Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-14 / 87. szám
1990. JÚLIUS 14., SZOMBAT 3 ■* Döntsön a nép! Hallgattassák meg a másik fél is Adorján László az Új Nógrád 1990. július 11-i számában kifejtette a pásztói SZDSZ-esek népszavazással kapcsolatos, azt elutasító álláspontját. Reagálásra nem ez. hanem a tényeket figyelmen kívül hagyó, vagy azokat csak egyoldalúan bemutató érvek, még inkább az érveket helyettesítő kinyilat- kozások késztetteik. Nem kellett ugyanis a népszavazást kierőszakolni, sem különösebben rászervezni. hangzatos propagandával alátámasztani, fejpénzt fizetni. sem a fő kérdést két- három — egyébként már eldöntött, de hangulat- és indulatkeltésre még jó — további kérdéssel megspékelni. enélkül is napok alatt összegyűlt háromszázezer támogató aláírás. Ha pedig komolyan gondolják a ' demokráciát és tényleg tiszteletben tartják mindenkinek a szabad akaratát, mint ahogy ezt cikkében fennen hangoztatja, legalább ne. nevezze felelőtlennek. valamiféle — most már inkább mosolyt fakasztó — utolsó kommunista hatalomátmentési kísérlet támogatásának azt a kezdeményezést, mely annak eldöntésére szolgál, hogy a köztársasági elnök megválasztásának kérdésében a népszuverenitást választott képviselői útján, vagy közvetlenül gyakorolja-e a hatalom birtokosa, a nép. Ntm lehet továbbá azzal elintézni e kérdést, hogy egy parlamentáris köztársaságban nem is indokolt, hogy az elnököt maga a nép válassza. Nem is. kell „olyan messze menni, hiszen például a parlamentáris rendszerű, demokratikus berendezkedésű Ausztriában és Finnországban is közvetlenül választják az elnököt. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy azokban az országokban is ahol a parlament dönt az elnök személyéről általában ezt kétkamarás törvényhozás teszi, egykamarás törvényhozás esetén pedig a döntés meghozatalában más képviseleti szervek (például helyi, tartomá - nyi képviselők) is intézményesen nászt vesznek, azaz kibővítik a döntést hozók körét. Arról nem is beszélve, hogy a mai politikai intézmények számos e.leme, többek között éppen az Ország gyűlés és a kormányzat is nap mint nap instabilitásról árulkodik az ország nyilvánossága, a belpolitikai eseményeket figyelemmel kísérők előtt. Éppen ezen instabil viszonyok mellett lehet fontos stabilizáló szerepe egy erős legitimitású, a nép által választott köztársasági elnöknek. Persze mindez egy-egy párt, vagy pártszemélyiség ambícióit, megállapodását sértheti, de csak ezért még nem biztos, hogy az ország érőnkével ellentétes lenne. A cikkíró Király Zoltánnal kapcsolatos megjegyzései könnyen visszaszállhatnak saját szervezetére. Nem lehet nem észrevenni ugyanis, hogy ő ugyanazt teszi, csak míg az előző parlamentben az egypárti diktátummal szemben lépett fel, most a többpárti diktatúra szárnypróbálgatásait ostorozza legérzékenyebb pontján támadva meg az Antall— Tölgyessv paktumot. Az országnak pedig jelenlegi helyzetében inkább szüksége van a pártérdeken felülemelkedni tudó, a választópolgárok, az ország érdekében a legfontosabb problémák megoldására összefogásra, együttműködésre is kész honatyákra, mint a pártfrakciókban feloldódó, vak pártérdeket követő. magukat, a sehová sem vezető egymás elleni acsarkodás- ban kiélő képviselőkre. A magyar közjogi hagyományokkal kapcsolatos érvelés is elég , erőltetettnek tűnik, moly valamiféle kontinuitásra hivatkozva veti el a közvetlen választást. Nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy ezek mind viharos történelmi szituációkban alakultak ki és igen rövid ideig tartottak. Az a tény magában, hogy parlamentáris rendszerben gondolkodunk nem jelenti azt, hogy csak az 1946. évi III. törvény szellemében rendezhető a köztársasági elnök választási szisztémája. Különösen nem jelenlegi körülményeink között, amikor egy tf.ljesen egyedi helyzetben kell az új magyar demokrácia intézményeit megteremtenünk. Hatásvadász módon biz ■ tosra megy. a- cikkíró , a népszavazás anyagi kihatásaival kapcsolatos megjegyzéseivel. hiszen az erre fordítandó millióknak meglen ne máshol is a helyük. De felhívnám a figyelmét arra a tényre, hogy éppen ezért javasolták a szocialisták a parlamentben a legkézenfekvőbb, a költségeket, az állampolgárok idejét és türelmét leginkább kímélő megoldást, hogy a referendumra az önkormányzati vá lasztásokkal egvidőben kerüljön sor. A hatályos törvény értelmében ennek egyébként így kellett volna lennie. A paktumpártok érdeke és a többi meghunyászkodva statisztáló parlamenti párt országgyűlési szavazógépezete azonban inkább módosította a népszavazási törvényt, hogy minél nagyobb költségekkel, a lehető legrövidebb időn belül, a legnagyobb szabadságoló si időben lehessen a népszavazást megtartani, természetesen azért, hogy az eredménytelen legyen. Ebben a helyzetben a népszavazási kezdeményezés támogatását felvállalok ab ban bíznak, hogy a válasz tópolgárok minél nagyobb része él nehezen kivívott demokratikus jogaival és kifejezésre juttatja akaratát a népszavazáson, mert aki elmegy, az a demokráciára szavaz! Puszta Béla Több külföldi vállalhat munkát Ausztriában A szomszédos Ausztriában az elmúlt hónapokban mind súlyosabb belpolitikai problémává nőtt a külföldi munkavállalók ügye, köztük a becslések szerint mintegy ötvenezer illegálisan foglalkoztatott személy sorsa. Egyes becslések szerint ezeknek az illegálisan Ausztriában dolgozóknak mintegy 6—10 százaléka magyar, így bennünket különösen közelről érint az az intézkedéssorozat, amelyről a napokban egyeztek meg az osztrák koalíciós pártok. A döntés lényege, hogy egyelőre 1991-re és 1992-re. — de a tervek szerint ezt a rendszert a későbbiekben is fenntartják — az osztrák munkaerő-állomány tíz százalékában szabták meg a legális külföldi munkavállalók arányát. Ez körülbelül háromszázezer munkahelyet jelent. Képviselők levele az Uf lUögrädhoz Tisztelt Főszerkesztő Ür! Értesüléseink szerint az elmúlt hetekben különböző csatornákon már eljutott önhöz, hogy Nóqrád megye képviselőinek körében elégedetlenség tapasztalható az Üj Nógrád- nak a parlament munkájával kapcsolatos közleményeit illetően. Lévén szó három part törvényesen megválasztott képviselőiről. akik egybehangzó kritikájukat fogalmazták meg. aligha beszélhetünk egyéni vagy pártérdekről, amikor megyénk nyilvánossága előtt jelezni kívánjuk kritikánkat. Tesszük ezt annak tudatában, hogy könnyen vád érhet bennünket. mondván átlépjük illetékességi körünket és nyomást gyakorolunk a helyi sajtóra, netán az illetéktelen beavatkozás vétségét követjük el. Hitünk szerint nem erroi van szó. Úgy véljük, kötelességünk szót emelni az önök gyakorlata ellen. Választóink hozzánk érkezett jelzései és személyes értékítéletünk szerint lapjuk nem közvetíti hitelesen legitim parlamentünk tevékenységét. Kifogásolhatnánk, miért van Önöknél előbb a minősítés, mint a hiteles beszámoló. de mi sokkal inkább a jelenlétet hiányoljuk. Magyaron: Önök nem kísérik figyelemmel a helyszínen a parlament munkáját. Munkatársaik részvétele esetleges, mondhatni. véletlenszerű. Közleményeikben javarészt az MTI központi anyagaira támaszkodnak. Tájékozatlanságukat ellensúlyozandó hangzatos cimfejekkel rukkolnak elő. Ezek legtöbbje — ritka kivétel a semlegesség — az olvasók ellenérzésére számit. (Állításunkat gazdag idézetanyaggal bizonyíthatnánk.) Olykor többre is vállalkoznak: Jegyzeteket. észrevételeket. glosszákat közölnek. Ezek azonban a jelenleg folyó, mélyreható törvényalkotási folyamat tökéletes félreértéséről tanúskodnak. Munkájuk ezen részét nem értékelhetjük másként, mint felszíni jelenségekhez fűzött olcsó szellemeskedéseket. Ennél fontosabbnak tartjuk a hiteles beszámolót és az értelmező magyarázatot, az eligazító szót. Önök történelmei írnak — tegyék ezzel az ítélőképességgel! Vagyis legyenek a váltás hiteles krónikásai. Jelenleg miért nem azok? Nem tudhatjuk. Találgatásainkat pedig nem kívánjuk váddá emelni. Csupán leszögezzük, hogy reflexeikben feltűnően emlékeztetnek a pártállam idején rögzült gyakorlatukra. Itt említjük meg. hogy az A.rel- Springer-féle váltás idején merőben mást ígértek, nem ezt fogadtak. Mi és partjaink akkor türelmet tanúsítottunk. Immáron nem hallgathatunk. Felszólítjuk önöket, kíséreljék meg a tárgyilagos tudósítást. A parlamenti munka tárgyszerű értelmezése legyen vezérfonaluk. Már a választási csatározások idején felhívtuk a figyelmüket. a szakszerű és mélyreható elemzés fontosságára. Volt eset. amikor erre azt a választ kaptuk, hogy a lap munkatársai között nincs erre alkalmas személy. Ez nem hisszük. Sokkal inkább arról lehel szó. hogy a lap vezetése alkalmasnak bizonyult ugyan a megyei tulajdon kiárusítására. de nem volt képes elszánnia magát a politikai váltósra. Végre észrevehetnék: nincs a szerkesztőség fölött a mindenható állampárt.’ A Nógrád lehetne végre a nógrádiaké. Nekik pedig az az érdekük, hogy értően kísérhessék figyelemmel a jogállam intézményes berendezésének folyamatát. Munkatársi gárdájukban látjuk ennek lehetőségét. Megítélésünk szerint a vezetés elszánásán múlik minden. A szóban forgó kérdések megtárgyalásához tanácsainkkal, javaslatainkkal szívesen állunk rendelkezésükre. Annak is örülnénk, ha levelünket közzétennék. Amit irtunk. kezeljék nyílt levélként. Kölcsönösen ez lenne a jó megoldás, mert véleményünket nem fogjuk véka alá rejteni. A nyilvánosság biztosításának reményében és a változtatás iránti készségük hitében üdvözöljük önöket. Budapest. Parlament. 1990. június 28. I)r. Bilecz Endre, Herczeg János, Juhász Péter, Kovács Gábor, Pál József, Speidl Zoltán, Tóth Sándor országgyűlési képviselők Képviselő urak, ébresztő! íme, megérkezett a levél, amelyet régen vártunk. Tudtuk, hogy jön, csupán a tartalma okozott meglepetést. Mi úgy gondoltuk, hogy a képviselők majd megfogalmazzák: köszönjük az Új Nógrád türelmét és megértését. Azt a magatartást, hogy nem társul a magyar sajtó egészének kórusához, amely fenntartásait, aggályait, kétségeit, kendőzhetetlen kritikáját fogalmazza meg nap mint nap a magyar parlament munkájával — illetve el nem végzett munkájával — kapcsolatban. Természetesen annak, hogy mi a valóságot tükröző mértékben nem adtunk hangot az. értéktévesztésnek, a választók érdekeit elhomályosító pártpropagandának, s a nemegyszer vicclapba kívánkozó személyeskedésnek, a büntetőjog kategóriájába tartozó sértegetésnek, annak mértéktartó magatartásunk a magyarázata. Mi ugyanis úgy véltük, hogy az a bizonyos türelmi idő nemcsak a kormánynak, hanem a tanulóidejét élő parlamentnek is kijár. E mértéktartó és lojális magatartásra itt a válasz. A válasz, amelyet a sértődöttség, a félreértelmezett küldetéstudat, a képviselői szereptévesztés motivál. Kezdjük az elején! A képviselő urak azt mondják: ..elégedetlenség tapasztalható az Új Nógrádnak a parlament munkájával kapcsolatos közleményeit illetően”. Tisztelt Képviselő Urak! Nincs arról tudomásuk, hogy a választópolgárok elégedetlenek a honatyák munkájává] kapcsolatban? Sok-sok jelzés és kritika érkezik hozzánk: Nógrádnak nincs képviselete a parlamentben, az oly sokat hivatkozott nép egy hangot nem hall arról. amit a választási hadjáratban kirívandó, eldöntendő tényékként ígértek. A képviselő urak a jelenlétet hiányolják. A választó- polgárok is. Nem csak abban az értelemben hogy Nógrádnak egyáltalán nincs képviselete — tehát nincs is miről tudósítani —, de erről később. A parlamentben annyit szidják a régi rendszert, hogy ezúttal érdemes utalni rá. A sokat hangoztatott pártállam idején éppen az aláíró képviselők egyike ügyelt az MSZMP szerkesztőségbeli egyik helytartójaként arra, hogy mit írhatunk meg, amikor e sorok íróját a vörös szőnyeg végére állították. Bűne nem kevesebb volt, mint az: nem írta le tudósításában, hogy jelen volt az eseményen a Jászai Mari térről, érkezett elvtárs. Akkor is azt mondtam, mint most: az asztal szélén állt két virágcserép is. Ezek pedig körülbelül annyit tettek, mint az említett vendég — a némaságról nem lehetett tudósítani. Ennyit a jelenlétről. A választási ígéreteket sem kérhetjük számon, hiszen a levél keltezéséig a folyamatosan ülésező magyar parlamentben Tóth Sándoron kívül — a személyében megtámadott Speidl Zoltán suta védekezését kivéve — egyetlen nógrádi képviselő sem szólalt meg. Miről tudósítsunk? Mert a törvényalkotás lényege ott van a lapban. De maradjunk még a jelenlétnél! Amennyiben nem vagyunk türelmesek a honatyákkal szemben, akkor már számos választói kritikát közreadtunk volna. Ezzel kapcsolatban talán nem csak gyanú, hanem tény: a képviselők nem olvassák az országos sajtót, nem hallgatják a rádiót, és nem nézik a televíziót. Ha megtennék, akkor bölcsen hallgatnának, hiszen — a mi türelmünk ellenére — napról napra leszedik a keresztvizet a Tisztelt Házról, amely egyáltalán nem tiszteli a nemzetet. Mindezt távollétével bizonyítja. A konkrét kritika előtt illő tisztelettel kérjük bármely aláíró képviselő válaszát arra: van-e magyarázat a képviselők törvényalkotási bojkottjára? Hogy egyértelműek legyünk: hány nógrádi képviselő emelt szót az ellen, hogy a honatyák egy- n egy ede-egy ha rmad a annyi jelentőséget nem tulajdonít a törvényalkotásnak, hogy a jelenlétét sem tartja fontosnak. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy e hét keddjén, amikor az áremelésekkel összefüggő javaslatokról volt szó, kétszázon aluli létszámban — másnap alig másfél százan — tisztelték meg a Tisztelt Házat, a képviselők. Ha elkerülte volna a figyelmünket, ki volt az a nógrádi képviselő, aki e vérforraló, népellenes közöny ellen szót emelt. Magyarázat persze, erre a közönyre van, csak éppen a képviselőkkel szembeni türelmi idő miatt nem adtunk a véleményeknek hangot. Azoknak, amelyek azt közölték: miért is szólna a dolgozó érdekében a képviselő, amikor a mulasztó honatya — példának okáért — a tűzhelygyár vagonpako- lója egyévi munkabéréért nem teszi meg egy hónap alatt azt, amit a választók elvárnak tőle. Nem adtunk naponta hangot annak a véleménynek, hogy a gyári munkást se lehessen felelősségre vonni, ha nem jelenik meg a munkahelyén, amennyiben ez a mentesség megilleti a képviselőt. Ugyanígy nem közöltük: milyen alapon vesz fel fizetést a képviselő Salgótarjánban és a Parlamentben? A kérdéshez hozzátartozik: az érintett vagy eddig nem szolgált rá a fizetésre, vagy ezután? veszi fel munka nélkül. Vitatkozik ezzel valaki? Ha akad ilyen képviselő, akkor sürgősen interpelláljon a parlamentben: az említett vagonpakoló vállalhasson egyidejűleg Salgótarjánban és Hatvanban is munkát. Ráférne a pénz! A vitánkról még csupán annyit: a héten az egész sajtó ízekre szedte a parlamentet, a képviselői munka hiányosságait; ugyanezt elismerték a nyilvánosság előtt a frakcióvezetők: most tolmácsolt kétségeink olvasói levelek nyomán helyet kaptak — megválaszolandó kérdésekkel — a Tarjám Tükörben. A képviselőik pedig csak számonkérnek. Ígért segítségük is elmaradt, pedig az alaposabb sajtómunka érdekében fogadökészek vagyunk a párbeszédre. Ehelyett a sarokba állítanak. Pedig. . . A héten az egyik nógrádi képviselő édesde- den szundikált, a másikat kiverte a víz: a televíziós kamerák kereszttüzében hogyan tudná észrevétlenül felébreszteni. Ideje lenne. Űgv hallottuk, egv nógrádi képviselő javas!" fot ia kaoott: nyomja meg a gombot. aztán mondion annvit, hnev ..a hozzászólástól elállók". Így legalább a választóknak is jelezné, hogy jelen van. Kelemen Gábor
