Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-12 / 85. szám

1990. JÚLIUS 12., CSÜTÖRTÖK tmnzzzj 5 Tanácsi hétköznapok Állampolgári alapállásból Milyenek a tanácsi hétközna­pok napjainkban? E kérdés kap­csán néztünk körül Rétságon. Szerte az országban ugyanis sok helyen az jellemző, a helyhatósá­gok az őszi választás tüzében ég­nek. Néhol úgy érzik -és a pártok is éreztetik - a tanácsok nem jogosultak újabb határozatok ho­zatalára, noha kisebb jelentőségű napi döntésekre szükség van. Az élet tehát nem állt meg. A lakos­ság nem utazott „nyári szünetre”.- Dolgozunk tisztességgel, be­csülettel, mint korábban is - mondta Gresina István rétsági ta­nácselnök. - Meglehet, nálunk is vannak elégedetlenkedők, hiszen gondok és nehezen megoldható feladatok mindig akadtak. Hoz­záteszem: mindig is lesznek. A valóságnak viszont szebb oldala is van. A közigazgatásilag hoz­zánk tartozó három településen - Rétságon, Bánkon, Tolmácson - az utóbbi években teljesen kié­pült az ivóvízrendszer, a szenny­víztisztító rendszer, s befejező­dött a gázprogram. A tanácsnak volt ahhoz bátorsága, hogy e há­rom fontos cél megvalósítását ne csak a meglévő eszközeivel, ha­nem hitelfelvétellel is segítse. Ezt a kockázatos megoldást nem sok helyen vállalják fel.- Ezek kétségtelenül eredmé­nyek, hiszen sok településen „gáz” van például a gáz körül. Önök most mivel foglalkoznak?- Legfontosabb feladatunk­nak a meglévő intézmények fenn­tartását tekintjük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy új felada­tokra már egyáltalán nem vállal­kozunk. Elnyertük egy pályázat­tal a megyei tanács 4 millió forin­tos támogatását egy iskola kiala­kításához. Összesen 8,7 millió fo­rintot igényel ez a beruházás, amelynek során a volt mozgalmi házat általános iskolává alakítjuk át. Szeptember 30-án 8 tanterem várja itt a tanulókat.- Hogyan látja ön a helyható­sági munka jövőjét?- Szerintem az egyik legfonto­sabb állandó feladat lesz annak kutatása, hogy miként lehet a helyi bevételi forrásokat növelni, hiszen csökken a központi támo­gatás mértéke. A másik legfonto­sabb tennivaló a helyi mozgalmi és társadalmi, közösségi szerve­zetekkel való kulturált munka- kapcsolat kialakítása. Ez utóbbi­hoz az szükséges, hogy sikerüljön megértetni a különböző pártál­lású emberekkel: a polgármesteri hivatalnak - alapállása értelmé­ben - az állampolgárok érdekeit kell egyeztetnie és szolgálnia. A helyhatóságok munkája szétfor- gácsolódik, ha bekapcsolódnak a politikai csatározásokba. Nem foroghatnak szélkakasszerűen a pártok kénye-kcdve szerint, mert nekik a lakosság igényeihez kell igazodniuk. Városunkban ez nem megoldhatatlan feladat. Kis település vagyunk, itt mód van rá, hogy a fontosabb kérdéseket közösen beszéljük meg. K. Gy. Ez a divat Természetvédő tábor a Medvesen Nyáron csodálatos a termé­szet: a csapadékhozó Medárd az átlagosnál is dúsabbá vará­zsolta a Medves vidékét. Aztán egy hét esőszünet következett. Mintha az időjárás-felelőssel is egyeztették volna: ez idő alatt tartották első táborozásukat a TIT természetvédelmi oktató- központja szervezésében a ku­tatótábor résztvevői. Időseb­bek és fiatalok „csak” termé­szetszeretetről, szakemberek, főiskolások és tanárok kora reggeltől késő délutánig járták a Medves ösvényeit, vizsgálták a sziklák zugait, a gyep növé­nyeit, a levelek színét és fonák­ját, a mohákat, a kövek alatt lapuló rovarokat. Mindent fel­jegyeztek, fotóztak, mérték a turista- és sétautak hosszát, ész­revételezték a forgalomban lévő térképek hiányosságait, pontatlanságait... A napfényes munka, az egy­másra találás és a táj megisme­résének öröme, a kutatás láza és a megszerzett ismeretek to­vábbadásának vágya is fűtötte a jelenlévőket. A rögtönzött helyszíni „kiselőadások”, az azonosítások körüli szakmai vi­ták és a pihenőidő közbeni be­szélgetések is érdeklődést vál­tottak ki. Kovács Tibor kisterenyei ta­nár rovartani szakismerete a le- véltetvek és az őket pusztító fürkészek témakörében talán országosan is egyedülálló. A főiskolások (Berenyi József, Si­mon Tibor, Csiky János) tu­dása és lelkesedése, Fehér Mik­lós gyöngyösi tanár imponáló térkepismercte, geológiai és ás­ványtani biztonsága es terep­munkával kapcsolatos gyakor­lati tanácsai, Varga Ferenc te­rep- és madárismerete élmény­számba ment. A résztvevők fel­sorolása nélkül meg kell még említeni dr. Nyíri László lepke­ismeretét és dr. Cseplák György régészeti kutatásokban való jártasságát. Mindenki egyetértett abban, hogy ez csak a kezdet, melyet évente a jövőben folytatni kell. Kisebb csoportokban, szabad hét végeken, a különböző év­szakok élővilágának állapotát is rögzíteni szükséges. F.J. Úgy tűnik igen. Egyre inkább egyforma külsejű emberek sétál­nak az utcákon. Hajtól a cipőig minden egyforma lassan. A semmiből egyszerre felbuk­kant fél tucat butik látja el a sze­mélytelenségbe burkoló dzókat. Szerencsére más-más néven szere­pelnek, különben összekeverhet­nénk őket. Kis eltérésektől elte­kintve, ugyanaz a kínálat. Ennek a következménye az uniformizált tömeg. De mi van belül? A helyzet e téren lé változatlan. Az oktatás csődjét mutatja a könyvárusok népes tábora. Di­vattá vált ponyvát olvasni, s ócsá­rolni az értékesebb könyveket, a sokszor nem érthető alkotásokat. A legflancosabb „csinibabák” szájából ömlik a közhely, a sem- mitmondás: igen nagy élvezettel csevegnek a semmiről. Mégis in­kább sajnálatot ébresztenek, mint ledorongolást. Az értékek dzsungeljében nehéz eligazodni: sok a zsákutca. Segít­sünk egymáson. < Obrusánszky Borbála Rekviem a „Kacsáért” A gépkocsit Németországban találták fel, de Fran­ciaországban vált automobillá, a franciák ismerték fel a gépkocsi korszakalkotó jelentőségét. Az auto­mobilizmus először Franciaországban vált tömeg- mozgalommá: Franciaországban hozták létre legelő­ször az olcsó kiskocsit, a „népautót”. Az egyik legpatinásabb, a legeredetibb formákat, vonalakat felvonultató francia gyár a Citroen. A gyár nevéhez fűződik a világ legcsúnyább autó­ja, a Citroen 2-CV, becenevén a Kacsa. Története a harmincas évekre nyúlik vissza. Az olcsó kiskocsi igénye indította útjára. A cél az volt, hogy a kocsi négy embert és 50 kilogrammnyi csomagot juttasson célba. Az első prototípus 1938-ra készült el. A kocsiban összehordott furcsaságok egyike, hogy csu­pán egyetlen fényszórója volt, a francia KRESZ ugyanis akkor még nem írta elő a lámpák számát, s a gyár még ezen is takarékoskodott. A kocsi motorja 375 köbcentis, kéthengeres volt, önindító híján be kellett kurblizni, s ha a motor elindult, nyolc lóerő teljesítményt fejtett ki. A háború kitörése előtt 250 próbakocsi készült el, ám a sorozatgyártásra csak­nem egy évtizedet kellett várni. 1948-ban mutatták be az új, korszerűsített - már kít fényszórós - prototípust, s 1949-ben kezdődött meg a tömeggyár­tás. A Kacsa népszerűsége gyorsan megnőtt. Nyugati országokban ma már elképzelhetetlen, hogy akkori­ban évekig kellett sorba állni a megrendelt kocsira, noha a gyártás állandóan emelkedett. A csúcsot 1966-ban érte el - évi 170 ezer példánnyal -, pedig akkor már óriási választék volt nemcsak francia, de minden típusú nyugati kocsikban. A gyár vezetősége úgy döntött - nyilván a paran­csoló üzleti szempontok alapján -, hogy 1990 júliu­sától megszünteti e nagy hagyományú kocsi gyártá­sát. Az elmúlt 41 év alatt ebből a típusból több mint 7 milliót adtak el világszerte. De aki még hozzá akar jutni egy új Kacsa kocsihoz, még lehet: 44 800 fran­cia frankért kapható Franciaországban. Képünkön: csak egyetlen példány maradt meg az 1939-ben készült 2-CV-ból. Jól látható az egyetlen reflektora. (MTI Külföldi Képszerkesztőség). Kis cetli, nagy árak HHjMHBBHHj HB Kinek futja vásárlásra? Noha Bécsben megszűnt a ma­gyar invázió, a bevásárlásokról ismert utcák, terek így is forgal­masak. Parkolóhely csak elvétve akad. Mi is történne vajon akkor, ha újra tucatszám érkeznének ha­zánkfiai autókon? gyei és szlovák nyelvű feliratok tájékoztatják az odatévedt kül­földieket. A piperecikkosztályo­kon például mindenüt olvasható két nyelven is: kérjük, a spravket ne próbálgassa. Csak a mintakol­lekciót használja! Az árukat és az árakat sokáig sorolhatnánk. Ezek számunkra megfizethetetlenek. Nem vélet­len hát, hogy honfitársaink in­kább a hazai boltokat választják ebben a pénzszűke világban. A másik kedvenc bevásárló­hely a Mexicoplatz. Itt aztán min­den üzletben, olykor 10-15 négy­zetméternyi alapterületen megta­lálható egy egész áruháznyi áru. Videók, farmerek, piperék, pa­mutok, órák, cipők, tévék. Ám az itteni üzletemberek sem ma­radnak el belvárosi társaik árai­tól. Mintha egyezséget kötöttek volna mindenre. Ma már a „platz” sem a régi olcsóságot idé­zi. Minimum egy Austria Lotto ötös kell ahhoz, hogy az ember a nyereményből a számára legmeg­felelőbb árucikkeket megvegye. kón így is alig van talpalatnyi szabad hely. Jön-megy itt len­gyel, szerbhorvát, albán, török, iráni, lengyel, magyar. Bábeli a nyelvzavar, de ez egy eladót sem zavar. Az üzletekben a kofák szinte belebeszélik az emberbe azt is, amit még a legvégső eset­ben sem állt szándékában meg­venni. A szexshopok sok kíváncsiskodó férfit vonzanak A Mari a h i Isié r-St rassé n el­vétve parkol magyar rendszámú kocsi. De magyar hangot is alig hallani. Mi több: a megszokott „felhajtó fiúk” is lekerültek a színpadról. Senki sem invitál, hogy menjünk az ö üzletébe, mert ott a legolcsóbb minden, senki nem kérdi, mire lenne szük­ség? Sokáig kell keresni a „Ma­gyarul beszélünk” feliratú üzlete­ket. Alig-alig találni ilyet! S ha rábukkan véletlenül a turista, többnyire akkor is pici papírdara­bon láthatja az „invitálást” az üzletbe. De hová tűntek akkor régi ked­venc boltjaink? Nagy részük megmaradt. Csupán a csalogató jelzés maradt le bejárati ajtajaik felett, mellett. Igaz viszont, hogyha az ember belép a koráb­ban meglátogatott magyaros üz­letekbe, az eladók magyarul be­szélnek és kínálják portékáikat. Más nyelvű vendégváró felira­tok egy üzlet kirakatában sem kerültek ki a Mariahilsferen. Pe­dig lassan nyelvileg átképezik magukat az üzletemberek: cseh, szlovák és lengyel turista ugyanis annyi „szaladgál” a városban, mint hajdanán mi, magyarok. Apróbb jelei persze vannak e nemzetiségi váltásnak. A nagy áruházak minden osztályán len­A vásárló pedig ért a szóból! Némelyek fürdés helyett fújják magukra a dezodorokat, a parfü­möket. Van hát illat, kellemes, ám az árak számunkra már-már a csillagos eget jelentik. Egy szok­ványos Fa spray 20-25 schilling, egy literes, márkás habfürdő 40- 60 schilling. Más osztályokon is kiváló minőségű áruk láthatók, szenzációs árakon. Például egy menő Rebook edzőcipő 999 schil- lingért vihető, egy divatos farmer 800-ért. A mi pénztárcánknak nagyon drága Bécs. Ám ez a tény se rettentsen vissza senkit az odau­tazástól: gyönyörű várost, szép műemlékeket, nevezetességeket látogathat meg. Leáldozott a be­vásárlóturizmus csillaga Bécs­ben, következhet a „mindent tudni akarok” kirándulások ide­je. Múzeumlátogatásokkal, sé­tákkal, pihenéssel. (Vége) V.l. .Játékosztály bőséges kínálattal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom