Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-31 / 101. szám

1990. JULIUS 31.. «FDD unnnnu Újságírói léggömb, vagy kolhozkonstrukció Tisztelt T. Pataki Űr! Érdeklődéssel és nem cse­kély felháborodással olvas­tuk ez év július 12-én meg­jelent „Mit véd a (növényi- védelem?” című, felületes- bégről — és sajnos — nem pártatlanságról (“"-árulkodó írását. Amellett, hogy mi is hi­bás, elsietett döntésnek tartjuk a két szervezet szét­választásáról szóló MÉM- rendeletet, egyoldalúan be- állítottnak és munkánkra nézve sértőnek találjuk egyes megállapításait. Nem akarjuk a cikk minden egyes elemét megvitatni, de úgy érezzük, hogy a véle­ményünket mindenképpen a közvélemény e!é kell tár­nunk. A „feszült és vérlázító” állapotokról. Tudomásunk szerint a két intézmény dol­gozói között semmiféle ilyen jellegű probléma nincs. Ezt csak egy újságírói lég­gömbnek érezzük, mely elég szép, ha felfújják. Feszült­ség legfeljebb a két vezető között lehet, de ha már va­laki általánosít, talán nem ártott volna ezekről a kérdé­sekről egykét „egyszerű” dolgozót is megkérdezni mindkét fél részéről. Mi mindössze egy okot is­merünk, mely a részünkről feszültségeket okozhatna, ez az. hogy míg a hatósági ol­dalon másfél év alatt a bé­rek 16 százalékkal emelked­tek, a szolgálatnál „ismere­teink szerint" ennek több­szörösére. A cikkben említett 12 ezer forint nettó sem helytálló, ennyit még a nyugdíj előtt álló mérnö­keink sem keresnek. A 40 fő lézengését vissza­utasítjuk! Intézményünk a ránk vonatkozó jogszabályok szerint végzi hatósági mun­káját, információnk sze­rint közmegelégedéssel. Szakmai jellegű, szolgálta­tási feladatokat nem végez­hetünk, hiszen éppen ezzel az indokkal hozták létre a szolgálatot. A szűkös pénz­ügyi lehetőségeink miatt azonban egyéb forrásokból a költségvetésünk mintegy 30 százalékát kell mégis előteremtenünk (gk.-javítás, fuvarvállalás és a cikkben kifogásolt bérlemények, stb.). Koncz úr megjegyzésére reagálva, a kis „csodagépei­ket”, a Haflingereket már 20 éve Kenderesen javítják, mivel ez speciális szerszá­mokat és különleges alkat­részeket igényel. Az egész cikk hangvételé­vel kapcsolatban bennünket elsősorban az zavar. hogy úgy tűnik, a hatósági oldal a szolgálat nyakán élőskö- dik, holott a két szervezet­nek jelenleg semmi köze sincsen egymáshoz, az egyik által termelt többletbevétel­ből a másik semmit sem lát. Szerencsésebbnek tartot­tuk volna, ha a T. Újságíró a Földművelésügyi Minisz­tériumban készítette volna oknyomozó riportját, hi­szen a döntés minden eset­ben ott születik, és az, hogy a szolgálat balassagyarmati kirendeltségének hozzá kell járulni a gödöllői intézet és egy budapesti központ el­tartásához, ez lehet egy ma­gyar betegség, de nem tart­juk valószínűnek, hogy en­nek okát a Nógrád Megyei NTÁ-n. és annak dolgozói­ban kellene keresni. Tisztelettel: a Nógrád Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás dolgozói (19 aláírás) Tisztelt aláírók! Helyesebben tették volna, ha a kifogásolt cikk (?!) — ami szerintem elemző-fel- táró riport, s már csak ezért sem lehet felületes — min­den egyes hibás megjegy­zésére reagáltak volna. Ak­kor nem keltödik bennem a gyanú: valaki, valakik pressziót ayakoroltak önök­re. hogy levelüket? aláírják. Mégis belátom, önök jobban tudják, mihez adták a ne­vüket. Szelektív címolvasa­tuk egyoldalúságát vazonban nem állhatom meg szó nél­kül. A „cikk" alcíme: Pár\ huzamos vélemények ,egy rossz rendszerről. Tehát leg­alább kétoldalú az egy­oldalú írás. . . A pártatlanság vádját vál­lalom: rossz rendszernek tartom magam is. az egyen- kolhozokra épülő, a felsőbb hivatalok által mindenben meghatározott rendszereket, bürokratikus merevségüket — ezt kellett bemutatnom a városi közvélemény nyo­mására, ám nem az önök bűneként! tárgyaltam. Ezért ezt a csúsztatást kénytelen vagyok határozottan visz- s zautasitani. A „feszült és vérlázító ál­lapotokról'1 és minden más­ról. ami a riportban szere­pelt, a városban beszélnek. A színes léggömbök ügyé­ben ezért ott kell reklamál­ni. Az én feladatom a lég­gömbök. más néven a KÖZ­VÉLEMÉNY komolyan vé­tele. amelyben tetemes súly lyal van jelen iez esetben az engem is útnak indító Ci- vitas Fortissimo Kör, ahol a két vállalat egymáshozi vi­szonya továbbra is téma. Ezt önöknek tudomásul kell ven­ni. Akkor is, ha kényelmet­len. Az egy-két „egyszerű dol­gozó" megkérdezését szóvá tehetik ugyan, de amiként én nem szólok bele a ható­sági. vagy szolgáltatói mun­kamódszerekbe — másnak sincs joga meghatározni, hogy esetenként kit keres­sek fel és mi célból. Nem oly régen még a pártbizott­ságtól kaptam hasonló uka- zokat. Indulatomat ezen a ponton csak az önök iránti tiszteletem csökkenti. Kérdéseimmel, amelye­ket kétoldalúan tettem fel és a városi közvéleménytől (lásd mint fent, a LÉG­GÖMBÖKTŐL) kaptam, igyekeztem az első számú vezetőkhöz fordulni. Mert ugyan mit is mondhatnának önök például vezetőjük má­sok szemében vérlázító la- lásügyeiröl, telekügyletéröl, magánáruházi raktározási manővereiről, amikor he­lyet adnak telephelyükön egy magáncégnek stb. Mi­közben felsőbb utasításra tulajdonosként viselkedve pénzt szednek azoktól (szol­gáltató). akik egy éve még ugyanúgy a telep gazdái vol­tak, mint ma önök. Itt az egyszerű dolgozókra hivat­kozás nem más, mint silány demagógia. Valakit takar, vélt érdekeket véd (való­ban az önökét?!). A szolgálatiak bérével nem foglalkoztam, csak ren­geteg munkájukkal, az önök­nél esetenként .kifizetett 12 ezer forint nettót nem álta­lánosítottam (tudtommal nincs mindenkinek három diplomája még önök között sem, és én kizárólag velük kapcsolatban írtam mások­tól feldiktált összeget). A hatósági oldal „negyvenfő- nyi lézengését'’ a városi közvéleménynél tessenek megreklamálni. Magam min­dent megtettem, hogy az egyedül illetékestől, veze­tőjüktől, Tóth Lászlótól er­re tisztességes választ kap­jak és közöljek, ami meg­történt — mit reklamál­nak? A kisgépek javításának költségeiről (és kizárólag arról) Koncz úrral kellene konzultálni. Neki lehetnek még ötletei. Ezzel és önök­kel is kapcsolatban. Ami önöket zavarja, az valóban létezik: elavult felállásban, a jövő mezőgazdaságát meg sem közelítő kolhozkonst­rukcióban tetszenek lenni. Az elosztás-újraelosztás ré­vén a közös főhatóságtól ka­pott 12 milliós támogatási összeg nyilvánvalóan a szol­gálatiak keresménye (is). Te­hát kettejük szétválasztásá­nál. ami megesett. jóval nagyobb hiba lenne. amit konklúzióként írtam is — régi típusú újraegyesítésük. Javaslatuk, amellyel a fő­hatósághoz küldenének. ele­ve rossz. A modellt a modell helyén kell vizsgálni. Mindaz, amit ezentúl is magukra vesznek még — tisztán mondvacsinált, véle­ményem szerint másoktól sugallt eröltetettség. T. Pataki László Nemti, a mostohagyerek (Folytatás az 1. oldalról.) fogkrém, és olcsóbb szap­pan. Nincs választék. hiá­nyos ez a részleg. Valamikor régen minden volt itt. ami szükséges a falunak: élelmiszer és mű­szaki cikk, a bicikliküllőtől a hűtőgépig. Még kölcsön­zéssel is foglalkoztak, ház­tartási gépeket lehetett bé­relni. pár órára is. Igaz. most van a faluban műsza­ki bolt. (szintén az Áfész kezelésében), de abban sincs soha semmi, amit a verő keres. Kávéfőző-gumi­gyűrűt nem kapni hónapok óta. Van „helyette" Go­renje hűtőszekrény és ITT Nokia tévé. Nem csoda, hogy az idén már kétszer rabol­ták ki a boltot! Vajon mit gondol az Áfész, ami ezeket a bolto­kat ellátja? Hogyan mérte fel a falu igényeit? Az önkiszolgáló bolt ve­zetője minde.n baj okául a Salgó Skála, (régebben Du­na Füszért) Vállalatot em­legeti, amelynek a szál­lítóival kilátástalan harcot folytat. — Nem viszik el a gön­Folyamatos rakodás A MÉH salgótarjáni telephelyére, napon­ként átlagosan 100 tonna hulladék érkezik. Ez a mennyiség tartalmazza a vas-, öntvény-, színesfém-, rongy-, papír- és akkumulá­tor-hulladékot. A beérkező anyagból sok újra felhasz­nálható. Optikák mellett elektronikai alkatrészeket, finommechanikai elemeket, flexibilis csöveket is fe­lelhet az érdeklődő. A te­lephelyen nem csak átvétel, hanem vegyes eladás is fo­lyik s főleg az építkezők él­nek ezzel a lehetőséggel. A beérkező anyagok nagy része a környékbeli üzemekből került ide, de nam elhanyagolható a la­kossági gyűjtésből szárma­zó mennyiség sem. A la­kosság egy szűk rétege hul­ladékgyűjtésből él, így min­dennapos látogató a telephe­lyen. A hétvégék előtt érezhetően megnő a forga­lom, az üzemek inkább a hó- és nagyedév végén „je­lentkeznek”. Aki keres talál. Fotók: Gyurián Tibor Variációk a meggazdagodásra Rajtunk az üzleti világ szeme. A rendszerváltás magával hoz­ta a külföldi befektetők ezreit. A rádió, a tv, az újságok, folyó­iratok a régi neves magyar cégeket amerikai, angol, olasz, ausztrál, japán vegyes vállalatokként említik. A betársult cégek nemcsak tőkével, hanem munkastílusunk megreformálásával is kívánnak eredményes működést biztosítani. így első lépésként a munkaerő- csökkentést próbálták megvalósítani. Az utcára került emberek végső elkeseredésükben a gyors meggazdagodás reményében külföldi munkákat pályáznak meg. Az idegenbe szakadt hazánkfiai felismerték a munkák közvetítésében rejlő még kiaknázatlan lehetőségeket. Irodákat alapítottak, amik magyar munkanélkülieknek biztos címekét, s ezáltal munkát ajánlanak. „Kérje ingyenes munka- vállalással kapcsolatos tá­jékoztatónkat!" Ezekkel a kis hirdetésekkel szinte mindennap találkozunk. A csábító szó ami végül is a bűnbe visz nem e.gyéb- mint az, hogy „ingyenes". A magyar ember amúgy is szí­vesen ragad tollat, szívesen kísérletezik. Nem tudom ezúttal nem kellene-e le­mondanunk az ilyesfajta szolgáltatásokról ? Saját kárán tanul az em­ber. Hát legyen! Pár sor be­le a borítékba, s mehet. Ki tudja mire lesz jó még az a katalógus. Az első halvány gyanú ak­kor merül fői az emberben, amikor észreveszi, hogy az NSZK-ba küldött levélre. Rákospalotáról válaszolnak Igaz kihelyezett irodáról van szó, hisz így könnyeb­g.völeget — panaszolja — pedig ez kötelességük lenne, én mit tehetek? Valóban, ez erejét meg­haladó feladat, a vezetőség dolga, a rend te,rémtés, hogy ismét az legyen a bolt. ami régen: a kedvelt „szövet", ahogy itt becézték, ahová szívesen mentek vásárolni, mert nem bosszúságot kap­tak. hanem azt, amire szük­ségük volt. Ha már átalakí­tották, felújították drága pénzen a boltot, legyen gaz­dája az Áfész, törődjön az ellátásával! ben intézhetik a magyar ügyfelek ügyes-bajos dol­gait. A várva várt katalógus helyett kipottvan egy vá­laszboríték. megrendelőlap, s egy szemet gyönyörköd­tető tájékoztató. Akkor le­pődik meg legjobban az ember, mikor elolvassa a brosúrát. A lényeg, hogy olyan „egyedülálló — a Ingtöbbek által ismeretlen, vagv hozzáférhetetlen —. in­Mintaboltunk: Romhány, Kossuth u. 73. sz. Tel.: 27-11-345 27-12-134 27-12-268 formációkat, ravasz de legá­lis pénzügyi trükköket kí­nál önnek. — amik átül- tethetők, s magyar körül­mények között is kiválóan alkalmazhatók"' Márkamilliókat kereshet az ember vele. Harminc ötletet ad a meggazdago­dásra. mindezt 10—50 már­ka. vagy 700—3500 forintért kínálja. Állításuk szerint nem kell hozzá egyéb csak józan gondolkodás, és ha* hozás nélküli cselekvés. Ez aztán a nekünk való ajánlat nem? Töke nem kell hozzá. Csak józan gondol­kodás. Pont azzal ne rendel­keznénk! S mindezt potom 50 márkáért! Hát ezért ennyire hiszékenyek mi se vagyunk! Buda A. Burkolólap' vásár! 3—30 százalék engedménnyel. Minden termékünket termelői áron kínálunk vásárlóinknak, mely további 10 százalék megtakarítást jelent önnek! Romhányban (1007 — c — ^Kincses- * bánya VÉÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom