Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-13 / 60. szám

1990. JÚNIUS 13.. SZERDA 3 imnmu Eszmecsere a képviselővel Szégyen-e o O «V G ° o ° munkásnak lenni? POSTÁNKBÓL Május elején kértük Tóth Sándor országgyűlési képvi­selőt — Szomszéd Tamás kultúrház-igazgatóyal együtt — egy beszélgetésre. A kiste- renvei kultúrházban sor ke­rült a találkozóra, melyen nem csak a pártok, hanem városunk lakossága is szép számmal részt vett. Először Szomszéd Tamás kérdéseire válaszolt a kép­viselő, majd beszámolt par­lamenti tapasztalatairól. El­ismerően szólt az SZDSZ- ről. MSZP-ről, mint olyan ellenzéki pártokról, amelyek­ben számos komoly szakem­ber van és méltó ellenfeleik a kormányzó koalíciós pár­toknak. A pártok bátonvterenyei képviselőinek kérdései között fő téma Kisterenye és Nagy-, bátony szétválása volt. Képviselőnk korainak talál­ta ezt. ugyanis nem tudni, hogv mi előny, vagy hátrány származhat belőle. A szétvá­lás igényét jogossá teszi vi­Az egyéni állattartók mind több legeltetésre alkalmas területet igényelnek a nagy­üzemektől, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy a gazda­ságok egy része a kérésnek törvényes kötelezettsége elle­nére nem tesz eleget. Ezért a szaktárca közleményt adott ki. amelyben felhívja az üze­mek vezetőinek figyelmét ar­ra, hogy az egyéni gazdák állatainak legeltetésével kap­csolatos szervezési feladata-' ikat .a hatályos jogszabályok előírásai szerint teljesítsék. A közlemény utal az ér­vényben lévő földtörvényre, amely szerint a korábban megszűnt legeltetési bizott­ságok használatában álló in­gatlanok és egyéb vagyontár­gyak ingyen kerültek a nagy­üzemek tulajdonába, illetve kezelésébe; ennek fejében viszont a gazdaságok annak idején átvállalták az egyéni állattartók jószágainak legel­(Folytatás az 1. oldalról.) rán csak szóbeli ígéretet, „úri becsület szavát" adta, hogy szerez pénzt. Egy másik partnerünk a málna és ribizlj átvételére váltót ajánlott, szemben a szerződésben lévő átutalás­sal. Ezt nem fogadtuk el. — Minden termelőt első­sorban az ár érdekli. Mi­lyen árakat biztosítanak az áfésznél a bogyósoknak? — Gondban vagyunk. Ha a partner nem tud fizetni az áfésznek, hosszú idő kell míg be tudja hajtani a kö­vetelését. A termelőt vi­szont' ki kell fizetnie. Ez így nem üzlet. Az ár­ajánlatok a mai napra még igazak, de holnapra nem biztosak. Jelen pillanatban az ajánlatunk málnára 22— 23 Ft/kg (Ipmálna), fekete ribizli 64 Ft/kg, piros ribizli 13 Ft/kg. Ez a szakcsopor­tos terme.lői ár- Szerződésen kívüli mennyiséget nem ve­szünk át. Az áfész minden lehetőséget megpróbált el­érni, de sajnos sehol sem kell a gurulós, extraguru­lós málna. A körzethez tar­tozó hűtőházak még tele vannak tavalyi málnával, tehát nem fogadnak. — Az 1989-es málnaár el­gondolkodtatta a termelő­szont. hogy a „házasságba” nem volt beleszólása egyik településnek sem. mert ezt „fent” döntötték el. Szóba került a veszélyes hulladék tárolása. A FIDESZ képviselője kifogásolta a ma­gánszemélyeknél lévő fegy­vereket. Elhangzott, hogy Nagvbátonvban álló szovjet hősi emlékmű méltó helye a temetőben, a szovjet ka­tonai síroknál lenne. A szov­jet hősi emlékmű helyén pe­dig a háború magyar hősei­nek, vagv éppen az 1956. de­cember 8-i halottaknak le­hetne hasonlót felállítani. Javasolták a bezárandó bá­nyák lejáratainak a lebeto- nozását, hogy ne tudjanak oda illetéktelen személyek behatolni. Szóba került vá­rosunk és megyénk munka­ügyi helyzete: a kormány által felajánlott 310 millió forintot nem egyesek végki­elégítésére. hanem új mun­kahelyek kialakítására kel­lene felhasználni. tetését — legalábbis ennek megszervezését. Az állami és a közös gaz­daságok tennivalóit — emlé­keztet a közlemény — a le­gelőgazdálkodásról szóló 17 1980. számú MÉM-rende- let is szabályozza, mivel elő­írja, hogy azok az egyéni ál­lattartók, akik állataik legel­tetését a mezőgazdasági nagyüzem szervezésében akarják megoldani, minden év február 15-ig jelentsék be a helyi mezőgazdasági, halászati termelőszövetke­zetnél, szakszövetkezetnél, állami gazdaságnál. A Földművelésügyi Minisz­térium illetékese az MTI munkatársának elmondta: a rendelet szerint ugyan a határidő lejárt, ám — ahol az szakmai és üzemszer­vezési nehézségekbe nem ütközik — célszerű e határ­időn túl megfelelő elbánás­ban részesíteni az egyéni ál­lattartókat. (MTI) két: érdemes-e bogyósokkal foglalkozni? Am mégis foly­tak a telepítések. — Azt mondhatnám, hogy „ész nélküli” országos tele­pítések történtek bogyósok­ból, mindenféle piaci fel­mérés nélkül. A málnaár az infláció alatt mozog. Pél­dául: az osztrák partnerek, akik tavaly 100 vagont vet­tek, az idén csak 20 vagon­ra szerződtek, hat schillin­ges áron. Az átlagkötések egy schilling alattiak kilo­grammonként, kiszállítva, benne a göngyöleggel. Nem keresik a tankmálnát, csak a hordósat. A külkercégek kérték az állami támogatás emelését, amire érdemi vá­laszt nőm kaptak. A gazda­kör képviselője azt mondta, hogy a parlament elé vi­szik a málnaügyet. Ugyan­ez a gazdakör felajánlott 50 vagon lémálnát 40 Ft/kg-ért az egyik vevőnek. Ez irreá­lis: "sem göngyölegük, sem hűtőházuk, feltételrendsze­rük, fizetőképes vevőjük tudomásunk szerint nincs. — A környéken rémhí­rek terjednek arról, hogy a rekeszek árát előre ki kell fizetni, ami 120—150 Ft darabonként. Mi az igaz­ság? Javaslat szólt arról, hogy a munkanélküliség meg­szüntetése érdekében az ál­lami munkahelyeken a nyug­díjasokat ne foglalkoztas­sák és az aktív dolgozó 25— 30 évi munkaviszony után saját kérésére nyugdíjba mehessen. A nyugdíjakat úgy kellene' megreformálni, hogy alapja a munkaviszony­ban eltöltött idő lenne, nem a kereset. Súlyos gazdasági hibának találtuk a munkanélküli-se­gélyt. Magyarország nem olyan gazdag, hogy azért fizessünk, hogy valaki egész­séges ember létére ne dol­gozzon. Legyen mindenki­nek lehetősége dolgozni, ha máshol nem, a nagyon sok parlagon hagyott földből esetleg meg lehetne élni. Pártom nevében megkö­szöntem képviselőnk eljöve­telét. aki ígéretet tett a több­szöri találkozásra. Szeberényi Tibor FKgP Étolaj dollárért a Szovjetunióba Befejeződött a napraforgó feldolgozása és megkezdő­dött a nagykarbantartás ha­zánk legnagyobb növényolaj- ipari üzemében, a martfűi növényolajgyárban. A kor­szerű, zárt technológiájú üzemben a tíz hónapos sze­zon alatt 360 ezer tonna napraforgóból 155 ezer ton­na olajat sajtoltak. A jelentős mennyiségű, jó minőségű olaj 95 százalékát dollárpiacokon értékesítik. A magyar növényolaj legjelen­tősebb vásárlói közé Finnor­szág. Svédország, az NSZK, Ausztria és a közel-keleti or­szágok tartoznak, ahová je­lenleg is zömmel vasúti tar­tálykocsikban, illetve kamio­nokban szállítják az árut. Az idén — első ízben dollá­rért — kétezer tonna étola­jat exportálnak 200 literes hordókba töltve a Szovjet­unióba. Ugyancsak új piac­nak számít Málta és Dél- Korea. ide egyelőre piacku­tatás céljából kisebb tétel­ben finomított étolajat jut­tattak el 60 literes ballonok­ban — A szerződéskötés ter­melői bemondáson alapul. Gyakorlatilag csak a meny- nviségre szerződnek a part­nerek. A göngyölegbiztosí­tás a mi gondunk, jelen­leg a legnagyobb vevőtől, itt van 6500 darab, más partnertől 4000 darab és saját készletből 1500 darab rekesz: Tehát indulni tu­dunk! Mi nem kérjük a lá­da árát, de van, aki kéri és teljes joggal, mert nagy pénz fekszik be.nne. A ter­melők biztosítani akarják magukat rekeszből, de ez csak egy drága kellék, főleg számunkra, mert sok eset­ben a visszagyűjtés gondot okoz. Nem érzem úgy, hogy köz­vetítő „hiénák” vagyunk, mert a termelőknek szük­sége van közvetítőkre és az áfészna’k 4—5 forintból kell fedezni a kálót, a felvásár­lási költséget, a szállítást, a göngyölegbiztosítást és nem biztos, hogy megkapjuk-e a pénzünket, ha kifizetjük a termelőt. A Balassagyarmati Áfész felvásárlási főosztályvezető­jének tájékoztatója az or­szágos helyzetet is tükrözi. A jelek azt mutatják, hogy' az idén is kitör a MÁLNA- HABORÜ. Szabó Endre A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat salgótar­jáni nyugati városrészen ta­lálható művezetői irodájában beszélgetünk pályakezdő és az idén szakmai képzettsé­get szerző, érettségizett fia­tallal. / * — Nem szégyen, de néha vannak eléggé kellemetlen percek, amikor a megjegy­zésekből, beszédmodorból kiérződik, hogy lenézik a munkást. Igen, ismerőseim­ről beszélek. Köztük van, aki például tanárnak készül.. Az előbb említett magatar­tásra így válaszolok: hanem lennénk mi fűtésszerelők, akkor te télen megfagynál, vagy mezítláb járnál, ha nem lennének cipészek. Az érvelésre az illető igazat ad nekem, ö azért van jobb pozícióban, mint én, mert jobb tanuló volt. Igen, elő­fordul, hogy máskor is, a lenézést megtestesítő kife­jezésekből táplálkozó kel­lemetlen hatás gondolatai­ban visszatér. Ilyenkor ma­gamat korholom, miért nem tanultam én is. Megeshet, hogy erre sor kerül. Szüle­im, ismerőseim és barátnőm is erre biztatnak. Hosszabb távon biztos kifizetődne. — Milyennek ítéli meg a vállalat részéről nyújtott lehetőségeket? — Nagyon lehangolóak. Már céloztak rá, hogy le­építésre kerül sor. Ugyanis, a vállalat a HÖVILL leány- vállalata, amelyik április 1- jével kft.-vé alakult — nem akarja átvenni a jelenlegi, önállóan tevékenykedő cső­szerelő üzemét, ahol én is dolgoztam. Hogy m; törté­nik akkor, ha mégis kiadják a munkakönyvem? — kérdi szinte önmagától. — Nem tu­dom! Mindenütt létszám- stopp van. Ha nem találok helyben munkát, akkor más Előreláthatóan június 13- án, szerdán aláírják Ma­gyarország és az EFTA- országok (Ausztria, Finnor­szág, Izland, Norvégia, Svájc és Svédország) közös együtt­működési nyilatkozatát, amely intézményes kap­csolatot teremt hazánk és az Európai Szabadkereske­delmi Társulás között. Az aláírást megelőzően a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumában elmondották: a közös nyi­latkozat aláírásával Ma­gyarország jelentős lépést tesz a nyugat-európai in­tegrációs folyamatba va­ló beilleszkedés felé. A kor­mány programjában fontos célként tűzte ki mind az Európai Közösséggel, mind az EFTA-val kialakított kapcsolataink szorosabbra fűzését. Fiatal építészek posztgra­duális képzésére Mesteris­kola elnevezéssel kétéves tanfolyamot indít a Ma­gyar Építőművészek Szövet­sége és a Magyar Építész Kamara. Az oktatás célja az épí­tészeti tevékenység elmé­lyítése, valamint a gazda­ságpolitikai és építéspoliti­kai célok megvalósítását szolgáló alkotói szemlélet szakmára képzem át ma­gam. Ha ez sem megy, ak­kor szóba jöhet a megyén kívüli, illetve a külföldi munkavállalás — foglalja össze az őt érzékenyen érin­tő, jövőjét beárnyékoló, meg­kérdőjelező, reméljük, átme­neti kilátástalanságot 'okozó momentumokat Varga Gyu­la, aki második éve dolgo­zik a szakmában, havi net­tó 5500—6000 forintért. * — Nézőpont kérdése, hogy szégyen-e munkásnak len­ni — folytatja nem sokkal később Gortva András, aki ugyancsak két éve szerezte meg a szakmunkás-bizonyít- vánvt az ács-állványozó szakmában és havonta 6500 —7000 forintot kap nettó­ban. — Ha például a munka­társaim között ezt az érzést nem tapasztalom, akkor jól érzem magam, akkor nem szégyellem, más esetben igen. A vállalattal kötött szerződésem fél év múlva lejár, utána elmegyek in­nen. Addig amit mondanak, azt megcsinálom. — Milyen pályamódosí­tásra gondol? — Vállalkozó leszek. Ügy vettem észre, hogy van ér­zékem hozzá... — Miből érzi? — Maradjon az én titkom. Később megtudom, hogy génjeiben hordozza egyik szülőjének ez irányú képes­ségét, készségét. * A 186 cm magas, terep­mintás sapkát viselő, hosz- szú hajú, gondolatait ár­nyaltan közlő Hegedűs Vik­tor, az érettségi megszerzé­sével egyidejűleg kapja meg rövidesen kőműves szak­munkás-bizonyítványát is. Az EFTA ugyan korláto­zottabb jogkörű, mint a Közös Piac, (tagországai azonban egymás közötti forgalmukban lebontották az adminisztratív akadályo­kat, a vámokat és mennyi­ségi korlátozásokat, s már 1968-ra kialakítottak egy szabadkereskedelmi öveze­tet. Hazánk és az EFTA to­vábbi együttműködésében fontos szerepet játszik az a tény is, hogy ezen orszá­gokkal bonyolítjuk konver­tibilis külkereskedelmünk egyharmadát. Ezek az orszá­gok — különösen Ausztria — a tőkebefektetés és a technológiatranszfer szem­pontjából is jelentősek szá­munkra. Magyarország hosszabb tá­von úgynevezett aszimmet­rikus szabadkereskedelmi megállapodás kötésére tö­elsajátítása. Az elméleti ok­tatás az építészet, vala­mint a kapcsolódó társ­szakmák és a kulturális élet egyéb területeiről meg­hívott, nagy szakmai gya­korlattal és elméleti tudás­sal rendelkező előadók be­vonásával történik. A kétszer tíz hónapos cik­lusra jelentkezhet minden­ki, aki a Budapesti Műsza­ki Egyetem, valamint az Két évvel ezelőtt a salgó­tarjáni Madách Imre építő­ipari szakközépiskola III. osz­tályában matekból megbu­kott, s az azt követő pót­vizsgája sem sikerült. Utá­na egy évig rokkant nyugdí­jas szüleinek kérésére ott­hon készült a vizsgára. Egy éve dolgozik a vállalatnál, és közben levelezőn végzi a IV. osztályt. Az írásbelije ed­dig sikerült. Rossz volt munka nélkül élni. Nem tartom szégyennek a fizikai munkát, mert ez tartja fenn a társadalmat. A szüleim azért dolgoztak, hogy megéljenek és engem felneveljenek. Ha a fizetés szemszögéből nézem, akkor csak azt mondhatom, egy­általán nem becsülnek meg bennünket. Ma nem előny munkásnak lenni. Az értel­miségi fiatalok és a közép­korúak között is vannak, akik trógernak néznek ben­nünket. Mint kőműves szak­munkás, havonta 6—7000 fo­rintot keresek. Itt még van munkahely, ha kevés is a pénz az árakhoz viszonyítva. Ha netán elküldenének, vagy önként lépnék ki, nem biz­tos, hogy másutt felvenné­nek. Tudom, hogy nemcsak a vállalat, én, hanem az egész ország is nehéz hely. zetben van. ★ Kiben, milyen érzések alakultak ki? Milyen követ­keztetésekre jutottak? Min­denkinek a belső ügye. Ha ríetán a témával foglalkozó írásaimban több azonossá­got, egybeesést fedeztek fel, azt ne a fantáziaszegény, ségnek tulajdonítsák, ha­nem az azonos érzést, gon­dolatvilágot és a nehezedő életet visszatükröző objek­tív tényeknek. rftkszik, mely azt jelenti, hogy meghatározott átmene­ti időszakra az EFTA-orszá- gok nagyobb mértékben nyújtanának engedményeket. Ez természetesen nem érin­tené a már meglévő ma­gyar—finn szabadkereskedel­mi megállapodást, amely a teljes kölcsönösségen ala­pul. A nyilatkozat aláírásától várható, hogy az együttmű­ködés az ipari-gazdasági kapcsolatokban, valamint az idegenforgalom, a közleke­dés, a távközlés és a kör­nyezetvédelem terén is ja­vulni fog. A nyilatkozat magyar—EFTA vegyes bi­zottság felállítását is előirá­nyozza, melynek feladata az együttműködés konkrét te­rületeinek és az előrelépés lehetőségeinek vizsgálata lesz. (MTI) Iparművészeti Főiskola épí­tészi szakáin építészi diplo­mát szerzett, legalább két­éves munkaviszonnyal ren­delkezik, valamint 1990. jú­nius 31-éig még nem töl­tötte be 32. életévét. A je- lenkezési anyagot 1990. jú­nius 25-éig a MÉSZ titkár­ságára (1088 Budapest, Die­nes L. u. 2.) kell eljuttatni. (MTI) Több legelőt igényelnek az egyéni gazdák Lesz-e málnaháború? Venesz Károly Magyarország az európai szabadkereskedelemben Építészeti mesteriskola indul

Next

/
Oldalképek
Tartalom