Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-28 / 99. szám
imumu Díjalapítás Művészeti értékmentés Mária néni, a falu végén lakott, ahová már csak földút vezetett. Arrafelé vagy mindent belepett a por, vagy térdig ért a sár. Megroggyant a háza, udvarát meg fölverte a gaz. Még a kapuja sem nyílt ki rendesen, csak annyira engedte magát, hogyha arra vetődött a postás, a nyugdíjjal, éppen hogy be tudott vergődni rajta. Mária néni olyan öreg volt, mint a portája összeaszalták a hosszú évtizedek, ereje kiszikkadt. Szerencsére a betegség elkerülte, így nem szorult más segítségére. Mindennap kotyvasztgatott magának ennivalót, kimosogatta kopott fehérneműit, rendet rakott a konyhában. A kerti munkába már csak beíle-bele- kóstolt, mert kapáláskor mindjárt forogni kezdett körülötte a világ. Az öregségbe beletörődött, de a magányt nehezen viselte el. A rádiót szinte mindig bekapcsolva tartotta, esténként meg a bibliát olvasgatta, ez volt minden szórakozása. A legnagyobb ünnep az vollt számára, ha valamelyik járókelő beköszönt neki az útról, és szóba elegyedett vele. Régen nem volt senkije. Az ura még a háborúban eltűnt. Nem értesítették a halálhíréről, hát csak várta, várta. Addig várta, hogy másik embert nem is vett magához. Egyetlen lányát, már negyven éve férjhez adta" Mesz- szire került, az ország másik végére, hát ritkán jött látogatóba. Az utóbbi években már csak karácsonykor kopogtatott be, akkor is kicsiny időre. Letette az ajándékot, váltott néhány kurta szót, és már szaladt is. Nem érezte jól magát a roskatag házban. . Mária néni egy idő óta szeretett volna meghatni, de a halál nem jött érte. Elhatározta hát, hogy ő megyen elébe. Egy októberi délután felbotorkált a deszkalétrán a padlásra, A kémény tövében megpillantotta a kenderkötelet. Meghúzogatta. — No, ez jó erős lesz, nem szakad le alattam. Ráállt egy faládára, és átvetette a kötelet az egyik keresztgerendán. Mikor hurkot vetett rá, akkor jutott eszébe, hogy a halálnak is van rendje. Csakúgy rippsz- roppszra nem mehet a másvilágra, imádkoznia kell, hogy tiszta lélekkel távozhasson a földről. Nyögdécselve lekecmer- gett a padlásról, elővette öreg bibliáját, és a Zsoltárok könyvénél nyitotta ki. Suttogva jöttek ki száján a háromezer éves verssorok: „Az Űr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő réteken legeltet, A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkem. Az igaz úton vezérel nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz’ Ö velem van,. Ügy belefeledkezett az imákba, hogy csak szürkületkor hagyta abba, mikor már szeme erősen szúrni kezdett. Ledőlt hát a dikó- ra, és valami meleg erő árasztotta el aszott testét, eszébe sem jutott többet az öngyilkos halál. Három hónap múlva elérkezett a karácsony. Feketén jött sárral és lucsokkal. A Szenteste előtt, déltájban nagy motorzúgás ütötte meg Mária néni fülét. — No, ez biztosan a lányom és a vejem! Valóban ők voltak. A háztóí tíz- húsz méterre feneklett meg a kocsijuk, hogy mozdulni sem tudtak. Tehetetlenségükben szidták az utat. szidták a karácsonyt, de főleg egymást nem kímélték. Nemsokára megállt mellettük egy zetor, de vontatókötelük sem volt. Mária néninek eszébe jutott, hogy a kémény mellett kell lennie egy kenderkötélnek. Felmászott a padlásra. ahol három hónapja nem járt. A félhomályban meglátta a keresztgerendán átvetett kötelet a hurokkal. Rémülten meredt rá, és belehasított az októberi délután. — Uram Isten, mit akartam én? .. Jaj, mit akartam? — hajtogatta. Nagy Zoltán Adódtak helyzetek, amelyekben a legjobb pedagógus sem dacolhatott a fel- sőbbséggél. Ilyen volt a körzetesítés is. A megalo- mánia megszállottjai nem azt mondták, kérdezzük meg a szülőket, hanem azt: meg kell győzni őket! Hát meggyőzték. Arról, hogy futni kell a faluból családostul. Nesze neked, belterjes mezőgazdaság! ////////////////////// Iskola és család között különben is adódiik nézet- eltérés. Legtöbbjük egy alapvető hasonlóságból ered: a szülő is fáradt, a pedagógus nemkülönben. Hogy élhessen, mindkettő túlórázik. Két kimerült játékos dobja egymásnak a labdát: neveljen a másik. Legfáradtabb persze maga a labda — kétfelől dobálják, ráadásul folyton a fáradtság mintáit látja. Közismert okokból bajban vagyunk a nyelvekkel, és ennek folyományaként az egész tanítással. (Százszor elmondta. leírta minden szakember, hogy az anyanyelvi oktatást — ahhoz még idegennyelv-tanár se kell! — nem szabad háttérbe szorítani, mégis fa'lra hányt borsó volt minden intő szó! Kockáztassuk meg a magyarázatot: a munkaerőnek nem kell beszélni tudnia?!) //////////>/////////// Régóta látta, észlelte minden gondolkodó pedagógus, hogy az általános iskola felső tagozata senkinek se jó. Szóporlasztás Rendezett sorok látszo- tát keltve állnak rezze- netlenül, hideg üvegszemükkel bámulva gazdáik fénytelen ablakait. Hangtalanul lapulnak járdák tövében, házfalak mentén, toronyházak árnyékában, fürdenek éji lámpák fehér fényében és hajnalban párától oldott por csurog a színes karosszériákon. Sarkok fél- íomáiyában függő kezek téglára tesznek előkelő házból származó, kerékőr nélküli példányt, s a támadás sérültje bénán aillegve. még állóképes Kuplunggal várja meg- mentőjét. A tarka „csorda" mozgásképes tagjai, plmos gazdák könnyed kézmozdulatától remegve dorombolnak és pillanat múltán torz hangon hörögve, ólmos gázfelhőt lövellnek farukból hogy aztán kéjenc mobilként magukévá tegyék a nyújtózkodó nagy koszos országutat. És amikor felszáll a reggeli pára - mint meghajtott sereg - megszállnak főutat, mellék- és bekötőutat. ösvényeket és dűlöutat a távoli cél irányába. És végeláthatatlan sorokban jönnek, vonulnak szénmonoxidot árasztva bőrünkre, tüdőnkre, fűre, fára. házfalakra. Bőséges szaporodásuk által régen túlgurultak a státusszimbólum küszöbén, ám hazai többségük füstös zajáról vészesen ,,le- sir” a márka. A szmogban mintha felszívódnának a levegő tisztaságáért, a környezetvédelemért kiáltó indulatos, keserű hangok, lehet petíciót küldve tiltakozni és van ok, tán a fő kérdésre is: mikor lesz ólommentes benzin és mennyiért? A többi csupán szóporlasztás. Pislogunk a gázos áradatban. D. Kiss Zoltán A gyors eszű. a tehetséges keveset kap, paiíagon hever, a nehézkesebb pedig túlterhelt. Aztán jön a gimnázium az igazi túlterheléssel, a volt tananyag újratanulásával, az egyetemi felvétel rémálmával. A diák tanuil, .mint a megszállott, és az érettségi után két hónappal nem tud egv százalékszámítást fejben megoldani, nem ismer rá a Himnuszból idézett sorra, és fogalma sincs, mikor élhetett Zrínyi Miklós. A szakmunkásokat tanító pedagógus pedig a haját tépi. Analfabétákat kell oktatnia. Sokáig tilos vált a buktatás, szokássá lett. . . Az élet hajszolt, a közlekedés fárasztó. A koncentrálóképesség megőrzése, az elmélyült munka szempontjából a kisvárosi diák helyzete a legkedvezőbb. De azért kellő figyelemmel minden gyereket meg lehetne védeni a szétszórtságtól, a túlzott és a kevés terheléstől, az idegességtől, kedv. remény, öröm elvesztésétől. Mert a diák számára a pedagógus személye a legfontosabb. Hiszen lehet otthontalanul! bolyongani a legszebb, legjobban felszerelt, vadonatúj iskolában is. és lehet eredményesen, élet- reszóló tudást szerezve tanulni földpadlós. vaskálv- hás kis szobában is, de még az őserdő tisztásán, pálmafa alatt kuporogva is — a kérdés csupán: ki az, aki tanít?! Mert akárki. akármit mondjon is, az oktatás-nevelés nem csupán pénzkérdés. A gyermek szempontjából érzelmi kérdés. Hivatás- szenvedélytől fűtött, szere- tetre méltó és szeretni tudó pedagógusok csodát tehetnek. (Amint azt nem egyszer láttuk!) A csoda pedig megfizethetetlen. Nógrád megye és az egyes települések értékeinek feltárásában, átörökítésében, közkinccsé tételében, vagy gazdagításában kimagasló tevékenységet végző amatőr alkotók, előadók, művészeti csoportok és szakemberek munkájának elismerésére művészeti díj, és művészeti nívódíj adományozását tervezi a megyei tanács köz- művélődési főosztálya. — Mi tette szükségessé a díjalapítást? — kérdeztem Szilasi Andrást, a megyei közművelődési osztály vezetőjét. — Meggyőződésünk volt — és ma ás az —, hogy a társadalmi mozgalmak, a kollektív vagy egyéni aktivitás az amatőr művészet területén összpontosulnak. Mivel azonban a hagyományos elismerési rendszer elavult, ezért úgy gondoltuk, hogy helyi szinten lehetne a mecenatúrát kialakítani. Ezért pályázatot nyújtottunk be a megyei közművelődési alap kuratóriumához és az igényelt kétszázezer forintot el is nyertük. Ezáltal a díj egyéni elismerés esetében nyolcezer forint, csoport esetében pedig harmincezer forint pénzjutalmat, illetve elismerő oklevelet jelent. — Milyen feltételei vannak a díj elnyerésének, illetve odaítélésének? — A díj elnyerésének feltétele, hogy a személyek vagy közösségek hosszabb ideje, de legalább 4—5 éve Balassagyarmat Bajcsy-Zs. u. 23. sz. épület, lakóház. A századforduló után, 1902- ben épült a Molnár család számára, később Iványi-ház néven vált ismertté. Az ún. Otthon-telep kialakítása után az első házak egyike volt. Dúsan tagolt homlokzatán sok a szép díszítőelem Ezek közül a képeken kettő látható. Az egyik az ablakok feletti szemöldökpár1990. JÚLIUS 28.. SZOMBAT a tárgyalkotó- vagy előadóművészet bármely területén magas színvonalú munkát végezzenek. Az említett művészeti területek a következő ágazatokat foglalják magúikban: képző-, ipar-, fotó-filmművészet; zene irodalom, tánc, színház, népművészet. — Kik bírálják el a pályázatokat? — A díj odaítélésének elbírálására szakértőket kérünk fel. Olyanokat, akik a művészeti életben érdekeltek. de ők maguk nem alkotók. A díjak adományozására javaslatot tehetnek intézmények, társadalmi szervezetek, állampolgári közösségek, egyesületek, valamint népművelők, művészeti szakemberek, alkotó vagy előadóművészek is. — Eszerint ez a díj nem működéshez nyújtott juttatás, hanem az értékmentő munka után járó díjazás? — Igen, ez ennek a díjnak a lényege, s ebben rejlik újdonsága. — Miikor tervezik a díjátadást? — A díjak átadására az őszi időszakban kerülne sor. Felhívásunkat eljuttatjuk az önkormányzatokhoz, a művelődési házakba és a szaksajtóhoz is. A javaslatokat, indoklással együtt. 1990. augusztus 31-ig lehet benyújtani a Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosztályára. — szőke — kányok közül van. Negyedkörívben hajló párkány alatt fürtös hajú, szakállas markáns férfiarc tekint le. Két ablak között falpillér, melynek tete.jén egyenes párkány. E felett a másik ■képen látható pártás női fej, kétoldalt lelógó stilizált szalagok, végei csigaformában feltekeredve. Reiter L. Baj van az iskolára! Valamikor, úgy két évtizeddel ezelőtt, egy szabolcsi tanyaközpontban jártam. Olyan helyen, ahól beleragadt a művelődési autó a sárba, zetorral kellett kihúzni. villany sem volt. telefonról nem is álmodtak. De az egyik gazdánál olyan tekintélyes kis könyvtárt találtam, hogy szemem-szám elállt. A magyar és a világirodalom legnagyobbjai sorakoztak ott, mezőgazda- sági szakkönyvek társaságában. Az is meglátszott, hogy forgatják őket, nem porfogónak tették ki. — Gyertyafénynél olvassa őket? — kérdeztem a gazdát, — Mit gondol, lelkem, mi mellett írták a legjavát? Hol volt még akkor a villany?! Ez az irodalmat kedvelő gazdaember, még akkor járt iskolába, amikor Móra Ferenc kis „bórembukkjai” dagasztották a sarat az alföldi tanyavilágban, és azok a kis szélben-fagyban didergő gyerekek mégis megtanultak írni-olvasni. Az ügvesebbje eljutott a népfőiskolákra, és örökre könyvszerető ember lett belőle. Igaz, iskolájuk a kis falvaknak is volt, s egy- egy pedagógus házaspár igen jó alapozást adott a rábízott kis csapat gyereknek. Aztán jött a körzetesítés. A megalománia: szakosított oktatást mindenkinek! A megyék versenyeztek, melyik tud gyorsabban, minél több iskolát megszüntetni. Fáradt, álmos gyerekek indultak kora reggel, még fáradtabbak érkeztek késő este. //yv r. /////////////// Annak idején megünnepeltük — az MTA tudományos ülésszakán — a kiváló gyermekpszichológus, Mé- rei Ferenc születésének 80. évfordulóját. Mérei — és vele együtt, a gyermeklélektan — a gyermek tanulmányozásából indult ki, az egyéni adottságokra szabta a nevelést; a közösségeket egyéniségekre építette (volna), belső demokráciával, a személyiséget kibontakoztató életmóddal; a megismerést, a tanulást színessé, elevenné, érdekessé akarta tenni, az iskolát a vidámság, az öröm színhelyévé — és mi történt a gyakorlatban? A tudomány semmibevétele» A tudós mondjon amit akar, nosza takarékoskodjunk, jöjjön a poroszos drill, az idomítás, kinek kell itt égyéniiség? Munkaerőre van szükség! A körzetesítés a legnagyobb csapást a nemzetiségi és főként a cigány gyerekekre mérte. A legkisebb, leghaldoklóbb falvakba a cigányok húzódtak be. Az eredmény közismert. Évtizedek óta beszélünk iskola és család összefogásáról, am.it jóformán lehetetlenné tett az állam azzal, hogy ideológiai bázissá, propagandacentrummá próbálta tenni az iskolát. Az összefogás helyenként mégis sikerült. Aho] azonban iskola és társadalom elszakadt egymástól, ott a köztük húzódó árokba a gyerek esett bele. Városvédő sarok Homlokzati díszek B. É. Kötél és biblia