Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-31 / 101. szám

Magányosan - Fotó: Bagyinszki ­PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! Érsekvadkert Községi Tanács pályázatot hirdet KÖRZETI GYERMEKORVOSI munkakör betöltésére az alábbi feltételekkel:- orvostudományi egyetemi végzettség és gyermekor­vosi szakvizsga. Juttatások: 3 szobás, 80 m2-es össz­komfortos, új szolgálati lakás. Munkabér: megállapodás szerint. Az állás betölthető 1990. szeptember 1-jén. A pályázat benyújtásának határideje: 1990. augusztus 20. A következő címre: 2659 Érsekvadkert, Rákóczi út 91. Községi tanács elnöke (4064/Sz) ______________________________________________' B alassagyarmat első köztéri alkotása Még a város­ban lakók is ke­vesen tudják, hogy a közel két­tucatnyi köztéri alkotás közül a Palóc-liget egyik kiemelkedő ré­szén, a bekerített szabadtéri szín­pad mellett emel­kedik a város első köztéri em­lékműve. 1908- ban állították fel, és az 1648-as balassagyarmati hős nőknek, va­lamint 1848/49. évi szabadság­hősöknek állít emléket. A kora­beli forrásanya­gokat lapozgatva felidézhetők lét­rejöttének körül­ményei. A gondolat és szándék már 1906-ban indult, az akkori Scarabeus asztaltársa­ságtól, közelebbről a már akkor helytörténeti munkáiról ismert Völgyi A. Istvántól. Egy bead­ványt fogalmaztak a képviselő- testülethez, melynek tényét az 1002/906. sz. alatt így jegyezték le: „Olvastatik Völgyi Antal István balassagyarmati lakosnak bead­ványa, melyben az 1648-ik évi balassagyarmati győzelem ill. a balassagyarmati nők hőstetté­nek emléktáblával való megörö­kítését, a képviselőtestület erköl­csi és anyagi támogatását kérel­mezi. A képviselőtestületi köz­gyűlés tekintettel arra, hogy a balassagyarmati nőknek a török ellen való küzdelmében 1648. évi hőstettét indítványozó Völgyi István hiteles adatokkal igazolja, a beadott kérelmet feltétlenül anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti " Az akkori tervek szerint az em­léktábla méltó helyét a városhá­zán képzelték el. A tábla szöve­gezésére felkérték Völgyit. De mivel már akkor tervezték az új városháza felépítését, így a tábla elhelyezését már az új helyre javasolták. (Ma már tudjuk, hogy az 10 évvel később valósult meg.) Az eredeti gondolatot vi­szont szorgalmasan ápolták, mert ismét olvashatunk róla a képviselőtestület egy későbbi jegyzőkönyvében. „Olvastatik az 1648-1848-as emlékszobor bizottság beadvá­nya, melyben az Erzsébet téren felállítandó emlékszobor költsé­geihez 124 korona 80 fillér összegnek megszavazását kéri. A képviselőtestület az'összeget megszavazza és az Erzsébet, s Madách sétatér fenntartása cí­mén előirányzott tétel terhére ki­utalványozni rendeli.” Közben széles körű gyűjtés folyt a várható költségek fedezé­sére. Már kb. 600 korona gyűlt össze, mikor váratlanul ve­szélybe került az eredeti elkép­zelés kivitelezése. Ugyanis a Scarabeus társaság 1908. febr. 29-i ülésén a gyűjtött összeget a főgimnázium segélyegyletének javára kívánták adni, de végül is az eredeti elgondolás szerinti célra használták fel. Erről a kora­beli „Nógrádi Hírlap” ápr. 12-i - számában olvashatunk emí- gyen: „Balassagyarmat közönsége kb. három éve 700 koronát gyűj­tött össze Völgyi A. István kezde- méoyezésére, az 1648-as hős nők emlékének megörökítésére. Eddig késett a megvalósitás. Most döntöttek. Az elnök Balás Ferenc főbíró, alelnök Augusztin István pü.-i számellenőr és Szegő Lajos bízatott meg azzal, hogy az Erzsébet sétatér leg­szebb és legkiemelkedőbb ré­szén elhelyezkedő szobrot meg­rendelje. A leleplezés f. év június 3-ára van tervezve, amikor éppen gazdasági kiállítás lesz. Az ünnepség programjától távol marad majd a kezdeményező Völgyi A. István, mert nem tartja történelmi hűséggel össze- egyeztethetőnek, hogy az emlék az 1648-as hős nők emlékén kí­vül 1848-at is megörökítse.” Ez valószínűleg rányomta bé­lyegét az avatási aktusra is, hi­szen az a tervezett idő után csak egy hónappal került megrende­zésre minden különösebb ün­neplés mellőzésével.s került a? a város tulajdonába. Efrő\ a „Nóg­rádi Hírlap” júl. 12-i száma így ír: „Hősnők emlékoszlopa. A ba­lassagyarmati Scarabeus társa­ság tagjai szép összeget hoztak össze abból a célból, hogy azok­nak a hős nőknek, akik a balas­sagyarmati erőd odroménál 1648-ban kitűntek, emlékeze­tükre oszlopot állítsanak s emlé­küket megörökítsék. A terv meg­valósult. Az Erzsébet-liget kima­gasló pontján fenyőfáktól kör- nyékezetten ott áll már az emlék­oszlop. Az emlék 4 méter magas, talapzata vörös, maga az oszlop fehér márvány. Az oszlop hom­lokrészén a következő felirat ol­vasható: AZ 1648. ÉVI BALAS­SAGYARMATI HŐSNŐK ÉS AZ 1848/49. ÉVI SZABADSÁGHŐ­SÖK EMLÉKÉRE EMELTE A HÁLÁS UTÓKOR 1908. ÉVBEN. Az emlék Elfer Mór műve. Balás Ferenc főbíró és Hetényi Vilmos főjegyző f. év július hó 10-én vették át a vállalkozótól a város képviseletében.” Várostörténeti kutatásaim köz­ben nem találkoztam az oszlop felállításának immáron 82 éve alatt, hogy azt valaha ünnepélye­sen megkoszorúzták volna, vagy valamilyen megemlékezést tar­tottak volna tövében. 1990. márc. 15-én, ez meg történt. Reiter László Támogatják a tehetséges szécsényi fiatalokat Tehetségmenedzseléssel ösz- szefüggő pályázatot nyújtott be a NODISZ szécsényi szervezete. A gondosan elkészített „alkotás” az országos elbíráló szervezetre is kellő hatással volt, és az alapít­vány összegének 5 százalékával - 25 ezer forinttal - támogatják, pontosabban fogalmazva ismerik el a szécsényi fiatalok eddigi és jövőbeli munkáját.- Mihez adhat segítséget a ka­pott összeg? - érdeklődtünk Szondái Lászlónál a NODISZ Szécsény város titkáránál.- Sokmindenhez, hiszen ez év­ben is több olyan tábor és ese­mény lesz, amelynek célja a te­hetséges fiatalok képességeinek a tovább fejlesztése. Mi azt szeret­nénk, ha a megfelelő körülmé­nyek között készülhetnének, és találkozhatnának hasonló érdek­lődésű cspportokkal. Természe­tesen saját zsebbe is bele kell nyúlni, ha részesei kívánnak lenni a színvonalas események­nek.- Ezekre hol kerül sor?- A hagyományőrző táncosa­ink az elmúlt hét végén utaztak a Balaton mellé, a csopaki edzőtá­borba. Részükre négyezer forin­tos támogatást biztosítunk. A NODISZ szervezetünk taga- jai közül többen ott lesznek a bánki rocktalálkozón is. Különleges programot szerve­zünk Ráróspusztán a jövő hónap­ban, ahol az ifjúsági táborban ad koncertet az Ohio együttes. Au­gusztus 14-én pedig Szécsényben lesz egy egész estét betöltő komp­lex program, több meghívott együttes és csoport fellépésével. Az esemény után közönségtalál­kozóra kerül sor és ehhez is támo­gatást nyújtunk. Támogatásunkkal az alternatív zene iránt érdeklődők Bajára utazhatnak egy országos táborba. A Velencei-tónál augusztus 24-26 között szervezik az ifjúsági klubtalálkozót. Egy népesebb csoporttal kívánunk az országos eseményen részt venni, ehhez 14 ezer forint a támogatás, amely az utazás, szállás és étkezés költsé­geit részben fedezi... Rácz K öveiből reggel fél 6-kor indultunk és két órával később, a reggeli szünet megállása közben életemben először sikerült egy Rába kamion visszapillantó tükrében megborotválkozom. Táplálko­zási szüneteink, melyek az „Ede” oldalába rejlő éléstár lehajtható ajtaja és egy kétlángú turistagázfőző haszná­latával zajlottak, többnyire óriási feltűnést keltettek. Konzervekkel és más földi javakkal bőségesen cl lévén látva, ismerve a helyi üzletek árukínálatát, némi érthető irigységtől se mentesen. BresZt előtt átértünk Belorusziába. azaz Fehérország­ba. l.g\ magyarnak eléggé nehéz megértenie, hogy ugyanazon országon belül több köztársaság határát is átlépi, melyeket díszesen jelölnek, de szerencsére kii- lön-külön vám- és határőrségek nincsenek. Legalábbis egyelőre... Az útmenti táblákon azonban errefelé pontosan jelzik a fehér- és nagyorosz kiejtési különbséget. így például NOVOGUROVSZK párhuzamosan NEVAGU- REVSZK-ként is szerepel. Szerencsére a helyén, ellen­tétben Minszkkel, melynek a térkép szerint útunk jobb oldalán kellene feküdnie, de balra van. Orsától pedig nem 225, hanem 255 kilométerre. Gépkocsivezetők figyelmébe! A térképek csak nagyvonalú irányjelzők, melyeknek tanácsos mérsékelten hinni. Az út egyéb­ként, mely a határmenti Breszttől Moszkvába vezet, az eddigiekkel szemben mesés. Ezért a címbeli utalás megtáltosodásunkra, hiszen az igazán nem versenyautó­zásra tervezett kamionnal utunk ötödik napján estig 844 kilométert sikerült megtennünk. Estefelé felüdülésül az ilyenkor errefelé még nagyon jól fogható Petőfi rádiót hallgattuk. Az országút mentén egymást érő árusoktól egyébként nem vet­tünk erdei szamócát, mivel csak vödrös tételekben árulták. 8 kiló, vödörrel együtt, igaz ugyan, hogy csak 10 rubel, de mit kezdjen egy vödör erdei gyümölcsei az, aki­nek jövet-menet összesen csak 20 rubelje van a szovjetunióbeli dor­bézolásra...? A „Restaurant Kamion” konyhája (A szerző felvétele) ami bár nálunk is így lenne. Pos­tának és képeslapnak tehát köze­lébe se kerültem. Ötödik napunk teljesítmény­ben sokat hozott ugyan, de él­ményben eleinte keveset. A Breszttől induló utat jórészt a moszkvai olimpia tiszteletére épí­tették. Települést alig érint, így emberközelbe kerülni szinte le­Az az eredeti tervem, hogy fogyatékos fotográfiai képessé­geimet majd helyben vásárolt ké­pes levelezőlapokkal egészítem ki, dugába dőlt. Korábban Sztrij- ben, ilyen érdeklődésemért úgy néztek rám, mintha hasadóanya­got kívántam volna vásárolni. A többi nagy városból pedig kör­gyűrűre terelik a kamionokat. 16 keréken a KÁRPÁTIÁYAL: Távolságok és bírság 5. Megtáltosodásunk napja heteden volt. Nem számítva azt a pillanatot, amikor az 1. osztályú út minden átmenet nélkül véget ért és a lejtő lendülete, meg 16 tonnás terhűnk a 11. osztályún még rövid időre túlsodort benün- ket a 60 km/óra sebességen. Dos- nicánál, magyar idő szerint 16.20- kor, ismét a lesben álló rendőrök karjai közé futottunk. A sebessé­get automatikusan regisztráló ta- chográf 70 km-es adatával nem lehetett vitatkozni. Következett az alku a 10 rubeles bírságról. Mivel az itt valutának számító 3 csomag rágógumit keveselték, megváltunk utolsó üveg vod­kánktól. Tüstént szent és mosoly­gós lett a béke, Domsa barátom pedig az amolyan „Hallja kend”- ből előlépett „Tavaris Istvánná”. Sőt arra is figyelmeztettek, hogy 2 kilométerrel odébb újabb poszt les prédára, vigyázzunk a bő­rünkre. Vigyáztunk is... A környező települések létére utaló feliratok (Velikije Luki, vagy akár maga Breszt, Orsa és Vityebszk) felidézték a II. világ­háború nagy csatáinak emlékét, sőt a Berezina hídja magát Napó­leonét is. Kéttagú brigádunk KARPÁTIÁ-s képviselőjének ez maga volt az eleven történelmi atlasz. Ennyi kilométer vezetés közben azonban felesleges, sőt veszélyes és nem is szabad törté­nelmet tanulni. Újságírást viszont lehet és kell. Olvasóink bizonyára felfigyeltek rá, hogy négy évtized kötelező ájult hódolata után ez az írás nem szűkölködik enyhén kaján bíráló megjegyzésekben. Minden foly­tatás a helyszínen, naponta ké­szült, csak az utolsó simításokat végeztem el itthon. Azzal a feltett szándékkal, hogy a megismerést - ám legyen ez közeledés is - nem az áhitat, hanem a tények köz­kinccsé tétele szolgálja. Az it­teni tényeket ugyanis nem ismerjük, elhallgattuk, vagy ferdítettük. Nincs undorítóbb, mint a köpenvegforgatás, a ko­rábbi dicshimnuszok áthangsze- relésc pocskondiázásra. Itt nem ez, hanem személyesen a helyszínen megismertek regisztrálása törté­nik. A magam módján persze, de ebbe már belejöttem. Az olvasó majd minden folytatás végén döntse el, hogy úgy-e, amiként képzelte... A napot egyébként este fél 9- kor Vityebszknél egy defektes kerék cseréje, majd egy újabb, ezúttal pozitív kaland zárta. Az országúton nem tanácsos egy ka­mionnak magányosan éjszakáz­nia, ezért többnyire önvédelmi falkákba menekülnek a külön­böző pihenőkön. Falkánk nem lévén, a kivilágított dubisi őr­szoba mellett kértünk és kaptunk menedéket. Sőt, elbűvölő kedvességgel, még egy pohár tejet is... Ordas Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom