Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-18 / 117. szám

4 uEPmu 1990. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT Csalódás és remény Más világkép vagy más világ? Megjegyzések a szabadtéri szoborkiállításról Még nem tudni, mit sodor el majd Nógrádban a „szellemi megújulás”, ami eléggé általános megfogalmazása annak az áldat­lan átmeneti helyzetnek, mely­nek jegyében a politikai és párt­csatározások a kulturális életre is kiterjeszkednek. Ez nem önma­gában gond, hanem inkább azért, mert hiszen kulturálisan viszony­lag elmaradott kis régióban, mi­ként Nógrádban, relatíve kicsi és jól körülhatárolható az a szelle­mi, művészeti kapacitás is, amely rendelkezésre áll. így tehát, ha itt a szakmaiságot politikai szem­pontok szerint háttérbe szorítják, a művészetekben a dilettantiz­musé lehet a „vezető szerep”. Ez még akkor sem lenne jó, ha a megye művészeti életében a ko­rábbi kulturális politika is erőtel­jesen figyelembe vett művészeten kívüli szempontokat, hogy fino­man szóljak. Meg is lett az ered­ménye, a művészeti élet szétzilá­lódott. Ennek további szétverése lehetséges, ámde nem vallana jó­zanságra. Vonatkozik mindez a még lé­tező úgynevezett „nagyrendezvé­nyekre” is, köztük a legjelentő­sebb képzőművészeti kiállítások­ra, amelyek ráadásul még gazda­sági okokból is veszélyeztetettek. Közéjük tartozik például a salgó­tarjáni szabadtéri szoborkiállítás, ami a köztéri szobrászat egyetlen bemutatója volt az országban. Legalább is eddig. Éppen idén nyitották meg a huszadikat. A közönség ebből az alkalomból akár parádés szem­lére is gondolhatott volna, de jól tette, hogy nem tette, így valami­vel kevesebbet csalódott. Csaló­dása így is jól érzékelhető. Nemcsak arról van szó, hogy ezúttal csaknem kizárólag absztrakt jelzésekkel találkozhat a többnyire konzervatív, az egyes kormánypárti körökben ismét di­vatos Horthy-korszak neoba­rokk, másrészt az ötvenes évek szocialista realista köztéri szoboremlékein nevelkedett né­zők egy része. Sőt, ez akár pozití­vumként is értékelendő. Még ak­kor is, ha a nézőnek első pillan­tásra az az érzése, a kiállító mű­vészek ezúttal nagy ívben elke­rülték és elhagyták az embert. Több humanitást kívántak volna, azt, hogy a kiállítás az érzelemre is hasson. Ehhez pedig arra lett volna szükség, hogy legalább a művek egy része esetében köz­vetlenebbül is olvasni tudják a formát. Természetesen, nem hiszem, hogy ez a kiállítás egyáltalán nem olvasható. Azt sem, hogy nélkü­lözi a humánumot. Csak másként kell olvasni, máris észrevehető az elvont jelzések mögött az elve­Samu Géza: Másvilágkép szett ember, aki az ezredvég pusztuló társadalmi és környezeti fenyegetettségei közepette gya­korta úgy érzi, most már tényleg eljönnek az angyalok. Legföljebb az a kérdés, mikor? és milyen formában? Persze, nem tudni, addig is, mi lesz, amíg eljön a világvége? Samu Géza Másvilág­kép című fehérre meszelt fa­konstrukciója a főtér közepén kétségkívül jelzi, hogyha egye­lőre nem is a másvilágon, de más világban él a törékeny bolygó népe. De ez csak egyetlen kiraga­dott példa a tárlat összhangulatá- nak érzékeltetésére. Van tehát korszerű mondanivalója a kiállí­tásnak. hogy ezt a régi fogalmat használjam. Ezzel nem akarom azt monda­ni, hogy teljes egészében kor­szerű ez a kiállítás. Főként azért nem, mert az absztrakt jelzések tömegében is itt-ott jelen van a gondolati súlytalanság, s pusztán a formai konvenció marad, ami - ugyebár - nemcsak a figurális szobrászatot fenyegeti. Ezt már jó régen észrevették az élesebb szeműek. Jelen esetben ennek az az egyik oka, hogy a kiállítás a kevés mű miatt nincs stílus szerint válo­gatva. Ez nem is lehetett más­ként. Ha kevesebb a mennyiség kevesebb a stílus, így a minőség is lejjebb megy. Nem az egyedi da­rabok, hanem az egész tárlat mi­nősége. Ezt az egysíkúságot érzi az ember idén Salgótarjánban. A huszadik szabadtéri szobor- kiállítás elsősorban azért kelt nagy csalódást, mert csupán egyetlen kis művészcsoport ad hoc bemu­tatója. Semmi több. Az országos bemutatójelleg háttérbe szorult. Sőt, erről egyáltalán nem is be­szélhetünk. Természetesen, az eddigi kiállítások sem reprezentál­ták évenként' a magyar köztéri szobrászatot, de legalább ízelítőt adtak belőle. Miután az ország­ban nincs más ilyen jellegű szo­borkiállítás, ezt meg kellett volna tartani. S ha lesz még Salgótar­jánban ilyen tárlat, vissza kell állítani annak országos jellegét. Nem véletlen, hogy idén a lekto­rátus nem is adott ki díjat, éppen ennek hiánya miatt. Mindez nem zavarja, hanem inkább elmélyítheti a tárlat körül alakuló szponzori kör tevékeny­ségét. E kör bővítését sem zárja ki. Idén nem is jöhetett volna létre még ez a kis bemutató sem szponzorok nélkül. A kiállítás előtt egy fiatalokból álló művész- csoport szobrászszimpóziumon vett részt Salgótarjánban. Ez volt itt az első ilyen rendezvény Ar­nóti Andrással, Bobály Attilával, Fábián Noémivel, Huber András­sal, Kustán Melindával, Lipovics Jánossal, Romvári Jánossal, Samu Gézával, Trombitás Ta­mással és Urbánfy Évával. A szo­borkiállításon látható művek 90 százaléka itt készült. Rajtuk kívül csak hárman, Paulkovics Iván, Szabó Beáta és Varga Géza Fe­renc küldött művet a kiállításra. A művészek a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban, az öblösüveggyárban és ötvözet­gyárban dolgoztak. A Salgótar­jáni Üveggyapot Rt.-ben folyta­tott anyagkísérletek szoborként ezúttal nem realizálódtak. A szponzorok között volt az Állami Biztosító, a Typo-Team Kft. is. ahol az elegáns katalógus készült. Ha lesz huszonegyedik salgó­tarjáni szabadtéri szoborkiállítás, miként remélem, a leendő önkor­mányzat bizonyára segíti a ren­dező intézményt, a József Attila Művelődési Központot a bemu­tató országos jellegének visszaál­lításában. Hiszen még mindig van egy zajos és poros főtér a város­ban, ahol a hőségben díszeleghet­nek a szobrok. T.E. (Fotó: K. Tóth Sándor) „Harmatos” megkönnyebbülés A határ mentén árválkodó buszkaraván mellett lézengő turis­tákat nem csak a hatórás várakozás feszíti: az útközben elfo­gyasztott étel-ital is követeli immáron bizonyos természeti szük­ségletek kielégítését. Erre azonban a nyilvános vécé - méreteit tekintve - alkalmatlan, hiszen több ezer ember kívánná (sokan bizony sürgősen) igénybe venni szolgáltatásait. A szükség (jelen esetben a szó legszorosabb értelmében) törvényt bont... Aki követi a beton aluljárón átkígyózó sort osztrákföld (valószínűleg) legnagyobb és legfrissebb levegőjű illemhelyén találja magát - azaz egy több száz négyzetméteres mezőn. A „toalett” nem csak koedukált, egyben internacionalista: a legkü­lönfélébb nációk mindkét neme megfér itt békés egymás mellett élésben. Ámbár a hölgyek itt is „hátrányos helyzetűek”. Egy asszony­ság panaszkodik visszafelé jövet: csak a fű ne lenne ilyen harmatos! Arcán azonban látszik, hogy a viszontagságok ellenére - megkönnyebbült... tó - dór Kiássák a csatabárdot Ha hinni lehet az indiánok elszánt fogadkozásának, a vi­lág nemcsak a katonazeneka­rok réztrombitáival fogadja két év múlva a Kolumbusz útján járó óvilági küldötte­ket, hanem a rézbőrűek harci tamtamjaival is. Suzan Shown Harjo, a Cheyenne törzs szóvivője egyenesen azt követelte népe nevében, hogy állítsák le a felfedezés fél évezredes évfordulója ün­nepségeinek előkészületeit. A Today című amerikai új­ságban azt nyilatkozta: „Az ünneplés elfogadhatatlan, mivel a gyilkosságok, a föld­rablások, a máig is tartó faj­üldözés Kolumbusz Kristóf­fal kezdődött.” Harjo asz- szony - egyébként Carter el­nök tanácsadója volt - nem egyebet állít, mint azt, hogy Amerikát nem kellett felfe­dezni 1492-ben. mert azt már az idők végtelenjébe nyú­lóan felfedezték az ott élő bennszülöttek. A harcias amazon tudatta továbbá, hogy ha mégis megrendezik az ünnepségeket, „az ameri­kai indián nemzet gyászolni fog”. A legutóbbi adatok sze­rint egyébként mintegy más­fél millió indián él az Egyesült Államokban, fele részt rezer­vátumokban, és kétségkívül őket pusztítják jobban a be­tegségek, a kultúrbajok, itt a legnagyobb a munkanélküli­ség és a gyermekhalandóság. A csatabárd kiásása tehát na­pirenden van. De addig is megbízást adtak egy szob­rásznak, hog> készítse cl a legendás sziú vezér, Crazy Horse szobrát. Az Őrült Ló. ha kész lesz, lenézi majd a New York-i Szabadság-szob­rot, ugyanis éppen a kétsze­rese lesz annak. 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr «3fr «3fr 4fr «3fr * * * «3fr 4fr 4fr 4fr * * 4fr 4fr «3fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr «3fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr 4fr B-13 És üzenetét 13 szóig ingyen feladhatja Kedves Olvasóim! Először is elnézésüket kell kérnem: üzeneteik olyan nagy számban érkeztek szerkesztősé­günkbe, hogy nem tudjuk mindenki kérését időben teljesí­teni. Én örülök a népszerűségnek, de egyben sajnálom is, hogy egyszerre csak ennyit közölhetünk a lapban. Ezért kérem az Önök türelmét és megértését: B-13. Drága Pförtner Ica néni! Nagyon sok boldog név- és születésnapot kívánunk. Erika, Melinda, Laura, Ibo­lya. * Gasparkovics Istvánká- nak névnapja alkalmából sok boldogságot kívánnak nagyszüleid, Juci mama, nagynénjeid, testvéred. * Trixi! Holnap hívjál fel, mert egy fontosat akarok mondani! Üdvözlettel, Évi és Peti. * Polgári Páholy alakul a Civitas Kör szellemi támo­gatására Balassagyarma­ton. Jelentkezés: 81-97 számon augusztusban. * A Civitas Fortissima Kör tagszervező helyén (Balas­sagyarmat, Rákóczi út 18.) Kamarás J. várja az érdek­lődőket, délutánonként. * Garamszegi László és neje: 29. házassági évfor­dulótok alkalmából gratulá­lunk és boldogságot kívá­nunk, gyermekeitek, uno­kátok, valamint baráti körö­tök. * ­Luterán Tibornénak llona-nap alkalmából sok boldogságot kíván lánya: Andrea. * Malvinnak üzeni a szem­üveges kutya, hogy finom volt a mákos lecsó! Malvin. * Drága Anyukám sok-sok boldog névnapot kívánok. Kata. * Drága Szüleim! Nagyon sok boldogságot kívánok házassági évfordulótok al­kalmából! Szerető lányo­tok. Gabika. * Vadbirsalmának és ágyi poloskának üzenem: érez­zétek jól magatokat Zala­egerszegen! Dülöngélő meztelencsiga. * Beáta és József! Házas- ságkötéstek alkalmából sok boldogságot kíván: K. László. * Peti! Boldog szünnapot kívánunk. Anya, Apa, Évi, Mamiék. * Csabai Adriennek K,e- merovóra: remélem szom­baton jól érezted magpjd a lagziban. Légyszíves ke­ress meg személye.sen. Safranek. * Baglyasaljára Cseh Ist- vánnenak névnapjára na­gyon sok boldogságot kí­ván, férje és Ka,ti. A B. Zsoltinak 18. születés­napja alkalmából sok boldogsá­got kíván Édesanyja, Édesapja es Húga. * Gyurka és Gabica! Házas- ságkötéstek alkalmából gratu­lálok Peti és a család. * Apunak születésnapja alkal­mából nagyon-nagyon sok bol­dogságot kívánnak lányai, Eri­ka, Éva és felesége. * Nyuszika! Jó legyél, amíg én távol vagyok! A te Mókusod. * Édes Húgom névnapod al­kalmából szeretettel köszönte­lek és sok boldogságot kívánok! Egyetlen „bátyád” Sanyi. * Rácz Mihálynak születés­napja alkalmából, sok boldog­ságot kíván: családja. * Zoli! Szeretem a városiakat. Szombaton ugyanúgy ugyanott „Párádon” veled. Judit. * Évi! Boldog szünnapot kíván Peti és a család. * llona-nap alkalmából sok boldogságot kívánok szerető feleségemnek: Emil. * Balázsné Ilonka! Névnapo­don szeretettel köszöntünk, An­na, Ági, Laci és Tímea. * Pubi! Boldog sz ü nnapot! Mi- tyu. * Kerényi Jáciosnénak név­napja alkalmából, sok örömet, boldogságot kíván Anikó, Anita, Tibor. * Köszön et a strand dolgozói­nak, hogy hangos zenével nem zavarják a környék lakóinak nyugalmát. * Nagymaminak a Kun Béla útra! Sok puszit küldünk unoká­id: A ridráska, Nórika. * Kispál Ildikót 14. születés­napján sok szeretettel köszön­tik szerető szülei és bátyja. * Mindig őrizd meg udvarias­ságod TF 98-53! Egyidős néni. * Vasárnap várlak téged, aki június 28-án a vasútállomásról lakásomra hoztad elveszett tás­kámat. Óvó néni. * Oláh Tibornak üzenem! Sok sikert kívánunk a meccsre Vera, Kati, Móni, Kriszti. Attilának üzenem Endrefal- vára, hogy vegye már észre magát! Tarjánbol Móni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom