Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-14 / 113. szám

1990. AUGUSZTUS 14.. KEDD 7 ununni/ Három év után újra a megyei bajnokságban Ez volt az idén a Hungaroring... Somoson biztos bentmaradásra számítanak A megyei II.. osztályú labdarúgó-bajnokság Zagyvavölgyi-cso­portjának bajnoka a Somoskőújfalu csapata lett, miután hete- ken-hónapokon át tartó izgalmas versenyfutásban mintegy „orr- hossznyival” megelőzte a Tar együttesét. A somosiak ezzel há­romévi szünet után a hét végén induló pontvadászatot már is­mét a megyei I. osztályban kezdhetik el. Miképpen sikerült kiharcolni a szurkolók által 4s régóta óhaj­tott magasabb osztályba jutást? Erről beszélgettünk elöljáróban Cséki János játékos-edzővel. A 36 esztendős sportember korábban hosszú évekig szerepelt az SBTC élvonalbeli, majd másodosztályú együttesében, majd a Nagybátonyi Bányász gárdájában. Két éve irányítja- a somosi legénységet. Tavaly a dobogó harmadik fokán végeztek, az idén sikerült a feljutás. — Az első három hely valamelyikének igényével vágtunk neki az előző baj­nokságnak — válaszolta Cséki első kérdésünkre —, majd a remek őszi szerep­lés után már nyíltan á baj­noki címre pályáztunk. Ezt sikerült is elérni. A somosi együttes az idény folyamán végig ki­váló teljesítményt nyúj­tott. Hazai pályán egyetlen pontot sem engedélyeztek az ellenfeleknek, idegen­ben 9 győzelem, 4 döntet­len és 2 vereség volt a mér­leg. Ilven eredménnyel nem lehetett vitás, hogy csak a Somos nyerheti a bajnoksá­got. —- így van. Olyan egysé­ges csapat alakult ki ná­lunk, amely küzdőszellem­ben, erőnlétben, fegyelme­zettségben az összes ellen­fél fölé tudott kerekedni, — folytatta a szakvezető, Somoson korábban sok sorkatona is szerepelt a csapatban: mára viszont hírmondó se maradt be­lőlük. — Ez azért van, mert nem tartottam szükséges­nek a szerepeltetésüket. Az aranyéremét úgy szereztük meg, hogy a játékosok több­sége somosi illetőségű. És én ezt tartom igazi siker­nek. Cséki a csapatmunkának tulajdonítja elsősorban az elért sikert. összességében minden játékosával elé­gedett. Ha mindenáron ki kell emelni játékosokat, ak­kor Antal Zsoltot. Klányit és — góljai miatt — An­gyal Oszkárt említi meg. A csapat egyébként leg­többször a következő ösz- szeállításban lépett pályá­ra: Kuti — Tóth, Antal Zs., Antal T., Molnár P. — An­gyal P., 'Virág, Klányi — Ángyai O.. Cséki, Gyarmati I. Gyakran szerepelt még Bállá, Molnár S., Szentpé- teri, Gyarmati J. és Ora- vecz. — A tarjakkal vívott szo­ros versenyfutás idején so­kat jelentett, hogy a veze­tőktől minden támogatást megkaptunk, és lelkes szur­Vizes Vidomusz Egy vezető edző a csapat felkészítésével foglalkozik. Többnyire. A kivétel, mint tudjuk, erősíti a szabályt. A Bgy. HVSE labdarúgó- csapatának Vidomusz Ti­bor a szakvezetője. Van gondja bőven a játékosok felkészítésével, az új csa­pat arculatának kialakítá­sával A baj azonban nem jár egyedül. Ismert, hogy Ba­lassagyarmaton a nyári for­ró'ágban nincsen víz. A labdarúgópálya mindig cso­dalatos gyepszőnyegét a ki­száradás veszélye fenyeget­te, a vízhiány miatt. Nem nézte ezt tétlenül Vidomusz. Egyik éjszaka éj­féltől reggelig, majd még néhány hajnalban saját ma­ga locsolta az egyre siral­masabb állapotba kerülő já­tékteret. A locsolás segített, nem ment tönkre a pálya gyepszőnyege. Vidomusz most már vár­hatja a húsvétot. A hímes tojást. Ilyen locsolásért iga­zán megérdemli. — szilágyi — Mátrai-emléktorna Pásztó csapata a győztes Tizenötödik alkalommal bonyolították le a hét vé­gén Szurdokpüspökiben a Mátrai Imre-labdarúgó-em- léktornát. Az idei küzdel­mekben négy együttes vett részt, s mintegy 800 főnyi érdeklődő tekintette meg a csapatok színvonalas ve­télkedését. Eredmények: Pásztó— Szőnyi SE 4—1, (0—1), v.: Mihalovics, Pásztó: Ha­lasi, (Bangó), — Tamás (Nagy I.), Molnár, Tari, (Ungi), Alapi (Bodó), Holt- ner, Odler, (Géczi), Veres M., Strehó, Bagyinszki, (Ve­res L.), Tóth, (Szénási). Biztosan győzött a harmad- osztályú gárda. Gl.: Strehó 2, Molnár, Bagyinszki. Gyöngyöspata—Szurdok- püspöki 4—1. A 3. helyért; Szönyi SE —Szurdokpüspöki 1—0. A döntő: 1 Pásztó—Gyön­gyöspata 7—2 (3—0). Pász­tó: Bangó — Nagy I., Mol­nár, Ungi, Bodó, Holtner, Veres M., Strehó, Veres L., Bagyinszki, Szénási. A járási bajnokságban sze­replő hevesi gárda nem oko­zott gondot a pásztóiaknak. GL: Veres M. 3, Older 2, Szénási, Alapi. Különdíjak; a legjobb ka­pus: Bús (Szőnyi SE); a legjobb mezőnyjátékos: Ve­res M. (Pásztó); gólkirály: Veres M. (Pásztó) és Szilá­gyi (Gyöngyöspata), a leg­sportszerűbb csapat: Szur­dokpüspöki. (Bazsó) kólóinkat mindvégig ma­gunk mellett tudhattuk — folytatta Cséki. — Név sze­rint szeretném kiemelni Hlavati Istvánt, aki egyben az ifi edzője, és Póti Lász­lót, a csapat mindenesét. A somosiak július 20. óta heti három edzéssel ké­szülnek a magasabb osztá­lyú küzdelmekre. A baj­nokságot nyert gárda együtt maradt. Az első évben a gond nélküli bentmaradás a cél, amelyhez Cséki — a leendő ellenfelek ismereté­ben — megfelelőnek ítéli az anyagi-tárgyi feltételeket, és csapatának játékerejét. — A kispadon, vagy a pá­lyán látjuk többet Cséki Já­nost a most induló bajnok­ságban? — kérdeztük vége­zetül. — Azt hiszem, az elmúlt szezonban akkor volt jobb a csapatnak, a játékosok­nak, ha a pályán voltam. Lehetséges azonban, hogy ezután már csak a kispádra ülök le... Balogh Tibor Labdarúgás, Magyar Kupa Nógrádi mérleg: hatvan százalék A hét végén játszották le a Magyar Kupa első országos for­dulóját, amelynek tétje a leg­jobb százhuszonnyolc közé ju­tás volt. A tíz nógrádi résztvevő közül hat (Karancsalja Sík­üveggyár, SKSE, SBTC, Nézsa, Romhány) továbbjutott, négy (Nagybátony, N. Volán, Balassa­gyarmat, Cserhátsurány) elbú­csúzott a további küzdelmektől. A tegnapi számunkban nem kö­zölt eredmények: Bp. Gázművek—St. Sík­üveggyár 0—X (0—0). Buda­pest, 150 néző. Síküveggyár SE: Halász — Gyetvai, Bab­osán, Stark — Balga, Ju­hász, Králik, Hodúr (Ba­logh), Kajli — Garai, Be- nyó (Hómann). A BLASZ I. osztályában szereplő hazai gárda, nagy elszántsággal. helyenként durva beiemenésekkel küz­dött. A másodosztályú salgó­tarjáni együttes mezőny fö­lényben játszott, de kihagy­ta kínálkozó gólhelyzeteit. A 65. percben Gvetvait ki­állította a játékvezető. A to­vábbjutást jelentő találat, a 80. percben született meg. amikor Garait gólhelyzet­ben lerántották a „gázos” védők, s a megítélt 11-est. a sértett értékesítette. Maglód—Bgy. HVSE 1—0 (0—0). Maglód, 1000 néző. v.: Majoros. Bgy. HVSE: Kovács — Nagy L.. Szűcs. Szalai, Orosz — Varga (Lad- jánszki), Mátyás, Molnár. Patkovics — Kuris (Bene­dek). Miskolczi. A végig nagy mezőnyfö­lényben játszó vendégek, a százszázalékos gólhelyzetek egész sorát hagyták kihasz­nálatlanul. És ahogy ilyen­kor lenni szokott, a hazaiak egyetlen valamire való helyzete — egy szabadrúgás utáni kavarodásból — góllá érett, s ez megpecsételte az Ipolv-partiak sorsát. Jók: Nagy L., Szűcs, Szalai Molnár. Cserhátsurány—Edelényi Bányász 0—6 (0—0). Cser­hátsuráhy, 400 néző, v. Mar­tos. Cserhátsurány: Serfőző — Bednár, Magos Zs.. Jusz­tin, Magos N. — Tolnai, Ba- ranyi (Tácsik), Pasqualini — Magos Cs., Cserődi (Var­ga), Tóth. Az első játékrészben jól tartotta magát a megyei II. osztályban szereplő hazai gárda, az NB III. egyik él­csapatával szemben. Szünet után ritmust váltottak a borsodiak, s azután már nem tudott ellenfelével lé­pést tartani a surányi le­génység. Gl.: Dósa 4. Gön­dör, Gonda. Jó: Magos Cs. Krimi a száguldó cirkuszban Senna a komputert bűvöli. Akárcsak tavaly, úgy most is szerencsével jártak mindazok, akik összevetve a várható izgalmakat a borsos jegyárakkal, úgy döntöttek: jöjjön a köröm­rágás, aztán egy hónapig a zsíros kenyér. Mert az idei versenyévad tíz eddigi fu­tamából vitathatatlanul a Hungaroringen volt a leg­szorosabb a végjáték. A te­levízió pedig a vibráló fe­szültséget nem adja (nem adhatja) vissza. Abból pe­dig volt bőven, a nézőtéren, a sajtóközpontban és a bokszokban egvaránt. Szép-e Boutsen háta? A száguldó cirkusz világá­ban a tizenhat futam során minden évben annyit van­nak együtt a versenyzők, hogy csoda, hogy nem unják meg egymást. Már mind­egyik le tudná rajzolni is a másikat, a legapróbb arc­vonásról sem megfeledkez­ve — ha volna ahhoz kéz­ügyessége, meg nem kellene állandóan körözniük a betonon. Most mégis egyi­kük tudott újjal szolgálni versenyzőtársának. Krlmifilmekbe illő üldö­zési jelenetek játszódtak le a verseny utolsó 17 kö­rében a vezető Williamses belga Boutsen és a For­ma—1. sokáig fenegyerek­ként emlegetett sztár­ja, Ayrton Senna között. Akkor — a 60. körben — még a brazil „csak” a har­madik helyen autózott, de már mindössze 3,3 másod­perc hátránnyal, pedig előtte volt 33 másodperc (és hat helyezés) különbség is közöttük. Senna ment, mint a golyó, friss gumijai rö­pítették a hőn áhított cél felé, s ha egy körrel hosz- szabb a verseny, meg is nyeri. A Williams már na­gyon kacsázott, karnyújtás­nyira volt a defekt lehető­sége. De az előnyből maradt a célban is 228 ezredmá- sodperc, ami ugye ez eset­ben bőven elég volt. És Senna legalább meg­ismerhette Thierry Bout­sen hátát is. Kétlem, hogy örömet okozott volna a McLaren menőjének... Fogadások itt és ott Nem tudom, hányán ta­lálták el azt, hogy ki nyeri meg a versenyt, de, hogy fogadás bőven köttetett, az biztos. A nem hivatalos újságíró és nézői fogadozá- sokon kívül az idén először kockára tehette bárki a nála lévő pénz egy részét, (akár egészét is), és nyerhe­tett volna akár határtalan összeget is. A minden szek­torban megtalálható buk­mékersátrakban két ás fél­szeres nyereményt garan­táltak annak, ak; eltalálja a győztest. Ezer forintra 5300 járt az első három sí" keres megtippeléséért. S aki az első tízet is csalha­tatlan biztonsággal nevez­te volna .meg, annak (nem tévedés!) ezerszeres összeg ütötte volna a markát! Kár, hogy nem jártam látnokképzőbe és nem ját­szottam meg vagy ezerrel a végül legjobb tízet. Boutsen önmagán kívül a bukméker­irodát tette leggazdagabbá. Én nem, Piquet már igen Ha én nem is váltam mil­liomossá, Nelson Piquet igen. Mondjuk ő már rég, az, de a Benetton szigorú feltételeit is teljesítve újabb egymillió-egyszázezer darab strigulát húzhatott 1990-ben, az „ennyi dollárom van” rovatba. Csapata csak akkor ad neki pénzt, ha pontot szerez, akkor viszont mind­egyikért 50 000 a jutalma. Igv ösztönzik a jó ered­ményre az állítólag „jólla­kott” életművész (melles­leg háromszoros világbaj­nok) brazil fiút, aki állítólag nem a pénzért gyűjti szor­gosan a pontjak. Ehhez azért kell egy jó autó is. Elnézve tavalyi csapata, a Lotus eredmé­nyeit (Warwick révén egy árva pont) esetleg az éh­haláltól menekülne meg szegény Nelson... Mansell elbúcsúzott No, nem a versenyzéstől (ha nem gondolja meg ma­gát, még akkor is van 6 fu­tama), csak a Hungaroring- től. Mondtam magamnak: utoljára látod itt versenyez­ni. szerezz tőle valami egye­dit! Igv született meg az a néhány szavas üdvözlete lapunk olvasóihoz, miután három órát üldöztem laíkó- sátorban, boxban, szóval mindenütt. Szegény Nigel, igazán megszerezhette volna ne­kem az örömet, hogy meg­nyeri a versenyt búcsúzó­ul. Eszébe juthatott volna koccanása előtt, hogy a fu­tamgyőztes üdvözlete még­is más... Egy mondás elavult Apropó, koccanás. Való­színűleg, az bátorítja va­dabb tempóra a pilótákat, hogy ezekben a korábban száguldó koporsónak neve­zett versenyautókban szin­te lehetetlen meghalni — hacsak nem üt ki tűz a baleset után. Nemcsak szu­pergyors, de szuper bizton­ságos is valamennyi. Ja kérem, már érvényét vesz­tette Jaokie Stewart ama meghatározása, hogy „A Forma—1. nem más, mint körözöl, körözöl, és egy- szercsak nem mész el a dísztribün előtt.” Neki még jobban kellett vigyázni tes­ti épségére. Jövőre veletek ugyanitt A jegyeladási statiszti­kából kiderül, hogy azért sokan szeretik ezt, a spor­tot Magyarországon is. így mindazoknak, akik e tá­borba tartoznak, örömteli volt a bejelentés, hogy Ecclestone és Siklós urak az újabb ötéves szerződés elkészítése mellett törtek lándzsát. így csak 12 hónapra kell búcsúznunk a gyorsaság megszállottjaitól. 1991 au­gusztusában is feldübörög­nek a motorok a Hungaro- ringen. Azt a kis időt csak ki kell várni... Balázs József Akinek nem termett babér: Eric Bemard (Larousse)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom