Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-16 / 115. szám

1990 AUGUSZTUS 16.. CSÜTÖRTÖK LM?mzj Bujákon zörög a kárászt... Mi itt rohadunk, azok meg keresik a sok pénzt Vihart ígér a reggeli telefon Névtelen levelet általában azok írnak, akik félnek az azt kővető retorzióktól, akik bosszút akarnak állnj vala­kin, vagy ki akarják vonni magukat a rendőrségi, bírósá­gi meghallgatások, tárgyalások alól. Szerkesztőségünk alapelve, hogy minden hozzánk érke-i zett észrevételnek, levélnek utánajárunk. Még akkor is, ha az esetleg pév nélkül érkezik. Ezúttal „bujáki sorkato­nák” szignóval ellátott levélnek nyomába eredtünk. Körültekintőbb tájékozódást! Az Új Nógrád augusztus 6-i számában jelent meg Ja­kab Károly Jobb szerencsét! című írása, mellyel kapcso­latban szeretném elmondani a vélemlényemet. A precíz gondossággal megírt névtelen levélen lát­szik, hogy nem „amatőr” kéz vetette papírra. A tel­jesség igénye nélkül né­hány dolgot idézünk gon­dolataikból : — Jó lenne, ha kiderülne, hogy a bujáki iskolaigaz­gató két fia miért nem volt katona? Mind a kettő ma­szek teherautó-sofőr. A hon­védségnél is, szükség van a sofőrökre... Azt mondják, hogy egészségi okok miatt nem feleltek meg katoná­nak. Orvosi igazolást jó pén­zért tudtak szerezni. Felül" kellene vizsgálni azokat az orvosi igazolásokat, de nem a megyében, hanem a központi katonai kórházban Budapesten, mert az apjuk a megyei és községi veze­tőkkel mind haver... . . .Mi itt rohadunk, azok meg keresik a sók pénzt, új pótkocsis IFÁ-val... Ez a szabad élet, vagy az ígért demokrácia? A bujáki ABC előtt ér­A megye súlyos gazda­sági foglalkoztatási gond­jainak enyhítése érdekében létrehozták a HlD Nógrádi Vállalkozásszervezési Ala­pítványt. Az alapítók: a Nógrád Megyei Munkaügyi Hivatal, a Salgótarjáni Sík­üveggyár, a Nógrád Megyei Sütőipar; Vállalat, a Szon- dy Lakatos és Szerelő Ipa­ri Szövetkezet, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek, a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat, a Karancssági Egyesült Erő Mgtsz, a Mát- raterenyei Zagyvavölgye Mgtsz, és a MINORG Szá­mítástechnikai Kft. Az alapítvány célja, hogy segítsék, szervezzék, támo­gassák Nógrád megyében a munkahelyteremtő vállal­deklődöm Nagy Béla isko­laigazgató után. Egy de­geszre tömött bevásárló- szatyrot cipelő hölgy szól vissza: — A felesége vagyok. Mi­ben segíthetek? Miután elmondtam jö­vetelem célját, elindulunk. Szeretnék segíteni a szaty­rok cipelésében, de a hölgy nem engedi. Egyetlen ész­revétele van: — Férjem jelenleg nincs itthon, de ő is csak azt mondaná, amit én: fordul­janak az illetékes hatósá­gokhoz. Nekem ezzel kap­csolatban nincs mondani­valóm. Bujákon azonban nem mindenki ennyire szűksza­vú. Ezt végső soron meg­lehet érteni. Elvégre a saját gyermekeit természetesen minden szülő védi. Nézzük az információkat. — Nagy Béláék régóta él­nek Bujákon. Az iskolaigaz­gatónak három éve, fele­ségének öt éve van nyugdí­kozások megalakulását, elő­segítsék a foglalkoztatás« feszültségek tartós feloldá­sát. A vállalkozási kultúra elterjesztése a vállalkozási információk és ismeretek átadása, a szolgáltatások nyújtása éppúgy szerepel a célok között, mint a vál­lalkozások terjedését. fej­lődését gátló akadályok el­hárításában való részvétel. A fenti célok ismeretében abban bíznak, hogy további csatlakozásokkal támogat­ják az alapítványt. Ez meg­történhet az alapítvány számlájára való átutalással, illetve valamilyen értéket képviselő dolog, vagy va­gyoni értékű jog felajánlá­sával. A csatlakozni szán­dékozók figyelmét felhív­jig. A kisebbik fiuk huszon­négy éves. A szülőkkel együtt laknak. Jelenleg áru­szállító kisiparos, és nemré­giben vásárolt egy hathenge­res vadonatúj IFA teher­gépkocsit. Mielőtt kisipa­ros lelt volna, a helyi Zöld­mező termelőszövetkezet­nél teherkocsi-vezetőként dolgozott. A budapesti köz­ponti katonai kórházban mentesítették a honvédségi szolgálat alól, és bizonyos időszakonként felülvizsgála­ton kell megjelennie. A na­gyobbik fiú (29 esztendős) Budapesten dolgozik, teher­gépkocsi-vezető. Felesége súlyos vesebeteg, ezért men­tették fel a sorkatonai szol­gálat alól. Röviden ennyit a Bujá­kon szerzett ismereteimről. A történethez még hoz­zátartozik, hogy Nagy Bé- láné még az újságcikk le­adása előtt — tegnap reggel 9 óra tájban — telefonált szeresztőségünkbe, Buják­ról, hogy véleményét fenn­tartja, továbbra sem kí­ván ebben a névtelenlevél- ügyben szerepelni. Tanúkra hivatkozott, akik a telefonnál mellette áll­nak, és hallják, hogy mit mond. Mert — mint közöl­te, neki is lesznek észre­vételei. Sólymos László ják arra, hogy az alapít­vány céljára befizetett ösz- szegek a vállalkozási, illet­ve személyi jövedelemadó alapját csökkentik. Erre fi­gyelemmel befizetési igazo­lást adnak. Az alapítványt a Nógrád Megyei Bíróság a Pk. 60.376 90. számú határozatá­val 370 nyilvántartási szám alatt bejegyezte. Számlá­ját a salgótarjáni OTP- fiók (bankszámlaszáma: 379—98006) vezeti, az ala­pítvány csdkíkszámlaszáma: 5015—379. Az alapító ok­irat az alapítvány vagyon­kezelői irodájában (Salgó­tarján, Rákóczi út 192. 333- as szoba) megtekinthető, il­letve azt kérésére megkül­dik. Munkában a vagyon- ellenőrző bizottság Ez idáig kilenc ügyet tár­gyalt a három héttel ez­előtt megalakult megyei vagyonellenőrző bizottság — tudtuk meg dr. Farkas Im­rétől, a Nógrád Megyei Ta­nács végrehajtó bizottságá­nak titkárától, hivatalból a testület vezetőjétől. A bel­ügyminiszter jóváhagyta a tisztségviselőket, akik kö­zött közgazdász, mérnök, építész, jogász, okleveles könyvvizsgáló egyaránt ta­lálható. A hat külső szak­ember munkáját a megyei tanács apparátusából há­romfős jogászokból álló tit­kárság segíti, amely az ügye­ket készíti elő döntésre. Amint az közismert, a szóban forgó bizottság a leendő önkormányzatok va­gyonát hivatott védeni. En­gedélye nélkül nem lehet eladni, jelzáloggal megter­helni, vagy gazdasági társa­ságokba apportként, bevin­ni az állam tulajdonában lé­vő ingatlanokat. Kivételt képez az állami bérlaká­sok bérlőiknek történő el­adása továbbá lakásépítés céljára szolgáló telkek ma­gánszemélyéknek való érté­kesítése. Nem terjed ki a korlátozás az értékesítés cél­jára épített és vásárolt la­kások magánszemélyeknek való eladására, valamint bankhitel fedezetéül szol­gáló ingatlanoknak jelzálog­gal történő megterhelésére sem. Ennek megfelelően a me­gyei vagyonellenőrző bi­zottság elé terjesztett ügyek három nagyobb csoportba sorolhatók — mondotta Farkas Imre. Az elsőbe tar­toznak a felszámolás alatt álló Nógrádi Szénbányák ingatlanjainak eladására, gazdasági társaságokba va­ló bevitelére vonatkozó igé­nyek. A második csomag­ban tartják nyilván a ter­melőszövetkezeti földek fel- parcellázásával és értékesí­tésévé] kapcsolatos ügye­ket. A harmadik „rekesz­be" osztották a tanácsi in­gatlanok eladási kérelmét. Érdekességként említette a vb-titkár: újabban felme­rült a benzinkutak privati­zációja. Egyébként a szak­értőnek a témakörök sze­rint kell szakosodniuk, hogy felgyorsítsák a munkát. Jelenleg ugyanis nyolc­van ügy fekszik a bizottság előtt, s ezek száma csak növekedhet. Márpedig ezek­ben a privatizációs kérel­mekben a lehető legrövidebb időn belül döntést kell hoz­ni (K. L.) Örülök neki, hogy az or­szág más vidékén élő újság­írót is érdekli, miként él­nek az egyre csökkenő szá­mú nógrádi bányászok. An­nak is örülök, hogy utána kívánt járni, miért nem kapta meg még a mai na­pig sem szénjárandóságát az a 12 ezer bányásznyugdí- jas, akik 25—30 évig dol­goztak becsülettel a vál­lalatnál. Azon viszont már csodál­kozom, hogy beszélgetőpart­neréről annak bemutat­kozása nélkül rögtön tud­ta: a bányászszakszervezet „illetékesétől” részesül dur­va elutasításban. Abban egyetértünk, hogy a bá­nyászszakszervezetet nem lehet azonosítani egy ve­zető tisztségviselővel, hi­szen az egy szervezet tagsá­gából tevődik össze. Így a területükön tevékenykedő szervezet — nyugdíjasokkal, jogfenntartó özvegyekkel együtt — mintegy 15 ezer főt számlál. Bevallom, nekem is gon­dot okozott az „illetékes” személyének a felkutatása. Nyomozásom eredménye­ként elárulhatom önnek, hogy akivel beszélt, az egy nyugdíjasügyekkel foglal­kozó, négyórásként alkal­mazott bányásznyugdíjas volt. Nevét hadd ne közöl­jem, de szabad legyen meg­jegyeznem: miután ott el­utasító válaszokat kapott, keresnie kellett volna olyan valakit, aki feleletet adott volna kérdéseire. Ha netán hozzám fordul — aki csak az ön cikkére való reagálás miatt ül ezút­tal hűvös szobában —, ak­kor illetékesként önt elő­ször is hellyel kínáltam vol­A bankreform egészen a közelmúltig csak kis mér­tékben érintette a hazai biz­tosító intézeteket. Az el­múlt esztendőig a két nagy biztosító — az ÁB és a Hungária — uralta a pia­cot. ám az idén jelentős vál­tozás történt számos új kis szervezet jelent meg, s a külföldi tőke is bekapcsoló­dott ebbe az üzletágba. Jelenleg hat biztosítótársa­ság működik az országban s ezekben az állami tulajdo­nosi minőségben csak rész­legesen és az eddiginél lé­nyegesen közvetettebb for­mában van jelen. A bizto­sítás területén ezzel meg­kezdődött privatizációs fo­lyamatok lényegesek ugyan, de, a szakértők szerint csak hosszabb távon eredményez­nek igazi versenyt. A ma­gyar ügyfeleknek ma még — függetlenül attól, hogy a biztosítónak osztrák, olasz, német, vagy amerikai tőkés a külföldi partnere — ugyanannyit kell sorban állniuk a gépkocsiszemlére várva, vagy kilincselniük a jogosan járó térítésekért, mint korábban. Ezen az adott körülmények között nem változtatott az sem. hogv biztosítóink külföldi partnerei nagvon jelentős és közismert külföldi cégek. Az ÁB—Generali Biztosító Rt. részvényesei közt ott van a nagv múltú Erste Allge­meine, valamint a Generali, a Providencia részvényese a Wiener Allianz, a Hungáriáé az Alianz AG Holding, az Első Amerikai—Magyar Bíz­na. Ezt követően az aláb­biakat mondtam volna el önnek. Egy: a szénjárandóság ügyiében nyugdíjasainkat a nyugdíjas szakszervezeti bi­zottságok tagjai, valamint a nyugdíjas szakszervezeti bizalmiak már tájékoztat­ták. Sőt, a 150—180 forintos tagdíjakból arra is futja, hogy az ország más részeiről érkezett kérdésekre levél­ben válaszoljunk, s így nyugtassuk meg az érdek­lődőket. Kettő: a bányászszakszer­vezet az eddigi 1040-ről, 1938 forintra javasolja fel­emelni az illetményszén ösz- szegét. Három:, az augusztus 2-i testületi ülésünkön szor­galmaztuk a vállalat veze­tőjénél, hogy a második fél­éves likviditáshoz szüksé­ges pénzügyi keret össze­állításakor feltétlenül az első sorban szerepeljen az a 23 millió forint, amely nyugdíjasainkkal szembeni tartozásunk k i egy en 1 í lésére szolgál. Négy: vállalatunk vezetője elfogadta igényün­ket, s kötelezettséget vál­lalt arra, hogy nyugdíjasa­ink szeptemberben megkap­ják az illetményüket. Tisztelt Jakab Károly! Remélem, sikerült kérdé­seire kielégítő válaszokat adnom. Nem szeretném, ha rossz emlék maradna meg önben rólunk, ezért fel­ajánlom: készségesen ál­lok rendelkezésére. Talán akkor majd valóban reális cikket tud írni a nógrádi bányászokról. Balázs Ernő, Nógrádi Szénbányász szakszervezeti bizottságának titkára tosító Rt.-é pedig az Ame­rican Life Insurance Com­pany. Részvételük szavatol­ja, hogy a tapasztalataik hasznosításával megkezdőd­jön. majd felgyorsuljon a szolgáltatások színvonalá­nak javulása. A külföldi partnerek pénzzel és szaktu­dással egyaránt hozzájárul­nak a nyugati világban al­kalmazott szolgáltatások meghonosításához. Nem lesz könnyű dolguk. A biztosí­tási piacon ugyanis még mindig erősen akadályozza a verseny kibontakozását az öröklött merev struktúra, főként az hogy az érvényes szerződések jelentős része — átlagosan mintegy 80 száza­léka — azt a biztosítót kö­telezi. amelyik azt a szét­váláskor megörökölte, s az új szervezeteknek elég ne­héz teret hódítaniuk. Egy­re inkább előtérbe kerül a díjverseny, noha 4 évvel ez­előtt az Állami Biztosító szétválásakor nem győzték hangsúlyozni, hogy ugyan­azt a kockázatot csak ugyan­ezért a díjért vállalhatja bármelyik biztosító. S noha a díjak valóban nem na­gyon különböznek, elgon­dolkodtató, hogy a biztosí­tók különböző jogcímeken igen jelentős díjkedvezmé­nyeket nyújtanak, hogy meg­tarthassák ügyfeleiket. Az elmúlt évben a biztosító in­tézetek összes díjbevétele 27,5 milliárd forintot tett ki, szemben a 23,8 milliárd forintos kárkifizetéssel. (MTI) Ha egy idegen érkezne Mátranovákra és bárkit meg­kérdezne, hogy hol lakik fodrász Magdi, % legkisebb gyerek is tudná rá a választ. Ki hinné, hogy a fiatal nő. Varga Pálné, már huszonegy éve ebben |a szakmá­ban dolgozik. — B: — Szüleim sehogy ÍJ! nem akarták. hogy fodrásznak tanuljak. A .. ukám mindig egészség­ijei pályára szánt. Utolsó pillanatig halogattuk a pá­lyaválasztási lap leadását, de végül is én győztem. Lehet, hogy épp ezért sze­retem ennyire a szakmá­mat. Amikor dolgozni kezdtem, hat forint volt egy hajvágás tizennégy a berakás és csupán 65 fo­rint egy dauer. Eleinte a falu központ­jában bérelt helyiséget. Lánya születésekor alakí­tottak ki a családi házuk­ban egy műhelyt. — Eléggé eldugott he­lyen lakunk, de aki akar, az megtalál. Húsz éve visz- szajáró törzsvendégeim is vannak. Még a fodrász- ságom kezdetén eljártam versenyekre is, de mosta­nában csak a családnak élek. Érdekes, hogy minden korosztályból vannak kun­csaftjaim. Nagyon szere­tem a vendégeimet, főleg íz öregeket és a gvereke­__________________________ k ét. ök nagyon hálásak tudnak lenni. Magdika elmesélte hogy a gyerekkel nála is mindig történik valami. . . — Egy alkalommal az egyik kisfiú csak úgy hagyta lenyírni a frufruját, ha közben rugdoshatta a lábamat. „Hiába, a szépsé­gért meg kell szenvedni!” Egv másik fiúcskát egye­dül küldött az anyukája nviratkozni. Adott persze pénzt is neki, és lelkére kötötte, hogy adjon bor­ravalót. Megnyírtam. s mondtam az árát. Ö meg azt felelte erre. hogy nem kér vissza azon vegyek magamnak bort. és igyam meg! Nagyon jót nevet­tünk rajta. — Magdikánál az ifjab­bak is tanulhatnak? — Négy szakmunkás- tanulót neveltem eddig. Örömmel mondhatom, hogy mindegyikük iparos lett. Tervem az, hogy a lányom is kövessen a pályán. Én biztosan nem fogom neki tiltani, hogy fodrász le­gyen. A műhelyben modernek a bútorok, gyönyörű a be­rendezés, az automata fej­mosótálat minden vendég megcsodálja. — Vajon hány meny­asszonyi fényképen latszik a keze munkája? — Ó! — mondta nevet­ve — rengetegen! Felsorol­ni képtelenség lenne. Van, amikor még más falubéli menyasszonyhoz is elhív­nak. Most is lesz egy hely­ben, aztán rögtön indulok Tarra a másikhoz. — Követi-e a divat hó­bortjait? — Igen, de ilyesmire nem beszélek rá senkit, csak ha a vendég kifeje­zetten ezt kéri. Társadalmi munkát is végez Vargáné. A kisipa­ros-szervezetnek húsz éve összekötő tagja. — A nagy drágaság miatt tapasztalt-e vissza­esést forgalmában? — Igen, nagyon is! A heti vendégek jóformán teljesen eltűntek. Sőt olyan is előfordult, hogy ott­honról hozzák a bemosót, a sampont, csak hogy ennyi­vel is kevesebbet kelljen fizetni. Pedig másokhoz viszonyítva az áraim elég szolidak... Cserhalmi Adél ÜRKB-alapítuany A munkahelyteremtő vállalkozások segítésére Külföldi tőke a hazai biztosítókban Mátranovákon mindenki ismeri A SZÉPSÉGÉRT SZENVEDNI KELL

Next

/
Oldalképek
Tartalom