Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-24 / 95. szám
1990. JULIUS 24.. KEDD 3 Nyári pillanatkép Szüretelnek a kerámiagyárbeliek ’ Aki vonaton érkezik Homhányba. egyszerűen nem tudja nem észrevenni a kerámiagyárat. Telepei mintegy megölelik a vasútállomást, a raktárként használt udvar pedig a gondosan csomagolt termékek sokaságával hívja fel magára a figyelmet. Itt mindig nagy a nyüzsgés, áruszállító járművek szaladgálnak ide-oda. sokáig nézni nem ajánlatos, mert beleszédül az ember. Pláne ilyen hőségben. A „déíutános műszakban” egy háromfős teamet találtam: Csaba Árpád gazdasági igazgatóhelyettes. Kormos József megbízott műszaki igazgatóhelyettes és Salamon Zoltán gazdaság- szervező belső ellenőr tanakodott egy iratokkal teli asztalnál, önkéntelenül is az órámra pillantottam: este 6 órához ..közelítünk '. — Kemény küzdelmet vívunk azért, hogy a vállalat pénzügyi egyensúlyát megtartsuk — mondta Csaba Árpád. • A ..küzdelem" eszközei tollak, kimutatások, számológép. A „csata" nem ember elle,n, hanem a vállalat és a gazdasági környezete között folyik. Kemény ütközet lehet, mert e kis munka- csoport igen fáradtnak látszik. — Az első fél évet elemezzük és a közelebbi jövő lehetőségeit latolgatjuk — folytatta Csaba Árpád. No. épp' kapóra jöttem. Félév-elemzés. Valamit még én. a laikus is hallottam a kerámiaimportról. .. Beára rrr lik", vagy „felszabadul" az import. A lényeg, hogy jön. Váratlanabbul. mint ahogy a prognosztika jelezte. No. de napjainkban fel kell készülni a meglepetésekre s a ve.rsen.vre. — . Labilis gazdaságban azonban nehéz versenyezni — mondta Salamon Zoltán. — A bizonytalanság érződik abból, hpgy a szállítók napról napra újabb követelésekkel állnak élői s hogy .sok helyen c#ak készpénzzel lehet fizetni, Sok a kintlevőségünk, termékeinkért általában utólag kapunk pénzt ugyanakkor az alapanyagért élőié fizessünk. — A második fél év alapkérdése számunkra — folytatta Csaba Árpád -—. hogy milyen szabályozott ..szorítások várnak ránk a gazdaságban. s emellett meddig és milyen mértékben érződnek a bizonytalanságok. A gyárban több ezerféle építési kerámiát állítanák elő. Az import kihívása miatt mégis azt kutatják, miként lehet jobban a tevők igényeihez igazodni termék- kínálatban, választékbővítésben. — Eredményeink és a gondjaink mellett azért azt is látjuk — fűzte az eddigiekhez Kormos József —. hogy sok mindent nem foghatunk a külvilágra. Szembesítjük tapasztalatainkat a terveinkkel, tevékenységünkkel. Stratégiai célunk: minden termékünket, egész tevékenységünkéit a világszínvonallal mérjük. — A jelenlegi kánikulai hetek hogyan telnek? — Málnaszürettel — válaszolta Csaba Árpád. — Málnaszezon van. ilyenkor visszafogott a t&rmelés. Egy vezető ezt tudomásul veszi, és a lehetőségek összhangjára törekszik. Vannak munkaterületek. ahol ilyenkor is három műszakban termelnek. más üzemrészekben viszont ebben áz időszakban javítjuk a termelési feltételeket, ekkor van jó alkalom a berendezések karbantartására. E városias jellegű nagyközségben is érződik a falu „kétlakisága".^ Az, hogy az emberek dolgoznak ugyan az iparban is, sokuknak azonban változatlanul a háztáji gazdaság a kiegészítő, vagy a fő megélhetési forrásuk. A málnával a még oly szép keráyia sem konkurálhat. — Nekünk, hármunknak nincs málnásunk — mosolyodon el Kormos József. — Talán ez atiból js látszik, hogy így, estefelé, még itt vagyunk... Kovács Gyula Éjszaka a kenyérgyárban Kint csend von és nyugalmas éjszaka. Bent félhomály, ,,tüzes" kemencék duruzsoló zaja és ,lázas munka. Liszttől fehér nők és férfiak haj- íonganak egy műszak alatt több' ezerszer-azért, hogy hajnalban elindulhasson a boltokba az, amit sajnos egyre kevesebb ember tart szentnek: 'a kenyér. f Fotó: Gyurián Tibor Formázás kézzel Harminchat perc elteltével a szalagon megérkezik a forró kenyér „Drágaságra számítok....” Bánkon napközben nem sok helybeli fiatal látható. Ezért is volt szembetűnő, amikor a község határában egy udvarban serénykedő fiatalasszonyt találtam. Temesvári Mátyásné nem a szabadságát tölti kerti munkával. Gyesen van. — Hány hónapos a kicsike? — A hatodik évéhez közeledik. — S mégis gyesen... ? — Négyéves koráig semmi baja nem volt a kisebbik fiamnak. Attól kezdve gyakran beteg. Visszaköszöntött nála a tüdőgyulladás, s úgy látszik, lerakodott valami. Már volt a Szabadság-hegyen is, kapott fölköhögtetőt, de az eredeti okot nem tudták földeríteni. Most nem járhat közösségbe, és a főorvos javaslatára hosszabbított gyesen vagyok. — Mennyi a gyes összege? — Havonta 3370 forintot kapok kézhez. — Nem valami sok. — El is megy a gázköl- csön részleteire, a Cascóra, a villanyszámlára, az itthoni rezsire. Férjem viszont a főállása mellett másodállást, is vállalt. Itthon nem sokat tud segíteni, de amit keres, arra szükség van. Jó az is, hogy a kertben megterem a borsó, a zöldség, a répa. így nem megy minden pénzünk a boltba. — Honnan kapja a gyest? — A Börzsöny Afésztól, amelynek bérelszámolója vagyok. — Mint háziasszony, hogyan ítéli meg: ■>milyen változások várhatók itthon és tágabb környezetében? — Előrehaladás szerintem mostanában nemigen lesz sem a családunk, sem az ország gazdaság i helyzetében. Mert minden drágul.. . K. Gy. Nyisd ki a szád, betörik a fejed Aki a KISZ-könyvét megetette a párttitkárral A Hugyagon élő Batuska János nem akármilyen ember. őszinteségéről, kendőzetlen véleménynyilvánításairól szinte már legendák keringenek. Ismerősei szerint tökéletesen illik rá a mondás: ami a szívemen, az a számon. , Velem ijesztgették az oroszokat „Solton születtem. 1944- ben. Jó időszakban, hiszen, a hazánkba érkező orosz katonákat velem ijesztgették édesanyámék. Megcsípték a lábujjamat, visítottam, per- - s/.e hogy nem ■ szállásoltak be hozzánk egyetlen tisztet sem. Másfél év után felköltöztünk Pestre, ahol hamar csibésszé váltam. Az iskolában nyújtott Oscar-díjas alakításaimat nem szobrocskával, hanem intőkkel ismerték' el. Hol rajzszöget tettem a tanári székre, hol összeragasztottam' az osztálynapló lapjait. A suli után lakatos- tanulónak mentem, de mivel nem igazán fogott meg a szakma szépsége, elmentem segédmunkásnak. Az legalább érdekes foglalkozás volt. A sorkatonai szolgálat letöltése után, dolgoztam jó néhány munkahelyen. A legérdekesebb a kőbányai szigetelőanyagot gyártó cégnél eltöltött két rendkívül tanulságos esztendő volt. . Ugyanis én voltam a függetlenített KlSZ-titkár! Gyönyörű volt az életem, de egyszer csak bevágott a villám. Kikezdett az egyik főnök. Mindenért és .mindenkor belém kötött. Tűrtem, ameddig tűrhettem, de mikor már nem bírtam tovább, cérnával, bementem a munkakönvvemért, mondván régen láttam. A vállalat párt- titkára tett rám néhány „hízelgő” megjegyzést. Nem válaszoltam. A helyzethez illő komolysággal széttéptem a KISZ-tagkönyvem és az elvtárs szájába tömtem.. Aztán angolosan távoztam! a jól végzett munka elégedettségével. Azóta sehol nem bírtak mozgalmi funkciókra rávenni. Mindig azzal hárítottam el a felkéréseket, hogy bohócnak keressenek mást. Családfámban nem volt jegesmedve Hamarosan összeházasodtam az első feleségemmel. Dej táron laktunk, a vasúton dolgoztam. Megvolt a pénzem, de meguntam az állandó utazgatást. Jelentkeztem a Balassagyarmati Kábelműveknél, ahol azt mondták: három műszakba kell járni, a fizetés kétezer forint. Erre megkérdeztem, hogy nyugágyat adnak, vagy magunknak kell hozni? Nyugágyat, kérdezte tátott szájjal a munkaügyis emberke. Persze, válaszoltam, hiszen ha három műszakba kell járni ennyi pénzért, akkor bizonyára egész nap nyugágyon kell heverészni.r Szegény fickó. Szerintem még mindig tátva van a szája a csodálkozástól. Fogtam magam, elsétáltam a néhány méterre] odébb fekvő fémipari vállalathoz. Azonnal felvettek. Odaállítottak valamilyen élhajlító géphez, azóta is oft szenvedek. Immáron tizenhetedik esztendeje. Ennyi idő alatt szereztem egy hegesztő szakmunkás-bizonyítványt és leérettségiztem. Megszoktam és megszerettem a vállalatot, de kár lenne tagadni a fizetéssel elégedetlen vagyok. Igaz. elég gyakran hitegettek már a prémiumokkal, de én amondó vagyok: a munkámért nem jutalmat, hanem tisztességes fizetést akarok kapni. Szokásomhoz híven állandóan szóvá teszem. ami nyomja a, begyemet. Hamar megtanulták a nevem a vezetők. Volt is gondunk egymással. Nem is egyszer. Például utáltam, mikor tagvasz- tottak. Ez egy néhány évvel ezelőtti télen történt. Szibériai hideg volt, én pedig délutános voltam. A csarnokban megfagyott a ‘ víz! Beírtam az üzemnaplóbá: utánanéztem, családfámban nem volt jegesmedve, és holnap lehetőleg fűtsenek, mert ezt nem tűröm. Másnap fűtöttek is, de harmadnap már megint nem. Velem ugyan nem toltak ki, mert fogtam magam és hazamentem. A portán szóltam, hogy ilyen hidegben, egy állandóan mozgó, balesetveszélyes gépen nem vagyok hajlandó elgémberedett tagokkal dolgozni. Korábban már volt egy balesetem. Egy ujjam bánja. Efféle földi örömből elég egy életben egyszer. összesen három napot tartózkodtam otthon a fűtéshiány miatt. Persze nem szabadságon, hiszen nem én nem fűtöttem. A vállalat vezetősége szép elismerésben részesített. Kaptam két nap igazolatlant. Azért kettőt, mert háromért már ki kellett volna rúgniuk. Beígértek még egy fegyelmit is, amit hogy, hogyan nem, elfelejtettek. A mai napig nem kaptam meg. Pedig isten bizony hiányzik. Nincs még ilyen a gyűjteményemben. Dolgozom, jár a szám, de egv valamit nem tudnak nekem megmagyarázni. Azt, hogy három nap munkájával miért keresek csak hátszáz forintot, amikor szabadságom alatt mindössze egy hét kellett 14 ezer* forint összegyűjtéséhez. Csigaszedéssel. Igaz, azt nem vállalatnál csináltam. Üldözött futóvad voltam . A futóvadlövészet életem legnagyobb szerelme. Először csak figyelemmel kísértem, majd teljesen belecsavarodtam. Még a segédedzői papírt is megszereztem, és innentől kezdve én vittem a vállalatom MHSZ- klubját. Minden szabad percemet a vele kapcsolatos tennivalók töltötték ki. Nem is csoda, hogy elváltam a feleségemtől. Egyre több fiatal lőtt, lövöldözött a klubban. Én pedig kihajtottam nekik mindent, amire szükség volt. Legismertebb versenyzőm az a Hegedűs Attila volt, aki öt Európa-bajnoki címet nyert és a mai napig tart két világcsúcsot. Az MHSZ országos központjában segítették a munkámat, a megyei vezetőség viszont ott tartott be. ahol csak tudott. Egyszerűen nem tudtak elviselni. Nem tudták megemészteni, hogy , én minden hülyeségüket szóvá tettem. Volt annyi baklövésük, hogy szinte be sem állt a szám. Ennek megfelelően remek kapcsolatban voltunk. Egv ritka alkalommal, amikor a megyei központban voltam, megkérdeztem. hogy a fényképem még ott van-e az emlékszobában. A sarokban, válaszolták. És odajártok köpködni, kérdeztem. Válasz he. Ivett a légyzümmögést''lehetett hallani a szobában. A hallgatás ugyebár beleegyezést jelent. Nem volt több kérdésem. Az évek során aztán belefáradtam az állandó harcokba. Közben Attila bevonult katonának, én pedig másodszor is megnősültem. Kiléptem a sport világából. Maradt a család, mint egyedüli szenvedély. Augusztus 20-án lesz hároméves a fiam, Zsoltika. Remek kis krampusz, nagyobb csibész lesz, mint az apja. A fémipar lövészklubja ismét hív, de még nem döntöttem. Igaz, hogy a vállalat elismerte a klubnál végzett munkámat, a szivem is vinne, de tártak a harcoktól. Nem akarok már állandó idegességet a nagy- pofájűságom miatt. Megváltozni pedig már nem tudok. Igaz, nem is akarok. Elvégre minek a hátralevő éveimre?” Szilágyi Norbert Agrobiznisz Klub A jövőben a nagyüzemeken kívül a mezőgazdasági vállalkozók, a kisgazdák, a kistermelők is bekapcsolódhatnak az Agro- inform Agrárinformációs Vállalat által létrehozott Agrobiznisz Klub munkájába. A klubot — mint Vágó József, a vállalat vezérigazgatója elmondotta —, tucatnyi alapítója azzal a céllal hozta létre, hogy az információkkal gyarapítsa tagjainak kereskedelmi, piaci ismereteit. A klubhoz ugyan bárki csatlakozhat, ám a közeli napokban elsősorban azok jelentkezéséről döntenek, akik kiállítókéht részt vesznek a OMÉK ’90. nemzetközi mezőgazdasági kiállításon és vásáron is. Az OMÉK-on ugyanis bemutatják a klub számítógépes információs rendszerét, illetve adatbankját, amelyet a klubtagok nagy kedvezményűvel vehetnek igénybe. A klub sikerességét jelzi, hogy a tevékenysége iránt már az agrárágazaton kívül, az ipari és kereskedelmi vállalatok körében is érdeklődnek. Ennek okát nemcsak abban látják, hogy a mezőgazdasági üzemek többség* ipari tevékenységet is folytat, és piacképes termékeket állít elő. Az érdeklődésben része van annak is, hogy a klub adatbankja csatlakozni fog a nemzetközi számítógépes információs hálózathoz. Ez lehetővé teszi majd, hogy a klubtagok percek alatt hozzájuthassanak a számukra szükséges külföldi adatokhoz, vagy akár ily módon tegyenek konkrét termelési együttműködési ajánlatokat. (MTI)
