Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-14 / 87. szám
1990. JÚLIUS 14., SZOMBAT tmmzzj 7 Mégiscsak lesz áremelés LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGNEK És mi lesz a nyugdíjasokkal? Az alábbi levelet, amely szerkesztőségünkhöz érkezett, úgy érezzük érdemes szinte szó szerint idézni. ..Elnézésüket kérem, hogy soraimmal zavarom önöket. Olvastam az Űj Nóg- rádban a Szörnyű lesz a megélhetés című cikket. Annak minden sorával egyetértek, a felháborodás jogos. A cikkből viszont az is kitűnik, hogy egyetlen nyugdíjast sem kérdeztek meg, hogyan fogadja ott fönn, azoknak a „nagyokosoknak” az áremelési intézkedéseit. Abba bíztunk, hogy a szavazás után jobb lesz az élet. Sajnos, az a tapasztalat, hogy még rosszabb lett, mint volt. És ezek után még rosszabbra számíthatunk, mert megemelnek tulajdonképpen mindent. Itt van a gáz. Már előre félünk a téltől Mi nyugdíjasok vagyunk, elmondhatom, hogy az elmúlt télen is volt idő. amikor fagyos-kodtunk a lakásban, hogy spóroljunk Még így is előfordult, hogy ötezer-százhatvan forintos volt a számlánk, mivel a lépcsöház átlagát számolta a TIGÁZ. Most kérdem én, mi lesz a következőkben, nem csak velünk, hanem a családos, kisgyerekeket nevelő szülőkkel? Amivel a nyugdíjat, vagy a családi pótlékot emelik, az igen csekélyke összeg. A gázt az elmúlt téten is úgy tudtuk kifizetni, hogy két hónapi nyugdíjból tettük össze. Mivel hatezernyolcszáz forint a nyugdíjam, azt is ketten kapjuk a felelségemmel. Hogyan fogunk fizetni? Szíveskedjenek tanácsot adni, most mitévő legyek? Ha a rezsit kifizetem, beleértve a gázt is, nem marad élelemre. Vagy hagyjuk ott a megszokott lakást? Ahol egy életen keresztül laktunk? A rezsit nem hanyagolhatom el, tehát számíthatunk a nélkülözésekre, télen a fa- gyoskodásra. Hatvanhárom éves vagyok. visszaemlékszem a Horthy-rendszerre. Akkor is voltak szegények is, gazdagok is, munkanélküliek is, de úgy érzem, hogy a mai helyzethez viszonyítva az menyország volt. Amit írtam, az igazság, és igen szeretném, ha a fülükbe jutna a „fentieknek” is a panasz, talán elgondolkoznának rajta. Tisztelettel: O. L. nyugdíjas Salgótarján Még mindannyian mosolyognak... A Dienes csaladot nagy pakolászás közepette találjuk salgótarjáni Tanács utcai tetőtér-beépítésű lakásukban — Most cseréltük ki az egyik szobában a bútorokat — meséli a fiatalasszony —, igaz kéz alatt vettük, és még csak a felét fizettük ki, de ez is előrelépés. Dienes Károly és a felesége öt gyereket nevel. Attila, Péter, Gergő, Gábor és Tamás orgonasipokként sorakozik egymás mellett. Az édesanyjuk megjegyzi: — Keltünk is némi fel tűnést, amikor együtt megyünk valahova. Van. aki szeretettel rámosolyog a gyerekekre. és megjegyzi. de szép család. Mások viszont jól hallhatóan szólnak meg, mondván: írének ennyi gyerek. és az még a legenyhébb, ha lehülyéz.nek.. . Dienes Károly, a kohászati üzemekben rúdvashú- zó. vagy ahogy ő mondja, amolyan mindenes, hol erre a gépre tesz.ik, hol arra. — Még szerencse, hogy minden munkakörben használható ember, így reméljük, hogy a nagy átszervezések, meg alakulások során sem marad munka nélkül — mondja Dienesné. A fiatalasszony egyébként ugyancsak az acélgyárban dolgozik, szegcsomagoló. Mostanában megy majd vissza, a gyerekek mellett éppen tíz évet töltött gye sen. De pz ő keresetére is szükség van. Ami a pénzt illeti, Diénesék elég szigorú beosztással élnek. A férj olyan tíztizenkétezer forintot visz haza havonta, a családi pótlék tizenegyezer forint, a gyes háromezer. A tanács annyi segítséget ad, hogy nevelési segélyben részesíti Dieneséket, onnan kétezerötszáz. forintot kaptak eddig. ezt most 5 ezer 500-ra emelték. Szorosan idetartozik. hogy csak kenyérből 3—4 kiló kell naponta, tejből elfogy legalább 4 liter. Cukorból nem sok a havi 18—20 kiló. egy hét végére — attól függően, hogy mit főznek — nyugodtan rászánhatnak 1500—2000 forintot. És mivel a legnagyobb gyerek is csak tizenkét éves. gyümölcsből semmi sem elég. — Most pedig itt van az áremelések hire — fűzi tovább a szót a családfő. — Még nem számolgattunk, de hogy nagyon sokat fog jelenteni a kiadásokban, az biztos. Gázzal fűtünk, főzünk. Ezen nem lehet spórolni. mert melegedni, enni, mosni öt gyerekre bőven kell. Eddig is volt olyan téli két hónap, amikor három-négyezer forint gázszámlát fizettünk. Kérdezem én. mi lesz ezután? A szeszes italok várható emelkedése minket nem érint, viszont cigaretta elég sok fogy'. Spórolni tulajdonképpen csak a koszton tudnánk, de hát most mondjam azt a gyerekeknek. hogy ne egyetek?. . . — Tizenhárom éve va gyünk házasok — szól közbe - a fiatalasszony —, de együtt még nem voltunk üdülni. — Nem mondom, beutalót már ajánlottak fel, de egyrészt a gyerekek közül valamelyik mindig kicsi volt, másrészt meg nem minden az, ha ingyenes. Mellette jó néhány ezer forint menne el utazásra, erre-arra. Gondolja csak meg. nálunk csokiból. vagy fagyiból, kólából. vagy csak egyszerű kifliből is egyszerre öt kell És erre az hírlik, hogy száz forinttal emelik gyerekenként a családi pótlékot. Az pénz? És még ki tudja, rövidesen mi minden lesz majd drágább? — Ahogy elnézem a televíziót. olvasom az újságokat — sommázza Dienes Károly —, úgy vélem túl sok az ilven-olyan beszéd. Mindenki csak a száját jár tatja, okosabb akar lenni a másiknál. De a lényeg ugyanaz marad, nem élünk jobban, sőt várhatóan rosz- szabbul. mint régebben. Nem is számolgatok, mert minek idegesítsem magunkat ?. . . Kishartyáni vélekedés Drágább meleg víz, távfűtés — vajon mikortól? Aki kapja a háromszázat Hupcsik Jenőné. salgótarjáni. az Arany János utca 4. számban lakó nyugdíjas. Pontosabban rokkant- nyugdíjas. Immár tíz esztendeje. — Huszonnyolc esztendőt dolgoztam fizikai munkásként. mindezt oly módon, hogy bár a cég neve változott. én mégis egy helyen. Betanított munkásként hegesztő voltam, aztán a nik- kelezőbe, majd a festőüzemben lettem meós, Én csak úgy hívom a mai napig, hogy a vegyesipari vállalatnál. Sajnos, megbetegedtem. leszázalékoltak, mostanra elértem odáig, hogy a nyugdíjam valamivel meghaladja a hatezer forintot. Olvastam az újságban, hogy a rokkantnyugdíjasok háromszáz forint emelést kapnak. De kérdem én. mire lesz ez elég. mert igen megemelkedik a fűtés, a villany, a meleg víz', meg ki tudja még mi? Igencsak aggodalommal nézek a jövő elé. Vajon rni lesz velünk, hogyan tovább'.' Aki előrelátó, az föltankolt. Vagy csak sok a pénze Kishartyánban beugrottunk a Petőfi utcai palackozott áruk boltjába. E: most nagyon divatos üzlet lett. hiszen itt minden olcsóbb, mint a „rendes” boltban. A tulajdonosnő meséli: — Ügy veszem észre, akinek van pénze, tartalékolni igyekszik italt, cigarettát Ue csak egyetlen vásárlóm volt. aki egyszerre ötven dobozzal vitt el a kedvenc cigarettájából. Bejön a termelöszövetke zet gépkocsivezetője, ő hazára visz néhány üveg sóit. — Jó lenne, ha az ülne itt — mutat az asztal melletti székre —. aki kitalálta, hogy emelni kell az árakat. Elmondanék neki egyet-mást. még azt is, hogy ugyancsal. szívesen cserélnék vele fi:e
