagyszerű „Szerelem” című film rendezője igazán érti mesterségét, és ha most éppen a tartalom nem is, a forma mindenképp figyelmet érdemel. Finoman árnyalt hangulatok, színek, szuggesztív és hiteles képi világ pótolja azt a kohéziót, melyet a határozott művészi koncepciónak kellene erősítenie. Tulajdonképpen azt sem értem, miért rendezte ezt a filmet Makk Károly? A másik adu, ami nézhe- tővé és végül is feledhetetlenné teszi a művet, a parádés szereposztás és a színészek kitűnő játéka. A „mutter” szerepe minden bizonnyal egyik legjobb alakítása Psota Irénnek, s aki még a film közepe táján is ébren tudott maradni Makay Margit varázslatos, minden mesterkéltségtől és túlzástól mentes játékát is élvezhette. A lányok, még a „legár- nyaltabbak” is jóformán csak a testüket tették a kamera elé, másra néhány jelenetet kivéve nem is igen volt szükség. Cserhalmi György mára már kissé elcsépelt és ráköve- sedett bohém „diák”-ja alkatához illő, neki írt figura, amit láthatóan minden megerőltetés nélkül formált meg. Szeretem, ha magyar filmeket látunk a képernyőn, különösen, ha egy-egy nagy rendezőnk neve fémjelzi azokat. Ha egy kicsit több ilyen mű kerülne műsorra, azt mondanám: ez is belefér. Lénárd Tamás Ragyogó a szőttes Aligha vitatható, hogy megyénk évenkénti kulturális rendezvényei közül az elsők, a legszínvonalasabbak közé tartozik a Palóc Szőttes Népművészeti Találkozó. Az idei, minden bizonnyal a legemlékezetesebb rendezvények egyike volt Hollókőn, a világörökség részének nyilvánított faluban, megyénk egyik gyöngyszemében. Akik ellátogattak a szőttesre, nem csalódtak. A szervezők-rendezők, a Palóc Kulturális Egyesület nagy hozzáértéséről, magas szakmai felkészültségéről tett bizonyságot. Menetrend szerint zajlott a program. Hollókő, a szőttes varázsa felejthetetlen élményt nyújtott nézőnek, szereplőnek egyaránt. Bábel László felvételei Veterán delfinek Ha a delfinek beszélni tudnának, verset mondanának az amerikai állatvédők dicséretére. De nem tudnak beszélni, így nyilván magukba fojtják örömüket, és értetlenül szemlélik a tétlenséget, amely egyik pillanatról a másikra rájuk szakadt a San Diegó-i haditengerészeti központ utasítása nyomán. Leállították ugyanis a delfinkiképzést. Az USA ezentúl nem kívánja „gyilkos " delfinekkel védeni támaszpontjait és tengeralattjáróit. Mint a Washington Post megírta, szó sincs a fegyvernem elavulásáról - a delfinek okos szolgálatkészsége az ember folyton korszerűsödő ölési szándékához naprakészen igazítható -, a té’<v a civile' " imára örvendetes: az US Navy, a haditengerészet csatát vesztett az állatvédőkkel szemben. Az ütközet régóta tartott, gyakorlatilag azóta, hogy kísérletezni kezdtek a tanulékony delfinekkel; eleinte élő torpedóként vetették be őket, hiszen órán- kint 50 kilométeres sebességgel is képesek úszni a cél felé. Aztán a kísérlet olyan jól sikerült, hogy a vietnami háborúban már delfinek is védték a tengeralattjárókat. Ezek óvták később, az iráni-iraki háború idején a Perzsa-öböl egyik helikopterbázisát. Hogy eközben mennyi pusztult el közülük, nem tudni. Az viszont már biztos, hogy a jelenleg hadra fogható 141 delfin - megúszta.
